Pápai Hírlap – XL. évfolyam – 1943.

1943-07-03 / 27. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Levente-utca22.szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés V4 évre 2'50. Egyes szam ára 20 Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Honvédeink és Szent László. Június 27-én, vasárnap Szent László királyunk emlékének áldoztunk, másnap 28-án pedig honvédnapot tartott az egész ország magyarsága. Ünnepeltük honvédeinket. Azokat a honvédeket, akiknek egy része a fronton harcol már két esztendeje és kemény harcokban mutatja meg erejét, bátorságát és önfeláldozó vitézségét hazánk és édes mindnyájunk védelmében, — másik része pedig vagy leszerelve piheni a nagy küzdelmek fáradalmait, vagy előkészületben várja egy újabb, tán még keményebb és áldozatosabb szolgálat megkezdését. Érdekes találkozása és egybefonódása fejlik ki előttünk a XI. század daliás hősének és a XX. század hősi nagyjainak! Talán nem is véletlen, hogy ünneplésük így egybeesett ? Talán szándékosan kapcsoltuk egybe a honvédek ünneplését a szent király ünneplésével, hogy ennek emlékéből a honvédek, a honvédek tiszteletéből pedig mi merítsünk mindnyájan hitet, reményt, bizalmat magyar küzdelmeink sikeres befejezéséhez. Hisz honvédeink is ugyanazt teszik mostan a szeretet jegyében, amiért László forgatta fegyverét nyolcszáz évvel ezelőtt: védik a hont és meg akarják menteni a kereszténységet a pogány hadak ellenében .. . Áldás munkájukra ! (sp.) Harc a nagyobb darab kenyérért. A közellátásügyi miniszter az új gazdasági év kezdetén rendelettel szabályozta a gabona cséplését és őrlését, valamint a gabona és a liszt forgalmát, amely részletes utmutatást ad a cséplés lebonyolítására és ellenőrzésére, intézkedik a gabona beszolgáltatási kötelességek teljesítése iránt. Előírja a gazda köteles gabonabeszolgáltatásanak teljesítését s végül megállapítja az önellátó és ellátatlan lakosság kenyér, valamint lisztfejadagját. Ezzel megindul az új termelési rend és új alapokra helyeződik az ország közellátása. Az új rendszer a termelőt, a közvetítőt és a fogyasztót összefogva, tervszerű és szinte percnyi pontossággal végrehajtásra kerülő intézkedéseket tesz, hogy a mult tapasztalatain okulva jobb és egészségesebb alapokra helyezze élelmezésünket. Világszerte az a szokás, hogy a gazdasági év végén s <az új termés előtt szűkebbre szabják az adagokat. Ez természetes dolognak látszik, hiszen még a legelőrelátóbb gazdálkodás mellett is megeshetik az, hogy az új termés betakarítása előtt a régi készletek olyan csekélyekké válnak, hogy abból a lakosság szükségleteit fedezni csak csökkentéssel, vagy megszorítással lehet. Éppen ezért kellemes meglepetésként hat az az intézkedés, hogy hazánkban a termés betakarítása és az új kenyér sütése előtt felemelik az adagokat, majd pedig leszállítják. Ezeknek is megfelel az új rendszer, amely nemcsak átmeneti időre állapítja meg az emelést, hanem szeptember 1-től kezdve ismételten emelést és javítást jelent be a lisztfejadagban. Az a körülmény, hogy épen a gazdaságilag legnehezebb időszakban fejadagemelésre került a sor, élénk bizonyítéka annak, hogy az új terrnénybeszolgáltatási rendszer kérlelhetetlen következetességgel hajtja végre elképzeléseit nemcsak a beszolgáltatás vonalán, hanem azon a vonalon is, amely a fogyasztók ellátásának könnyítését és javítását célozza. Ez az emelés külsőségeiben bármilyen szerény, szürke napi hír a háborús események változó forgatagában, mégis élő bizonyíték arra, hogy a harc a nagyobb magyar kenyérért sikerre fog vezetni. (BÉ.) Virágoznak a hársfák. A boldog békeidők ezermelódiáju szépségeit illatozzák vissza az Esterházy-úti hársfák. Hűségesen teremnek és illatoznak. Az elsötétítés idején jótékony árnyukkal fokozzák az alattuk összebújó párok biztonságérzetét. Ezek a fák nem akarnak tudni megváltozott viszonyokról, átállításról, hadigazdálkodásról. Annál jobban kell tudni nékünk!! Vétkes könnyelműségnek tartjuk ma, amikor Európaszerte kihasználnak minden teret és parkot, amikor az orosz tea elérhetetlen és megfizethetetlen, e fáknak gyógytea-főzésre kitűnően alkalmas virágait szedetlenül hagyják. Hozzávetőleges számítás szerint is Pápán csak a város tulajdonában közel ezer hársfa illatozik. Ezek közül alig van gyógytea-készítésre kevésbbé alkalmas ezüstlevelü hársfa (Tilia argentea), a legtöbb a keskenylevelű, gyógytea főzésére igen alkalmas (Tilia cordata). Ha hársfánként csak 1—2 kg. szedett virágot számítunk, akkor is ez pár métermázsa gyógyteát jelent. A szedés lehetősége is adva van. Ha le tudjuk szedetni munkaszolgálatos leventéinkkel a szederfa leveleit, ép úgy kivezényelhetők ők a harsfavirág szedésére is. Ajánlom az intézetek cserkészeit is. Ismerjük az ellenérveket: Ezek dísz-fák. Letördelik az ágakat. Megcsonkítják a fákat. Gyenge érvek és nem is helytállók. Legyenek ott a szüretnél a felvigyázók, akik megakadályozzák az oktalan pusztítást. Különben is tudnunk kell, hogy a hársfa igénytelen, talajban egyáltalán nem válogatós, átültetni, alakítani, metszeni, ritkítani idősebb korban is minden hátrányos következmény nélkül lehet. Helyes, ha a növényvédelem nem engedi az oktalan pusztítást. De van itt ma elevenbevágóbb védelem is: az ember-, család- és magyarság-védelem! Igen is, szedesse le a más téren mintaszerűen, előrelátóan, észszerűen gazdálkodó város az áldott magyar föld-, levegő- és napsugárérlelte ingyen-teát. Nemzeti vagyonról van 1 szó! Üzletnek is kifizetődnék. Gyógyszerész barátomtól tudom, hogy ezidén az értékesítési ár kb. kg.-ként 8 pengő lesz. Tessék számítást végezni! Kitűnő üzlet! De most nem erre gondolok! Az ingyen munkaerővel összegyűjtött gyógyteát a kemény magyar télben —- talán épen a felekezetek Nőegyesületei útján — ossza ki a város az arra rászorulóknak, a senkifia magyaroknak, hadd melegítse fel a magyar tea elfásult szivüket, hadd érezzék meg a szegénysoron élők a város gondoskodó szeretetét ilyen módon is. Tudjuk, hogy csak csepp a tengerbe. De a csepp is melegít! Magyar szívet melegít! Ne szimatoljon itt senki kioktatást. Vegyék úgy az illetékesek, mint segíteni akaró magyar lélekből fakadt megszívlelendő tanácsot. Ami pedig a legfontosabb : mielőbb váltsák valóra. Mert megint hiába virágoznak ezen a nyáron is Pápán a hársfák. . . Bárány László. Értesítés. Adott esetekből kifolyólag közli a városi adóhivatal az érdekeltekkel, hogy az 1.200/ 1934. M. E. sz. rendelet értelmében a háztulajdonosokra „légitámadások kártalanítási hozzájárulása" címen kivetett összegből bérlők a háztulajdonosoknak 1943 január 1-től kezdődőleg a bér 3°/

0-át tartoznak megtéríteni a rögzített bérű bérlettárgyak után, egyéb esetekben pedig a bér I°/

