Pápai Hírlap – XL. évfolyam – 1943.

1943-07-24 / 30. szám

Minőségben és ízlésben Kopstein=butor vezet. Fő-tér 14. Borszéki levél. Borszékfürdő, 1943 július 16. Előző évi erdélyi barangolásaim során egy szerencsés véletlen folytán úgy alakult útitervem, hogy Borszékfürdőt is felkerestem. Amikor a Maroshévízről induló autóbuszon, a Szék-patak völgyében, egyre jobban emelkedtem felfelé, a jobbra-balra elterülő, hatalmas kiterjedésű fenyvesek annyira elbűvöltek, hogy már ekkor elhatároztam, ha Isten engedi, jövőre egész családommal felkeresem újra ezt a természeti szépségekkel és jó levegővel megáldott vidéket. A már évek óta körülöttünk zajló rettenetes világégésben, valóban Isten különös gondviselésére volt szükség, hogy ez a tervem ez évben valóra válhatott. A változott viszonyoknak megfelelően utazásunk nem ment olyan simán, amint terveztem. Bár némi zökkenőkkel egy napon mégis itt ébredtünk fel, tele tüdővel szíva magunkba a fenyvesek ózondús levegőjét. A fürdő meglehetősen tele van vendégekkel. Borszékfürdőnek nemcsak jó levegőjében és világhírű borvizeiben rejlik vonzóereje, hanem szénsavas és láp fürdője is híres, ahol sok szenvedő ember nyerte már vissza egészségét.' Engem azonban a hegyek vonzanak. Emberi gyarlóságomnak megfelelően, nem sokat törődve a gyengélkedőkkel, első utam az 1310 m. magas közeli Bükkhavasra vezetett, hogy a környező hegyek csodás szépségű panorámájában gyönyörködhessek. Ez a kirándulás, tekintve, hogy Borszék 900 méteren fekszik, nem jelent komolyabb túrát; szinte azt mondhatnám, egy kellemes séta az egész. A környező hegyek koszorúja azonban már innen is gyönyörű képet varázsol elénk, mintha legalább is 2000 méter magasságban volnánk. A Kelemen- és Gyergyói havasok koszorújához csatlakozik a Maros bal partján húzódó Görgényi havasok csoportja, csodás tájképet varázsolva szemünk elé. Órák hosszat elgyönyörködöm a festői képben, s a gyepre keveredve hallgatom a havasi legelők, „esztenák" nyájainak távolból idehallatszó kolompját. Hirtelen azon veszem észre magam, hogy erősen hűvösödik, mert: „Túl a réten néma méltóságban Magas erdő, benn már homály van, De az alkony üszköt vet fejére, S olyan mintha égne s folyna vére... Elgyönyörködve a leeső nap véres koronájában, lassan elindulok lefelé. Útközben a Kishavason egy pompás fekvésű kis faház tetején, amint látom, még serényen dolgoznak az ácsok az alkonyatban. Kíyáncsiságom odavezet. Az ácsoktól tudom meg, hogy a házikó filmfelvétel céljaira készül, s azért olyan sürgős a munka, mert hétfőn már itt lesznek a művészek. Valóban, pár nap múlva újra kirándulva a Bükkhavasra, most már egy szűkebb társasággal, közöttük kedves pápai szomszédommal, már javában folyt a bizonyára sokat ígérő új filmnek : A Kalotaszegi Madonnának a felvétele. Sárdy János, Adorján Éva és Tompa hűségesen követték a rendező utasításait. Felvétel közben elbeszélgetve a szereplő művészekkel, mint érdekességet említem meg, hogy itt a Bükkhavason sikerült megállapodnom Sárdyval, hogy ez év október végén, vagy november elején, beváltva ígéretét, mint volt pápai diák, eljön Pápára a Közművelődési Egyesület hangversenyén énekelni. Borszék közvetlen környéke szebbnél-szebb kirándulásokra ad lehetőséget. A Bükkhavason át a pompás fekvésű Bélbor községet lehet szép kirándulás keretében felkeresni. A Nagyborpatak völgye pedig Gyergyóhollón át az alacsonyabban, de igen szépen fekvő Gyergyótölgyesre és a tölgyesi szorosba vezet. Az egyik nap szűkebb társaságunkkal ide is átrándultunk, hogy a környék szépségeiben is gyönyörködhessünk és felkeressük városunk agilis, fiatal mérnökét, a mindenki által ismert Abos Jancsit. Az ő vezetésével indultunk el a Vöröskőre, de a közben megeredt eső a vezetőt és a társaságnak egy részét visszafordulásra kényszerítette, s így csak hárman mentünk tovább leányommal és egy debreceni kollégával. Fáradságunkat siker koronázta. A Jó Isten a természet barátait különös szeretettel veszi körül. Félúton elállt az eső, s így 600 m.