Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-10-14 / 23. szám

gatása nélkül, tisztán egyoldalii előterjesztésre, természetesen azonban a felek vagyoni viszonyai szerint nagyobb-kisebb összeg lefizetése mellett, véglegesen felbontatik, anélkül, hogy gyermekek létében, ezekről a legkisebb gondolkodás is történnék. És ez már magában véve a legnagyobb szerencsétlenség Amikor a törvényes gyermek az apa köunyelmíisége miatt elveszheti minden joga alapját. Amig tehát ily képtelen házasságjogi állapotok az elválasztott feleket szükségképen e vadházasságokba hajtják, addig mások, kik nem akarják magukat egy törvényeseu megkötött házasság esélyeinek kitenni, inkább választják az együttélés törvénytelen formáját, melynek neve magasabb körökben „ kedves tartás", az alsóbbakban „vadházasság*, mint a házásságnak azon törvényes formáját, mely őket mérhetetlen veszélyeknek teszi ki s bizonyos körülmények között arra kéuyszeriti, hogy a legnagyobb erkölcsi ressensusok mellett is gyermekkoruk istenét megtagadni legyenek kénytelenek. Ily körülmények között nem a syptomák, a vadházasságok mint ilyenek ellen kell a törvényhozási orvosszereket keresni és alkalmazni, hanem az okot kell mezszüntetni. Ez pedig a házasságnak hétféle módon, felekezetek partikuláris érdekei szerint való rendezettsége, helyesobben rendezetlenség«. . Az egységes házassági jog az, mi a vadházasságokat megszüntetni kepes, s nem szolgabírói vagy rendőrségi eljárás, az bizonyos. De már magában véve az ily intézkedés is üdvös eredményű lehel; nem ugyan arra nézve, hogy ez által a vadházasságok száma csökkenik néhánynyal, hanem mert ezáltal azon körök, melyek feladata a közjó előmozdításával foglalkozni, mélyebben be fognak hatolni a kérdés taglalásába s végre is az ország legégetőbb szükségletére: a házassági jog egységes szabályozására fogja terelni a közfigyelmet. Valóban feltűnő, hogy a felszólalás ebben az irányban oly megyéből jött, mint Kolozsmegye. Hisz tudjuk, hogy épen Kolozsmegye területén virágoznak azon egyházi bíróságok, melyek a házasaági jog terén a lfcgkiáltóbb anomáliák melegágyai, s a melyeket köztudomásúlag Osiky Gergely drámaírónk például a „Proletárok" czimü társadalmi színmüvében is oly élénken ostoroz. Leány-egyesület. —- Levél a szerkesztőhöz. — Kolozsvár, okt. 2. Megtudtam e napokban, hogy Pápán 1888. január 23-án „Leány-egyesület" név alatt,, egy felekezet nélküli, önképző leányegyesület alakult, melynek czélja a serdülő leáuyokat üdvös tevékenységre szoktatni, a rossz, léha vagy erkölcstelen időtöltéstől viszszatartani és velők a komolyabb olvasmányokat megszerettetni, felébreszteni bennök a szép, nemes dolgok iránti érzéket, hogy ily olvasmányokat képesek legyenek aztán valóban élvezni. Minden tag 1 frt beiratást fizet és 10 krajezár havi tagsági dijat. Lehet pedig tag minden feddhetlen erkölcsű leány, a ki 14 évet betöltött. Ez rendkívül üdvös eszme, mit más kis városban is lehetne utánozni. Mert éppen az nagy betegsége hazánknak, hogy az irányadó körök, azok, a melyek tehetnék, oly kevéssé élnek szellemi, társadalmi életet. Pedig oly században élünk, a melyben a magántörekvés, az elszigetelt egyén, vajmi keveset érhet el, a mi korunk a társulás, a szövetkezés korszaka; az egyesek eltűnnek ^ fejlődés végzetes törvényénél fogva. A tömeg kezében van a hatalom. Ezért szükségesebb mint valaha, hogy a tömeg felvilágosodott legyéén, hogy öntudatra kezdjen ébredni, hogy lehetőleg kibontakozva az önzés