Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-10-28 / 25. szám

elkövetett, rablógyilkosság, a melyet a Mar­czalto és Pápa közti országúton Sztojka Mi­hály és rablótársai elkövettek s a melynek áldozatai a vásárról hazafelé hajtató Csanaki Istvánné. Rozs Ferenczué s Holi László és Dukics Ignácz iparosok, továbbá Bálint József és Császár Ferencz fuvarosok voltak. Kézre­kerülvén a rablógyilkosok, tettüket bevallották s a bűnszövetkezet összes tagjait megnevezték, a kiket aztán szintén hurokra kerítettek. A veszprémi törvényszék a .megejtett eljárások után, Sztojka Mihályt, Karvaly Basunt (más néven Krajczár Csibókot), Karika Vendelt és Bihari Boldizsárt kötél áltai halálra ítélte; a további tizenöt vádlottat pedig több-kevesebb évi fegyház- és fogházbüntetésre. A halálos Ítéletet a kir. tábla megváltoztatta mind a négy vádlottra nézve s ugy a többiek­re vonatkozó Ítéletben is tett némi változta tást. A kir. kúria IV. büntető.tanácsa — mint fönnebb említettük — szerdán foglalkozott a biiuügygyel, Tutschuer Ágost kúriai bíró elő­adása mellett s a kir. tábla Ítéletét helyben­hagyva, Sztojka, Karvaly, Karika és Bihari vádlottakat a halálos Ítélet alól fel­mentette és őket életfogytiglani fegyházra Ítélte. A többi vádlottá Íté­letében a kir. kúria szintén tett némi vál­tozást Irodalom és művészet „Kis virágok messze tájról" czim alá gyűj­tötte műfordításait, epigrainm és egyéb apró lyrai verseit M é r y Károly, városuiik szülötte, mire előfi­zetési felhívást bocsátott ki. Lapunk uein rég közölt csinos fordítást az előnyösen ismert fordítótól, aki sajtó alá rendezett könyvével méltó feltűnést fug kel­teni. Midőn a müveit közönséget mi is szives párto­lásra kérjük fel, itt adjuk a szerző rövid és önérzetre válló felhívását: „Egy csomó műfordítást szándékozom a fenti czímen egy könyvbe foglalva közzétenni A kötet mint­egy 200 kisebb-nagyobb lyrai költeményt, epigram­mát, apró verset fog taitalmazni száznál több náluuk még kevéssé ismert, nagyobbrészt újabb, jeles an­gol, spanyol és német költőbül, továbbá gazdagon lesz képviselve benne az idegen népköltés is. Ez utób­biból kivált a „Schnadahüpfel"-ekte hívom fül a ma­gyar közönség figyelmét. Szépirodalmunk egyik első­— Azt kell kigondolni .... Vegyünk csak még egy imádót. — Ahá, önre ismerek asszonyom. — Annál jobb, legalább a motiválás helyes .. . Tehát még egy udvarló. — Akit kinevetnek. — Attól függ, hogy milyen. . . . Persze ha nem szól, akkor az özvegy végre is kény­telen a báróhoz menni. . . . — Az istenért, asszonyom ! . . . — Bátorság illik a férfihez. — De ha attól fél, hogy semmibe ve­szik. — Hát akkor ne tegve. — Ilka: — Kapitány ur bocsássa el a kezemet, ki mondja, hogy önről beszélek . . . Nem . . . nem ... ne forduljon el . . . magamról beszél­tem. A kapitány térdre borult a szép nő előtt. — Drága Ilkám mennyire szeretlek ! — Szeretlek . . . szeretlek. — A tárczaczikkbol ezúttal semmi cem lesz. — I)e mégis megírom a végét. - Szeretném látni. Az özvegy fogta a tollat és a még mindig üres papírra a következőket irta: Galambos lika és Kardhegyi Ödön je­gyesek. A kapitány össze-vissza csókolta a szép nőt. — Itt a honorárium, — rebegé — itt a honorárium azért a legszebb tárezáért, a milyent valaha életemben olvastam. rangú