Pápai Hírlap – XLI. évfolyam – 1944.

1944-07-22 / 30. szám

XLI. évfolyam. 30. szám. • Pápa, 1944 Július 22 PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22.szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ.. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés »/ 4 évre 3 60. Szamonként 30 fill Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. A gazdálkodás folytonosságának biz­tosítása a volt zsidó haszonbérleteken. A zsidók által haszonbérelt, keresztény tulajdonban lévő ingatlanokon tudvalévőleg a 'kormány a gazdálkodás folytonosságát a folyó gazdasági évre biztosította*azáltal, hogy al­kalmas zárgondnokokat rendelt ki és ezek gazdálkodását elősegítette. A zárgondnok mű­ködését azonban a folyamatban lévő gazda­sági év végével a kormány megszüntetni kí­vánja, ettől az időponttól kezdve tehát a keresztény földtulajdonosoknak kell gondos­kodniok a termelés folytatásáról és megfe­lelő színvonalon tartásáról. A közeljövőben a kormány a zsidó haszonbérleti szerződések megszüntetését tervezi, kívánatos azonban, hogy az érdekelt tulajdonosok már e rendel­kezés megjelenése előtt is, mielőbb tegyék meg a megfelelő lépéseket birtokaikon a ter­melés folytonosságának biztosítására. Ha a keresztyén földtulajdonosok az új gazdasági évtől kezdve maguk kívánnak bir­tokukon gazdálkodni, ennek érdekében már most tegyék meg a szükséges intézkedései­ket a vetőmag, igásállatok és minden egyéb,' a termelés megkezdéséhez 'és folytatásához szükséges előfeltételek biztosítása végett. Ha maguk kellő szaktudással nem rendelkeznek, idejében gondoskodjanak ólvan szakképzett gazuaságvezetőröl, aki az új gazdasági évben a birtokot a mai fokozott háborús követel­ményeknek megfelelően, szakszerűen irányí­tani tudja. Ha pedig ingatlanukat továbbra is haszonbérbeadás útján kívánják hasznosítani, mielőbb kezdjenek tárgyalásokat megfelelő ha­szonbérlő biztosítása céljából, hogy annak módjában legyen kellő időben a haszonbérlet átvételére felkészülni és hogy idejében meg­kezdhesse az őszi munkálatok előkészítését. Az esetek jelentős részében a zárgond­noki teendőket jól ellátó gazdák közül is számosan fognak ilyen haszonbérletek átvé­telére jelentkezni. Gondoskodni kíván a kor­mány arról i$, hogy a volt zsidó haszonbérlők tulajdonában volt élő- és holtfelszerelést a gazdálkodást fqlytató új haszonbérlők, illetve földtulajdonosok megszerezhessék; megfelelő biztosíték nyújtása mellett az ingatlanon to­vább gazdálkodó tulajdonos, vagy haszoné bérlő részletfizetési kedvezményben is része­sülhet. Azokon az ingatlanokon, amelyeken ez­időszerint zárgondnok gazdálkodik, a zárgond­nok köteles elvégeztetni minden időszerű mun­kálatot addig is, amíg a kiadandó kormány­rendelet alapján az ingatlant a tulajdonos veszi át, illetőleg a tulajdonos valakinek ha­szonbérbe adja. KŐSZEGI £EUÉC. Szép ez a táj, de legszebb mégis benne' Szabóhegy, Fenn a tetőn őrt áll messze tekintve lakom. Nem bánt itt a világ zaja, csak gyerekek kacagása Hallik s tücsköknek víg muzsikája egész Nap ; hajnaltól zeng a madárdal: cinke, rigó meg Harkály és a kakuk. szarka, galamb minekünk Szól mind; játszik a fákon a kis mókus ; gyönyörűség Lelkünknek mindez; — lenn a mezőn a szemünk Szárbaszökellö buzavetésen s roskadozásig Megterhelt fákon nyugszik ürömmel; ezért Égnek Urához emeljük