Pápai Hírlap – XLI. évfolyam – 1944.

1944-01-01 / 1. szám

XLI. évfolyam. «&awmwiiiiiiiiiii IIIWII imm—— O * TpReíU

e\yben. föis LAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. ^erKesztőség;: Levente-utca 22. szám Kiadóhivatal : Anna-tér 2. szám A kiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő : SZÖCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés V4 évre 360. Egyes szám ára 30 Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Magyar helytállás — Magyar felelősség. Irta : Antal István m. kir. nemzetvédelmi-propaganda miniszter, országgyűlési képviselő. ismét fordult egyet az idő kereke és ismét eíérkeztünk az újesztendő első napjának határkövéhez. Határkő ez a nap, amelyen megáll az ember, megpihen a vándor egy gondolatnyi időre, visszatekint útja megtett szakaszára : megméri teljesítményét és előre tekint az előtte álló új útrészietre: megméri erejét. így tekintünk vissza mi is 1944 újesztendejériek napján az 1943-as évben megtett magyar útra. A hála, a büszkeség, a biztonság és a nyugalom érzése tölti el most szívünket, ha megmérjük magyar életünket az elmúlt évben. Hálánk legelsőbben is az Úristenhez száll, aki nem hagyott el minket, megóvta hazánkat és megtartotta magyar népünket a háború egyre fokozódó viharának szörnyű erejével szemben. És száll a hálánk az Úristen után azokhoz, akik egyént életük minden kincsét: otthonukat és hivatásukat, családjukat és terveiket, vagyonukat és vágyaikat, egészségüket, sőt magát az életet is odatették a magyar közösség 'áldozati oltárára. Hősök és honvédek ezek mind, a modern háború hősei és honvédéi, akár a keleti fronton tartották vagy tartják erős és biztos kezükben a fegyvert, mint katonák, akár ítthevr dolgoznak mint földművelők, gyári munkások, tisztviselők, iparosok és kereskedők, hitvesek és anyák. Ma minden munkahely őrállás és minden hivatás szerszáma fegyver: a gazda ekéje, a munkás kalapácsa és az iparos árja éppúgy, mint a tisztviselő tolla és a kereskedő mérlege vagy a hitves és anya dolgos keze, simogató szava és nieleg szeretete. Hős és honvéá volt mindenki az elmúlt évben ebben az országban, aki a maga posztján úgy állt, úgy cselekedett, hogy a legelső volt számára a .nemzete és fajtája szolgálata és a legutolsó önmaga, önérdeke. És azért telik meg a szívünk büszkeséggel az újesztendő első napján, mikor 1943 mérlegére nézünk, mert végtelen a sora ezeknek a hősöknek. Az egész nemzet dolgozott, teljes ütemben, alkotott és termelt mindent, amire szükség van az ország védelméhez és a soha meg nem szűnő építéshez. És megpróbáltatások és nélkülözések ellenére sem csüggedt el. Megremegett a rossz hírre, könnyes szemmel és vérző szívvel meggyászolta a messzi földön katonasírba hanyatló testvéreit, de hitéből és erejéből nem veszített egy parányit sem: látása tiszta, keze biztos, szíve a helyén van. Volt persze hiba is az elmúlt esztendőben. Voltak mulasztások és tévedések. Voltak, akik még mindig inkább magukat szolgálták és voltak, akik' idegen célokért, idegen zsoldban belülről próbálták támadni ezt az országot. De csak az a mulasztás és tévedés válik végzetessé, amit nem ismernek fel és nem ismernek el, és csík az a belső ellenség lehet igazán veszélyes, amelyet nem fedeznek fel. Mi viszont meg tudtuk ítélni, hol mulasztottunk vagy tévedtünk. Tudtunk tehát pótolni és javítani és védekezni. Ez is fontos tényezője volt annak, ami az elmúlt esztendő magyar teljesítménye volt és amit két szóval így nevezhetünk meg: keményen helytálltunk. És ezért telik meg a szívünk az újesztendei visszatekintésnél a biztonság és nyugalom érzékével. És ezért tekintünk előre bizodalommal a jövőbe, az 19-i4-es új esztendőbe. Nem tudjuk, hogy mit hoz ez az év számunkra. De tudjuk azt, hogy mit viszünk bele ebbe az esztendőbe. A tavalyi tiszta látást, ami még tisztább lesz, a tavalyi biztos kezet, amely még biztosabb lesz, a tavalyi erős sz