organuma szériát: „Lajthántúli szomszédaink az osztrákok, stájerországiak, salczburgrak, tiroliak sat. népköltészete ez ágának termékeiből alig ismer vala­mit irodalmunk. Pedig a „S c h n a d ah ü p f e 1", mely négy-soros rímes rögtönzet, hű tükre a nép gondol­kozásmódjának." Sat. (,,Fővárosi Lapok." XX. évf. 124. sz.) Amidőn ínég megemlítem, hogy e műfordítások egy része a legeiőbbkelő szépirodalmi lapok és folyó­iratok hasábjain látott napvilágot, más része még kia­datlan, s egy jókora mutatvány belőlük a Kisfaludy­Társaság márcziushavi felolvasó ülésén buzditó mél­tánylással fogadtatott, — tisztelettel kérem a művelt magyar közönséget, hogy e könyv megjelenését becses ámogatásáva! lehetővé tenni szíveskedjék. A körülbelül 15 ívre terjedő mű finom papiro­son, díszes köntösben, újévre jelenik meg. Előfizetési ára: fűzött példány 1 frt 50 kr. diszkütésü példány 2 frt 50 kr. A t. cz. gyűjtőket tisztelettel kérem, hogy az íveket — avégett, hogy a nyomtatandó példá­nyok iránt magamat tájékozhassam, — legkésőbb november hó végéig hozzám (Budapest, Nagy Di­ófa-utcza 30. sz.) visszaszármaztatni szíves­kedjenek. Budapesten, 1888. október hó közepén. Méry Károly. A jeles műre mi is elfogadunk előjegyzéseket. Szülészeink. Lapunk mult számában örömmel kon­statáltuk, hogy törekvő színtársulattal ál lünk szemben, s az előadások is — annyira amennyire — ni vőn állók. Az elmúlt héten lefolyt előadások azonban sok kívánni valót hagytak maguk után s nem ok nélkül kész­tették a közönséget ama kitörésre, hogy me­részség kell ilyen repertoirral és testülettel Pápára jönni. Tagadhatatlan, hogy ambicziozus, törek­vő fiatal tagokat számlál a testület, egy-kettő kivételével, de hát a pápai állandó sziuház kezdősziuészek faiskolájává nem lehet, a mi közönségünk megkívánja, hogy ide túlnyomó s/.ámban készült színészek jöjjenek. Azok pe­dig, akikről elmondhatjuk, hogy már színészek, azok pedig többé-kevésbé a szerep nem tudás hibájába esnek. Borzasztó a közönség helyze­te, midőn a súgót jóval előbb hallja, mint a színészt. Szathmáry, Völgy iné. Tarján Erzsébet, Halmay Kornél, Siménfalvai jó színészek, Do­bocsányi is olyan hirben áll, de eddig még nem láttuk valamire való szerepben. Ott van Lengyel népszínmű énekes. Egész­séges, terjedelmes csengő tenor-baritonja iga­zán élvezhető s játéka is meglehetős, de hát czi­gányzene mellett, ha ez nem karmesteri taní­tás után megy, bizony idegenszerűvé válik. Ligeti Vilma kedves jelenség, ambiczi­ozus, törekvő színésznő, aki idővel kinövi ma­gát, dehát most még gyenge a hoz, hogy Pá­pán elsőénekesnőnek kiáltsák ki. Pajor is vesztett már hangjából, de utána Ligeti — Őszintén niegvalva, még sem lehet primadon­na. Lázár Róza, Bombái, Szitái, Radványi, Sz. Kohári Mariska, Kunhegyiné Júlia, mind­megannyi kezdő színész, akik elsőrendű sze­repet is kapuak, jobbak híjában. Igy a színé­szetnek Papán, nem csoda, ha niucs tisztes­séges existentiája. A szerep köröknél tapasztalható hézagok betöltése elmulaszthatatlan kellék ahoz, hogy közönségünk műigéuve kielégítést nyerjen. Vasárnap „Petőfi Sándor élete és halála" férezmű hozatott szinre, mely csak rontott a nagy költő nimbusából. Ilyen új­donságot többet nem kér a publikum. Kedden „Sárga csikó" jött a desz­kákra