Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-06-17 / 6. szám

Előfizetési árak : Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre . . . 3 „ — „ Negyedévre. . 1 „ 50 „ Egyes szára ára 15 kr. Kiadóhivatal : Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztési iroda: Pápa, Közép-utcza 91. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések és nyilt-terek a kiadóhivatalban vétetnek fel. ' Egy petit-sor 6 kr. Nyiltér petitsora 20 kr. Kincstári illeték külön 30 kr. Az irók és művészek Pápán. Pápa, junius 17. (H.) írók és művészek a nemzet szellemi életét s ez életben a nemzet aspiratióit képviselik. Általuk jut kifejezésre mindaz, ami a nemzet szivét megdobbantja, ők adnak kifejezést vágyainak és reményeinek, lelkesedésének és ugy fejlesztői minden szépnek, mint annak legkiválóbb nyilatkozása, maradandó emlékezetre tart igényt; ők irányozói a lelkesedésnek s ott vannak az eliső sorbau, ahol akár a nemzet öröme, akár búja kihivja őket a részvételre. írók és művészek voltak azok, kik a nemzetét ért csapások enyhítésére erejöket egyesitve, nagy részt kértek az áldozatkészségből, mellyel a nemzet sietett az elemi csapások ütötte sebeket gyógyitani; ők voltak azok, kik az árviz által sújtott vidékek nyomorának nyhitésére is a maguk részéről is siettek a segitségre. Az irók és maívésAek társasága július 6-án déli egy órakor érkezik hozzánk. Este irodalmi és művészi előadás tartatik a szinházban, ezt tánczvigalom követi, melyek tiszta jövedelmének egy része — miként azt hirlapunk mult számában óhajtottuk — a pápavidéki közművelődési egyesület, másik része pedig a szinházalap javára fordittatik. Tehát Pápavidékét és közönségünket egyaránt érdeklő müvészestély lesz ez. Ama rokonszenv és lelkesedés, melylyel Pápaváros és vidéke közönsége minden alkalommal viseltetett az irodalom és művészet képviselői iránt, most, midőn azoknak szine-javát üdvözölheti falai között, kétszeres kedves kötelességet ró reánk. Ne csak városunk közönsége részesítse rang és korkülönbség nélkül lelkes fogadtatásba az érkező vendégeket, de amidőn az egész vidéket érdeklő jótékonyczélról van szó, illő, hogy a vidék értelmisége se maradjon távol, hogy ne vonja ki magát az ünnepségekből. Meg kell mutatnunk, hogy a nemzet szellemi harczosait, kik a toll és szó hatalmas és szabad fegyverével szolgálják a nemzeti közművelődés szent ügyét, hozzájuk és hozzánk méltó fogadtatásban tudjuk részesiteni. Hogy a fogadtatás ugy a vendégekhez, mint városunk hírnevéhez méltó legyen, maga a polgármester állt a mozgalom élére és megalakult a rendezőbizottság is. Habár a bizottság a város értelmisége köréből alakult is, még sem képes tenni sokat és méltót a polgárság részvéte, lelkesedése nélkül. Mert nem azt kívánjuk mi, hogy tágabb és szűkebb bizottságok olyan ovácziókban részesítsék az Írókat és művészeket, melyek talán a városi polgárság pénzébe, annyi áldozatába kerülnek, hanem azt óhajtjuk, hogy ne a bizottság által kötelességszerűen! összeboronált deputáczió legyen