hálaszavunk. De az ember Minden szépet s jót tönkre akar gonoszul Tenni, halálszóró gépével átsuhan itt is S látjuk a távolban gaz keze gyásznyomait. Ámde bízunk hívő lélekkel; nem lehet azj hogy Úr legyen e földön ördögi vérkeverék. * Vr. Földy József. [ Dr. Hermáim László i Szörnyű és lelket megrázó tragédia ját­szódott le szerdán kora reggel városunkban. Az állomásra közeledő g^orsteher vonat a vasúti átjárónál halálra gázolta dr. Hermann László v. főjegyzőt, aki öngyilkossági szán­dékból a vonat elé vetette magát. A mozdony kerekei mindkét lábát levágták térden alul. A még eszméleténél levőt a saját maga kérésére azonnal kórházba szállították, ahol még a dél­előtt folyamán kiszenvedett a szerencsétlen sorsú ember. Döbbenetes lélekkel állunk meg Hermann László ravatalánál, mert nem tudunk belenyu­godni, hogy ő nincs többé. Halálával váro­sunkat is, társadalmunkat is olyan veszteség érte, amelyet nem egy könnyen lehet pó­tolni. Egyéniség volt ő a szó legnemesebb értelmében. Ember, akit mindenki becsült; hi­vatalnok, aki tudással és becsülettel végezte munkáját szülővárosa szolgálatában ;e gyházá­nak hű fia, aki világi ember létére szívben az Egyházhoz tartozónak érezte magát; barát, akit mindenki szeretett s akit most mindenki sirat. Szenzitív lélek volt, csodálatos vonzó­dással a művészetek iránt. Maga is kiváló ze­nész és zeneszerző. Műbarát és tudós, akinek könyvtára nemcsak ^rk V al. hanem szépirodalmi művekkel is ele volt. A család­jához féltő szeretettel ragaszkodó gyermek, aki — bár családot soha sem alapított, min­tája volt a szülőkhöz és a testvérekhez való ragaszkodásnak. Hivatalában pontos és lelki­ismeretes, ügyfeleivel való érintkezésben szí­ves és készséges. Megbízatásaiban a hivatalos várost mindig méltóan reprezentálta. Röviddel ezelőtt Zentára helyezte őt a belügyminiszter; ez az áthelyezés nagyon megviselte amúgy is gyenge idegzetét s szen­zitív lelke nem tudott belenyugodni, hogy szülőföldjétől, ha csak rövid időre is, elsza­kadjon. Nem akarta kitenni magát annak a hosszú hervadásnak, mint maga is mondotta, mely azt a fát emészti, melyet — a költő szerint — nagy korában tesznek más földbe át. A terhet, fájdalom, nem bírta tovább ez őrült iramú életben és elment a többiek után, akik vele együtt csendes lakói már a boldog örökkévalóságnak. Csak 48 évet élet, de szen­vedései, csalódásai révén kétszeresnek számí­tottak neki a háborús hivatalos évek. Temetése óriási részvét mellett folyó hő 21-én, pénteken volt a kálvániai ravatalozóból. Möst mi is a volt tanár szeretetével, a ké­sőbbi barát elmúlhatatlan ragaszkodásával, a nehéz sorsban is dolgozó pályatárs emléke­zetével búcsúzunk attól az embertől, aki egy kecsegtetőbb karrier elvetése után itt maradt Pápán, ahol született, élt és működött, és elégette magát saját városa szolgálatában. »Sit tibi terra levis!« (sp.) Pápa város képviselőtestületének tagjai a következő gyászjelentést adták ki: »Pápa megyei város képviselőtestületé­nek tagjai mélységes meghatottsággal és benső megrendüléssel jelentik, hogy dr. Her­mann László Pápa város volt főjegyzője 1944. évi július hó 19. napján tragikus körülmények ; között életének 49., városi szolgálatának 25. 