Pápai Hírlap – XLI. évfolyam – 1944.

1944-12-16 / 51. szám

XLI. évfolyam. TM I t

m •MM M NI IIMII II Tp. Ref. Főiskola. FŐÍS

k'°'

aÍ K

ü"^'tár Helyben. HÍRLAP ME0JELKNIK MKNEN SZOMBATON Szerkesztőség: Levente-utca22.szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. mBsasKB

mMissMUi&mimmvMwaMmmim Előfizetés */

4 évre 3-60. Számonként 30 fill. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. ••• Karácsonykor. Isten minden karácsonykor üzen az ő népének. Üzen minden népnek, amely a föld színén van. A próféciák szólnak nemcsak a szent hajdankornak, hanem a mi korunknak, nemcsak Izrael népének, hanem nekünk is. „Örömöt hoza Adám árváira" a karácsonyi Gyermek. Már pedig mi is oda tartozunk Ádám árvái közé, úgy ís mint egyének, úgy is mint magvarok. Ezeknek az árváknak szól a prófécia: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek", — mondja az Úr Ésaiás prófétánál Es mivel lehetne vigasztalni? Azzal-e, hogy minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága? Amilyen világot ma élünk, még ez is vigasztalás. De azért mégsem ez a vigasztalás. Hanem az a vigasztalás, ami utána jő a próféta Írásában, hogy Istenünk beszéde mindörökre megmarad. Az a nagy vigasztalás, hogy az Ur isten jő hatalommal és karja uralkodik. Jő hatalommal,-csodálatos égzengéssel, mennyei világossággal, angyaiok énekével, amiről a karácsony beszél. Ha a karácsony nem volna, az emberi szív de árva volna 1 Adám árváinak semmi vigasztalása nem volna. Ha el akarod képzelni a mi sorsunkat a karácsonyi Gyermek nélkül, akkor képzeld el, hogy mi lenne, ha az éjszakából nappal nem virradna ! A beteg kínosan várja a virradatot, mert az éjszaka órái a legu.nyübíxk: Én egyszer nagy betegségben feküdtem a kórházban és emlékszem, hogy menynyire féltem mindig az éjszakától. Már a délutántól is féltem, mert 4 órakor besötétedett és reggeli 6 óráig sokat szenvedtem. Éjféltől fogva számlálgattam az óraütéseket és jaj de kínosan és lassan múl el egy-egy óra! Mikor már megindultak az utcán a villamos kocsik, mikor már behallatszott hozzám az élet zaja, amint a diakonisszák mozgolódtak a reggeli órákban a folyosókon, az már szinte megváltás volt nekem, a szenvedőnek. Hát most képzeljük el, mi lenne, ha soha se lenne reggel. Ha a nap soha se sütne föl abhakainkra, ha mindig "sötétben maradnánk ? Nem lenne élet a földön. Kihalna minden tenyészet. Nem volna kenyér, nem volna öröm, nem volna remény, nem volna élet. így volna ez a mi lelki világunkban is, ha az emberiség nagy ádventje el nem jött volna a Karácsony világossága. Mit jelenthetett az, mikor a nagy sötétségben kigyúlt a fény, meghasadt az egek kárpitja és feldobogott a föld: megszületett a Krisztus? Ez olyan volt, mint mikor a kórházi beteg szobájába a hosszú éjszaka után benyit az ápolónő és az ő megjelenése jelenti a reggelt. Vége a sötétségnek, a kínlódásnak, az egyedüllétnek, az árvaságnak ! Minden sötétségnek, kínlódásnak, elhagyatottságnak és árvaságnak végét jelenti a karácsony. Örömöt hoza Ádám árváira 1 Ki ez a Ádám árvája ? Te vagy, te szegény beteg, ki kínosan számlálgatod az ólomlábon járó éjszakai órákat. Kinek küszöböd alatt ott kapar a halál fekete lova és rettenetes gondok terhelnek. Mi lesz családoddal, ha te elmégy? Hogy ki lesz szolgáltatva a könyörtelen világnak szegény hitvesed, akit sehol sem akarnak meghallgatni, akin sehol sem akarnak segíteni. Te vagy ez