Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-09-30 / 21. szám

nyi fáradságot, munkát adott útközben a levelek ezreivel bajlódó tisztviselőknek. Hogy mily forgalma van ma már a postának és mily sokoldalú, arról édes kevésnek van tudomása, hisz daczára, hogy szegény, gazdag egyaránt, lépten-nyomon van a postára utalva, mégsem igen érdeklődnek az intézmény iránt. Ugy vagyunk vele, mint a theologiával és politikával, melyre miudeuki hivatottnak érzi magát, mit eklatansau bizonyit az, hogy sok szabólegény hitújítással foglalkozik és akárhány becsületes csizmadia-mester erosebben bírálgatja Tisza Kálmán politikáját, mint Apponyi. Pedig hogy az elektromosság századában a postaintézmény sem oly egyszerű, mint azt a laikusok hiszik, a-lói igen könyen meggyőzodteti a kétkedőt egy igen egyszeiü postatarifa is. Ha meggondoljuk, hogy három ezred éven át mily elenyésző nyomaira találunk, szinte hihetetleunek kell jeleznünk ama páratlan baladást, melyet az utóbbi 30 - 40 év alatt elért, ma már átöleli az egész világot, közlekedik a legtávolabbi kelettel és nyugottal egyaránt, hálózatába esik a messze északon fekvő izlandi Reikjoviz ép ugy mint a lent délen fekvő Fokváros a Jóreménység fokánál. Ha keressük nyomait az ókorban ugy Dáriust a perzsák harczias királyát kell kiemelnünk, ki felismerte, hogy egy hatalmas birodalom csakis akkor kormányozható, ha parancsait minden irányban a lehető leggyorsabban adhatja tudtára főiisztviseloinek. Ezen szempontból indúlt ki, midőn Susáböl és Babylouból minden irányban hatalmas járható kőutakat épitett, melyeken gyors futárok teljesiték a posta szolgálatot. Sokrates népénél, a művelt nemzetek előtt örökké világító fényként tündöklő görögöknél nem akadunk nyomára. Julius Caesar hatalmas birodalmában is a kezdetlegesség gyax'ló bélyegét viseli magán, állami okiratokat és az impérium tisztviselőit szállítja és ennél többre a zsarnok Caesarok alatt sem emelkedik. Ezutáu következik a homályos és még jó részt műveletlen középkor; a barbár népek a százados római műveltséggel együtt hosszú időre megsemmisítik a posta intézraéhyt is. De a népvándorlás lezajlása után a fejledező kereskedelem és ipar nem nélkülö2heti a posta előnyeit és utazó zarándokok viszik, közvetítik a leveleket, ép ugy miként a mohamedán közép Ázsiában ma is, hol a Mekkába vagy Szamarkandba zarándokló dervisek szállítják a leveleket, viszik a híreket a Szultán szent birodalmából a távol Rumból (Törökország). Majd a .Hanza városok létesítenek postai összeköttetéseket. Az uj korban a Thurn Taxisok fejlesztik a postát Német földön, mig Ausztriában a Paar család gyakorolja a postaregálet, mely kisebb nagyobb módosításokkal a 19. század elejéig tartja magát. De a gyárak és taláhnáryok százada nem állapodott meg a régi elavult rendszernél, Reimund Hill angol férfiú hozza javaslatba a bélyegrendszert, mely epochalis nevezetességű ujitmány az intézmény történetében, egy csapással megváltoztatja az évezredek óta dívó elavult rendszert, uj lelket önt belé. megjeleli az irányt, melyen egy modern posta intéz* ménynek haladnia bel], kezelését egyszerűvé, forgalmát a lehető legáltalánosabbá, előnyeit pedig mindenkinek hozzáférhetővé igyekezik tenni. Tagja most már az egyetemes postaegyesületnek minden nemzet, mely az emberiség történetében szerepelni akar, feküdjék bár országa Sybia sivatagjain túl, vagy a Hirnalaya hegyóriás viránydus lábainál. Csekély idővel ezelőtt senki sem képzelte volna, hogy Aethiopia koromfekete fiai ott Középafrikában, vagy Ceylon gyöngyhalászai valaha, vagy legalább ily hamar élvezzék a modern postaiutézmény áldásait; avagy