Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-11-18 / 28. szám

TÖRVÉNYSZÉKI CSAMTOE. — Érdekes sajtópör Nevezetes esküdt­széki tárgyalás volt uétfőn Szombathelyen. A hirhedtté vált billikom-ügy szerepelt. Bárdossy István árvaszéki elnök perelte Horváth Zsig­mond cs. k. kamarást az „Egyetértés"-ben megjelent czikke miatt, amelyben az állitátik, hogy Bárdossy István, mint végrendeleti vég­rehajtó vagy könyelmüen járt el, s akkor nem viselheti tovább hivatalát, vagy vétkes, szán­dékos mulasztást követett el, s akkor krimi­nális elé való. Tanukul beidéztettek : P ul s zk y Ferencz, P ul s zk y Károly, B o n cz Ferencz miniszteri tanácsos, S z a i a y Imre kultusz­miniszteri osztálytanácsos és Nagy Péter sáiván közjegyző. A magánvádlót képviselte dr. F e 1 d m a n n Bódog, a vádlott szent­györgyi Horváth Zsigmond cs. kir. kama­rás védője pedig Eötvös Károly volt, aki nagyhatású beszedjében azt iparkodott bebi­zonyítani, hogy Báidossy, mint árvaszéki el­nök és mint végrendeleti végrehajtó, mulasz­tást követett el, nem értesitvén a hagyatéki tárgyalásról a muzeumot, s kéri az esküdt­széket, hogy jelentsék ki a vádlottról, hogy nem vétkes sem a rágalmazásban sem a be­csületsértésben. Az esküdtek a vádlottat be­csületsértésben kimondván vétkesnek, 200 frt fő- és 100 frt mellékbünte­tésre, és az egyéb költségek megtérítésére itélte. = Hamis mértékek és hiányos mérés ellen. Körrendelet az áruknak közforgalomban mértéken alul, azaz hiányos kimérése által el­követett visszaélések megtorlása tárgyában. Micd gyakrabban fordulnak elő panaszok, hogy a mindennapi háziszükségleteknez megkivántató áruczikkek kicsinyben elárusítói (mint mészá­rosok, szatócsok, szén- és fakereskedök) az árut törvényes mérőkészülékkei mérve, cse­kélyebb súlyban, illetve mennyiségben szolgál­tatjak ki, azaz a vevőt hiányos mérés által megkárosítják. Ezennel kijelentem, hogy azon elárusitók, kik a törvényes kellékeknek meg­felelő mérőkészüléket használnak ugyan, de az árnt, — mely (a fennálló szabályok értelmé­ben) közforgalomban rendszerint mérték és ár szerint meghatározva adandó el, — mértéken alól (csekélyebb súlyban, illetve mennyiségben) azaz hiányosan mérik ki, — a vevőnek mér­tékben való megkárosítását czélozzák — a mennyiben cselekményük az 1878. évi Y. tcz. 379. §-a értelmében csalást, vagy az 1879. évi XI. tcz. 138. §-ában körülirt kihágást nem képez — száz írtig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés esetében pedig tizenöt napi elzá­rással és száz frtig teijedhető pénzbünt téssel büntetendők. Ezen rendelet a legkiterjedtebb módon közhírré teendő, és az adott esetek, ha az tűnik ki, hogy a vevő ravasz fondorlattal megtévesztve károsittatott meg, s e miatt pa­naszt emelt és igy az 1878. évi V. tcz. 379. és 390. §-ai értelmében a csalás tényálladé­kának fennforgása látszik: a kir. bírósághoz haladék nélkül átadandók, egyébként a köz­igazgatási hatóságok által kellő szigorral meg­torlandók, — Báró Orczy Béla m. kir. bel­ügyminiszter. Nincs többé ember/ titok! — Eredeti karczolat. — Igenis, nincs, és háromszor is : nincs! Futoncz ur karczola* qiru többé semmi szük­ség. Elmondja mindezeket a pletykázó mérleg hűen, minden karczolás nélkül. Aki állitásom valóaiságát kétségbe vonja, az fáradjék ki a vasúti állomáshoz, lépjen az ott felállitott önműködő mérlegre, dobjon az oroszlán szájába egy piczidát s rögtön meg fogja tudni még azt a titkát is, amiről egyál­talában még magának sem volt tudomása. Ott van a pletykázó mutató, amelyik világosan megmutatja s elmondja a „tényállást" minden irónia nélkül. Épm jelen voltam a színhelyen, midón I. k. a. ki barna kis barátnéjával csak a mult évben szabadult meg az angol-kisasszonyok zár­dájából, jellépett a pletykás mérlegre. A kis ajtó fdpattant s a mutató mind­untalan túlsúlyra biczegett. — Ez a mérleg nem jó! — mondá gya­nakvókig I. k. a. — Dehogy nem, sőt igen érzékeny, úgy­annyira, hogy a mérljg< n álló kedély állapotát, sőt Cumberland szerint erős egyirányú gondo­latát is jelzi. — Nagysád fölötte szerelmes lehet, mint a jelzőtű mutatja. A „kis nagysám" elpirulva lelépett a mérlegről, mig barátnéja „igennek'' érthető fej­biczczentéssel örvendett a leleplezésnek, de tar­tózkodó volt jelenlétemben a mérlegre lépni. Egész bátorsággal vállalkozott azonban erre egy legszebb korban s még mindig csinos­nak mondható termetes hölgy, ki férjecskéje kíséretében teljes figyelemmel kisérte az ördön­gös mérleg működését. De mily nagy volt a meglepetés, midőn a súlymutató az ellenkező oldalra tett erős ki­ütéseket . — Mit jelentsen ez f — kérdé. -- Ez bizony ellentétes működés, s kor­mánytartó erős akaratot