az árva 1944 magyar katonája, aki a harctéren hullatod véredet a magyar földért és mikor szembejön veled az ellenséges páncélkocsi, mikor ott kell állnod a tűzben, vagy amikor rohamra kell indulnod, fölrémlik agyadban annak a lehetősége, hogy sohse látod többé családodat. Ki ez az Ádám árvája? Te vagy, te szegény nélkülöző, rongyoskodó, nyomorgó magyar, talán éppen hadiözvegy, vagy hadiárva, aki igen közelről tapasztalhatod meg a világ • ! gőgjét és hidegségét. Ki e az Ádám árvája ? Te vagy, te szegény maga nép. Te vagy az, aki legjobban tapasztalom árvaságot. Fiaid, leányaid, csecsemőid, föfed és házad, mindened veszendőben. A vi^krizis minden . borzalma itt van. Az a szó,iogy kín és jaj az életünk, szóról szóra áll iád én magyar népem. Azért te vagy a gnagyobb árva. De éppen azért te néked sz> legközvetetlenebbül a karácsonyi üzenet: Örciöt hirdetek néktek. Aki nem árva, az nem tija mi az árvasors. Aki nem szegény, az ner tudja mi a szegénység sovány kenyere, aki i.em beteg, az nem tudja, mit jelent a virradatDe te szegény vagy, beteg vagy, árva vagy érmagyar népem, azért neked szól különösen c karácsonyi üzenet: Örömet hirdetek néktek! Ilyen sötét évszázadk óta nem volt a magyar égbolt. Csak a XT. évszázad sötétsége vetekedett ezzel. Azért em/ire szívhez szóló és ennyire vigasztaló évszáadok óta nem volt számunkra a karácsony. :ppen most, amikor legnagyohb a sötétség éí legkínzóbb a fájdalom, éppen most van rá legnagyobb szükség. Epedünk Istennek a karásonyban adott ünnepéért és vigaszáért. És az isteni üzenet, az isteni vigasz meg is érke;k a földre, megérkezik biztosan a mi magyar földünkre is, elhat minden szenvedő, rnnden síró szobájába, csak föl a szivekkel! Hitnünk kell az isteni üzenetben és váltságban .; a hit, ez adja a karácsonyt! v Ólé Sándor. Pápa egy tiszántúli újságíró szemével... Esőmarta, szélcsapkodta hat napos szekérút Szabolcsból át a Tiszán Budapest alá. A fizikai valóság súlya próbáratevő, az ágyúzás Pest alatt hamarosan utolér, csak a Dunántúlon van biztató, Ígéretes csend... De a bűntelenül bűnhődés vad és nyers ütése alatt is egy dal kísér, egy dal lobbantja fel a hívő magyar lélek örök tüzét: Árvából lesz jó katona... Berde Mária a pesti Vigadóban ezzel a mélységeket megvillantó dal-sorral fejezte be még a trianoni zimankóban elhangzó egyik előadását... Hatalmas tapsorkán visszhangzott akkor, hogy hirdesse a szegénységéből, magárahagyatottságából feltámadó magyarság élethitét és harcokra feszülő életakaratát... Árvák sorsára vert tiszántúli magyarokban is töretlen és törhetetlen lelket szólaltatott meg ez a dal: Árvából lesz jó katona. És Pápának, a Dunántúl patinás városának történelmi ihletése az ideérkezés első napjaitól kiteljesítette az árvasorsból keményedő katonaleiket bennünk. Az idevándorlás útján aztán elkísért Szabolcsból a testőríró Bessenyei György lelke is, nyíregyházi szobrának a kardos, kobzos látó magyar életeszméjét csodálatosan megszólaltató képe, amely itt áll, itt őrködik mellettem Pápán is lelki testőrként, itt kíséri lépteimet mindegyre híven.. Az ő lelki alkata, huszárvirtusos életformája sugalló erővel biztat a pápai öreg utcákon, Jókai, Petőfi kollégiumos életútjainak nyomán ... Az ő tárogatója i§ halálos csendben, úttalan utak fölött abból a mithikus magyar erőből lobbantva, amely a mondai Isten-kardját küldötte, mert „Csillag esett, föld rengett, jött éve csodáknak..." 