1 évében hirtelen elhalálozott. A megboldogult negyedszázadon át volt a város feddhetetlen jellemű és megközelítv­hetetlenül puritán felfogású tisztviselője. — Művészi képességekkel megáldott rajongó lelke vonzalmával szerette városát, melyet a minden magyar számára mindenek felett álló törvény, az »itt élned, halnod kell« törvénye szerint szíve utolsó dobbanásáig szolgált és magáénak vallott. Emléke, a magyar röghöz vaíó ragaszt­kodás szimbóluma, soha nem alszik ki lel­künkből. Temetése folyó hó 21-én d. u. 5 órakor lesz a Kálvária-temetőben. Pápán, 1944 július 20. napján.« Egy levél margójára. Nagyon szomorú levél érkezett a napok­ban lapunkhoz, amely bár a szerkesztőnek van ^dresszálva, egész terjedelmében a kö­zönségnek szól. Ha lapunk terjedelme meg­engedné, az egész levelet érdemes volna le­közölni, hogy lássa mindenki, hogyan lett írója önhibáján kívül teljes életére rokkant, hogyan kezelték az ő ügyét tág lelkiismeretű kes hatóság — immáron 13 évvel ezelőtt, hogyan jcezelték az ő ügyét tág lelkiismeretű egyének, s hogyan lett kénytelen most, a szociális segítés világában könyöradományok­ért esdekelni egy dolgozni nem tudó és se­honnan komoly támogatást nem váró magyar családapa. Hosszú panaszos leveléből azon­ban csak néhánv sort idézü.«k . , , , .... ..... kivonatnak, az -kxfe lepyegere. röviden rajiL " ... vasótáborunkat részvétre és segítségre szó* lítsuk föl. A fenti rokkant kőmívessegéd, aki sze­rénységből és szégyenérzetből nem óhajtja megnevezni magát, 1930-ban egy budapesti építőcég alkalmazásában dolgozott Veszprém­ben. Szállítás közben ráesett egy súlyos be­tonoszlop, amely veséjét és oldalát annyira megnyomta, hogy azóta rettenetes fájdalmai miatt nemcsak dolgozni, hanem sokszor menni sem tud. A kórházban 8 napig ápolták; aztán mikor újra dolgozni akart, összeesett s a ke­rületi orvos munkaképtelennek nyilvánította. A felülvizsgáló orvos később elutasította s énnek nyomán az OTI sem táppénzt, sem baleseti járadékot nem állapított meg. Ügyé­nek elintézését addig-addig halogatta, míg keresetével a bíróság is elutasította iázzál, hogy ügye már elévült. »Ezzel kezdődött meg a kálváriám, — írja tovább a rokkant — s már 13 év óta kell szenvednem a legnagyobb nyomorban és a bizonytalan könyöradomá­nyokért kell kilincselnem, hogy családom éhen ne pusztuljon. Sajnos, rongyokban fekszünk és csak úgy van rajtunk ruha, ha valaki meg­szán és ád valami viselt ruhát... Feleségem súlyos szív- és tüdőbajban szenved ...« Azt tjisszük elég ennyi e szomorú levél­ből. Írója a Pápai Hírlapon keresztül arra kéri a jószívű és jómódú adakozókat, a^ pápai társadalmat, hogy pénzbeli, vagy természet­beli adományaikat juttássák el K. J. család­jának Batthyány-utca 32. alá. Az Isten meg­segíti a jószívű adakozókat. 'A levél írójának meg azt üzenjük, hogy keresse fjil saját felekezete lelkisz hivatalát, a Nőegyletek elnökségét, a városi szegény­ügyosztály gondozóját, a Bajtársi Szolgálat elnökét s valamelyik helyen aztán komoly ta­nácsok mellett komoly segítséget is kaphat. Maga az ügy, amelyhez hasonló több is van Pápán, annyira sajnálatos és szomorú, hogy kifejezést kell adni abbeli reményünkf­nek, hogy ilyen és ehhez hasonló többé elő nem fog fordulni. Nem! Mert egy szociális államban nem szabad előfordulnia. Itt törődni kell mindenkivel, hogy panasza ne legyen senkinek! ( Palisander.) Ara 30 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents