Pápai Hírlap – XL. évfolyam – 1943.

1943-07-31 / 31. szám

M£OJ£L£ fNIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Levente-utca22. szám Kiadóhivatal : „ Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés 1/ 4 évre 2-50. Egyes szám ára 20 Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Mussolini. Benito Mussolini. Zenei csengésű, lágy hangzású szó, mely mégis egy igazi férfi­jellem keménységét hordozza. Történelmi név, amely húsz éves múltja -ellenéire is történelmi platinával bír. A föld kerekségének lakói kö­zül ezermillió tudta, ki e név viselője? Ideár lis férfi, akiért népe rajong; tudós, akit a hi-* vatottak bámulnak; szónok, akinek szavára le­omlanak a régi falak; politikus, akinek mun u kaja nyomán Phőnixként újraéled a romba­dőlt Itália; művész, aki a zűrzavarban egysén giet, a romok fölött életet teremt; katona, aki sakkban tartja ellenfeleit és kardjától, bá­torságától retteg az ellenség; ember, akit bá­mul a világ. Vezér, akinek parancsszavára mil­liók mozdultak meg. Akaratereje és tettereje az Igazság diadalrajuttatásában fáradságot, meg­alkuvást nem ismert. Benne volt egyéniségé­ben Caesar hódító katona-lelke, Napoleon me­rész vállalkozása és Széchenyink építve-alkotó modernsége. Fényes bizonyságai ennek afrikai hódításai, világtekintélye és az új városok, utak és intézmények, amelyek sok ezeréves ro­mok, mocsarak és elhagyott területek fölött emelkedve örökre hirdetik az ő dicsőségét. Most megrendült egészségi állapota s a belső politikai események, a »favor mobilisct egyelőre leléptették a cselekvés színteréről. Lehet, hogy csak lebukó Napként tűnt el sze­meink elől, hogy valamikor fölkelő Napként lássuk újra gondolatainak sugarait! Hiszen lemondásával sem a cél, sem az eszközök nem változtak meg. A külpolitika, melyet Musso­lini inaugurált, maradt és ugyanaz marad a végső győzelemig. Mi magyarok csak a legnagyobb hálával gondolhatunk reá. Nélküle nem figyeltek volna föl ránk Genfben, nem osztottak volna igaz­ságot sem Münchenben, sem pedig Bécsben. (sp.) Győry Elemér pápai lelkipásztor. Július 25-én, vasárnap nagy és emlékeze­tes ünnepe volt a pápai ref. gyülekezetnek. Ekkor iktatták be ugyanis Győry Elemfér püspököt a lelkipásztori állásába. Az új lel­kész szombaton az esti vonattal érkezett fele­ségével együtt Győrből. Az állomáson az egy­ház és város nagyszámú küldöttsége fogadta. Az ünnepélyes fogadtatás az I. oszt. váróte­remben folyt le, ahol először Ólé Sándor lelkipásztor üdvözölte új munkatársát a pres­bitérium nevében, majd dr. Szőllőssy Sándor h. polgármester köszöntötte a város nevében. Az üdvözlésekre Győry Elemér bensőséges szavakkal válaszolva hangsúlyozta, hogy mint lelkipásztor és városi polgár a megértés, a béke és munka embere óhajt lenni. Vasárnap d. e. 10 órakor .kezdődött a templomi istentisztelet, amelynek 1 keretében iktatta be a pápai egyházmegye esperese, Végh János az új' lelkipásztort pápai állásába. A templomot ez alkalommal zsúfolásig megtöl­tötte a hívők és érdeklődők serege. A közön­ség soraiban ott láttuk Mesterházy Ferenc fő­ispánunkat, Kenessey Zoltán vármegyei fő­jegyzőt, Jókai-Ihász Miklós felsőházi tagot, a testvér ev. egyház nagy küldöttségét, a győri ref. gyülekezetnek egész sorokat betöltő sere­gét, akik ide is eljöttek, hogy szeretetükről bizonyságot tegyenek. Ezenkívül a vidékről és városból is