kezdetleges, durva anyagi békóiból, ő is feljusson, a menynyire lehet, az altroizmus magasabb, nemesebb színvonaláig, a polgárisodás ez eszményéig. Mái pedig a társadalmi nemesebb tulajdonokat csak a társas-élet adja meg, az a társas-élet, mely ismeri a szellemi világot, oda behatolt s mely aztán az egyesekre is oly áldásteljes hatással van. Nagyon fontos tehát, hogy legyenek ily társadalmi összejövetelek mindenütt, a hol már fölébredhet egy kis szellemi élet s mindenekelőtt arra, törekedjenek, hogy a nemeseb foglalkozásokra ösztönözzenek, hogy lehetőleg kepessé tegyék az egyeseket a szép élvezetére ennek minden nyilvánulásábau. Mert erre egy egész kultura kell. Togyük egy vad ember elébe Ráfáelnek a legeszményibb képét és egy szobafestő ritkitóan mázolt czimtábláját, bizonyos, hogy a vad embernek a czimtábla fog tetszeni, mert semmi érzéke nincs még a művészi szép iránt. Ugy tesznek azok, a kik rossz könyveket olvasnak, azoknak vastag, idegrázó jelenetek kellenek, csak azt bírják élvezni, a többi iránt még nincs érzékök; ezért kell fejleszteni az ízlést, hogy minden ember a valódi szép iránt legyen fogékony és akkor a ponyvairodalom senkinek sem fog többé kelleni. A pápai leány-egyesületnek már 180 tagja van, s szerzett magának zongorát meg egy száznyolczvan kötetből álló kis könyvtárt. A munkák, melyeket megszereztek, mind értékkel bíró művek, mi nem is lehet máskép, mivel az elnoknót özv. Iioseuthal Mórnét, valódi hazafias buzgalom lelkesíti, s az alelnökno, György Etelka, ki maga is igen komolyan képzett, műveit nő, kinek irányát teljes biztonsággal lehet követni. Ez az egyesület testvériesen befogad mindenkit, aki arra érdemes, és igy nem kell attól félni, hogy klikk válik belőle, a mi azután ismét meddővé tesz minden igyekezetet, mert sem egy egyén, sem egy tarsaság nem szigetelheti el magát büntetlenül, nem szakithatja magát ki az emberiség nagy családjából, anélkül, hogy az keservesen meg ne boszulja magát később. Csak egy dolog sajnos a pápai leányegyesület életében, az, hogy eddig a városi kisdedóvó helyiségében gyűlhettek össze a tagok, egyszerre azonban, bizonyosan a kis városokban gyakran előforduló kisszerű befolyásversengés következtében, a városi tanács megtagadta e helyiséget, mint gyülekezési helyet a leány-egyesülettől. Ha most e szegény egyesületnek házbért is fog kelleni fizetni, nagy teher nehezül vállára, mely egyelőre minden működesót is megakadályozza, mivel nincs, hol összegyűljön. Reméljük azonban, hogy a pápai leány-egyesület vsgy legyőzi a városi tanács ellenszenvét, vagy pedig más uton talál lehetőséget arra, hogy folytassa szép működését, és példát, adhat a többi városoknak abban, hogyan kell alkalmat nyújtani ama fiatal leányoknak, kik tanulásukat már befejezték, arra, hogy magukat önerejük által tovább fejlesszék. DeGerando Antonina. Ügyes tolvajok. — Valóban fenséges zeneje van ezen operának ! Ah, uram, azt érezni lehet és nem kimondani! Az ember lelke magasabb álláspontra helyezkedik a rendesnél, közel erzi magát az Istenhez : szóval fenséges, ihlett állapotba hozza nemcsak a női sziveket, de a férfikeblet is! Nemde, LiUhensou ur ? —- Mintha csak gondolatomat leste volna el lady. Valahára egy opera, mely nem kasszadarab. Már magam is kezdtem megunni a férezműveket, melyek az utóbbi időben deszkára kerültek. Csakugyan éreztük hiányát egy jó klasszikus darabnak. Hiszem, hogy jó ideig repertoir-on marad. Ez a beszélgetés folyt le Litthenson amerikai milliouarus