Pápai Hírlap – XL. évfolyam – 1943.

1943-08-14 / 33. szám

XL. évfolyam. ^mv^mmmmmKanmmmmtmmmaam EOJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztősé g : Levente-utca22. szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés 1/

4 évre 2*50. Egyes szám ára 20 Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Erős magyarság, erös állam. Pataky Tibor államtitkár a debreceni nyári egyetem megnyitásakor a kisebbségi kérdésről igen megszívlelendő beszédet mondott; amelynek fontos részleteit kivonatosan az alábbiakban közöljük: — A mi különleges viszonyaink közepette nemzetiségi politikánk alapja: erős magyarság, erős, független, magyar ,állam. Ez az a cél, amelyet állandóan munkálnunk kell. De ennek a célnak munkálásából ki kell venniök a maguk részét nem magyarajkú honfitársainknak is. Az erős magyarság és az erős független magyar állam nekik épp olyan érdekük, mint nekünk magyaroknak. Az ő boldogulásuknak, fennmaradásuknak, virágzásuknak éppúgy feltétele, mint a miénknek. — Erről az útról soha le nem térve könynyeti kiküszöbölhető minden súrlódás. Ez az út a suum cuique útja, a kölcsönös megbecsülésé, tiszteleté és szereteté. A szereteté, amelynek jelentőségére, mint nemzetiségi politikánk egyik legfontosabb lelki tényezőjére a miniszterelnök úr ungvári beszédében rámutatott, amidőn hangoztatta, hogy »A magyar fajtának sok minden hibája között van egy nagy gyöngesége, amely azonban legszebb tulajdonsága is-: szereti embertársát«. És ugyanakkor kiemelte, hogy »Mi mindig szerettük azokat a népeket, amelyeket itt találtunk, ide behoztunk, ide beengedtünk. Ez a gyöngénk, a mi erőnk. Mert igazán szeretni csak az erős tud.« Az erő önbizalmat ad, megadja a biztonságot a vezetésre, az egyéni életben éppen úgy, mint a népek életében, mint a népek vezetésében. Nekünk nincsen szükségünk a magunk igazának bizonyítására. Elég szárazon kijén lenteni: ha mi úgy elnyomtuk, leigáztuk volna ezer éven át az itt élő és ide beköltöző nem magyar honfitársainkat, amint azt rólunk ellenfeleink hirdetik, hírmondója nem lenne netnw zetiségeknek. — Erős magyar állam, amelyben a magyarság a nemzetiségekkel — azok jogos igényeik teljesen kielégítve — békés harmóniában együtt él. Európa e részében a béke legbiztosabb őre. Ezt hangsúlyozottan ki kell emelnünk, mint ahogy nyomatékkal kell rámutatni arra is, hogy még a sporadikus zavaró momentumoíkat is sohasem a magyar állam, vagy a ma»i gyarság megtartása termelte ki. Azokat mindig kívülről mesterségesen szították, békej4 zavaró szándékokból. Szították olyanok, akik túlzott sovinizmustól és vak gyűlölettől fűtve elvesztették a józan reális politikai látást és! sovén elvakultságukban nem ismerték fel, hogy a Duna völgyében középponti elhelyezkedésű magyarság és a vele együttélő nemzetiségek sorsszerűen, természeti és gazdasági adottságok miatt egymásra, egy állam keretébe vannak utalva. A magyarságnak, a magyar népnek keleti ről hozott gyűlöletmentes türelmessége és ösztönösen érvényesülő magas politikai horizontja, e tulajdonoknak a nemzetiségekre gyakorolt hatása, a nemzetiségek nagy tömegeinek államhűsége és ragaszkodása a magyar államhoz, azok a lelki pillérek, amelyeken e harmónia kialakult és amelyeken az nyugszik. Sziklaszilárdan hisszük, hogy ezek a százados próbát kiállott lelkierők változatlanul fognak érvényesülni a legnagyobb viharok és veszélyek között is. (M. É.) Birdessen a „PAPÁI HIRLAP"-ban I Erdélyből — Erdélyről. (Folytatás és vége.) A fürdőhelyek és havasalji üdülőtelepek 500—1200 m. magasságban teljes megnyugvást kínálnák a ma ideges és rohanó magyarjának. Szováta sós gyógyfürdőjével (l