jelez egész a pa­pucsig ! Önelégült mosolylyal nyújtotta kezét a mo­solyt erőltető férjuram felé, ki sietett őt a mér­legről levezetni, nehogy az átkozott szerkezet még a kanapé alatti dolgokat is kifecsegje. Most egy szőke bajuszu, barna ruha és köpenybe burkolt agglegény lép előtérbe, mint ismert alak, elővigyázattal helyezte el andalgó járműveit a mérleg hídján. Talán azon jó re­ményben, hogy egy gazdag özvegy mosolya jog a nyiló kis ajtón át látható lenni. De nem ! A mutató egész pontossággal jelezte a termetes súlyt, azután hol jobbra, hol balra ingadozott, mig végre lefelé mutatott. — Hát ez ugyan mit jelentsen ? — A mérleg használati utasításának 21-ík száma alatt ezen jel a következőleg van felvéve: „addig inog jobbra-balra, mig meg­marad — magnak Nem ismerve az urat, nem szólhatok, hogy hiteleset mutatott-e a mérleg, de az illető azt mondta magában: — Hm, hm ! — Na ezt az „ördög-rokkát u én is meg­próbálom ! szólal meg egy éles hang a háttér­ből. /Szőke bajusz s szakállal, pörge kalappal s önbizalommal eltelve lép a mérlegre, tiő és fél kilo. — Helyes, de a mutató körül fut. — Nini! hisz megbomlott a szerkezet! — Dehogy bomlott, csak nagyot mutat ! — Nézzük csak mit jelez f A 63. szám alatt van bejegyezve: „na­gyobb vágyak és törekvések, mint elmebeli be­tegségek— Nem tudom igaz e, de l> het, hogy az artézi-kútra gondolt. — Tehát ezen masina állandóan itt ma­radna ? — kérdé az imént tfő l/a kilót nyomott ur. — Igen, itt marad. — Akkor óvást fogunk emelni, ilyen oraculum nekünk nem kell; hova jutnánk az istenért, az ily ördögség mellett, mely nem csak városi, hanem magán titkainkat is a szélrósza minden irányába szétkiildheti? — Már magam is odanyilatkozom, — szólt egy daliás barna ur —- épen nem szeret­nem, ha több napi távollétem után feleségem itt mér legeltetne. Ajánlom, hogy ennek a hir ét is eltemessük, mert ha az adójelügyelö ennek ne­szét veszi, jaj nekünk pápaiaknak! Még aján­dékokat sem lesz tanácsos osztogatni, mert igy minden titkos adomány is napfényre kerülhetne s egyiket az adófelügyelö, másikat az asszony adóztatná meg kegyetlenül. Nem kell tehát a mérleg, mert még több dolgot is kitalál méregetni, melyből szegény sok városi atyának már odahaza is kijut a része. Vasutyi. Gyilkos szurony. Pápa, nov. 18 A csendőrintézménynyel amugyis nehezen barátkozó polgárságot ismét a régi csendőrintézmény szelleme ki­sérti. A már-már megbarátkozott nép haragja méltán lázad fel azok ellen, akiknek kezében a leghatalmasabb jog, a legborzasztóbb hatalom van letéve : ridegen keresztül döfni a békés pol­gárok szivén a gyilkos szuronyt, vagy könyörületből másodszor ajándékozni meg az élettel. Véres eset történt a napokban Pápához közel fekvő L.-Patona köz­ség közelében. Egy csendőr leszúrt egy polgárt. Veséjébe mártotta szuro­nyát és a négy neveletlen gyermek apja vérével festette meg azt a szu­ronyt, melyet a polgárság verejtéken szerzett adójával tart fen, melyet a polgárság élet- és vagyonbiztonságá­nak megőrzésére adtak a csendőrség kezébe. A csendőr fegyverével meggyil­kolt polgár vére fellázítja a nyugodt kedélyeket, arczába kergeti a vért minden türelmes polgárnak. Nem első eset ez a vidéken, nem lehet véletlen kifogásával élni. Hisz még be sem fejeződött a vizsgálat azon alásonyi csendőrök ellen, akik egy hetvenéves embert vagdaltak össze, amiért az jót akart velük cselekedni. A vidék lakosai a csendőr-garáz­dálkodásokból már eléggé kivették részüket. A kedélyek a legmagasabb fokig fel vannak izgatva, a meggyil­kolt polgár vére elégtételt követel, mely ne a papiroson, hanem tényként kell, hogy megadassék. Az alásonyi és pitonai csendőr­őrsök brutalitásait immár ideje lesz, megfékezni. Szigorú viszgálatot, sür­gős intézkedést követel az utóbbi vé­res eset ! A véres esetről a következő részle­teket jelenthetjük: Vasárnap tartatott meg a gecsei bú­csú. A szomszéd községek lakosai össze­jöttek mulatni s ugyancsak folyt a bor s a jó kedv legmagasabb fokra hágott. A bor vonzott s még a hétfő reggel is mulatozó vendégeket talált Koch Al­bert korcsmájában. Ugy a déli órákban a korcsma felé került több l.-patonai fuva­ros, kik a vicsei pusztáról szállítottak boroshordókat a gyömörei vasutiállomáshoz. A korcsmához érve, nem álhatták meg, hogy be ne tekintsenek egy kis borra Koch korcsmájába. Legelői ment Bóka József l.-pato­nai lakos János testvérével. Nevtzett fu­varos már egy kicsit boros lévén, fen­hanggal kezdett beszélni, mire a kocsmá­ros űa figyelmeztette őt, majd pedig ar­czul ütötte. Időközben megérkezett Veszprémi Lajos és Balogh Péter csendőrökből ál­ló járőr, akik még a bucsun teljesített

Next

/
Thumbnails
Contents