Pápai Hírlap – XLI. évfolyam – 1944.

1944-10-07 / 41. szám

felvilágosítást* ad, hogy várhatók-e ellátásra szoruló csoportok. Előre meg kell állapítani) az étkezés milyenségét, gondoskodni személyzetről, aki elkészíti, legyenek főző és kiosztó edények s álljon készen tárolva a feldolgozandó élelmiszer. Erre a szolgálatra be kell vonni a helybeli leventeleánycsapatokat s az ő munkájukat! is igénybe venni. Az élelem előteremtésére a helybefi hatóságokat és a közönség áldozatkészségét kell segítségül hívni. A szállások biztosításában a leventék öntevékenyen legyenek a helyi hatóságok segítségére. Egyénenkénti és tömeges elszállásolási lehetőségekről is gondoskodni kell. Egyéni szállást felajánlókat kell toborozni s őket összeírni. A szállásokat nem kell feleslegesen előkészíteni, de a szükséges előgondoskodás történjék meg, hogy kapkodás nélkül cselekedhessünk, ha szükség van rá. Az irányító szolgálat derítse fel, hogy vannak-e ellátatlan, közeledő csoportok. Ha ilyenek érkeznek, a menetirányban következő állomást is értesíteni kell. Az irányító szolgálatra és a leventéknek ezzel kapcsolatos rendfenntartási szolgálatára különösen a nagyobb tömegforgalmat lebonyolító helyeken van szükség. A leventék segítőszolgálatát mindig a helyi hatóságok irányításával szervezik meg, de a leventék figyelme mindenre kiterjed, ahol segítségre van szükség. Vitéz Béldv Alajos vezérezredes rendeletét most küldik szét az ország minden részébe. A nehéz postaviszonyokra való tekintettel a sajtó útján is felhívjuk a helyi leventeparancsnokok figyelmét arra, hogy az írásbeli rendelet bevárása nélkül, a rádióban és sajtóban ismertetett irányelvek alapján minden késedelem nélkül, azonnal álljanak mugkába. ŐSSZEL AZ ERDŐN. Ősszel az erdőn szívesen járok, Mikor haldoklik a mézszagú nyár. Égbe nyúlnak a koldus akácok És lábam zörgő haraszt-ágyon jár. Lehulltak a fészekrejtő lombok, Az erdő eldobta vén köntösét. Szunnyadnak a mindennapi gondok, S a szél dühében szárazágat tép. Olyan a táj, mint roppant ravatal. Néma nagypénteki csend települ A fák közé. Hallgat a madárdal. Áhítattal járok itt, egyedül. Fejemben rímek kergetődzenek: Szentelj meg Uram, ha teremtettél, Hogy mindig Téged dicsérjelek... • S fejemre hullt egy sárgult falevél. Pápa, 1944 szeptember 26. Rábay András. Hazádnak rendületlenül légy híve... Száll a szó, száll az ének: »Hazádnak

1 rendületlenül légy híve, óh magyar!« Összekulcsoljuk kezünket és imád'kozzuk mély áhítattal, bensőséges szívvel nemzeti imádságunkat, a Szózatot. Vörösmarty Mihály nagy koszorús költőnk' írta ezeket a verssorokat, melyekben a hazához való rendületlen hűséget és egy jobb 'kor eljövetelét hirdeti. Szeresd a hazádat és szeresd a népedet, ahol születtél, édesanyád ahol ringatott bölcsőben; azt a földet becsüld meg, amelyre ráléptél először apró lábaiddal. Itt nőttél fel ifjúvá, itt alapoztad meg jövődet és az emberi kor határán, itt fogsz elpihenni majd. A magyar haza az, amely legjobb édesanyaként védett, ápolt, oltalmat adott neked. Ám ezért a sok jóért semmi körülmények között sem szabad Róla megfeledkezned. Védd a hazát utolsó csepp erőddel, véreddel, mely kell, hogy legszentebb legyen mindenek előtt. Mikor leírom ezt a szót: Haza, meleg, jóleső érzés vesz rajtam erőt. Boldog ember az, aki ezzel bír. Ám mindenkinek arra kell törekednie, hogy csak hasznára legyen. Hogyan lehetünk hasznára? Elsősorban is éljünk, viselkedjünk magyarokhoz méltóképpen. Bárhova vet is bennünket a sors, megálljuk a helyünket. Igen, most amikor a Kárpátok Mapúit döngeti az ellenség, most fűzzön össze minden magyart a veszély órája, mert csak így tudjuk megvédeni nemzeti létünket és szabadságunkat. Magyarok! A történelem ezeréves tanulsága, hogy csak azok a népek maradhatnak fenn, akik legjobban le tudnak mondani életük apró kényelmeiről, és minden erejüket harcba vetik a végső cél érdekében. Mi is csak úgy tudjuk biztosítani szent hazánk védelmét, ha fegyverrel a kézben, és elszántsággal kiállunk a magyar haza védelmére. Ezért hát: Légy híve rendületlenül Hazádnak óh magyar! Ez éltetőd s ha elbukál Hantjával ez takar. A nagy világon e kívül, Nincsen számodra hely, Áldjon, vagy verjen sors keze, Itt élned itt meghalnod kell. Hocker Lajos. Rendelet a fakitermelésről. Jurcsek Béla földmívelésügyi miniszter rendeletet adott ki, amelynek értelmében az 1944/45. évi fatermelési idényben minden erdőbirtokos (fatermelő), akinek szálerdő-üzemmódban kezelt erdeje a 6Q kat. holdat, sarjerdő-üzemmódban kezelt erdeje a 30 kat. holdat eléri, vagy meghaladja, köteles az esedékes évi rendes vágáson felül még egy évi csökkentés nélküli vágásnak megfelelő terület faállományát, továbbá a legfiatalabb és legidősebb korosztály levonásával erdejének minden kat. holdja után • tisztítással, vagy gyérítéssel 1 köbméter faanyagot kitermelni. A "60 kat. holdnál kisebb szálerdő, valamint a 30 kat. holdnál kisebb serjerdő birtokosát pedig kötelezi a rendelet, hogy az 1944/45. évi fatermelési idényben az esedékes évi rendes vágáson felül közellátás céljaira 1 ürköbrnéter tűzifát termeljen ki. Ha ezek a rendelkezések a község, vagy város közintézményeinek és lakosságának tüzifaszükségletét nem biztosítják, el lehet rendelni egyes gazdasági fásítások (facsoportok, fasorok, szélfogó pászták, tanyafásítások stb.) kötelező kihasználását is. Intézkedik a rendelet a kötelező gubacsgyüjtésről, kéreghántásról és fenyőgyantagyüjtésről is. Az erdőbirtokos (fatermelő) köteles az általa kitermelt fát a jogosított vevőnek megvételre felajánlani, azt vasúti kocsiba, vagy hajóba rakva, vagy tutajba kötve, vagy tutajkötő rakpartra kiszállítva átadni, illetőleg beszolgáltatni. Az összegyűjtött gubacsot, valamint a termelt cserkérget és fenyőgyantát a kijelölt szerveknek kell átadni, illetve beszolgáltatni. Az 1944/45. évi téli termelést 1944 október 1-én, a cserkéreghántást a nedvkeringés megindulása után, de legkésőbb 1945. április 15-én, a magashegységi fenyőállományokban pedig a szokásos nyári termelést legkésőbb 1945. június 15-én meg kell kezdeni és a termelés megkezdését két héten belül az erdőfelügyelőségnek be kell jelenteni. A kormány ezzel a rendeletével a faellár tási ügyek intézését kormánybiztosra bízta. Az 1750/1944. M. E. számú rendelettel a földmívrelésügyi miniszter hatáskörébe utalt tennivalókat a kormánybiztos látja el. A faáVak megállapítását az árkormánybiztos, a faügyek kormánybiztosával egyetértve, intézi. A Faforgalmi Központ a kormánybiztos ellenőrzése és felügyelete mellett folytatja működését. A fakormánybiztos által kiadott rendelkezések megszegése kihágás s azt a fakészletet, amelyre nézve a kihágást elkövették, el lehet kobozni. Hirdessen a „Pápai Hirlap"=ban. r Eles szemmel — éles nyelven. (41.) Sokszor szólják-szapulják szegény pápaiakat, pedig igazán meg van bennünk minden jóra való törekvés. Kár, hogy