Pápai Hírlap – XL. évfolyam – 1943.

1943-05-29 / 22. szám

\ RLAP ME6JELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztősé g Levente-utca 22. szám Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Előfizetés V 4 évre 2-50. Egyes szám ára 20 Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám 1 SZŰCS DEZSŐ. SÁNDOR PÁL. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek A kiadóhivatal te efonszáma: 17-58. SZŰCS DEZSŐ. Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Ifi- Horthy Miklós rádiószózata a braziíiai magyarokhoz. A tengeren túlra irányított rövidhullámú rádió szombaton éjszaka közvetítette ifjabb nagybányai vitéz Horthy Miklós rendkívüli kö­vet és meghatalmazott miniszter rádióüzenetét a Brazíliában élő magyarsághoz. Felelevenítve ottani élményeit a következőket mondotta: Az idők, melyeket ma átélünk, a legnagyobb vál­ságot jelentik, amelyet az emberiség valaha is átélt. Az ilyen időkben a gyengébb nemzetek sorsa természetesen nem kizárólag önmagunkon fordul meg. A kis nemzetek nem húzhatják meg magukat a történelem árnyékában és talán gyakran azzal mentik meg puszta létüket, amit a legszívesebben elkerültek volna és áldozato­kat a sors kényszerűsége folytán kell magukra vállalniok. Éppen ezért a kis nemzeteknek a lehetőség határain belül olyan magatartást kell tanusítaniok, hogy a világ megbecsülését ki­vívják és bebizonyítsák az emberiségnek, hogy szükség van rájuk és közreműködésükre. Ezer­éves történelmünk folyamán nagy áldozatokat hoztunk a keresztény civilizációért. Talán nincs még egy nép a világon, melyet annyiszor akar­tak eltemetni, mint minket, de mi ismételten kiragadtuk magunkat a homályból és pusztu­lásból. A történelem pedig már megtanított bennünket arra, hogy amíg mindig saját bű­nünk juttatott el bennünket, úgy a saját eré­nyeink voltak azok, amelyek újra és újra fel­emeltek. Most, amidőn nemcsak hazánk, ha­nem az emberiség és az egész világ civilizációja forog kockán, arra kérlek benneteket, ne gyű­lölködjünk egymással, sem a külföldön, sem itthon, hanem tartsunk össze és kéz a kézben haladjunk a magyar feltámadás útján. MTI. Társadalmunk parazitái. Zivataros idők kavargó hullámverése sok szennyet, sok piszkot vet a tiszta vizek felszí-* nére. Ez a szenny undorító látvány, mely ren'-i detlenséget okoz, kárt tesz, rombol és fertőz. Ezért az ár elmúlása után azonnal hozzá kell látni a szenny eltakarításához, hogy a víz tiszta mederben folyjon tovább és áldása, ne átka legyen az embernek. Zivataros, háborús idők a társadalom életének folyását is fölkavarják s olyan eleme­ket vetnek felszínre, amelyek a közösség életét nyugtalanítják, sőt veszélyeztetik. Ezek az ele­mlek a morál nélkül való dologkerülők, a csa­vargók, a maguk anyagi hasznát mások kárára építő, közveszélyes munkanélküli emberek: a társadalom parazitái. Fájdalom, ezeknek a száma mostanában nagyon megnövekedett. Ezt nemcsak a rendőrség és bíróság bűnügyi ada­tai bizonyítják, hanem a folyton hallható pana­szok és szomorú tapasztalatok is, amelyek még nem jutottak a nyomozás határain túl. A közelmúltban szigorú rendelet jelent meg, amely utasítja a rendőri és csendőri kö­zegeket, hogy országosan fogdossák össze a csavargókat. így indult meg a hadjárat a tár­sadalom parazitái ellen. De vájjon meglesz-e ennek az üdvös óvintézkedésnek a kívánt si­kere? Hisz a bűnözők nemcsak a felnőttek között vannak, hanem tán nagyobb számban a kiskorúak között is, akik vagy nem kapnak otthon, a szülői háznál kellő erkölcsi nevelést és ellenőrzést, vagy — ami még rosszabb — egyenesen biztatást nyernek a vétkek, a bűnök elkövetésére. A kiskorúak, csakhogy bűnös szenvedélyüket kielégíthessék, nemcsak lopá­sokat, betöréseket követnek el, hanem a közva­gyont is állandóan pusztítják. Elég itt hivató kőznünk arra, hogy a fákat, bokrokat, virágo­kat köztereken és nyílt utcákon letördelik, le­szaggatják. Megdöbbentő látvány volt nem­régiben is a Széchenyi-téri orgonabokrok s a Jókai szobor előtti tulipánok virágainak van­dál letördelése. De benyitnak és belépnek nviltan magánházak udvarára és kertjeibe, ahol ugyanezt teszik, hogy később a gyümöl­csösöket dézsmálják meg. De újfajta bűnözés is kezd lábrakapni, sőt hovatovább elburjánzani. Becsületes em­berek neveivel takarózva, azokra hivatkozva megrendeléseket csinálnak az üzletekben, a megrendelt árut azok nevében elviszik s mikor az érdekeltek jogos tulajdonukat keresik, csak hüít helyét találják az árúnak is, a tolvajnak is. Nem egyszer élelmiszer-jegyet lopnak, vagy találnak, s persze nincs becsület bennük, hogy azt a rendőrségnek beszolgáltassák. Hogy is tennék, hisz nem az a céljuk! Nem az a men^ talitásuk! A mai század emberei, főleg ezek a pa­raziták, igen hivalkodnak tudásukkal. Tán töb­bet is tudnak — bizonyos vonatkozásban, de azt nem tudják, hogy mi szabad és mi nem?! Erre nem , tanította meg őket senki. Vagy a tanítás nem fogott rajtuk. Büszkék arra, hogy milyen »fölvilágosultak«, de nem érzik, hogy erkölcsben mennyire lesüllyedtek. Pedig igaza van a latin közmondásnak: Qui profiéit in stu­diis, sed deficit in moribus, — plus deficit, quam proficit. Nos hát most a közrendészeten van a sor és annak a feladata lesz, hogy ezeket az elemeket megtanítsák »mores«-re. Ezeket a »tanítványökak könyörtelenül gyűjtőtáborba, vagy munkatáborba kell vinni, hogy a társa­dalmi rend csorbát ne szenvedjen, hogy a kö­zösség mindenkinek hasznát lássa, ne pedig kárát vallja. (Jean d'Or.) Tornafimiepély. A pápai ref. gimnázium, ref. kereské}­delmi középiskola, ref .tanítónőképző-intézet, leányliceum és polgári iskola ifjúsága f. hó 23-án vasárnap délután tartotta a Városi Sport­telepen szokásos évzáró tornaünnepélyét. Az ünnepély a szokásos keretek között zajlott le, de több új meglepetést is hozott. Az ünnepély iránt oly nagy volt a város és a vidék érdek'i lődése, hogy a jegy- és helyigényléseket na­pokkal azelőtt sem tudták kielégíteni. Gvö­nyörű időben több ezer ember gyűlt össze a sporttelepen és gyönyörködött az ijfúság szebbnél szebb, művészibbnél művészibb mu­tatványaiban. A két intézet vezetősége, külö­nösen azoknak tornatanárai nagy tudással, sok ízléssel állították össze a műsort, amelyet a közel ezer főnyi ifjúság szépen és lelkesedés^ sel mutatott be, illetőleg bonyolított le. Felvonulás és a Himnusz eléneklése után szabadgyakorlatok következtek zenére. Jól esett látni 1000 ifjúnak pontos és ritmikus mozdulatát. Majd 18 válogatott kollégiumi tornász végzett gyönyörű gyakorlatokat két nyújtón és két korláton. A polgári leányiskola 90 tagú mintacsapatának karikatánca egyike volt a műsor legkedvesebb pontjainak. Tör­és kardvívás következett most, melynek ér­dekes és izgalmas fordulatai nagy tetszést váltottak ki. A vívók . nagy száma és tudása, meglepő volt. A gimn. II. A. és II. B. osztá­íyainak váltóversenye karikákkal és nagy lab­dákkal igen mulatságos volt, míg a gimn. IV. A., IV. B., V.' és