tűrhető előadással, melyben főérdeme a rendezőnek van. Lengyel és Ligeti Vilma voltak az est hősei. Előbbi kellemes hangjá­val és élvezhető játékával, utóbbi kedves mo­dorával és igyekvő játékával tapsokat is arat­tak, Kunhegyit is Boltos Iczigben megtapsolták. Szathmáry a pusztabiró szerepét kitűnő élet­hüséggél oldotta meg. Tarján Erzsébet ma is a közönség megelégedésével találkozott. Kun-» hegyiné a hülye Pista szerepét egészen hely­telenül fogta fel s el is ejtette. Nem valami nagyobb szabású szerep ez, de jó epizód, melyet együgyüen s nem nevetve kell adni. A czigányok jelenete igazán visszataszító volt. Az ő megjelenésük helyzetkomikum s azt ha­szontalan liczkándozásokkal nem szabad alsó komikummá sülyeszteui. Szerdán „Király házasodik" adatott pompás rendezéssel, borzasztó súgással és a tagok zavartságával, ugy annyira, hogy egj­mást ligyelmeztették a sziupadon, ami zavarta az előadás sima menetét. Dobocsányi kitűnő Magnificus Balbo volt, Gárdonyi (Quido) nem tudta a szerepét, Tarján Erzsébet közmegelé­gedésre játszott. Első Lajost is mással kellett volna játszatni, mert szeméiyesuője gyenge volt; Halmay (Banilla) kedves jelenség volt, szépen szavalt, de toilettjében egy kissé ha­nyag. Szathmáry ^Kopjai) ma is kitűnő s leg­több elismeréssel találkozott. Csütörtök „Csapodár" adatott,, mely­ben Szathmáry és Halmay osztozkodtak az elismerésben. Előbbi azonban nagyon jól tudta a szerepét és gyakran hadart. Völgyiné (Camilla) Radványi (Fridolin) szintén jók voltak. Tegnap szombaton színpadunkon elő­ször Pailleron szellemes vígjátéka „Az egér" került színre, Szathmáry Károly kitdnő rendezése mellett. Szathmáry és Tarján Erzsé­bet volt az est hőse, Völgyiné nem kevésbé osztozott a sikerben. Kohári szinten kedves jelenség volt. Igen kár, hogy a kedves vígjá­tékot olyan kevés számú közönség nézte végig. Érdemes lenne mégegyszer színre hoZui, de — zsúfolt ház előtt. Azok az asszonyok. — Eredeti karczolat. — Heves volt a vita. Az ebéd érintetlenül maradt, a feleség itt t a férj ott fajta a tüzet. — Ez sok! — Oh több a soknál! — - Megmaradsz állitásod mellett? — Meg ! — Válunk ? — Örökre — Lásd Berta. •— Lásd Jenő. — Ez az a szerelem. — Ez. * A férj feltette a kalapját s becsapta maga után az ajtót, a feleség zokogva borult a divánra és aztán, csak azért sem sírt.. . No bizony! De nagy dolog az a vállás ! Szinte jó, érdekes, divatos. Rabja legyen a nŐ a férj szeszélyének ? Mert mi az a kávéházba való járás, csak szeszély, költséges szeszély: Csomagolni kezdett. * Igy találta őt a ház egy barátja, aki te­kintélyes orvos is. — Hová? — Ah! — Titokt — Ejh, hadd tudja meg az egész világ, mitbánom én ! Válok — Mi történt? Jenő hűtlen, korhely, kártyás, elhanyagolja feleségét, kötelességéi ? — - Ah nem, nem! Ennél szörnyűbb a helyzet, tarthatatlan A képzelje minden ebéd után a kávéházba megy, fekete kávét iszik s billi­árdozik s ő azt mondja, hogy ennek meg kell lenni, én ezt nem látom be, nem, s már a le­vesnél kezdtem őt. kapaczitálni. Oh, nem is gondolja mily érvekkel! Nem használ semmit! nem szeret, nem is szeretett soha! Az orvos egyet pödört bajuszán s hamis­kásan nézett. — Ennyi a bűne? —- Hát nem elég ez ? — Hisz szavamban ? — Mint a szentírásban,

Next

/
Thumbnails
Contents