Pápai Hírlap – XLI. évfolyam – 1944.

1944-11-04 / 45. szám

Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. RLAP E6JELBNIK MINÖBM SZOMBATON Szerkesztőség: Levente-utca22.szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám A kiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő : SÁNDOR PÁL. Előfizetés V 4 évre 3 60. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. BBRÍ A jelenlegi helyzet nyitja. Politikai és katonai szakértők egyhangú véleménye szerint >ennek a jelenlegi háború­nak politikai és katonai válsága 1944 őszére esik. Ellenségeink nagy anyagfölényük min­den dühével vetik magukat a védővonalakra és megkísérlik feltörni őket. Korántsem olyan döntő jelentőségű tehát az, hogy bizonyos frontszakaszon még ily fontos térségek föl­adására kényszerítenek bennünket, mint az, hogy sikerüí-e vájjon az ellenségnek küzdő kötelékeinket szétverni? Mert ez a reánk kényszerített háború bizony az életünkért fo­lyik. Kilátásait sem térbeli, hanem katonai adottságok alapján kell méricskélnünk. Ezt ellenségeink éppen olyan jól tudják, mint mi; ezért kísérelik meg újra és újra harcoló kötelékeinket elvágni és ezáltal a katonai erő­térből kikapcsolni. Ez a tény éppen annyi ve­szélyt, mint új lehetőséget rejt méhében. Ha sikerül nekünk nagyjából meghiúsítani az el­lenség igyekezetét, akkor nemsokára gyanít­hatólag teljesen új háborús helyzet előtt ál­lunk majd. Mind az angolok, mind az ame­rikaiak, mind pedig szovjeték versenyfutásba kezdettek az idővel. Minden körülmények kö­zött még az ősszel számukra kedvezően be akarják fejezni ezt a háborút, m :ár csak azért is, mert különben az ellenséges tábort egyre inkább megbontó politikai konflikíusanyag idő előtt és veszélyes módon gyullad meg. Ezen tűlmenőleg félnek az új fegyverektől éppen úgy, mint fegyverkezési és emberpotenciáí­lünk folyamatban lévő, akkor majd súlyosan latba eső megnövelésétől. Egyáltalán nem olyan tehát a helyzet, mintha ők annyi időt hagyhatnának maguknak, amennyit épen jó­nak látnak. Ellenkezőleg, ha a fejlődés egy bizonyos pontot elér, megint a mi győzelmi; kilátásaink és esélyeink kezdenek el majdi fokozódni. Ezt \a pontot pedig minden kö­rülmények között el kell érnünk. A jelenlegi háborús helyzetnek, valamint sokrétű erőfe­szítésünknek ez a nyitja. Ezért a politikaif és katonai hadvezetés minden szakaszán fér­fiasan kell szembeszállanunk az ellenség nagy rohamának. (Q.) Gróf Pálffy Fidél földmívelésügyi miniszter rádióbeszédében kü­lönösen a következőkre hívta fel a magyar gazdák figyelmét. — Történelmünknek új korszaka kezdő­dött — mondotta a miniszter —• az október 16-iki nemzetiszocialista forradalom lángra­lobbanásával. — Amikor az államügyek ideiglenes 've­zetésével jnegbízott Szálasi Ferenc miniszH terelnök engem bízott meg a földmívelésügyi minisztérium vezetésével, tisztában voltam a mezőgazdasági termelés irányításával és meg­szervezésével járó feladatom súlyosságával, mégis örömmel vállaltam, 'mert szilárd a hi­tem és meggyőződésem, hogy közös akarat­tal legyőzzük a legnagyobb nehézséget is. A miniszter ezután hangsúlyozta, hogy a gazdáknak és a fmező^azdasá^gi munkásoknak a feladata az őszi munkák haladéktalan el­végzése „mert csak ezzel biztosíthatjuk a hon­védségnek é§ a népnek az élejmez^é^ét. A háború az őszi vetések elvégzésénél bi­zonyos késedelmet okozott. A miniszter fel­hívja ezért a gazdák fjgyelméj^ hogy az pszi vetését minden gazda éjt nappallá téve sies­sen elvégezni. Kívánatos, hogy a Dunántúlon és a Kisalföldön a lehetőséghez képest több oszibúzát vessenek, mint más evben. Feltétlenül fenn kell tartani az ipari nö­vényeknek a múltban kötelezően elrendelt ve­tésterületét^ sőt főképpen a rostnövényeknél a termelést a lehetőségig még ki is kell ter­jeszteni. Minden magyar gazdának legelső köte^ lessége a vetőmagról való gondoskodás. Az őszi búzavetés pótlása és kiegészítése céljából őrizzék meg a gazdák a tavaszbúzájukat, mert annak vetőmagjára tavasszal nagy szükség* lesz. A tavaszbúza beőrlését a miniszter meg­tiltja. A minjszter ezután a menekültek elhelye­zésére és foglalkoztatására liívja fel a gazdák figyelmét, hangsúlyozva, hogy ne várjanak .kormányzati intézkedést, hanem magánmeg t­állapodással egyezzenek mleg a menekültekkel, alkalmazzák őket megfelelő munkabérért, ve­gyék bgrbe fogataikat, állataikat. A tenyészállatokat, a veszélyeztetett terü­letekről az ország biztosabb vidékén kell el­helyezni, Az értékes törzsállománvt feltétle­nül meg kell menteni. A miniszter elvárja a dunántúli és kisalföldi gazdaközönségtől/hogy az oda menekített tenyészállatok megmentését a legnagyobb megértéssel segítse elő. A miniszter ezután a mezőgazdasági cse­lédek és munkások szociális jpléte biztosí­tásának nagy jelentőségére hívja fel a gazda­közönség figyelmét. Ebben a tekintetben a kormányzat igyekszik minden támogatástmeg'­adni. — Őszintén bele kell tekintenünk a való­ságba, hogy hibáinkat belátva, a jövőt, a mult kárán okulva, jobban munkálhassuk. Valljuk be, hogy a gyászosan letűnt rendszer nehéz lidércnyomásként feküdte meg a lelkeket. A minden vonalon való bizonytalanságnak es erőtlten küzködésnek a nagy néprétegeknél, akiket tudatosan politikai vakságban tartottak, reménytelen csüggedés volt a vége és ez a föld népének egy részénél is erősen mutat­kozott. Ezeknek az időknek vége és ennek eredményeként most már más lesz a magyar­ság lelkiereje is. Amikor ugyanis hat éve a legkeményebb katonai és Jermelési harcban álló népek tartalékaikat vetik be a végküzde­lembe, akkor mi most lépünk be friss erőnk­kel, újjászületett lélekkel és abban a tudat­ban, hogy a német szövetségesünkkel való közös győzelemnek most már részesei lehe­tünk mi is. E győzelemhez mindnyájunk teljes erő­feszítése kell. A katonáé, a földnek és az iparnak munkásáé egyaránt. Tudom, hogy ez meg is lesz, különösen meg lesz a magyar! föld népében, mely réges-régen ott állt 12 évvel ezelőtt fenntartás nélkül és mindenét feláldozva a nyilaskeresztes zászlók alatt. A Mindenható meg' fogja áldani egy ke­mény nép becsületes élniakarását és ha ön­magunkon segítünk, az Isten is megsegít.' (F. S. Sz.) Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom városi és járási új hivatali helysége: Pápa, Szent Imre Herceg Főtér 25. sz. Telefon: 1785. y>A múlton ne keseregj — okulj belőle!« y>Higy a győzelemben, hogy erőd legyen hozzá!