fvet, amely még erősebb lesz és a tavalyi meguiigathatatlan hitet, amely még megingathatatlanabb lesz, egyszóval a tavalyi kemény helytállást, amely még keményebb lesz. Mindez az egész magyarság ügye, kötelessége, szolgálata, felelőssége, mert az egész magyarság sorsáról van szó. Senki nem tolhatja át a felelősséget másra és a legnagyobb tévedés volna azt hinni, hogy a nemzet sorsáért csak azok felelősek, akiket a Gondviselés a nemzet élére állított. Igaz, elsősorban ők a felelősek, de felelősek vagyunk mi is mindannyian, kivétel nélkül. Felelős még a legkisebb polgára is ennek a hazának: mert az ő munkája és magatartása is befolyásolja az egész közösség sorsának alakulását. Soha, de soha igazabbak nem voltak az evangélium szavai, hogy „senki sem él önmagának", mint ma, amikor a „csak önmagunknak való élés" végső eredménye a közösség, s benne önmagunk- megsemmisülése volna. Soha, de soha nagyobb szükség nem volt a vezetők és vezetettek bizalomteljes együttműködésére, mint nemzeti életünk e nehéz napjaiban. Ma nincsenek külön magyar sorsok: nincs külön magyar gazdasors és'nincs külön magyar munkássors, nincs, külön magyar vezetősors és nincs külön rn J^r középosztálysors, csak egyetlen közös és •^mciemm magyar sors van, amelynek terhét mj^pivájuiTKnak — akarjuk vap; rcir. aknr- i' Ye^;-"iz.n k-'! viselnünk. hgyetlen osztály Fagy társadalmi réteg sorsa sem íesz könnyebb, ha maga a nemzeísors lehanyatlik vagy nehézzé vál'k; de az is bizonyos, hogy maga nemzet sínyli meg, ha bármelyik nemzetfenntartó rétege szenved és pusztul. A sorsközösség tragikus kényszere még talán sohasem kovácsolt össze jobban egy nemzetet, mint ahogy most kell összekovácsolnia bennünket, most, amikor hatalmas és kegyetlen ellenségekkel való küzdelemben a harc kimenetele jórészt azon múlik, van-e bennünk lemondás, áldozatkészség, erkölcsi erő, kemény fegyelem, egyszóval tökéletes felelősség a ma nehéz törvényeinek teljesítésére. Összeomlás, forradalmi káosz, gazdasági csőd, szociális zűrzavar és politikai felfordulás szörnyei leselkednek a nemzetre és mint az árvíz zúdulnának rá, ha nem hordozza kivétel nélkül minden tagja ezt a felelősséget. De éppen az elmúlt évről készített számadásunk mutatta meg, mennyire él ez a felelősség az egész nemzetben, mennyire ég, fáj, szenved, lelkesedik, akar és cselekszik minden magyar szív. Ez legyen hát hozzátok az én újévi kérő köszöntésem : Őrizzétek meg a felelősséget, a szívetekben a lángot, a szent fájdalmat, a lelkesedést, az akarást és a cselekvést. Nem lesz hiábavaló. Ha majd kisüt a béke napja felettünk, egy erős, öntudatos, testben és lélekben egységes magyarságot adhatunk át utódainknak, olyan magyarságot, amely boldogabb lesz nálunk és amelynek sorsa biztosítva lesz minden veszedelemmel szemben. — Rendt let egyes termények és termékek szállításának újabb szabályozásáról. A közellátásügyi miniszter most megjelent rendelete értelmében babot, borsót, hántoítborsót, lencsét és kopaszárpát 10 kg-nál, mákot 2 kg-nál nagyobb mennyiségben, keserücsillagfürt magot és seprőcirokmagot pedig mennyiségre való tekintet nélkül az ország egész területén csak szállítási igazolvány alapján szabad egyik községből a másikba szállítani. Édes csillagfürtmagot egyik községből a másikba csak a Futura címére, vagy ennek rendelkezésére szabad szállítani. Ára 30 fillér. Örök útmutatás. Az imént ünnepeltük meg Karácsonyt: a Megváltó születésének, az örök Szeretetnek ünnepét. Még ünnepi hangulatban ringatódzik a lelkünk! Még nem csitultak el hullámai azoknak a bensőséges érzéseknek, amelyek egyfelől a család tagjait arra indították, hogy a szeretet külső jeleivel is elhalmozzák egymást, — másfelől a társadalmat pedig arra, hogy a szeretet kezét nyújtsa ki a gyámoltalanok, a nyomorultak, az elesettek felé! Még meg vannak az utórezgések ! S azután ? . . . Azután az emberek nagy része beletemetkezik a hétköznapok vásári zajába, önzésébe, iiigységébe! Egyik Karácsonytól a másikig mintha valami nyomasztó sivárság, hideg kietlenség, részvételenség enné bele magát az emberi lelkekbe. Csak a másik Karácsony tereli vissza a lelkeket újra a szent ösvényre. Pedig az első karácsonyi szózat örök és változhatatlan! A szeretet szózata ez, amelynek csodálatok dallama onnan a magasabb világból leszürődik a földre. S hányan és hányszor megcsúfolják azt az első Karácsonyt! Megcsúfolják, sőt sárba tiporják azok, akik farizeusi nagyképüsködéssel ülik meg a Karácsonyt, akik a gyűlölködésben, képmutatásban, alattomosságban, üres csillogásban, gőgös és renyhe dicsekedésben, követelődző tunyaságban, jelszavas hazafiságban élik ki magukat! Ezek előtt a Karácsony csak puszta, kedvező alkalom a hiviHkod&ra, i\ fi íégitésére, általában az. önző személyi érdekek kimunkálására! Az első Karácsony új parancsolatot adott, új útat mutatott a botorkáló, a tétován tapogatódzó emberiség számára! Ez az új parancsolat, ez az új út: a szeretet, amely örök parancsolat és egyetlen egyenes és igaz út! Most, amikor az új esztendő küszöbén átlépünk és beleindulunk a titokzatos jövendőbe, keresünk valami biztos támpontot. Ez a biztos támpont és útmutatás: a szeretet! Ennek világánál, ennek erejével vághatunk neki az új esztendőnek. E nélkül nem lehet teljes egyéni munkánk, életünk. E nélkül nem tölthetjük be maradék nélkül hivatásunkat. E nélkül a nagy karácsonyi ajándék nélkül nem lehet nagy és átfogó kormányzati politika, építő munka, s nem töltheti be hivatását az államférfi, mert nem képes úgy odaadni, odaszentelni magát a nagy feladatok, korszakos elgondolások megoldásának, ahogyan azt a magasabb szempontok, a közösség érdekei megkövetelik. A karácsonyi szeretet mint örök fundamentum nélkül nincs áldásos családi élet, mert mindig hiányozni fog valami a családapa hü munkájából, verejtékes áldozatából, s az édesanya sem töltheti be hiánytalanul hivatását, mert nem tudja megbizonyítani életével és munkájával a hősi önfeláldozást, a sokszor könnyharrnatos, de mindig éber gondoskodást, vigyázást. Szeretet nélkül a társadalom nem élhet magasabb életet, mert tagjait nem tölti el a mélyebb szociális érzés, s így nem figyelnek fel az érdeklő kiáltásra, hátat fordítanak az elesetteknek és nem fáradoznak a sebek bekötözésében, a nehéz fájdalmak enyhítésében. Ha a karácsonyi angyal lelke nem talál lakozást azokban, akiknek élete a hazai föld barázdáin húzódik, akkor ezek a hazai hantok nem nyernek szerető dajkálást; már pedig a hazai rögök szeretetéből születik az a termő erő, mely biztosítja az életet. A karácsonyi örök szeretet lehet éltető levegője az iparos műhelyeknek, amelyekben serény kezek szolgálják és növelik a nemzet erőforrásait; ez telítheti meg szent hevülettel, buzgó fáradozással a dolgozó szobák, az íróasztalok munkásait. Ennek a karácsonyi örök szeretetnek ereje teremti meg azokat a szociálpolitikai intézményeket, amelyek a munkás-tömegek felemelését szolgálják s ebbőj