Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-06-10 / 5. szám

alvással töltötte. Utóbbi tekintetben ő volt a tébolydában az első és sohasem volt megelégedve az adaggal, holott ugyancsak jól kimérték számára. Egy napon tíz hatalmai gombóczot evett meg a többek között. Ö Ö Vasárnap a szegény asszony ismét rohamokat kapott, a fodrásznőért kiabált és verte az ajtót. Az ápolónak sikerült nagy nehezen lecsillapítani s Bőmischné csendesen lefeküdt vaságyára. Este tíz órakor Németh Pál ápoló, kinek lakása egészen szemközt van az 5. számú szobával, végig nézett a folyosón s betekintett a czellák ajtóablakán. Mindeniket nyugodtan találta és Bőmisch Józsefné is aludt. Két óra múlva hatalmas zörgés támadt az 5. számú czellában. Az ápoló ismét megvizsgálta a czellákat és megnyugtatta Bömisnét is, ki ismét visszafeküdt ágyára. Alig ment vissza Németh Pál szobájába, a szomszéd szobából zÖrrejt hallott ismét, de erre nem is figyelt, mert az ilyen zörgések a tébolydában gyakoriak. Reggel 4 órakor ismét végig járta a czelIákat s az 5. számban meglepetve vette észre, hogy Bőmischné az ablak vasrácsára f^l akasztott a m ag á t. F ejkendőjét kötélszeriien összesodorta és ezzel végezte ki magát. Mivel az ablak magasan volt, ugy segített a bajon, hogy felállt az éjjeli szekrényre, azt később elrúgta lábaival és maga függve maradt. Az ápoló által h . 11 ott zörejt a szekrény elrugása okozta. Az öngyilkosságot 1 — 2 óra között hajthatra végre. Teste még meleg volt. o o o Németh Pál azonnal jelentést tett a felügyelőnének, ki orvosért sietett. De a megérkezett dr. Makara, dr. Steiner, dr. Mathia orvosok csak az önakasztás következtében beállott halált konstatálhatták. A holttestet a 3. számú czellában helyezték el és táviratilag értesítették a családot, melynek tagjai középmódú földmivelők, akik i a tartási dijat pontosan fizették és szivükön hordozták családtaguk sorsát. A szerencsétlen nő temetése kedden d. u. 8 órakor volt. A családtagok közül a szomorú véget ért nő apja jelent meg. Az esetet a tébolda vezetői a legnagyobb titokban tartották s cmk másnap szivárgott ki a hír. Valóban nem lehet tudni, hogy a felületes ápolásnak, illetve felügyeletnek, vagy az ápolók kevés számának (összesen egy van) tudja be az ember a sajnos esetét. Ezt a megindítandó vizsgálat fogja kideríteni. Mivel a szigorú titoktartás miatt részletekről senkit sem értesítettek, ezért tartottuk szükségesnek közönségünket hiteles forrás és informácziók után értesíteni. A tébolyda főorvosa által kiadott jelentés így hangzik: „Bőmisch Józsefné hulláját megvizsgáltam, és azon semmi külső erőszak nyomait nem találtam, de a nyakon egy erősebb lehorzsolást és ezért jobbról-balról vérrel borított zsinegbarázdát. Miután kétségtelenül öngyilkosság forog fenn, bonczolás szükségtelen." Söprik a pápai utczát... Pápa, juu. 10. Aki ezt a nótát csinálta, az is inkább szatira-irónak született, mint lyrikusnak. Mert bizony külön privilegiumos tüdővel kell birni annak az embernek, aki nem zsebkendőn át szűri a levegőt, ha a pápai utczát söprik. Aki pedig nem bktositctta véletlen baleset eshetőségére az életét, egészségét, az, ha Pápán sétálni akar, okosabban teszi, Ha otthon marad. Nem hisszük, hogy sokkal hatalmasabb porfelleg fertőzi meg a Sahara levegőjét, mint a pápaiét. Régi panasza már a közönségnek, az adófizető polgárságnak, de minden hiábavaló, elhangzik az, mint a pusztába kiáltó szava. Pedig akik pontosan megfizetik az. öntözésre kivetett városi pótlékot, nem vitathatja el senki, hogy az joggal meg is követelheti, hogy pénzeért tisztán szívhassa a levegőt, ha már ezt nem adják ingyen. Mert a pápai adófizető polgárság minden esztendőben rendületlenül és hiány nélkül fizeti a pótlékot. Megszavazták, ki is vetették, be is szedték. A polgárság pedig fizetett, mert muszáj volt neki. Azt mondják neki: fizess, aztán — upre, nincsen több szavad. Pedig hát nem jól van ám ez igy!" Mert tudomásunk szerint már a mait esztendőben megszavazták az öntözőkocsikra az összeget, be is folyt a pénz, de az öntöző-kocsik máig sincsenek beszerezve. A közutak, ha csak az Isten egy kis esővel meg nem szán