0 is életre tudta hívni az alélt magyarságot és ennek az életnek feltéteAra 30 fillér. leként a népi erők legmélyebbről való kibányászását, a jobbágyi magyarságnak a nemzeti életközösségbe való emelését hirdette, mint a ma megújúló magyarság... Itt a szorongatottságnak tövises utain újra és újra rámvillan, -amit a Bécsben őt felkereső fiatal Kazinczyhoz és benne a kor magyar ifjúságához üzent: Vállaljátok a prometheüszi sorsot, az égből lehozott és az emberek szívébe oltott tüzért a szenvedést, a mártiromság égő fájdalmát... Pápán a menekült szellemi harcos tűnődéseiben sokszor hallottam, hogy a Dunántúl száz és száz ekhózással erősíti a Bessenyeyszózatot és hirdeti, hogy a fegyvertépte ország örök magyar lelke sérthetetlen egységben él a Hargitától a Lajtáig.. * „Mit tudtok, ti, halandó emberek, ha lángképzelődés nem játcik veletek", — üzeni a fejérmegyei lángész, Vörösmarty Mihály. A halandó ember nem a végtelenség síkján, hanem a törpe egyéni élet kisaraszmértékével méri najai eseményeit, de a „lángképzelődésü" kiválasztottak a történelmi perspektívába látón, apostolok hitével látják a nemlét iszonyából való feltámadás útját... Sopron felől a cenki sír üzeni Bessenyei katonáinak, hogy: „Csak a gyenge szereti önmagát, — az erős egész nemzeteket hord szívében." Vasból Berzsenyi igazolja a magyar erök ronthatatlanságába vetett hitünket: Csak sast nemzenek a sasok: . . . Zalából az el nem némítható jog és igazság bölcsét halljuk: Amit a fegyver elvesz tőlünk, visszaszerezhetjük, de amiről* önként lemondtunk, soha ... A déli J végekről Zrínyi kiált: Fegyvert és jó vitézi rezoluciót! . . . A tiszántúli lelki szem első látása az volt itt, Pápán, első, mély élményt az nyújtott, hogy a dunántúli szellemi erők és a Tiszántúl nagyjainak összhangzó harangzúgását figyeltem . . . Majd megragadott és bizakodást erősítő új életkedvvel töltött el az is, hogy Pápa múltjának tanulmányozása és a jelen küzdelmeibea való aktív és leodületes részvételének szemlélése igazolta a jövőbelátó nagyok tanításait... * Hűvös novemberi hajnalon érkeztem ebbe a városba. A kertek, ligetek édes, fűszeres illatát heteken át éreztem és a bakonyi erdők fáinak izzásakor ma is felém csap a sajátos illat. A táj lelkének simogató érintését az első perctől érzékeltem és Harsányi „Dunántúl dicséretének" sorait idézgetve jártam az ősi utcákat . . . A Tiszántúl poétája, Vietorisz József énekli: „Nyírség, szép kertje, szép hazámnak" ... E kert színei és vonalai után is mélyen átéltem már kezdetben Pápa megkapó vizuális szenzációit, műemlékbecsű templomainak, kastélyának, házsorainak, tókertjének, ódon utcáinak, szobrainak, ligeteinek építészeti és festői varázsát, amiről az őslakók nagyrésze — megfigyelésem szerint — a megszokottság elfátyolozottságában alig vesz tudomást. . . Pedig itt valóban „dalol a kő" és gazdag művészi imvenció fejeződik sajátos szépségű dalában . . . Különösen kicsendül a város esztétikai hatásából a pápai templomok architektonikus és pikturális rendkívülisége az Eszterházy alkotásokban, a protestáns egyházi építkezésekben kifejeződő művészi öntudat és ízlés ereje, választékossága. az egyes műgyüjteményekről és műtárgyakról olvasott ismertetések . . . Mint a Szabolcsi Bessenyei Társaság és Szabolcsi Szemle munkatársát, élénken megragadott és még közelebb hozott Pápához az a tudat, hogy a Bencés műgyüjtemény Bessenyei-kéziratokat