Pápai Hírlap – XLI. évfolyam – 1944.

1944-12-09 / 50. szám

T p" Tek. Főiskolai Könyvtár ^^ R ef. Főiskola.^ ^ A, JL RLAP MEGJELENIK MIN©E?< SZOMBATON. Szerkesztősé ÍJ: Levente-uica 22. szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés V 4 évre 3*60. Számonként 30 fi 11 _ Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Egyházak és a nemzetiszocializmus. Irta: Csővüry Dezső ev. lelkész (Kétbodony). Bármilyen nehéz a harc, nem kétséges, hogy a nemzetiszocializmus győzelmével fog végződni. Isten nem könnyen osztogatja a babért, de az igazság bajnokainak végezetül mégis megadja, sőt az igazság bajnokát meg is védi. Ezt bizonyítja Hitler Adolf csodálatos megmenekülése is. Éppen nekünk — az egy­ház papjainak — kell ezt a szószékről hirdet­nünk. A régi liberális napilapok heteken ke­resztül tárgyaltak egy-egy csoda dolgot, ame­lyekről a végén kisült, hogy szent csalások voltak csupán, sőt egyes egyházi lapok éve­ken keresztül ezen nyargaltak, de eddig még kevés helyen olvastam arról; hogy Hitler Adolf megmenekülését isteni Gondviselésnek minő­sítették volna. Sőt sok, közület egyszerűen agyonhallgatja és napirendre tért fölötte. Pedig éppen az egyházaknak és azok ve­zetőjének kellene világos és érthető szóval a nemzetiszocializmus mellé állani, azok hősi harcában minden erejükkel részt venni és híveiket felvilágosítani. Ha a zsidó prófétákat — akik népük bűnét ostorozták — isteni küldötteknek tartjuk, miért nem lehet ma a hősi harcok vezérét Isten küldöttjének tar­tani, hiszen Isten és Krisztus legnagyobb és legveszedelmesebb ellenségével, a bolse­vizmussal szemben harcol. Miért kell ez a világos kiállás az egyhá;* zak részéről ? Először is azért, mert minden keresztyén egyháznak és keresztyén embernek ina már látnia kell, hogy az egyházak léte és nemléte, a 'keresztyén ember élete és halála forog kockán. A jámbor óhaj, amely egyes körök és egyének részéről hangoztatott jelszó volt, — hogy nem kell félni a bolsevista ára­dattól, mert az angolok majd megvédelmez­nek minket — végleg megbukott azóta, amióta nyilvánvalóvá lett, hogy az angol-anierikai­zsidó plutokrácia eladta Közép-Európát is Sztá­linnak. Világossá vált, hogy sem az angol, sem az amerikai keresztyén egyházak fejeinek nem fájt a sokezer és ezer keresztyén gyer­mek es asszony lebombázása; de nem fáj ne­kik a keresztyén Európa bolsevizálása sem: különben tiltakoztak volna legalább a terror­bombázások miatt, de tiltakozniok kellett volna minden erejükkel az ellen, hogy a keresztyén Európát kiszolgáltassák a vörös diktátoroknak. Ne játszunk szembekötősdit, mert nagyon komoly órákat élünk. Vegye le mindenki sze­méről a színes kendőt és lássa meg, hogy a bolsevizmus halálos ellensége az egyháznak, Krisztusnak és a Mindenhatónak. Ellensége tehát minden krisztusi eszméknek is, amelyeken felépült erkölcsünk, kultúránk, földi és földön­túli létünk. Aki ezt még ma is tagadni meri, az vagy bolond, vagy elsőszámú ellensége a Hazának és a keresztyénségnek. Aki meg azt állítja, hogy a bolsevizmus megszelídült és már papokat is megtűr maga körül, az nézze meg a délolaszországi helyzetet, ahol az istentelen­ség szabad propaganda lett; az hallgassa meg az olasz anyák fájdalmas jaját: az gondolkoz­zék el azon, hogy a Vatikánban miért robbant bomba?! Isten a világteremtés óta harcol