hitte volna-e közülünk bárki is, hogy a távol Brazília fővárosába, a természet minden bájaival s előnyeivel ékeskedő Rio de Janeiroban megtelepedett testvérünknek felindulásunkban útnak eresztett levelünk, ha visszavenni óhajtjuk, még mielőtt kézbesitetnék, távirati uton vis7szavehető, s ki álmodta velna, hogy a messze kelet egyik metropolisába Teheránba czimzetí leveleinket is a modern posta szállítja. Rövid ideje annak, hogy a postaintézmény a pénzközvetités szerepét magára vállalta s mégis ma már úgyszólván az egész művelt népek közötti forga'ómban teljesiti e szolgálatát. Nem-e felette nagy előny az, hogy a nagy geográfiái távolságban levő barátunknak az elektromos drót segélyével néhány óra alatt tudunk pénzt szerezni. Még a Mikádó birodalmát tanulmányozó hazai tudóst is ki lehet menteni péuzzavarából a távirati utalványnyal. S ha kitűnő tudósunk Hermán Ottó a norvég partokon pénzszűkére esnék, nem sokáig kellene várakoznia a hazájából érkező pénzre. Ép ugy utalványozható táviratilag péuz Németország, Svaicz és Francziahonba mint a tropikus hőségti Cairóba. De egyesek megbízását is híven teljesiti a posta, például legyen Francziahonban egy adósom, elküldöm váltóját vagy adóslevelét a tartózkodási helyen levő postahivatalhoz s az adós által fizetendő összeget kezeinkhez juttatjaa nélkül, hogy a legcsekélyebb fáradságomba kerülne. Csomagokat és pénzt szállít Európa minden országába, Ázsia, Afrika ós Ausztrália polgáriasodásnak induló minden vidé! ére. Kocsiposta és levélposta forgalmi körébe esik, Európától eltekintve Arábia, ázsiai Törökország, Perzsia, India, az ind szigettenger, China. Korea, Egyptom, Algír, Tuuis, Tripolis, Madagascar, felső és alsó Guinea, Zanzibár, Melbourne, Adelaide, Sydnei, az Egyesült államok, Brazília, Argentína stb államok. És forgalmi köre még az újonnan kötött és ezután kötendő nemzetközi szerződések értelmében is mindinkább széledül, levél és csomag forgalma évente erősbödik, mely körülmény leghatározottabban mond ellene egy franczia tudós ama állításának, hogy a jövő levélpostája a telefon leendene, mert nem lehet, hogy az elektromos áram vagy a fény által létrehozott múlékony jeladás oly maradandó jellegű, oly minden tévedést kizáró lenne, mint a papírra vetett írás, níL'ly évezredek viszontagságai között kiállotta a fényes tűzpróbát. EGYLETEK ÉS TiRSTJLATOK. — A pápai „ Leány egylet" az alábbi felhívást bocsátotta ki: /Felhívás ! ,A nőnek mindenek fölött műveltségre van szüksége, hogy megismerje saját rendeltetését; önmaga, családja, nemzete, egyháza ós az egész emberiség iránti kötelességeit, hogy azukat erejének és nemének megfelelőleg teljesítse. Bár ez állítás fontos igazságát ma már senki sem tagadja és a magas kormány valamint a család egyaránt a legnagyobb áldozatokat rakja le a nőnevelés oltárára, mégis általános és jogos a panasz a nő hiányos műveltsége fölött. A nő hiányos műveltségének pedig egyik főoka az. hogy épen azon korban gondoskodnak legkevésbé a leány nevelésről, a melyben neki arra legnagyobb szüksége van. Serdülő korában, midőn a leány már nem kicsiny, de még nem is felnőtt, midőn a leány lelke legfogékonyabb, akkor hagyjuk önmagára. A leánynak ezen korára nézve sem a kormány sem a társadalom nem tart szükségesnek semmit! A műveltebb, értelmesebb és anyagilag is tehetősb családok, hogy serdülő leányaikat az életben előforduló veszélyektől és a társadalmi téves reformok káros befolyásától megóvják távol tartják őket a társaságoktól, miáltal nekik is ritkán kínálkozik alkalom a jobb társalgásban kifejtett eszmecserében nyert tapasztalatokra szert tenni és igy