1/? méter mélységben 75°-ot is elérij a legelőkelőbb nyiígateurópai fürdőtelepektől sem esik messze. A kialudt vulkánhegyek közé vésett szurdokban Tusnád-fürdő, fenyveseivel regényes szépségű. Az Oltból felduzzasztott Csuhástófcan fürödve, napozva ugymásután szakadt ki belőlünk a boldog felkiáltás »De szép is a mi hazánk!« A mi kedves programm-mesterünk — lévén még fiatalember, többször is kijelentette, hogy nászútra Tusnád-fürdőre jön. A Szent Anna tóhoz vezető kétórás szerpentin út próbára tette turista képességeinket. A tó kristálytiszta vízében órákhosszat elnézegeti az égen egymást kergető bárányfelhők és környező fenyőerdők képeit. Gyergyószentmiklósról szerpentin úton visz az autóbusz a Gyilkos-tóhoz. E tó 105 éve hegyomlás következtében felduzzasztott Liha patak közel 2.5 km. hosszú keskeny tavat alkot. A hegyomlás letarolta a fenyveseket. A vízből ma is kiállnak a letarolt fenyők csonkjai, mintha egy vizitemető halotti fejfái lennének. A Gyilkos-tótól kis sétával eljutunk a Békásszorosba. Félelmetesen szép. Ez az ország leg

1szebb mészkőszurdoka. Kilométereken át csak a pár méter szélességű útat, mellette a víz-f esésekkel, rohanó Bék,ás patakok és két oldalt 400—500 m. magas mészkő szik lákíat látjuk. Na és egy csíkot az égből, amennyit az égbenyúlói sziklák látni engednek. Aki kételkedik Isten hatalmában, ide menjen el. Porszemnyi embervoltunk végigborzong rajtunk. Az istentelen is így kiált fel: »Istenem, de szép!« Mindenkinek azt ajánlom, hogy Erdélyben utoljára menjen a Békás-szorosba, mert ennél szebbet látni már nem lehet. Szerettem volna még a nép életéről, népviseletéről, faragásukról, kézimunkáikról, építkezésükről beszámolni. Tudnunk kell, hogy az oláhok 22 éven át tervszerűen igyekeztek a székely népet kiforgatni népművészete eredeti jellegéről. Megrendelésekkel halmozták el a székelyeket. Kész mintákat adtak nekik román színekkel és formákkal. Az intelligencia azonban résen volt. A theologus, a tanár, az orvos a nép között töltötte a vakációját és tanította a gyermekeket a magyar szóra, a felnőtteket magyarságuk és hagyományaik megőrzésére. Ezért nem tudták a feltátottszájú farkasok elnyelni a magyarságot. Összefogtak a székelyek. Összetartásuk ma is minta. Hallottam, hogy a Budapiestre került cseléd a város másik' szélén is megkeresi nagyúr földijét, aki testvérként fogadja őt, támogatja és tanáccsal látja el. Ök nem ismerik a parasztból úrrá gőgösödött embert. Eggyéforiasztotta őket a 22 nehéz lihegésű esztendő. A székelyföldön izmosodik meg bennünk igazán magyarság-hitünk. Aki a székely és az erdélyi magyarok közt jár, az többé nem látja jövőtlennek fajtája sorsát. Az embertorzó oláhok mellett egészséges tüdejű nép vagyunk. Ezek nem híg magyarok. Ök nem tévesztik össze a magyarszájúságot a magyarvérűség'gel. A szólamszerű magyarságot megvetik. A »Magyar Nép« című erdélyi lapból olvastam régen: » Sohasem tudhatod, ki hallgat. A természet egyetlen szervet adott csak a beszédre, de kettőt a hallásra, hogy így is figyelmeztesd sen, többet kell hallgatnunk, mint beszélnünk«. Elpusztíthatatlan türelemmel valósítják meg céljaikat. Ök az igazi »mély-jmagyarok'«^ tömény-magyarok.. Lüktet bennük az élniimerés és az élniakarás. Azt akarják, hogy Magyarországon magyarnak süssön elsősorban a Nap. Akarják, hogy minden stratégiai ponton magyar kézben legyen a vezetés, hogy az érettlelkű magyar otthont találjon saját hazájában. Ök jól látják a mi problémáinkat is. Talán jobban, mint mi. Tudják, hogy minden magyar házbain egy borítóalj gyerek kell, sok'-sok magyar gyerek, mert gyermektelenségünk miatt leszünk mindinkább nemzetiségi állam. Látják, hogy peremhelyzetben élő magyarság vagyunk. Sajátos arculatú nép és ezt a sajátos arculatot nem kendőzheti el, ha ezen a földön, ezek között a szomszédok között meg akar élni. Nem túlozzuk el a kérdést és az anyaország rovására nem magasztaljuk túlságosan fel az erdélyieket. Tudjuk, hogy ott is varinak bajok. Szegény országrész Erdély, megsegítésre szorul. De lelke erős és valljuk meg nemcsak véráztatta ^örténelmi multunkban volt, hanem gyakran a jelenben is Erdély az anyai ország akkumulátora. Szinte ma is állnak Széchenyi szavai »Erdély szomorú állapotban van; s minden oldalról feltornyosult felette a ború. De tiszta lélek, tiszta szándék és törödelem, ki fogja vívni a szent igazság jogait: az ellenségei megalázva ismét és ismét például szolgálandnak a világ