ez a törekvés vagy csak törekvés marad, vagy pedig félig-meddig elvégzett munkában nyilvánul meg. Városunkat jellemzik a félbenmaradt jószándékok. Csatornánk is van itt-ott. Boldog békeidők munkanélküliektől hemzsegő korában milyen jó lett volna megcsinálni a csatornázást! — Tükörsima aszfalton száguldók kerékpáron. Büszke öntudat dagasztja kebelem, hogy ime a háború hatodik évében Pápán ilyen jó az út. Merengésemből borzasztó rázkódások ijesztenek fel. A nyelvemet elharaptam. Akkorák a gödrök az aszfalton, hogy kisebb termetű elhunyt ebeket el lehetne hantolni benne. Igien, ez is félig elvégzett munka. Az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy itt a munka teljes elvégzésének a íőakadálya a háborúokozta arfyag- és munkáshiány. A félig elvégzett munkának a leghajmeresztőbb példájával azonban csak három héttel ezelőtt találkoztam^ Akkor tettük szóvá ezen a helyen, hogy a Fő-tér és a Fő-utca sarkán elhelyezett és »pontos időt« mutató óra hónapok óta rosszul jár és mindegyik oldala más* időt mutat. Kértük, hogy igazítsák meg. Kérésünknek helyt is adtak és megigazították — az egyik mutatót. Élclapba kívánkozik ez az eset, pedig tessék elhinni, nagyon komoly és a pápaiak nevetségessé tételére elsőrangú eszköz. Most az a helyzet, hogy amíg a percmutató mind a négy órán pontos, addig az óramutató világtájanként egy-két órával különböző időt mutat. Ha kimegyek az állomáshoz, akkor a déli órát nézem meg, ha Visszajövök, akkor az északi óra ötlik a szemembe. így aztán megtörtént velem az a fizikában korszakalkotó eset, hogy kimentem az állomáshoz öt órakor és visszaérkeztem háromnegyed ötre. Ezzel Einstein professzort és az egész relativitás elvét lepipáltam, hiszen nem mozogtam a fény terjedési sebességével, sőt azt meg sem közelítettem. Űjabb kérésünk az tehát, hogy az illetékesek szíveskedjenek megigazítani a másik mutatót is és hogy ezt a munkálatot teljes egészében végezzék el. Ne maradjon továbbra is félbenmaradt jószándék. Azt hiszem, ez lenne a legegyszerűbb megoldás. Meg lehetne ugyan még azt is csinálni, (ha az előbb ajánlott munkálatok elvégzésének akadályai lennének), hogy levakarjuk az óráról a kompromittáló »pontos idő« felírást, aztán járjon úgy, ahogy neki tetszik. Harmadik megoldás (és a legolcsóbb) az, hogy egyszerűen bemeszeljük az óraüveget, mint a ghettó-ablakot, hogy be ne lásson senki. Mert ha így megy tovább, közmondássá lesz, hogyha valami nagyon rendetlen: »olyan, mint a pápai pontos idő«. (V. K-) (A fenti keöves kéziratnak kiszedése után már ki is küszöbölték a hibát s az óra azóta csakugyan a pontos időt mutatja. Köszönet érte. Szerk.) Megjelent a zsidók üzleti és magánvagyontárgyainak értékesítéséről szóló rendelet. A kormány a hivatalos lap mult pénteki számában rendeletet adott ki a zsidó üzletek (üzemek) árú s anyakészleteinek, valamint egyes más vagyontárgyainak felhasználásáról. A rendelet kimondja, hogy a' zsidók zár alá vett és vállalati vezető által „nem 'folytatott üzleteihez (üzemeihez), továbbá működésben nem tartott ipari üzemeikhez tartozó árúés anyagkészleteket, berendezési és felszerelési tárgyakat, végül általában az általuk elhagyott, vagy őrizetükből és rendelkezésük alól kikerült egyéb vagyontárgyakat az illetékes miniszter által megállapított. irányelvek szerint kell értékesíteni, vagy más módon hasznosítani. Ez az utóbbi rendelkezés — mint jogászkörökben mondják — annyit jelent, hogy a