Pápai Hírlap – XL. évfolyam – 1943.

1943-05-22 / 21. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztősé g: Levente-utca 22. szám Kitatíóhivatal: Anna-tér 2. szám A kiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés V* évre 2-50. Egyes szám ára 20 Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Törvényjavaslat az állatorvosok államosításáról Az ország mintegy 6 milliárdnyi értéket kit-evő állatállományának megóvása nemcsak a háborús viszonyok között elsőrendű közérdek, hanem a háború utáni világgazdasági; helyzetben is mezőgazdaságunknak egyik legfontosabb törekvése. Ezt a célt akkor lehet el-< érni, ha a megfelelő állategészségügyi intézményeken és rendszabályokon felül kellő számú, megfelelő képzettségű és egységes vezetés alatt álló szakemberek is állnak rendelkezésre. Az 1928: XIX. tc. tárgyalása során a képviselőház országos határozatot fogadott el, amely szerint »a Ház utasítja a földművelésügyi minisztert, hogy az állatorvosi szolgálat államosításáról lehetőleg törvénye javaslatot terjesszen a parlament elé«. Ezideig nem nyilt mód arra, hogy az országos határozat valóra válhassék! Most aztán Bánffy Dániel báró földmívelésiigíyi miniszter törvényjavaslatot készített ez ügyben, amelyet a képviselőházhoz be is nyújtott. A törvényjavaslat alapján az állatorvosokat az ország területén arányosan lehet elosztani. Ma ugyanis az a helyzet, hogy egyes vármegyékben, más vármegyékhez viszonyítva, egy állatorvosra jóval több állat esik, mint amennyinek egészségügyi gondozását ellátni képes. A törvényjavaslat ezen felül a hatóságok és az állategészségügyi szakközegek feladatkörének ma fennálló aránytalan megosztását is rendezni kívánja, mi által az állatjárványok sikeresebb és gyorsabb leküzdése várható. A javaslat főbb tételei a következők: Az L § kimondja a városi állatorvosok és a községi (kör-) állatorvosok államosítását. Nem tesznek állami tisztviselők azok az állatorvosok, akiket a község (város) kizárólag az intézeteinél, intézményeinél és üzemeinél vagy magángazdaságában alkalmaz. A 2. § aként rendelkezik, hogy minden városba, nagyobb községbe, illetőleg állatorvosi körbe állat?orvost kell kinevezni. A 3. § szerint a helyhatósági m. kir. állatorvosok illetményeit az állam viseli iig}^an, az illetményeket azonban a város, illetőleg a község az államnak megtéríteni köteles. A 8. § meghatározza a helyhatósági állatorvosok állami szolgálatba átvételének módját, A 9. § a városi állatorvosok átminősítésével kapcsolatos pénzügyi rendelkezéseket tartalmazza. A 10. § rendelkezik a helyhatósági m. kir. állatorvosok helyettesítésének kérdéséről. A 12. § kimondja, hogy Budapest székesfőváros állatorvosai az államosítás alól kivétetnek. Ezt a rendelkezést a székesfőváros különleges közigazgatási szervezete indokolja. A 13. § a törvény hatálybalépéséről intézkedik. Csót község népének példás megmozdulása hősi halottjáért. Özvegy édes anyának egyetlen fia, biztató gyamoiítója, minden reménysége Tóth József honvéd a keleti harctéren szerzett súlyos sérülései miatt meghalt 23 éves korában a budapesti helyőrségi kórházban. Az édes anya szegénysége, kereset- és munkaképtelensége még sötétebbé tette azt a felhőt, amely ott ült Tóth József koporsója felett. De a nehéz bánatnak, keserű elhagyatottságnak, lesújtó fájdalomnak komor sötétjén átcsillan egy biztató sugár: Csót község népének megható megmozdulása. A falu hantjainak siráma megzendül: hozzátok vissza fiamat; hadd dajkáljam, hadd takargassam! Ez a sirám átrezeg Csót község népének lelkén s megérti azt. Néhány óra alatt egyetlen csodás elhatározásban olvad össze a község népe, élén plébánosával Babarcsik Gyulával, továbbá jegyzőjével, tanítójával. Az elhatározást ragyogó tett követi. A község lakossága saját halottjának tekinti a hősi halált halt Tóth Józsefet és hazahozta, hogy a csóti temetőből őrködjék özvegy édes anyjának nehéz álmai felett. A temetési szertartást f. hó 19-én, szerdán d. u. Babarcsik Gyula plébános végezte a csóti és pápateszéri káplánok segédletével. Az egyházközség agilis tanítója búcsúztatta jel a különböző egyesületektől, majd a temetőiben vitéz Fekete Lajos őrnagy, járási levente'parancsnok búcsúzott el a nemes leventétől és hős honvédtól. Egy pápai ejtőernyős díszszakasz és a leventezenekar is megjelent Tóth József honvéd temetésén s ott láttuk a végső tisztességadáson dr. Jílek József főhadnagyhadigondozótisztet és Horváth Ernő főhadnagyot. Csót község népe példát mutatott s ez a példa követésre méltó. Minél több ilyen példa s akkor valósággá teljesedik ki az a hitünk, hogy az a nép a jövendő népe, amely minden áldozatra készen öleli magához hősi halottjait s hűségesen őrzi azok emlékét! (Sz. D.) Gazdátlanná vált a Somlón a Szent István-kilátó Szent István jubileumi évében, 1938-ban épült országunk egyik legszebb kilátója, a somlóhegyi Szent István-kilátó. A kilátót a somlói nagybizottság hozta létre, ahhoz a kultuszminiszter 4000 P-vel, Veszprém vármegye 3000 P-vel járult hozzá, míg a többit a hegyközségek, a közületek és magánosok adták össze. Legnagyobb érdeme a kilátó létrehozásában gróf Erdődy Péter és gróf Esterházy Tamás uradalmának van, akik áprilistól július hó végéig naponta és állandóan a szükséges fuvarokat díjtalanul adták. Országos ünnepség keretében avatták fe a kilátót és az nemcsak környékünk egyik büszkesége, hanem a turisták és kirándulók által egyik legsűrűbben látogatott helye is lett vidékünknek. A kilátótoronyba belépőjegyet szedtek és ebből, valamint az italmérésből fedézték a fönntartási költségeket. A mostoha idők, a . nagy vonat és autókorlátozások — sajnos — elsősorban a kilátó látogatottságának csökkenésében éreztetik hatásukat. A forgalom elmaradt, minek következtében a jövedelem is annyira megcsappant, hogy a kilátó fenntartásához szükséges javítási és taíarozási költségeket a jövedelem fedezni nem bírta. Jelenleg egy hadirokkant gondozására van bízva a kilátó, aki korán reggeltől késő estig naponta ott tartózkodik, amiért havi 60 P fizetése van. Ezen a költségen felül 3—400 P-t tesznek ki évente a javítási és tatarozási költségek. Eddig gróf Erdődy Péter gondozta és tartotta fenn a kilátót, miután az az ő birtokán épült. Most, hogy ő beszüntette a költségek fedezését, nincs gazdája a kilátónak. Vitéz Nováky Lajos plébános, püspöki tanácsos, mint a nagybízottság egyik vezetője kérelemmel fordult dr. Mesterházy Ferenc főispánhoz, hogy a kilátó további sorsa felől határozzanak. Elgondolása szerint a vármegye, az egyes közületek és a nagyobb szőlőbirtokosoknak kellene átvenni a kilátó gondozását és fenntartását. Az értekezlet ezt az elgondolást magáévá tette s annak gyakorlati keresztülvitelével vitéz Nováky Laj