1nak, hogy önkénnyel párosult erő békózhat ugyan, de nemzeteket csak lelkierő — bölcsesség és igazság — hódíthat«. Bárány László. Halastavat Pápának! * A közelmultbán a Pápai Hirlap hasábjain a fenti címen dr. Trócsányi Dezső professzor tollából cikk jelent meg, mely méltán számot tarthat arra, hogy az abban foglalt gondoíatok?kal komolyan foglalkozzanak az illetékesek. Távollétem miatt nem tudtam még megállapítani, hogy milyen visszhangja volt a felvetett gondolatnak, s milyen mértékben méltatta azt figyelemre városunk polgármestere, akinek elsősorban volt figyelmébe ajánlva a gondolat. Egy azonban kétségtelen, ha még nem történt volna semmiféle kezdeményezés ez irányban, akkor sürgősen meg kell tenni a szervező lépéseket a halastó megvalósítása érdekében. Kötelezővé teszik ezt városunk vezetőségére nézve, nemcsupán a cikkben említett háborús viszonyok, hanem az is, hogy nemzetgazdasági szempontból minden időkben nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a halgazdaságnak. Városunk területe halastó létesítésére alkalmas. így kétségtelen, hogy jövedelmező befektetés lesz bárki részére a terv megvalósítása. Ha a város nem csinálja meg, magam is a Bacon-gyárt, vagy a Hitelbankot tartanám alkalmasnak arra, hogy a halastavat üzembe helyezze. Bizonyos vagyok benne, hogy ez az üzem az elkövetkező boldog béke éveiben is igen jövedelmező lesz. i Mellőzve sok minden más dolgot, amit a hallal kapcsolatban elmondhatnék, szabad legyen csupán arra rámutatnom, hogy a hal milyen kitűnő táplálék. Cuvier, a nagy természjettudós írta egyik munkájában: »Szeressétek a halat. Ne féljetek, hogy sokat esztek belőle. Ez a legkiválóbb táplálék, a legvégső öreg'korig megőrzi szellemi képességeiteket.« Valóban így is van. Cuvier óta az élettudomány * E két közérdekű cikkre az illetékesektől választ kérünk és várunk ! (Szerk.)