értünk a sátánnal szemben. Krisztusnak is harcolnia kellett isteni eszméiért, néha bizony korbáccsal a kezében. Az egyházaknak is riadót kell fújniok a vörös veszedelemmel szemben az Istenért, a Hazáért és az isteni eszmékért. Az az egyház, ámelyik ma kétfelé akar sántikálni, amelyik homokba dugja a fejét — amikor pedig feje felett ég a ház, — amelyik engedi, hogy | nyáját a bolsevizmus ordas farkasai elragadják, amelyik nem akar harcrakelni Krisztusért és igazságért, sőt befogadja aklába a mételyező rákfenét, az megméretik és jaj, félő, hogy köny­nyűnek találtatik, az isteni igazság mérlegén! De ez a világos kiállás ezért is kell, mi­vel meghúzták felettünk már a vészharangot! „Az ellenség, mint ordító oroszlán" ott áll határainkon és várja a pillanatot, mikor* ad­hatja meg a kegyelemdöfést. Ma mar nem mondhatja egy lelkész sem, hogy „Én nem politizálok és nem törődöm az eszmék harcá­val, mert én végzem a magam mindennapi munkáját... a többi nem az én dolgom." Nem úgy van Testvérek! Ma minden lelkész­nek fel kell világosítani hiveit a vörös vesze­delemről és a nemzetiszociálizmus hősi élet­szemléletéről. A lelkésznek kell megmondani a harcbamenő honvédnek, hogy Te véded ott kinn a Krisztust, a templomot, a kicsi földedet, az apád, anyád, hitvesed és gyermekeid életét, nyugalmát, meleg otthonát és jövendőjét is. Nem az a kötelessége a lelkipásztoroknak a mai sorsdöntő időkben, hogy fejüket alázatosan meghajtsák a bolsevizmus taglója előtt, hanem mellét nekifeszítve a viharnak, húzza meg a felvilágosítás harangját... és húzza addig, amig a szíve utolsót dobban ! Ha ezt tesszük, betöltjük Isten, haza és ember előtt hivatásunkat. Mert ne féltse egyet­len lelkipásztor sem egyházát a német nemzeti­szociálizmustól, sem a magyar hungarízmustól, akik mélyen hisznek a G Iviselésben. Légitámadások tapasztalatai. A Szombathely városát ért legutóbbi légi­támadás érthető módon tanácstalanná tett sok lakót. Töpreng és okoskodik, hogy miképpen vonhatja ki magát a bombák hatása alól. A kö­zös óvóhelyeken lejátszódott hisztériás jele­inetek arra mutatnak, hogy még nagyon sokan ! vannak ideges emberek, akik nem készültek fel, illetve nem élték bele magukat abba, hogy totális háborúban élünk, mikor mindnyájunk! élete kockán forog és hogy a haza megmen­tése érdekében a hátországban is kell áldo­zatot hozni. — A tanácstalanságnak, a tétovázásnak, a jobb és biztosabb óvóhely keresésének, a népvándorlásnak és a zsúfoltságnak el kell tűnni a jövőben. Ezek csak az áldozatok szá­mát emelik, mert tömegpusztításokra adnaki alkalmat. A légoltalom alapja a decentralizáció. Széjjelvonni mindent minél kisebb egysé­gekre. Ember, anyag ne legyen tömegekben együtt. Nagy tévedés azt hinni, hogy az a legbiztosabb óvóhely, amit a tömeg vesz igénybe. Itt kell rámutatnom pl. a szombat­helyi úgynevezett Jégpíncére, ahol riadó al­kalmával közel 1000 ember keres védelmet. Bár *e pince a felette lévő magas földréteg következtében a laikusok előtt bombabiztosnak számít, mégsem nevezhető annak, mert a pince rendkívül el van hanyagolva, omlado­zóban van és alátámasztása és megerősítése már csak azért is szükséges, mert nem lehet tudni, hogy egy bomba becsapódására nem szakad-e be a boltozat. Ajtó és megfelelő szel­lőztetés nélkül a Jégpince' már csak azért is veszedelmes, mert