mŰ/eltségük ezeknek is nagyon egyoldalú. A középosztály leányának pedig a leginkább elterjedt franczia ponyvairodalom rémregényeinek befolyása alatt fej/gdik ítélete, izlése, erkölcse, jelleme. E saj* nos helyzeten segítendő 1888. Január havában önképző leányegyletet alakítottunk, melynek czélja: ingyen terjeszteni a közművelődést, alkalmat nyújtani szegénynek, gazdagnak egyaránt az ön- és továbbképzésre, a tudomány és művészet élvezetére, az emelkedettebb eszme' cserére. A pápai leányegyegylet üdvös öntevékenységre szoktatja a leányokat és a heti öszszejöveteleken kitíinŐ könyvekből való felolvasás által nemcsak a tudvágyat, (minden haladásnak leghatalmasabb eszközét) fejleszti, hanem a tagok tudományát is gyarapítja, a közszellemet műveli és az egyes feleket közelebb hozza. E heti összejöveteleken a tagok tanulságos kis német társalgást folytatnak a német nyelv elsajátítására. Az ülésekről minden tag naplót (jegyzéket) vezet, ami kitűnő irálygyakorlatul szolgál. Á pápai leányegyletnek még főtörekvése, hogy a leányokat válogatott erkölcsuemesitő magyar könyvek olvasására szoktassa, miért is kitűnően rendezett és válogatott könyvtárt alapit a tagok számára. Hogy a szülők és pártoló tagok az erkölcsi haladásról meggyőződhessenek, a leányegylet mindbn hónap első vasárnapján zongorajáték, ének, szavalat és felolvasással egybekötött nyilvánosan előadó ülést tart. Ily nyilvános ülésen a jobbmódu családok magasabb műveltségű leányai némi erkölcsi jutalmat nyernek az előadásuk fölötti elismerésben és azon tudatban, hogy önmaguk és a közjó érdekében hasznosan munkálkodva szép példával buzdítják tagtársaikat ; a szegényebb, jóerkölcsii ás iparkodásu leányoknak — kik tán kénytelenek éltök nagyobb részét a kenyérkeresetnek szentelni — alkalom nyilik felemelkedni, a jobb körbe való modort elsajátítani, szellemileg élvezni és tökéletesedni. Bizalommal kérjük fel t. Czimedet, hogy a leányegyletbe belépni s ennek jeléül a mellékelt aláírási ivet kitölteni méltóztassék. Felkéregyszersmiud arra is, hogy az aláírási ivet ismerősei között körözni s hathatós befolyásával az egyletnek minél több tagot szerezni kegyeskedjék. Az aláírási ivet f. évi deczeraber végéig a pápai leányegylet elnökségéhez kérjük küldeni. Honleányi üdvözlettel : Rosenthal Francziska a pápai leányegylet elnöke, ^György Elelka a pápai leány egylet alelnöke, Aranyláby Mariska a pápai leányegylet titkára. Irodalom és művészet. ~ Budapesti Hirlap. A ,Budapesti Hírlap" -nak a hazai művelt olvasóközönség vetette meg alapját. A lap elejétől fogva megértette a magyar közönség szellemét; minden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság! Viszont az ország legkiválóbb intelligentiája is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a „Budapesti Hirlap* érte el; legnépszerűbb, legelterjedtebb lapja az országnak. A külső dolgozótársak egész seregén kivül a szerkesztőségnek annyi belső tagja van, a mennyivel egy magyar lap sem dolgozik; minden rovatot külön vezető gondoz. A helyi tudósítókon kivül, a kik a nap történetét írják, minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felől rendes levelezőn kivül saját külön tudósító értesít közvetlenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk: nem történik a világon semmi jelentékeny dolog a nélkül, hogy a „Budapesti Hirlap* arról rögtön ne adjon hű és kimerítő tudósítást. A „Budapmi Hírlap* politikai czikkeit Kaas Ivor báró, Rákosy Jenő, Balogh Pál írják más kiváló hazai publicistákkal, hiven a lap fűgget* len, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelleméhe?. Politikai hírei széleskörű osszekötte-