ost bízta meg

. Ara 20 fillér. Antal István miniszter vendégül látta a finn ^kulturális bizottság tagjait. A finn kulturális bizottság Budapesten időző tagjait szerdán este vendégül látta Antal István nemzetvédelmi propaganda miniszter, aki a finn előkelőségeket üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy ebben a most folyó nagy mérkőzésben a magyar nemzet be akarja bizonyítani, hogy „helye van a nap alatt." Beszélt azután a szó erejéről, amelyben a meggyőződés ereje lakozik. Éz pedig, ha a szükség parancsolja, tettekre váltható. A szavaknál mindig többet érnek az őszinte érzések, melyeknek szava néma. A testvér finn nemzet a mi szívünkben jobb helyen van, mint a szavak sodrában, — mondotta a miniszter. Végül a finn nép szebb és boldogabb jövőjére emelve poharát, finn és magyar nyelven éltette Suomit. VOLT EGYSZER EGY MESE.., Volt egyszer egy mese... nem mondtuk el végig, Egyőnk se jutott el, csak a közepéig, Nem jött el az élet, hogy tovább mesélje, S mikor a legszebb volt, akkor hagytuk félbe. Volt egyszer, hol nem volt... ma is hiszünk benne, Ha valóra válnék, tán igaz is lenne... Szemünk ne a múltba, csak egymásra nézzen, S amit félbe hagytunk, mdndjuk el egészen. Póröegryí Emil. Színház. Lezajlott a szini évad második hete is. Zajlott valósággal, mert mióta a színielőadások az évenként hat hétre színháznak kinevezett mozihelyiségben vannak, soha ennyi zaj, ennyi taps, ennyi forró siker és zsúfolt ház nem volt, mint az idei szezonban. A közönség kitűnően szórakozik a kiváló darabok nagyszerű előadásain. Panaszra nincs oka sem az igazgatónak, sem a publikumnak. Legfeljebb az, mondja az igazgató, hogy kicsiny a nézőtér s a színpad, — és az, hogy az előadások rövid, 2 és fél órás tartama miatt nem lehet „újráztatni" — mondja és panaszolja a lelkes közönség. Pénteken, 17-én Ártatlan don Jüan felújítása volt filléres helyárakkal. Bár a régi jó Szabó Samu-féle kabinetalakítás hiányát éreztük, de így is sokat mulattunk Leviczky Andor játékán, akinek sikerében méltóan osztozott Feszty Kató, Radnay Irén (Rya Rey), Gazsi Erzsi, Antal Erzsi, Jenei Irén és Kormos Lajos. Szombaton, 14-én a Vén diófa c. operett került színre kitűnő szereposztásban. Magyar tárgy, magyar levegő, magyaros jókedv és magyaros zene. Az est valósággal Antal Erzsi tehetségének bizonyságtétele volt, aki özv. Szikszayné szerepében méltó helyettese volt Fedák Sárinak. Éneke elbűvölő, játéka elragadó, megjelenése és beszéde előkelő, ruhái meglepő szépek. Mellette Radnay Irén dízoze és Hatházy Évája tűnt ki stílusos alakítással. Hatházy énekének tisztasága, Radnay játékának és táncának könnyedsége, Tunyogi Péter éneke és elevensége, Papp István kifogyhatatlan humora, Kormos előkelő tónusa, Jenei Irén bájossága, Feszty Kató otthonos biztossága egyaránt előmozdították a Vén diófa hatalmas sikerét, melynek előadását vasárnap d. u. is, este is megismételték. Hétfőn, 17-én Kívánsághangversenyt rendezett a társulat. Az egyes számok tomboló sikerét fokozni nem lehet. A bemondó hálás szerepét Leviczky Andor töltötte be, akit egyébként, mint kitűnő „humoristái" is most ismertük meg. Szellemes bemondásai mellett ő volt az est villámíréfáinak és bluettjének főszereplője Papp