4 ott csak a fogadásnál, hanem maga a polgárság rangkülönbség nélkül, mert a méltó fogadtatást nem abban tálálják az irók és művészek, hogy nekik esetleg a város kasszájából diadalkapuzzanak és a polgárság pénzén bankettirozzanak, hanem igenis csak abban látják fáradozásaik méltó viszonzását, ha a polgárság szívverését követve, homlokán az öröm kinvomatával, lelkesedéssel fogadja őket. A lelkesedést pedig nem lehét bizottsággal csináltatni! Hanem csinálja azt magának mindenki, akinek a szive a szépért, nemesért dobogni tud, aki feltudja fogni a toll hatalmának fenségességét, a szólásnak világot alkotó hatalmát. Es mi ugy ismerjük a város polgárságát, iparosait, kereskedőit és az úgynevezett „érteliniség"-et is, hogy feltudják fogni azokat. Legyenek tehát ők az igazi fogadóbizottság, tolmácsolja örömünket a i a polgármester és legyen a fogadtatás ' méltó a mi hírnevünkhöz. Ez azután kedves és f'elejthetlen nyomokat hagy a vendégek emlékében, kiknek a jövő küzdelemhez több erőt „PÁPAI HÍRLAP" TÁRCZÁJA. Czobor Erzsike.") Kiss Jós séftől. Galamb a galambhoz, fecske a fecskéhez : Levelek szállongnak Czobor Erzsikéhez. Á.-vavár urától — Jönnek a levelek édes mátkájától. Mindenik igy kozdi : „istenemtől kérem, Találjon levelein friss jó egészségben." Mindenik igy végzi : „Lelkemet utánad sóvárgás emészti. Csapd el, édes, csapd el, az Íródeákod, Hadd látom már egyszer saját kézvonásod-' Kéri ezer csókkal: „Magad ird a választ gömbölyű kacsóddal." Újra jön egy levél: „Gróf Czobor Erzsébet ! Tábortüzek mellett gyötörnek kétségek. Nem fogod megvetni. Ki első szerelmét eltudta feledni ? *) Szerző, ki e kitűnő költeményét a „Petőfitársaság" ülésén olvasta fél s a közlést a „Pápai H i r 1 a p"-nak megengedte, minden további jogot íentart magának. Még ki sem sarjadzott holt hitvesem hantja, Még alig kondult el a lélekharangja, S maholnap uj nászra, Már a hegedűs a vonóját gyantázza. Csapd el, édes, csapd el, az Íródeákod, Hadd látom már egyszer saját kézvonásod ; Nyugtass meg egy szóddal. De azt magad ird le gömbölyű kacsóddal." „— Fogsz-e ugy szeretni, mint a hogy én téged V Tartogatsz-e nekem igazi hűséget, Ha a haza gondja Kis fészkünk nyugalmát váratlan megbontja? Fogod-e szeretni két kicsi árvámat, Ha gyügyögő ajkkal szólitnak anyánknak ? — Hirt kezedtől várok — Csapd el, édes, csapd el az íródeákod !" Egyszer csak elmarad levele, postája, Egyszer csak betoppan szerelmes mátkája. Deli szép lovagja S mint a pelyhet könnyen az ölébe kapja. Fűződik nyakába Czobor Erzsi mint a Tölgyfa sudarára kúszó szederinda Csókólja, öleli. Töredelmes szókkal imigyen kérleli : „Írtam volna neked, drága jó uramnak, Jaj, de mikor irni sohse tanítottak ! Írni — betűt vetni: Nem tudok én, rózsám — egyedül szeretni!" Mai számunk 8 oldalra terjed. Ringatja Thurzó György térdin feleségét, Ketten fogják meg a makranczos toll végét. Kedvét csókkal szítja — Édes első betű. amire tanítja! Egy poéta története. — A „Pápai Hírlap" eredeti tárczája. — Irta : Mikszáth Kálmán. Federoff Ivánnak valamikor Gailard volt a neve. I. Pál orosz czár, biz én már el is felejtettem, hol és hogy ismerkedett meg vele, elég az hozzá, hogy az európai fejedelmek divatja szerint, kik szeretnek egy-egy udvari költőt tartani, egy napon magával vitte Szentpétervárra. Pál czár külömben nem volt valami nagyon rosz ember, s a mennyire egy czárnál képzelhető, valódi tisztességes emberi vonzalommal viseltetett a Federoff Ivánnak elkeresztelt Gaillard iránt. Különben udvari lakomaknái és dinomdánomoknál soha sem volt szabad Federoffnak hiányzania. Nem is volt semmi ellenvetése ez ellen macának a poétának sem. Mégis egy ilyen lakoma alkalmával történt, bogv elszólta magát, — ínég pedig nagyon. Az öreg Csermik ov herczeg ugyanis poJiarat emelt a czár egészségére, s toasztjá-