Pápai Hírlap – XLI. évfolyam – 1944.

1944-10-28 / 44. szám

gyelországi deportálásában, egyformán bűnösök (?) a hóhérokkal!« Jó lenne egyszer megkérdezni az USA fentnevezett elnökétől: Amikor a magyar értelmiség az albérleti szobákban ágyrajárói ként tengette életét, miért nem keltek az! emberi humanitás nevében védelmére? Persze akkor más volt a helyzet, mert ebben az időiben a zsidóság élte a maga gondtalan, luxusiéletét, a Chorinokkal, Vidákkal, Weiss bárókkal, Wolffnenekkel és a dicső Kleinekkel az élen. Hol volt akkor ez a kérlelhetetlen hang? Igaz, hogy a magyar értelmiséget akkor nem gyilkolták le nyíltan (mint ahogy hazúgság az, hogy ma a zsidóságot meggyilkolják), de nézzük meg az értelmiségi foglalkozást űzők akkori öngyilkossági statisztikáját. Hányan hullottak el az örök elveszés semmiségébe. Hány magyar értelmiség családja nélkülözött és züllött el a zsidóság által előidézett szörnyű gazdasági nyomorúságban. Amikor Magyarországon a külföldön anyujára hirhedtté tett numerus clausus volt életben, még akkor is az összes magyar egyetemi hallgatók 12.3o/o-a volt zsidó, tehát csaknem kétszerannyi, mint amennyi a magyarság testén élősködő zsidók 5.71o/o-ot kitevő arányszáma. A magyar nemzetiszocialista értelmiség emlékszik azokra az időkre, amikor még az értelmiségi utánpótlásból is kirekesztették a mi népünket. A zsidó egyetemi hallgatók száma 1927—1932-ig 8.4o/

0-ról úgyszólván kétszeresére: 12.3o/

0-ra emelkedett. Meg kell még jegyeznünk azt, hogy egyetlen felekezet egyetemi hallgatóinak százalékszáma sem érte el ázt a nívót, mint ahány százalékkal az illető fleekezet az ország lakosságában képviselve van. De a zsidóság a maga 5.7lo/

0-át, — mint az adatokból is látjuk — jóval túlhaladta. A kálvinizmusára büszke Debrecen minden 10.000 református családból csak 4 protestáns egyetemi hallgatót látott falai között, de minden 10.000 »választott« családból 12 zsidó ült egyetemének padjai között A magyar katolicizmus ősi tudományos intézménye, a Pázmány Péter Tudományegyetemen 10.000 katolikus családból csak 6 katolikus, de ugyanakkor minden 10.000 zsidó családból 12 zsidó hallgatót nevelt. Csodálatos módon Roosevelt elnök úr a fenti adatok dacára is fenyegetődzik. Hát Vájjon olyan természetes az, hogy egy népi közösségen belül az élet napos oldalán mindenütt egy idegen faj üljön? Ha Amerika az amerikaiaké, úgy Magyarország is a magyaroké. A hungarista értelmiség vezérszavát Szálasi Ferenc a becsületben, a tudásban és a példaadásban jelölte meg. Tudja azt, hogy a gyávák sorsa hasonló a viharba ejtett falevélhez. Dobálja szerencsétleneket a történelem vihara és arra mennek, amerre a szél fúj. A falevelet azonban mindig elfújja a szél, hogy azután leejtse az avarba, a/zfol az elrothadás vár reá. A hungarista értelmiség állja a történelem viharát, mert gyökerei fajtájának talajába, a magyar népiségbe nyúlik le. Közösséget vállal a néppel mindenben. A hungarista értelmiségről lehull a zsidóság fenyegetése, minden megfélemlítése, mert közösséget vállal két testvérével, a magyar ipari és mezőgazdasági dolgozóval. A zsidóság ma Magyarországon is a verembe esett farkashoz hasonlóan könyörög szabadulásáért. Teszi ezt részvétkeltéssel. Számalmatkeltő álhíreket terjeszt tömeges zsidó kivégzésekről stb. stb. Fenyegetődzik a kérlelhetetlen bosszú bekövetkezésével. Sokan vannak, akik — valljuk be, különösen az értelmiség sorai között — felülnek az ilyen hazúgságoknak. Ügy tesznek, mintha a humanizmus vezetné őket, pedig valójában zsidó barátságuk alapja egy-egy jól dotált állás. Esetleg a kisebbeknél egy-egy meg nem érdemelt szaktudás nélkül elért munkavezetői beosztás. A zsidóság ma a keresztény erkölcsökre hivatkozva kér könyörületet. Arra az erkölcsre hivatkozik, amit ő maga mindig kigúnyol és sohasem vett komolyan. Bosszúja, amelyre ma némán, összeszorított fogakkal készül, mint Roosevelt elnök úr nyilatkozata is mondja: sújtani fog mindenkit, aki valaha is keresztezte munkátlan élősködését. y>Nemietünk szolgálatában meghalni lehet, de elfáradni sokaid A hungarista értelmiség a felszabadító munkára válaszol. Nem fél a fenyegetéstől, mert érzi és tudja, hogy akinek tiszta a Ielki