VI. osztályának válogatott csapata rendkívül látványos támfa-, zászló-, bot- és buzogánygyakorlatokkal kedveskedett. A Nőnevelőintézet Sportkörének mintacsapata Ara 20 fillér. olyan gerenda- és talajgyakorlatokat mutatott be és olyan precizitással, hogy a tetszés taps-i orkánja nyíltan tört ki a közönségből. Léleg­zetelállító és idegizgató produkciók voltak azok is, amelyeket a gimnázium és kereske;­delmi mintacsapata végzett nyújtón, korláton és lovon. Egyik-másik fiúnak ügyessége és ereje képzeletet felülmúló Ritmikus gyakorlatok következtek ez­után, melyeket a leányliceum 48 növendéke mutatott be zenére. Festői ruhájuk, stílusos mozdulataik egyaránt elragadok voltak. Az ünnepély szokásos tréfás műsorszáma sem ma­radhatott el. Ebben »korszerű táncmulatsá'r got« mutattak be a kollégium Sportkörének tagjai. Bemutatták dialógusos formában, ho­gyan táncolták a francia négyest apáink és hogyan fogják táncolni unokáink. A je'enet hu­morán és finom szatíráján sokat mulatott a köi­zönség. Ezután ostromjáték következett nagy kézilabdákkal, mely a gimn. és keresk. isk. háziversenyének döntője volt. Végül magyar táncot lejtett a Nőnevelőintézet 72 magyar­ruhás növendéke. A festői szép magyar ru­hák, a remek és ötletes tánc egyaránt óriási tetszést váltott ki. A minden tekintetben jól sikerült torna­ünnepély végén oszlopokba állás és a díjak: kiosztása következett, melynek végeztével Ólé Sándor főiskolai gondnok lelkes szavakkal köt szönte meg a közönség érdeklődését, a testi nevelési tan'ároknak, névszerint vitéz Kovács Lajos és Mester Gáborné Petrova Anna taná­1 roknak fáradozását, eredményes munkáját és nagyszerű ízlését, amelynek fényes bizonysága volt az idei tornaünnepély is. Rajtuk kívül az előkészítés, a betanítás nagy munkájában lel­kes részt vett a kollégium másik tornatanára, Mester Gábor is, aki most katonai szolgái­latot teljesít. De a rendezés tökéletességéért a dicséret legfőkép vitéz Kovács Lajost illeti meg. (Palisander.) Színház. A szezon harmadik hete, — sajnos — egy darab kivételével csupa operettet hozott. A közönség egy részének vagy csak a könnyebb fajsúlyú darabok és szórakozási lehetőségek kellenek, vagy olyan próza, amelyet még nem látott — a fővárosban. Az a rétege a közön­ségnek, mely nem hivalkodik és nem hivatkozik pesti nívóra, kitart rendületlenül és élvezi a kitűnő pápai előadásokat. Pénteken, 21-én Huszka Jenő nagy ope­rettje ment, a „Lili bárónő". Sokszor láttuk már, de mindig újként hat. Kedves meséje, gyönyörű dallama jól érvényesült főleg Hatházy Mária és Tunyogi Péter stílusos játékában. Úgy éreztük, mintha egyenesen Hatházynak írták volna a szerepet. Tunyogival előadott duettjének óriási hatása volt. Mellettük jeney Irén, Gazsi Erzsi, Papp István és Kulcsár voltak az együttes ki­emelkedő szereplői. A zenekar remekelt. A ren­dezés, a miliő kiváló. Szombaton és vasárnap Erdélyi Mihály „Aranysárga falevél" című müvét mutatta be az operettegyüttes. Egyszerű, sablonos meséjű, tipikus Erdélyi-operett, melynek sok képe film­szerűen pereg előttünk. Sok erőszakolt jelenet és szóvicc, tréfa és burleszk-tánc teszi válto­zatossá a darabot. Énekszámai azonban, dalla­mosak, szépek és élvezetesek. Radnay Irén elemében volt és szépen énekelt. Szólóénekét megújrázták. Szász Anna (bárónő) és Kulcsár János (Leó) alakítása tökéletes. (Itt helyesbítjük multheti referádánk azon közlését, hogy a Vén diófában nem Somló, hanem Kulcsár remekelt

Next

/
Thumbnails
Contents