a Jégpince bejárata elé esetleg becsapódó bomba légnyomása töme­geket pusztíthat el. Hasonlóan igen veszedel­mesek azok a korszerűtlen és megerősítés nél­küli pincék, melyek bár emeletes házak alatt vannak, de biztonságot nem nyújtanak, Ezek tömegsíroknak tekinthetők. A korszerűen kiépített pinceóvóhelyek azok, melyeket befogadóképességük erejéig vegyünk igénybe. Bár ezek telitalálat ellen védelmet nem nyújtanak, de egyébként lég­nyomás, bombaszilánk és szerterepülő omla­dékok ellen tökéletesen megvédenek bennün­ket. Telitalálat ellen, sajnos, nincs orvosság és az itt előforduló veszteségeidvei számol­nunk kell, de mennyivel kevesebb ezek száma, ha a telitalálat nem embertömegeket ér. A legutóbbi légitámadásnál ledobott közel 400 bomba esete bizonyítja,'hogy ez alkalommal is a telitalálatok okozták a legtöbb vesztesé­get, amelyek elkerülhetők nem voltak, de mennyivel több áldozat lett volna akkor, ha ugyanezen telitalálatok tömeges óvóhelyekre estek volna. Ne töprengjünk tehát azon, hogy melyik' óvóhelyet vegyük igénybe, hanem ha van fe­lülvizsgált és megerősített plnceóyóhelyünk* akkor azt használjuk és ne szaporítsuk a töme­gek számát, mert az csak katasztrófára vezet­het. Számtalan példa van arra, hogy úgy a pinceóvóhely, mint a fedett árokóvóhely ki­válóan megvédték a benttartózkodókat. Ter­mészetesen a rossz pinceóvóhely és nedves, nem elégge mély nyitott árokóvóhely kerü­lendő. Az innen kiszoruló lakók részére szol­gálnak a házcsoport-óvóhelyek és a hatósági nyilvános óvóhelyek, melyek befogadóképes­ségük határáig ugyanúgy védenek, mint & korszerű óvóhelyek. Ne kövessük tehát a tömeget, hanem igyekezzünk minél kisebb csoportokra oszolva elhelyezkedni. Kerüljük a szabadba való me­1 nekülést is, mert a városon kívül nyüzsgő tö­megekre nemcsak bombákat dobhatnak, de bele is géppuskázhatnak. Bízzunk a jó Isten­ben és .gondoljunk arra, hogy sorsát — vég­eredményben — senki sem kerülheti el. Min­dent meg kell tennünk saját és hozzátarto­zóink védelmére, de mindig a józan ész ke­retén belül. Számolnunk kell azzal is, hogy a jövőben hirtelen kell légiriadót elrendelnünk, amikor nem lesz idő arra, hogy egész népvándorlás vonuljon a városon keresztül. Ilyen esetekben a tömeges pusztítást — mely esetleg előáll­hat — inem lehet megakadályozni. Jó les? tehát mindenkinek gondoskodni' arról, hogy percek alatt óvóhelyhez tudjon jutni. Rá kell mutatnom még azokra a jelensé­gekre is, melyek, az egyes óvóhelyeken leját­szódnak. A hisztérikus jajveszékelés és sza­ladgálás az óvóhelyen csak pánikot okozhat és a nyúgodtabb idegzetű embereket, főleg pedig a gyermekeket sújthatják. Ezt még erő­szakkal is meg kell akadályozni. A házőrség­parancsnokok és férfiak kötelessége az ilyen magukon uralkodni nem tudó szerencsétlene­ket megnyugtatni. Az, hogy a bombák becsapódása behal­latszik az óvóhelyre, avagy a közelben becsa­pódó bombák légnyomása a falakat megráz:­kódtatja, még nem ok arra., hogy elveszítsük a fejünket. Ezek a légitámadás velejárói, melyekhez hozzá kell szoknunk. Kerüljük tehát & tömegeket és uralkod­junk idegeinken. Törseök Károly. Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom városi és járási új hivatali helyisége: Pápa, Szent Imre Herceg Főtér 25. sz. Telefon: 1785. ( mmiM íteü * f> <9 V f T K *

Next

/
Thumbnails
Contents