1ismerete, annak nem kell félnie az igazságszeret ő magyar néptől. HUNGARISTA INDULÓ. Ébredj magyar, az ősi föld veszélyben Elvész a fajtánk, hogyha nem merünk! Velünk* az Isten száz csatán keresztül Nem veszhetünk el, csak mi győzhetünk. Rabokká váltunk ősapáink földjén, De már a hajnal jön, hasadni kezd, Ha összefog most magyar a magyarral.. Győzelemre visz majd a nyilaskereszt, Szálasi Ferenc! NEMZETISZOCIALISTA INDULÓ. Testvér elég a sorscsapásból, Rázzátok le az ősi átkot, Az ősök lelke, szent halottak. Sorunkba újra harcba jönnek! Testvér elég, újra harcra föl, Új rendet vág ezer ököl... Nem veszhet el több drága vér, Miénk az ország és kenyér! Bajtárs! Hívunk itthoni őrhelyedre. Á Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség és az Ántibolsevista Ifjúsági Tábor székháza: Pápa, Szent Imre Herceg Fő-tér 25. Telefon: 17—85. sz. A nemzet közös küzdelmének lelkes katonája. (Követendő példa a légoltalom terén.) Bögöte magasan fekvő, jó kilátással rendelkező község, amely a budapest—gráci betonútra húzódó Hosszúpereszteg községgel határos. Egyike a Dunántúl festőien szép fekvésű községeinek. E szép és jó termő vidéken van birtoka István Lajos földbirtokosnak, aki ragyogó példáját szolgáltatta annak, hogy rendeletek, utasítások, előírások nélkül hogyan kell megszervezni a község és saját gazdasága légoltalmát. Rendkívüli szerénységgel adja elő István Lajos ezt a páratlan szorgalommal, szakismeretekkel és anyagi áldozatokkal kiépített nagyszerű szervezettséget, amelynek minden része az üggyel való szeretetteljes'foglalkozás bélyegét viseli magá;n. Porszivógép, mint sziréna. Igen ügyesen oldotta meg István Lajos a riasztást, amely nem csak saját birtokára és községére, de a szomszédos községekre is kihat. Bár szándékában volt egy motoros sziréna beszerzése, azonban ennek vásárlásáról az engedély hiányában le kellett mondania. Hogy mégis legyen szirénája, saját porszivógépét alakította át úgy, hogy azzal jó nagy távolságra úgy a légi veszélyt, mint a légi riadót} jelezni tudja. Hogy a községeken kívül is, tehát a földeken dolgozó és az állatokat legeltető emberek is tájékozottak legyenek a légiveszélyről, birtoka legkiemelkedőbb pontján egy négy méteres póznára »Légiriadó« jelzésére két darab egymásra csukott kosarat huzat fel. Kitűnő ötlet és nagyszerű megoldás, mert széles körletben a felhúzott jelzőkosarat mindenki láthatja. A gazdák nyugodtan dolgozhatnak földjeiken, nem kell állandóan figyelniök, csak munka közben időnként egy-egy pislantást vetni a jelzőrudra. Ha pedig felhúzódik a légi riadót jelző kosár, szintén tovább dolgozhatnak, de már tudják, hogy az ellenséges gépek (zúgását kell figyelniök, mikor is idejér Eles szemmel — éles nyelven. (45.) Szeretjük a világosságot mindnyájan. S mi tagadás, az elsötétítés idején, mikor vakondok módjára botorkálunk akár este, akár éjjel az utcákon, nagyon kellemetlen az a pokoli sötétség, amely városunkra ráfekszik. Kellemetlen, mégis megnyugtató. Hiszen tudjuk, hogy a sötétség most biztonságosabb, mint a világosság. Mikor azt olvassuk, hogy 1 egyes gépek is dobnak le bombákat, nem jol esik

