Pápai Hírlap – XLI. évfolyam – 1944.

1944-07-29 / 31. szám

HÍRLAP ME0JELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztősé g : Levente-utca 22. szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés V

4 évre 3 60. Számonként 30 fill Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Munkásalkotmány. Szász Lajos iparügyi miniszter nagyfontosságú nyilatkozatában ismertette a napokban megjelenő nagyjelentőségű rendeletet, mely szabályozni fogja ipari munkásságunk egységes szervezetét. Az iparügyi minisztérium által elkészített rendelet radikálisan szakít a régi munkásszervezetek rendszerével és ipari munkásságunkat valóban intézményesen a nemzeti termelés egyik döntő tényezőjévé emeli. A jövőben minden munkás, tartozzék bármilyen szakmához is, kötelezően a MIMOSz, vagyis a Magyar Ipari Munkások Országos Szövetségének lesz tagja, mely a munkásság nemzeti célú egyetemes, egységes és egyedüli érdekképviselete. Célja és feladata gondját viselni a munkásság érdekeinek és ezért állandó és éber figyelemmel kíséri a munkásíjóléti kérdéseket. Közreműködik a munkabérek megállapításánál, a munkásviszályok elhárításában és békés kiegyenlítésében, tanácsot ad, segélyez és jogvédelemben részesíti az arra rászorulókat. Részt vesz az ipari munkások továbbképzésében, a szabadidő megfelelő felhasználásában és még sok más egyéb kérdésben is. Az egyetemes magyar munkásságé csúcsszervezete távol áll mindenirányú pártpolitikától. Nem 'engedhető meg, hogy a magyar munkásság egységes érdekképviselete kicsinyes pártpolitikai célok labdajátékává, egyéni hiúságok és ambíciók ugródeszkájává váljék! »A pártpolitikának a gyárkapun és a szövetségen belül helye nincs« — hangsúlyozta emelt hangon Szász Lajos iparügyi miniszter abban a nyilatkozatában, amelyben .ismertette ie nagyfontosságú szervezet célját és feladatait. A szervezet természetesen semmiképen sem korlátozza a munkást politikai jogainak' gyakorlásában, mint ahogy nem fosztja meg más egyesületekben, szervezetekben már előbb szerzett jogaitól sem. Igen, a munkás

1 szabadon politizálhat továbbra is, de nem itt! Mert ftt nem pártokért és nem politiklai hatalomért folyik a küzdelem, hanem az egész munkásság munkajogáért és kenyeréért, nyugdíjáért és üdülőszabadságáért, jóléti, egészségi, művelődési és családvédelmi érdekeiért. 1848 a magyar tömegek előtt megnyiította az alkotmány kapuit. A kormány, amikor gyors egymásutánban megjelenő rendeletekben szabályozza és megoldáshoz juttatja munkásságunkat érdeklő nagy problémákat, egyúttal bevezeti a munkást a gazdasági életbe is, ahol végre valóban a nemzeti termelés egyik döntő tényezője lesz. A magyar munkásság az őt megillető helyen gyümölcsöztetheti nagyszerű energiáit az egész nemzeti közösség javára, saját és családja bol-/ dogságára. Hirdessen a „PÁPAI HIRLÁP"-ban! A német SS sorozások a magyar* német sorsközösség tükrében. Abból az alkalomból, hogy a német SS haderő részére sorozások folynak országi szerte mindazon helyeken, ahol német nemízetiségű és anyanyelvű polgártársaink élnek, Nagy Ivor, a VDU soproni kerület szervezésvezetője és sajtóelőadója érdekes cikket közölt a kerület több lapjában s cikkét számunkra is megküldötte közlésre, hogy — miszerint írja, — |aj bizonytalanságokat és félre

r értéseket eloszlassa a magyar közvéleményben és egyengesse a megértést, a németjmagyar sorsközösség óriási feladatának szolgálatát a mai új Európát építő titáni küzdelem viharában. Cikkének bevezetésében az ezeréves mult kapcsolataira és egymásra utaltságra hivatkozik, amely már századok során megszilárdította és megpecsételte a sorsközösséget (s arra a következtetésre jut, hogy az időtálló fegyverbarátság most még hatványozottabban megköveteli, hogy az élethalálharcban keményebben, elszántabban fogjuk meg egymás kezét. l' Nagy Ivor cikke a továbbiakban ezeket mondia: — Természetes, hogy a magyar ;és német nemzet meg van győződve róla, hog'y közösségük a jövőben ujabb fontos feladatokat ró .reájuk a közös célok érdekében s számot vetnek a múlttal, hogy a tartozik-követel rovat teljes tisztázásával minden teher és hátsó gondolat felszámolásával elindulhassanak egy újabb ezredévet építeni. Ez a számvetés a múlttal, alapja a magyar és német kormány 1944. évi április hó 17-én megkötött egyezményének, amely,, azt mondja, hogy minden hazai német 17-től 62 [éves korig a háború időtartamára a német véderő hadkötelezettsége alá tartozik. Az egyezmény következő pontja azután világot vet arra, hogy ki tekintendő németnek: Németnek tekintendő, aki magát önként, minden kényszertől mentesen annak vallja,, vagy életmódja, szokásai s életkörülményei alapján ide sorolható. Az egyezmény ilyen fogalmazásban annyira grandiózus, s irányjelölő az európai sorsközösség tekintetében, hogy érdemes különös taglalás alá venni. Az új Európa szabad népek' építőcélú egysége lesz, ahol a sajat nepT erők feletti számvetés előfeltétel. Ez a számvetés azonban nemcsak a mult idők tapasztalata alapján történik, hanem a jelen adja előfeltétellét a jövőnek. Nincs itt vszó ősku'tatásról, névelemzésről, hanem csupán arról, ki német még valóban életmódja, életkörülményei alapián