0-át. Ez a bérpótlék esedékesség és behajtás szempontjából a bérösszeggel azonos elbírálás alá esik. Az érdeklődőknek városi adóhivatal felvilágosítást ad. Ara 29 fillér. Honvédlevél Nagycenkről. A legnagyobb magyarnak, Széchenyi Istvánnak nyugvóhelyén, Nagycenken ünnepélyes keretek között rendezték meg a soproni karpaszományosok a kiképzésüket záró tábortüzet. Résztvettek azon nemes Klestinczky Tibor őrnagy, Nagycenk és környékének előkelősége és a falu apraja-nagyja. A Magyar Hiszekegy eléneklése után Fenyődi Ferenc főhadnagy megnyitó beszédében a magyar áldozatkészségről, a megalkuvást nem ismerő katona kötelességéről, az itthoniak dolgozniakarásáról beszélt. Eredj ha tudsz című költeményt szavalta el az. egyik honvéd, majd Mátis József karp. honvéd intézett beszédet a közönséghez. „A soproni karpaszományosok meggyújtották a megemlékezés szent szent fáklyáját. Tábortűz mellett sorakozott fel a kis honvédsereg, hogy itt Nagycenken áldozatos lélekkel hódoljon Széchenyi István, és a dicső hőseink emlékének. A tábortűz lángja magasra szökkenve hirdeti a magyar élni akarást, küzdeni tudást, alkotást, a hazaszeretet. Mi, akik ma összejöttünk, emlékezzünk meg azokról, akik kint messze az orosz síkságokon őrködnek az itthoniak békés nyugalma fölött. A magyar katona dicső erényeit hirdetik a tüz szikrái. Aki hazáját, családját szereti, tiszteli, az nem alkuszik meg semmiféle helyzettel és könnyelműségre nem kapható. Mindenütt megállja helyét. A most duló csaták zajában állja a sarat a bátor, magyar katona, aki ha kell, életét adja a hazáért. Milyen magasztos, felemelő a tábortűz gondolata. Magasba szökelő lángja bevilágítja a magyar éjszakákat és rávilágít az itthoniak kötelességteljesítésére, ! nevezetesen, hogy itt a magyar földön élő minden embernek dolgoznia és folyton dolgozni kell. Aki henyél, annak közöttünk helye nincs. A munka, kötelességteljesítés tudatának bele kell gyökerezni a magyar szívekbe, mert a belső fronton is csak így tudjuk megállni helyünket. Ilyen gondolatoktól kisérve jött ki Nagycenkre a karpaszományos sereg a tábortűz megrendezésére. Hisszük, hogy gondolataink termékeny talajra hullanak és a közönség, mely érdeklődével megtisztelte tábortüzünket, magyar öntudatában, a katonaeszmény tiszteletében és szeretetében megerősödve őrzi emlékezetében a mai estét." Ezután tréfás jelenetekben kiválót nyújtottak a karp. szereplők, dr. Popovits Mihály katonalevele és egy felolvasása a berlini orvoskongresszusról, ahol a szivet pumpának nevezték el, oly sikert ért el, hogy a közönség melegen ünnepelte a karp. szakaszt. Honvédroham című költeményt Mikóczy Alajos adta elő. A Riadó katonakölteményt dr. Popovits Mihály szavalta. A végén megható jelenet következett. „Édesanyám sírját, minden nefelejcsét" irredenta dalnak bús melódiái csendültek fel, közben az egyik sátorból kesergő hangon olvasta fel az orosz földről küldött katonalevelet Gelencsér Ferenc karp. honvéd. Harcijelenet között ropogtak a fegyverek, hirdetve azt a harci készséget, mellyel odakint vigyáznak az itthoniak békéje fölött. A tábortűz a Himnusz hangjaival ért véget, felejthetetlen estét szerezve a megjelenteknek, akik azzal a tudattal távoztak Nagycenkről, hogy a magyar katona mindenütt megállja a helyét. Kedves Szerkesztő Uram, sok tábortüzet rendeztek Nagycenken, de ilyen nagysikerű még nem volt. A tábortűz szikrái lassan kialudtak, de a magyar szívekben ma is ott ég a szent láng, amely figyelmeztet, int bennünket az áldozatos munkára és állandó kötelességteljesítésre.