je tudnunk, hogy ahol nincs kihívó célpont, elsuhan felettünk az ellenséges gép? És nem célpont-e egy el nem sötétített ablak, vagy egy-egy fölvillanó fény, vagy pláne egész ablaksor? Ezért fokozottabb mértékben kell a preventív intézkedéseket megtenni és fokozottabb gondossággal kell ellenőriznünk a köI teles intézkedések végrehajtását... Szóvá kelI lett tenni ezt ismét, mert a múlt héten több | ízben tapasztaltuk, hogy épen a tömegszállások helyén, egy hadikórház felső emeletén megfeledkeztek arról, hogy a világosság nagy vonzó erő. Most nem' a vonzás a fő, hanem az elhárítás. A világosság most maradjon a falakon belül! Rekesszük ki a vak sötétséget! így nyerjük, így tartjuk meg az életünket Ha mi csinálunk sötétséget, £ mögött a sötétség mögött élvezhetjük a világosságot, az életet. De ha az ellenség robbantja le ránk a sötétséget, ez a sötétség örök lesz. E miöjglött nem kél többé élet, nem támad többé világosság számunkra. Legfeljebb az — örök világosság. * (46.) Az a két nagy, körülbelül ezresezres fogolycsapat, amely a mult pénteken d. u. 2 órakor és vasárnap d. e. 11 óra tájban Pápán keresztül vonult erős magyar, illetőleg, német katonai fedezettel, szokatlan látványt nyújtott. A tömött sorokban vonuló menet emberileg irtózatos, katonailag szomorú látvány volt. Orosz és román katonák voltak, azonkívül fiatalkorú gyerekek és nők, akik bizonyára mint partizánok kísérték itt is volt frontbeli elvtársaikat. A foglyok vad tekintetű, marcona legények, vagy éhségtől elcsigázott, rongyos ruhában, bocskorban vagy mezítláb menetelő ellenséges emberek voltak. Apatikusan, vagy gyűlölettel tekintettek az őket bámulókra. A ki nem élégített bosszú tűze égett tekintetükön.. Nem tudni, honnan jöttek, nem tudni hová mentek. De ahol elvonultak, néma magábaszállást parancsoltak azokra, akik az juták mentén bámulták őket. Nem volt most sajnálkozó megjegyzés, sem egy résztvevő tekintet. Mindenki magára gondolt, mert eszébe jutottak a nagyszalontai rettenetesen szomorú napok... Jó lecke volt a felvonultatás azoknak, akik még mindig odaát kacsintgatnak és kacérkodni merészelnek a keleti veszedelemmel. Csak egy kis összehasonlítást kell tenni emlékezetben a vidám nótaszóval menetelő magyar katonákkal, vagy a kemény és fegyelmezett német csapatokkal, a két »hadsereg« különbségére egy szempillantás alatt rá lehet jönni... Rájöhetsz te is kétségeskedő honfitársam! S még mindig nem tudod

T hogy hova kell testben és lélekben állanod? ben biztonságba helyezhetik magukat és állataikat. Hasonlóan az állatok őrzésével megbízott cselédek is idejében az erdőbe, vagy védettebb helyre terelhetik állataikat. A légiriadóval kapcsolatban pontosan írásban kiadott parancsok írják elő úgy a birtokon, mint a községekben — István Lajos a községek légoltalmi parancsnokságát is magára vállalta — a légoltalmi szervek készültségét arra az esetre, hogyha a községeket) légitámadás, vagy gyűjtőeszközök érnék. Nyolc község kiváló tűzoltósága. A községekben, tanyákon a nádfedeles házak, szalmakazlak, istállók, gabonatá}rak között a legveszélyesebb elem a tűz. Egy tűzvész! képes egész községeket, termésével, állatállományával együtt elhamvasztani. István Lajos ezt a nagy ellenséget is felkészülve várja. Mint nyolc község tűzoltófelügyelője, páratlan szorgalommal, példásan beszervezte a községek és saját birtokánaki tűzoltóságát. A tűzoltószolgálatot körzetekre osztva, szintén úgy szervezte meg, hogy a kölcsönösí