1? Ezzel egyúttal megdől mindaz a félreértés, bizalmatlanság, ami talán a múltban fennállott, hogy a németség Európa népei számára életveszedelmet jelent. Pedig épp ezen egyezmény adja világos tanújelét, hogy egyetlen nép lényegét sem kivánja bántani. Hazánkban is talán éppen az a bizonytalanság okozott a múltban félreértéseket, hogy elsősorban a németségnek az ,asszimiláció folytán magyarrá lett része nem tudta, nem for<mál-e névelemzés, vagy őskutatás alapján a németség egyszer jogot reá, holott kiszakítva eredeti népi s kultúrközösségéből már régen magyarrá lett s ha németül tökéletesen beszél is, az nem anyanyelve többé, hanem csupán egy tökéletesen bírt idegen nyelv? Az egyezmény őszinte s becsületes keresztülvitele, végrehajtása esetén a jelen állapot alapián végleges népi határokat húz, de csak azért, hogy a tartozik-követel rovat kiegyel Iítése következtében egy újabb ezredév történelmére, építésére és fejlődésére kapcsolódhasson egybe a két nép. Ez az egyezmény célja: számvetés az európai egység hajnalán. (Mvm.) HARCTÉRI ÜZENET FELESÉGEMHEZ. Ha érezed hiányom és érzed árvaságod, Az imádság legyen a legjobb barátod ... Kis Katónkkal s Józsikánkkal szépen Térdelj le a nagy templomunk kellős közepében. Emeld ajkad hő imára, nézz az oltárképre, Kérjed a nagy Úristent, hogy legyen egyszer vége.., Oszlassa már szét hazánkról ezt a sötét felhőt, Adjon nekünk örömteli, vérmentes jövendőt. Érzem én, hogy félelmedet a két gyermek látja, Tudják ők is, hogy az apjuk kint van a csatába ... Szeresd őket, mint szeretem én a kis Gittámat, Akkor Isten meghallgatja esdeklő imádat. Én jól vagyok, csak légy nyugodt, s bizz mindent az égre, Megérjük majd s rövidesen a háborúnak vége... Ha érezed hiányom és érzed árvaságod, Az imádság legyen vígaszod barátod ... Bakos József számv. őrv. Ne légy pánik-okozó! Gyönyörű napfényes délelőtt rohant az autóbusz a Dunántúl lankáin. Az utasok nagy része életerőtől duzzadt fiatalságból, lányokból fiatalemberekből állt, akik örülve a szép időnek, vidám nevetés és csevegés között igyekeztek az utazási időt megrövidíteni. Az egyik nő hirtelen kinéz az ablakon és a vidám csevegésbe belesikolt, hogy: — Jaj, riadó van! Futnak az emberfek! A többi utasok is kinéznek és valóban látják, hogy a négy férfi fut a község felé. — Soffőr, álljon meg! Kiszállni, kiszállnií — kiáltják egyesek. Ne álljon meg, több gázt, hogy az erdőt elérjük! Jaj, Istenem, mi lesz velünk? Már hallom a gépeket. Álljon meg! Álljon meg! Nem, nem! Csak rohanjunk az erdőig, ott el lehet bújni. Mindenki felállt, topogott, kiabált, ordítozott, fogta a podgyászát, előre ^nézett, hátra nézett. Majd tumultuózus jelenetek kezdődtek. Jaj, mi lesz a gyermekemmel! Jaj, édes szüleim! Miért kellett nekem pont ma utaz^ nom? És még mindig megyünk. Álljunk' meg! A halálba visz bennünket .ez a soffőr!... és így tovább. Szerencsére a soffőr jó idegekkel bírt és nyugodtan vezette az autóbuszát a cél felé és minden baj és repülőtámadás nélkül evezett a révbe. Riadóról szó sem volt. , * Az egyik sebesvonaton történt. Száguld a sebes, midőn egy kanyarnál ""hirtelen fékez és megáll. — Jaj, mi történt? Miért áll a vonat? Biztosan riadó van. Jaj, Istenem, hol vagyunk? — Kalauz, kalauz, miért állt meg a vonat? Ugy-e riadó van! — kiáltják egyesek'., Mindenki a folyosóra rohan. Majd le a lépcsőn a töltésre. Néznek jobbra, balra, majd a levegőbe. — Kalauz, kalauz! Ugy-e riadó -van? Miért állunk, kalauz úr? Ara SQ fillér.