-ről 1215 m.-re való felkapaszkodást pompás napsütésben tettük meg. A ternfészetjáró a hegyi útakon gyakran gondol az elődeire. Én magam is elmerengtem felfelé menet, s az előttem itt járókra gondolva, szüntelen ez a dal duruzsolt fülembe: „Dér ütötte avar felett, Parányi kis lábad nyomát keresem ..." A Vöröskő tetején pazar kilátásban volt részünk. Elgyönyörködve a Komárnyik és a Hegyes 1500 méteren felüli csúcsaiban, visszatetsző érzéssel pillantottunk az Oláh-regát felé, mert nagyon jól tudjuk lakóiról, hogy igen fáj a foguk a mi erdélyi szép hegyeinkre. Majd vidáman szamócázva ballagtunk lefelé. Leérkezve, társaságunk többi tagjait már igen jó hangulatban találtuk a tiszti étkezdében. Megtekintve így Gyergyótölgyes környékét is egy kellemesen eltöltött nap emlékével tértünk vissza Borszékre, honnan sok ilyen szép kirándulást lehet még tenni a környékére. Varga László. Néhány búcsúszó P. Ambrus Máté után, P. Ambrus Mátét a Keresztény nyomda igazgatóját felettes hatósága Budapestre helyezte, vele egy lelkes drága magyar emberrel, testvérrel, baráttal lettünk szegényebbek. Katolikus pap volt, Krisztus katonájának született, mint a királyok királynak születnek. Magyar volt a jó Isten lelke munkálta magyarságát, rajongó fanatikusa volt fajtájának. Mikor a magyar lélekről beszélt, szemei kigyúltak; testvére volt mindenki, szerette a szegényt, az elhagyottat. Ott volt mindenhol, ahol segíteni kellett. Kedves jó barátunk elmentél, ott se szűnj meg más lenni, mint közöttünk voltál, szolgáld magyarságunk szent igaz ügyét és Te, aki olyan nagy tiszteletet szereztél a ferencesek köntösének, mert a legtisztább krisztusi hittel csak szeretni tudtál. Mi, akik ott voltunk melletted, tövis szúrásaid közepette is ott leszünk melletted, új munkahelyeden is, mert a Te hited tanított meg magyarságunkra, és a Te magyarságod a hitünkre. Vidd el magaddal törhetetlen ragaszkodásunkat, szeretetünket. Áldjon meg a jó Isten és áldja meg a drága magyar népet is. Szalay Károly. Utazásnál a változó életmód zavarja a rendes emésztést. Ez émelygést, fejfájást okoz. Ne felejtse hogy utazáshoz — Tudnivalók a liszt szállításáról. A vámőrlés útján előállított lisztet a vámőrlésre jogosult a malomból vagy cseretelepről saját lakására szállítási bárca kíséretében szállíthatja. A vámőrlésből származó lisztnek egyik községből másikba szállításáról a feladás helye szerint illetékes községi elöljáróság szállítási igazolványa szükséges. A községi elöljáróság csak annak állíthat ki szállítási igazolványt, aki igazolja, hogy a szállítani kívánt lisztmennyiséget saját termelésű, vagy pedig természetbeni járandóság alapján jogszerűen megszervezett kenyérgabonájából vámőrlési tanúsítvány alapján őröltette meg. A vámőrlő malom az őrleményt esti 8 óra és reggeli 6 óra közötti időben elszállításra nem adhatja ki. Közforgalmú vasút, posta, hajózási és közúti fuvarozási vállalat lisztet szállítás végett csak akkor fogadhat el, ha a feladó az érvényes szállítási igazolványt is átadja. ÚJDONSÁGOK. — Vértessy Vilmos Máv. üzletigazgatót Budapestre helyezték. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter Vértessy Vilmos miniszteri tanácsost, Máv. üzletigazgatót Budapestre helyezte át, az államvasutak igazgatóságához. Helyét a év végéig nem töltik be. Az üzletigazgatóságot addig Demény János kormányfőtanácsos, miskolci Máv. üzletigazgató vezeti. Az áthelyezéssel kapcsolatban betöltötték az üzletigazgató-helyettesi állást: Somogyvári Imre, a Máv. igazgatóság pénzügyi osztályának egyik osztályfőnökét, Máv. főtanácsost nevezték ki erre az állásra, aki a jövő hét folyamán veszi át az üzletvezetőség irányítását. Vértessy Vilmos miniszteri tanácsos körrendeletben búcsúzott el munkatársaitól és az egész üzletvezetőség vasúti személyzetétől. — Az állattenyésztést támogató földmívelésügyi minisztériumi akcióról írt vezetőcikket Tóth Béla kunszentmiklósi aranykalászos gazda a Magyar Föld legújabb számában. A magyar falú képes hetilapja most már 24 oldalas terjedelemben jelenik meg és bőven tárgyalja a gazdákat érdeklő fontos ügyeket. Egyes szám ára 16 fillér. Kapható az újságárúsoknál és az IBUSz-pavillonokban. Mutatványszámot küld a Magyar Föld kiadóhivatala: Budapest, VII., Erzsébet-körút 7. — Kinevezések. A pénzügyminiszter Kovács Zoltánt, aki utóbbi években a pápai számvevőségnél dolgozott, a vasvári kir. adóhivatalhoz adóhivatali gyakornokká kinevezte. A kinevezett már el is foglalta helyét. Zotter Aladár pápai városi szükségmunkást a földmívelésügyi miniszter Pápára \a földmérési felügyelőséghez gyakornokká kinevezte. — Kitüntetés. Magyarország Kormányzója dr. Simon György veszprémi székeskáptalan nagyprépostjának a hit és társadalmi élet terén kifejtett munkájáért a Magyar Érdemrend Középkeresztjét a csillaggal adományozta. — Eljegyzés. Zabrana Ilonka és Timár Lajos jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) — Új egyetemi magántanár. Dr. Szalay Jeromos pannonhalmi főiskolai, előbb pápai bencés tanárt a kolozsvári Ferenc József Tudomány Egyetemen a magyar irodalomból egyetemi magántanárrá habilitálták. Szalay Jeromos újabb sikeréhez őszintén gratulálunk. — Négy új állás a városnál. A város közgyűlésén örömmel hallgiattáik a képviselők a polgármesteri javaslatot, mely szerint a négy kezelői állásból két segédnyilvántartói és két irodasegédtiszti állást szerveznek. Úgyszintén egy adótiszti állást nyilvántartói állássá szerveznek át. Előbbiek XI. fiz. osztállyal, az utóbbi X. fiz. osztállyal jár. Nagy örömet keltett a közgyűlésen a polgármester őszinte megnyilatkozása, mellyel főként a kistisztviselők. díjnokok, kezelők szomorú sorsát ecsetelte. Minden kistisztviselőnek az a vagya, hogy jövőjének megalapozásánál biztos révbe jusson. Vannak ma is érdemes, hosszú szolgálati idővel rendelkező tisztviselők, akik még nem érték el az őket megérdemlő fizetési osztályt, de remélhetőleg kicsinyenként minden díjnoki és kezelői állást átszerveznek fizetésiosztályú állássá. ( — Évkönyv-ismertetés. A pápai ref. Nőnevelő-intézet 1942/43. isk. évről szóló Evkönyve dr. Horváth Endre igazgató szerkesztesében megjelent. Az intézet, mely leánylíceumból és tanítónőképzőből áll, most töltötte be fennállásának 62. évét. A tartalmas Évkönyv vezetőhelyen búcsúzik a nyugalomba ment Medgyasszay Vince püspöktől és köszönti az új püspököt, Győry Elemért. A tantestület 16 működő tagból áll, akik közül öt óraadó. A növendékek száma a líceumban 142, a tanítónőképzőben (IV. és V. oszt.) 38, tehát összesen 180. A nevelés terén a vallásos, erkölcsi, hazafias, szociális, művészi és testnevelésre egyaránt nagy súlyt helyeztek. A mai nyugtalanító idők a fegyelem és kötelességteljesítés hanyatlását éreztetik, panaszolja az Évkönyv, bár a tanítás eredményes volta minden vonalon eléggé megnyugtató. A líceumban kitűnő, illetve jeles rendű volt 13, jó rendű 53 növendék, elég-