« y>Van m ultunk, mely szebb jövőt ígér la Ara 30 fillér. Emlékezzünk! Az orosz fronton küzdő honvédeinkről, fegyvertársainkról, akik ugyanazért az új vi­lágért ontják szent vérüket, melyért mi itthon áldozatainkat hozzuk. Emlékezzünk: Az édesanyákról, felesé­gekről, gyermekekről, akik legdrágább földi kincsüket: a gyermeket, férjet, apát áldozzák azért, hogy örök Nemzetünk tovább élhessen. Tegyünk szent fogadalmat, hogy a külső fron­ton küzdő testvéreink véres áldozata hiába ne hozassék. Fogadjuk meg, hogy méltók leszünk Hozzájuk, sem éjjel, sem nappal nem nyug­szunk mindaddig, míg fel nem építjük a dol­gozó milliók új Hazáját: a Hungarista Munka­államot! Pápa — nagyváros. Páüa külső képe a mult hónapban való­sággal kicserélődött. Ha megálltunk egy utca­sarkon, vagy végigméntünk a főutcán, úgy éreztük, mintha nem is itt, e mi csendes kis városunkban lennénk, hanem valami nagy, százezres városban. A forgalom megtízszereződött. A katonai és polgári autóbuszok száguldó dübörgése, a menekültek tétova járása és tekintgetése, a helybelieknek dolgaik után lótása-futása, a ka­tonák és leventék fölvonulásai, a diákok sür­gölődése, a járművek szokatlan formája és sokasága, az emberek zagyva beszéde az euró­pai nyelvek mindegyikén — azt a látszatot keltették a szemlélőben, hogy Pápa, ha átme­i netileg is, de nagyvárossá avanzsírozott. Sőt i az utca képe nem egyszer világvárosi allűrö­ket mutatott. Hogyan, hogyan nem, egy ha­talmas Bszkrt kék autóbusz is végig gördült párszor méltóságteljesen a szűk Horthy Mik­lós-főutcán. Olyan hangulatot keltett, mintha a főváros utcáján dübörögne, ki a Városli­getbe, vagy föl a királyi várba. Az. utasok is úgy ültek benne^nem tudni kik?), mintha a minisztériumokba iparkodnának. Egy ember ajkáról önkéntelen buggyant ki a csodálko­zás: Ni! Eljött hozzánk Budapest! — De jó lenne kimenni vele az állatkertbe! sóhajtott egy leányka... Épen csak a villamos csiün­gelése hiányzott. A sarkon álló közlekedési rendőrnek súlyos és felelősségteljes szolgálata volt a torlódott kocsi- és gyalogforgalofmi irányításával... Nem gondoltam, hogy Pápa ilyen nagy város, — jegyzi meg egy német katona kame­rád jának... És szép; nekem igen tetszik, — folytatja németül a bajtárs ... (Megelégedés­sel hallgattuk.) Aztán új képek jöttek. Foglyokat hajtot­tak végig a Jókai-utcán. Különös látvány volt. Fölemelő, de legyben elszomorító... Maíjdl egész karaván ekhós szekér volt látható bána­tos arcú utasaikkal. Menekülők voltak, akik városunkon át más vidékre^ más megyébiei igyekeztek... Az itt letelepedett menekültek arcán már bizonyos megnyugvás tapasztal­ható. Elvegyülnek közénk, pápaiak közé és mi oly megértő szeretettel fogadjuk őket..« Sétánk alatt hallunk zamatos alföldi beszé­det, ízes erdélyi társalgást; német, oláh, szerb,, olasz, orosz, tót, sőt francia szavak és monda­tok ütik meg füleinket. A beszélők vagy in­ternáltak, vagy foglyok. Pápa adott .'tjekift ideiglenes otthont, munkalehetőséget, sőt szó­rakozást. Az idegen ajkúak szívesen keresik fel a mozikat, míg menekült magyarjaink? templomba járva, vagy magukba szállva vár­ják a napot, amikor búcsút mondhatnak a vendéglátó nagyvárosias Pápának... Bf&ám fteu V y <• v * *

Next

/
Thumbnails
Contents