bennfiukét, sohasem látnak vizet, a gyalogjáró helyek is csak egy-egy jólelkű háztulajdonos belátásából lesznek öntözve. Mert azok a nagy urak, akiknek módjukban áll, hogy fürdőhelyen üssék agyon a kánikulát, azoknak egészen mindegy, ha öntöznek, vagy harapják a port a pápai polgárok. Ce magunkfajta emberek, akik arra vannak kárhoztatva, hogy itthon maradjanak és nem birnak protekcziós biléttel a grófikertbe, azok nem igy ! gondolkodnak. j ^Hanem igenis joggal megkövetelheI tik, hogy ha már befizették az adójúI kat s megszavazták az öntöző-kocsik ! beszerzési diját, akkor szerezzék is be azokat s ne kíméljék a városi lovakat. Ugy is nem valami brillántos lábon ! állnak a pápai egészségügyi viszonyok. — Hová fiuk ? — Jó, hogy találkozunk veled barátom, ma élvezetes esténk lesz, ne kérdezz semmit, csak jer velünk. Mentünk pedig a német színházba, hol „Die berűhinte Frau" került színre. — Csak mikor a szinlapot olvasom: Gráf Bela Pál may — — — — — — Grustav Kadelburg. — Tehát magyarokról is lesz szó! Kezdtem kíváncsi lenni. Az első felvonás közepe táján végre láttuk a magyar grófot, hozzá illő elegántiával és magyaros németségével. Beleszeret egy kitűnő német opera énekesnőbe, kiről kiderül, hogy magyar származású. A szép Vally sem képes ellentállni a magyar gróf akadályt nem ismerő szerelmének és az ő kedvéért dicsősége tetőpontján lemond pályájáról. A darab teljesen kielégített bennünket, sőt egyik barátomnak annyira tetszett, hogy kifogyhatatlan lett dicséretéből s nem állhatta meg, hogy újra meg ne nézze. Egy estve, midőn lakása ablakából a Spree partját szemlélgettük, hangos gondolkozásából e szókat tisztán hallom : Istenemre gyönyörű kis leány! — Beszélj már hangosabban, ki az a gyönyörű kis leány ? — Emlékszel arra a darabra? — Persze, hogy emlékszem, Pálmay gróf... — A szép Vally-ra? — Arra is emlékszem. i — Tudod-e, hogy az a szép kis színésznő e házban lakik? — Azt ugyan nem tudom. Ez csakugyan | szép ! i — Még szebb, mint a színpadon. Házii asszonyom közbonjárásával megismerkedtem vele s megengedte, hogy vizitelhetek nála. Ez idő óta Zs. barátom ritkán volt a ma| gyarok közt, de annal gyakrabban a színházban és a virágkercskedésekben. Ha mégis 1 ° ' O ; jelent köztünk, nem volt benne köszönet, I mert viselete folytonos élczeskedésre adott I alkalmat, mi csak figyelmeztette őt úgyis sür, gős dolgaira. A víg czimbora elvesztése nehezünkre esett és elhatároztuk, hogy kigyógyítjuk hirtelen támadt, de bizonyára czéltévesztett szerelméből. Előszedte mindegyikünk viselt dolgait, de hasonlóra még alföldi barátunk se tudott az ő részéről visszaemlékezni. Szerelmes mindegyikünk volt, mindegyikünk másba és igy ugyanannyi félekép, de forgópisztolyt egyikünk se emlegetett annak idején. Ez eset tehát kórosnak vétetett föl és gyógykezelése ez irányban indíttatott meg. A természet erejére is támaszkodtunk ugyan, de mégis alkalmas szerek utan is néztünk, melyek beteg lelkekre gyógyító hatásúak. Kant egyik füzetkéje : „Hogy lehet urává valaki beteg lelkütetének," alkalmas forrássul ígérkezett. A szerelem-betegséget nem tárgyalja ugyan külön, de átalán azon lelki betegségeket, melyek álmatlanságot okoznak. Ezek közé való a kóros szerelem is. — Kant maga is volt oly lelki beteg, melynél fogva álmatlan éjeket töltött — de azért volt bölcs, hogy maga fedezze fel a gyógyszerét is. Mi az ő egyszerű, de bölcs gyógymódjához folyamodtunk, mely röviden a következőképen fogalmazható: „Az énre zavarólag ható gondolatok tárgyilagosokkal cserélendők föl — az akaraterő teljes felébresztésének segélyével." Barátunk azt gondolta, hogy szereti őt. Pedig e gondolat oly messze van az igazi szerelemtől, mint a képzelt betegség — a í betegségtől. Mindamellett tudvalevő dolog> i miszerint az első ép oly káros a szervezetre ; mint az utóbbi s gyógyszer helyett az or-> vos bölcseségével gyógyul meg. Intelligens betegünk csakhamar úrrá lett i akaratának és tárgyi gondolatul az utczán í ezrével járó szép nőket ajánltuk figyelmébe ! Egészséges barátunk most azzal védekezik, hogy magjarnak hitte a szép Vallyt s ily távolban a szív többre képes a szokottnál. — Félig igaza lehet.