ültetvényes és N. lady között, kik jó ismerősök lévén, egy páholyban foglaltak helyet. Talán még tovább is fonják beszélgetésük fonalát ,ha egy szalonruhásinasnak a páholyban való megjelenése félbe nem szakítja azt. A szalonruhás szolga udvariasan meghajtá magát lady Lisl eth előtt ós illedelmes szavakkal igy szólt: — Clayre Georgnak, a százmillió vagyonnal rendelkező ültetvényesnek neje kéri lady Lisbethet, hogy szíveskedjék pompásan játszó gyémántfüggőiből az egyiket egy perezre megtekintés végett átküldeni a jobboiUali átellenes páholyba. Nagyon megtetszett neki távolból is ós hasonlót szándékozik maga is vásárolni. Lady Lisbeth a legnagyobb készséggel vette ki füléből egyik, félmillió dollárt kepviselő gyémántfüggojét és átadta az inasnak, ki, miután magát udvariasan meghajtá, távozott. Lisbeth asszony ezután látcsövét a szom-, széd jobboldali páholy felé irányzá, melyben csakugyan Clayr Georget s nejét ismerte fel. E közben megkezdődött az előadás. Elmúlik a második felvonás és Lisbeth asszony drága függőjét még mindig nem küldte vissza Clayr Georg neje. Lisbeth nyugtalan kezdett lenni, gyanakodott. Hátha a szolga tolvaj volt, ki Clayr nevével vitte véghez a csalást? A gyanú alapos volt, a tolvajlás és csalás kisült. Clayr nevével lőn elkövetve a tolvajlás, tehát mindannyian érdekelve voltak. Meg sem várták az előadás végét, hanem a rendőrségre hajtattak és jelentést tettek az esetről. A rendőrfogalmazó jegyzőkönyvet vett fel ós még az éjjel a legmeászeterjdőbb intézkedés tétetett meg a rendőrség részéről a tolvaj kézrekeritése czéljából. A merész gyémánttolvaj híre villámgyorsasággal terjedt el az „Egyesült-Államok *-ban. Lady Lisbeth nem veszté el reményét, hitte, hogy megkerül az ékszer. Barátját, Littensohnt kora reggel kérte, hogy privátim is tegyen a tolvajlásról jelentést New-York minden ékszerészénél és zálogháztulajdonosánál. Nyolcz óra volt, midőn fogat állott meg a kapu előtt ós Litthenson ur a körútra indult. Alig távozott el az ültetvényes, az inas jelenti, hogy Rediugton rendőrtisztviselő kéri bebocsátását. — Bocsásd be! — szól a lady és e pillanatban egyenrahájában egy rendőrtisztviselő lép be. — Redington rendőrtisztviselő vagyok. Egy kérésünk volna, melynek teljesítése az eredméuy sikerére nézve okvetlenül szükséges. — Parancsoljon uram! — Hogy az ékszerészeknél és a zálogházaknál jelentést tehessünk, bírnunk kell a függő rajzát, hogy azt többszörösitve, mindenkinek egy-egy példányt juttathassunk. — Valóban igaza van, az este nem rajzolták le, csak leírták külalakját. íme, itt a párja az eltolvajolt függőnek. Lerajzolás után szíveskedjék átadni Litthenson barátomnak, ki a délelőtt folyamán bizonyára el fog látogatni a rendőrségre. A rendőrtisztviselő átvette a kis bársony-dobozt, a másik félmillió dollár értéket' képviselő fülbevalóval s azzal hivatalos hangon köszönve, távozott. Délre járt az idő, midőn Litthenson megérkezett. — Semmi nyom, eddig semmi eredméuy, mond letörölve izzadtságát. — Volt szíves meghozni a másik függőt a. rendőrségről ? — Melyik másik függőt? — kérdé a, legnagyobb csodálkozással. — Hát a melyiket Redigton rendőrtisztviselő vitt el lerajzoltatni. Közvetlen az ön eltávozta után volt itt. Nem beszélt talán vele? — Lady, ön kétszeresen meg van lopva, Redingtonnal egész délelőtt együtt voltam, együtt jártunk az ékszerészekhez és zá,logháztulajdonosokhoz. A rendőrtisztviselő csaló volt, a tolvaj bandának egyik tagja. Asszonyom őnt rászedték.