igen sokan, polgárok és kato­nák egyaránt megjelentek, hogy tanúi legye­nek a lelkészbeiktatás nagyszerű tényének. Bevezető ének után Végh János esperes az Ürasztala elé lépett Győry Elemér püspök­kel. Itt tartotta meg beiktató beszédét. Beszé­dében rámutatott arra, hogy Isten különös kharizmákkal teszi kegyelmét teljessé. Most is kettős kharitást végzett jósága: Győry Elemér püspököt megajándékozta a jnagy történelmi múltú pápai ref. gyülekezettel, a pápai gyü­lekezetet pedig Győry Elemérrel. Ez a kettős kharízisz nagy kötelező erővel bír. Mindkettő­nek vállalni kell a munkás, példaadó, áldoza­tos és ha kell, véráldozattól sem visszariadó szolgálatot a Jézus Krisztusért. Ezután pár hivatalos beiktató szó után imában kérte Isten áldását a gyülekezet új lelkipásztorára. Ekkor Győry Elemér püspök fölment a szószékre és megtartotta hatalmas beköszöntő beszédét Máté ap. IX. 35—38. textusa alapján. Rámutatott derűlátó lélekkel és sugárzó arccal az élet szépségeire, de nyomban fölsorakoztatta az emberi gonosz­ságok légióját, az önzést, a hálátlanságot, a bűnt, a hűtlenséget, amelynek nagy az aratása az életben. Rámutatott ezután a mostani földi aratás áldásai után az igazi, a »nagy aratásra«, ahol Isten a gazda, Jézus az arató és n»i va­gyunk, vagy leszünk a kévék. Hívogat min­denkit az Isten aratásába. Ő vállalta és vállalja a kaszás szerepét, de az egyház és társadalom munkamezején nemcsak kaszásra, hanem ifjú marokszedőkre, sőt kalászgyüjtőkre is szük­ség van. Főleg e pápai gyülekezetben, amely aranygyűrű és ékkövei a különböző rendű is­kolák. Ezeknek a szolgálata is egyházi szolgá­lat, amelyre elkötelezi magát a mai napon ünnepélyesen. Új magyarság kell, hogy min­denkinek áldozatos munkája nyomán megszü­lethessék az új Magyarország. A beszéd nagy hatást tett a jelenlevőkre. A Himnusz eléneklése után üdvözlések követ­J keztek. Kilenc üdvözlő beszéd hangzott el. Elsőnek Ólé Sándor lelkipásztor üdvözölte az új munkatársat a ref. egyház és presbité 1­rium nevében, majd Jókai-Ihász Miklós e. m. főgondnok a pápai egyházmegye nevében, Bácsi Sándor lelkész az ev. gyülekezet részé­ről, vitéz Szügyi Zoltán ezredes a pápai hely­őrség részéről; dr. Kenessey Zoltán várm. fő­jegyző Veszprém vármegye nevében, dr. Szől­lösy Sándor jogügyi tanácsos, h. polgármester Pápa város nevében, dr. Kovács István járás­bíró a m. kir. állami intézmények nevében, Szalay István az ipartestület részéről, végül dr. Pongrácz József főisk. igazgató a Főiskola különböző tagozatai nevében mondtak szívhez­szóló üdvözlő szavakat. (Általános feltűnést keltett v. Szügyi Zoltán tartalmas beszéde a belső, lelki frontról. Lelkes előadása nyomán a kitűnő katonát kitűnő szónoknak ismertük meg. Előadására lesz alkalmunk még ki­térni.) Az elhangzott beszédekre Győry Elemér meleg szeretettel és megértő köszönettel vá­laszolt, mire a gyönyörűen sikerült egyházi ünnepség véget ért. (Palisander.) Közérdekű sajtótudósítás. Kellő számú jelentkező esetén f. évi augusztus hó 9-i kezdettel traktor- és egyéb mezőgazdasági gép­kezelői tanfolyamot rendez a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara. Részvételi szándékot augusztus l-ig kell bejelenteni a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamaránál (Szombathely, IV., Károly király u. 1. sz.) Tandíj 30 P, melynek befizetéséhez a jelentkezés után a Kamara posta­takarékpénztári befizető lapot bocsát rendel­kezésre. A tanfolyam időtartama három hét. * Anna napra. Sétáltam a júliusi napsütésben. Névnapja van valakinek, gondoltam, amikor a mellettem elhaladó kifutólány kezében megláttam a rózsacsokrot jellegzetes papírcsomagolásában. Kis idő múlva fiatal legény két láttam hasonló küldeménnyel, de ez a virág, már kosárban volt, s az illatos szirmok felett aranyos drót­ból kiformálva egy név: Anna. A legényke be­ment az előttem lévő kapun. Felnéztem a házra. Meglepődtem, mert az ablakban már ott virított két, de lehet, hogy három külde­mény is, vázában, kosárban, cserépben. A vi­rágok boldog tulajdonosa, most már tudtam, hogy »Anna«, az ablakba tette, hogy lássák: van, aki virágot küld neki. így adja tudtul szíve választását, hódolatát Annának'. — Vallomás! — úgy érzem, mintha régi mesekert nyilna meg ezekre az ódon zamatú régen használt szavakra, ami sájnos ma már nem tölti be olyan egyetemlegesen a világot, mint valaha. Valahogy halovány sZállá sápadt, véknyult az élet szőttesében, idegen fonalak' hurkolódtak köré, átfonták, elnyomták'. Össze­gubbancolódott világunkban a szőttes mélyén maradt a szerelem rózsaszínű cérnája. Hol vannak már a régi cigányzenés éjje­lek? A dalolva suttogott, forró szerelmi vallo­mások? Ez a néhány csokor, amit ilyenkor névnapok előtt látunk, melyek őrzik még a szív meleg szavát, szégyenkezés nélkül áraszt­ják' a bimbózó szerelem enyhe illatát. Az idő múlásával nem hervadnak el. Megvárják, míg a jó Istenke újra megfésüli szélverte kócos; fejüket, s újra rájuk kerül a sor. Ne féljetek rózsák, szekfük, s többi virá­| gok, ne fázzatok az élet ridegségétől, az em­berek közönyétől! Eljön még a Ti tavaszotok is. Nincsen már messze, nem lehet messze az az idő, amikor az lesz a legnagyobb újság, hogy ki nem küldött virágot Anna napra. Nincsen még egy olyan női .keresztnév a nyári hónapok naptárjában, melynek viselőjét az a kitüntetés érte volna, hogy külön a tiszte­letére mulatságot rendeztek volna, csak az Annák élnek abban a boldog tudatbán, hogy a kedves vadvirág illatú nevük napján, tiszte­letükre bált rendeznek. Ki tudná azt megmondani, hogy hol, mi­kor rendezték az első Anna-bált? Annyi bi­zonyos, hogy akkor még az élőkelő fürdői­helyeken négyesfogatokon érkeztek a hölgyek, s nem azzal hódítottak, ami hiányzott róluk, hanem ami rajtuk volt. Az Anna-bálok hagyományos hangulata, levegője, táncrendje a közlekedési eszközökkel együtt megváltozott. Kár, mert ennek a bálnak! kellett volna legjobban megtartania roman­tikáját, hagyományait, mellyel olyan bősége­sen rendelkezett. Kérdezzék csak meg kedves olvasóim a hajlotthátú, tipegőjárású öreg An­náktól a régi, híres Anna-bálok királynőitől, ünnepelt táncosnőitől, nem volt-e szebb, ami!­kor egy-egy fürdőhelyre az ország leghíresebb cigánybandáját vitték le muzsikálni és nem a leghangosabb saxophonosait? Ó ti fekete, barna, bronz, platina, arany és hamvasszőkehajú Annák, akik önfeledten lépegettek, vonaglotok a jazz ritmusára az idei Anna-bálon, egykor Ti is majd Annaí< nagymamák lesztek! Kérdés azonban, hogy a ti emlékeitek lesznek-e olyan melegek, szí­* A gyönyörű, levendulaillatot árasztó cikk épen Anna-napra érkezett, így csak most hozhatjuk. De hát a megemlékezés is, a jókívánság is aktuális nyolc na­pon belül. (Szerk.)

Next

/
Thumbnails
Contents