Pápai Hírlap – XL. évfolyam – 1943.

1943-12-04 / 49. szám

ME0JELEMIE MINDEM SEOMSATO Szerkesztősé Levente-utca22.szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám A kiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés V4 évre 3*60. Egyes szám ára 30 Hirdetések (tarifa szerint) felvétetne Kiss Tivadar könyvkereskedésében. A Kormányzó csendben, családja és nemzete szeretetével át­fonva névünnepet ül. Míg künn a harctereken: levegőben, földön és tengereken ezernyi har­cok pokolbeli fergetege bömböl, addig egy csen­des, meghitt családi körben s egy nemzet hal­kan dobbanó szívében ezer sóhaj és ezer ima száll az Egek Urához, hogy ez a névünnep ne legyen többé hasonlatos a mostanihoz. Legyen olyan, hogv hozsannázva ünnepelhessük azt a férfiút, aki már egy pokolból kimentett minket s egy szép magyar jövő minden lehetőségének megvetette az alapját. * Hadd ünnepeljünk már egyszer a gyerme-, kek örömével! Hadd ünnepeljük boldogan Horthy Miklós kományzóban az embert, a fér­fiút, a katonát, a hőst, a diplomatát, a testvért, a magyart! Amit ő tett értünk a két világháborúban, amivel ő ajándékozta meg nemzetét d két há­ború közti időszakban, azért mindnyájunk ré­széről csak elismerés, szeretet, bámulat és alatt­valói hódolat lehet a névnapi jutalom. (sp.) A Közjóléti Szövetkezetek új munkája. A Nép- és Családvédelem egyik számában érdekes cikket olvastunk. Edvi Illés István fog­lalkozik ebben az új haszonbérleti és telepes birtokokon való gazdálkodással. Bevezetőül foglalkozik azokkal az aggá­lyokkal, amelyek — némi joggal — megelőzik az ilyenfajta telepítéseket. A legutóbbi — külö­nösen az 1920-as — földreformok nem zajt lottak le minden zökkenő nélkül. Legerősebb kifogás a többtermelésre vonatkozott és azt hozta fel ellenvetésül, hogy a felosztott földeken csökken a termésmennyiség. Éppen ezkenek a hibáknak a figyelembe­vételével alakult ki a mai telepítési rendszer, 1 mely akár telepít, akár bérletbe ad, végső cél­jának azt ismeri, hogy a letelepített család bir­tokába juttassa a földet. Éppen ezért az első pillanattól, a birtokbajuttatás nagy zökkenőjétől kezdve ügyel arra is, hogy a föld megművelése gazdaságosan történjék és egész szervezetet te­remt ennek az elvnek a végrehajtására. Hogy néz ki ez a szervezet? Egy kishaszon­bérleti vezető útján szól bele a telepítés köz­ponti irányítása és vezérkara a letelepítettek jog­viszonyaiba és termelési rendjébe. Ez a vezető a letelepítettek közül kerül ki, egy közülük maga is kishaszonbérlő és utasításai végrehajtásánál jó példával kell előljárnia. Az ő közreműködése már a felosztásnál kez­dődik. Mert az eddigiekből következik, hogy gondot fordítanak rá: a kihasított földdarab mindegyike önmagában életképes, egy család megélhetését mindenképpen biztosító legyen. A közjóléti szövetkezetek ezenkívül külön írásba­fektetett Kishaszonbérleti Szabályzat, vagy Tele­pítési szerződés által előre is írásbafektetik a követendő elveket. Ennek a szerződésnek van egy olyan kitétele is, hogy ha a telepes érdem­telennek vagy alkalmatlannak bizonyulna, tőle a föld visszavétetik. így aztán — folytatja Edvi Illés cikke — biztosítottnak látszik, hogy beleszólhatunk a te­lepes gazdálkodásba. Persze ez a beleszólás nem okvetetlenkedés és nem követel semmivel sem többet a telepes gazdától, mint amit minden magyar gazdaembertől joggal elvárhatunk. És ebben nemcsak tanáccsal és ellenőrzéssel, nem­csak oktatással és szankciókkal, hanem a terme­lőeszközökkel is segítségére siet a telepes gaz­dának megtérítendő kölcsön formájában. A cikk ezután hevesen szembeszáll azokkal a követelésekkel, melyek a telepítés alkalmával mindjárt az irányított gazdálkodás megszerve­zését követelik. Elég nagy dolog — mondja eze­ket a zselléremberekből lett birtokosokat ma­gába a gazdálkodásba bevezetni, nem lehet őket ryindjárt az irányított gazdálkodás finom tennivalóival, a műtrágyákkal, olajosmagvakkal megterhelni. Ez persze nem jelenti azt, hogy már kezdettől fogva ne szorgalmazzuk a siló­gazdálkodást, a gépszövetkezeteket és a házi­ipart, annál is inkább, mert ezeknek a dolgoknak a megvalósításához a tapasztalat szerint idő kell. Láthatjuk Edvi Illés cikkéből, milyen sok gonddal és bajjal jár a telepítés, örömmel ve­hetjük tudomásul, hogy itt megint olyan szo­ciálpolitikáról van szó, amit a Nép- és Család)" védelmi Alap szervei: a Közjóléti Szövetkezetek csaknem névtelenül, de annál nagyobb elmélye­déssel és felelőséggel végeznek. (G.) Csalódtam. A város idegromboló rohanása, szelleme, falura űzött. Vonzott madárdalos, vadvirágos mezeje, bá­rányfelhős ege, tiszta, turáni szellemű élete, gyermekkorom édes emlékei, melyek, óh Iste­nem, de szépek, de tiszta krisztusi erkÖlcsűek, de igazi magyarok voltak! A virágillattál, madárcsicsergéssel telt kora reggeli levegő édes bús népdalokat, ideális' szerelmet hirdető szövegű magyar nótákat ho­zott be szobámba és én .gyermekágyacskámban felülve mohón szívtam magamba lelkem magyar világát, szívem érzésvilágát fejlesztő, erősítő hangokat, sorokat. Esténként gyermekkiváncsíságtól hajtva lo­póztam a legények után, kiket a degénybíró'i ve­'zetett a ligetbe, vagy a szénaillatos pajták homá­lyába, hogy népdalszövegeket és arra éneket csináljanak. Vagy valamelyik társuktól más vi­dékről hozott »áf nótáin tanuljanak. És mikor megtanulták, már tudták, sima, erőltetés nélküli hangon, összeölelkezve dalolták végig az utcán. Hány muskátlis kis ablak nyílott ki ilyenkor és a függönyök mögött hány ártatlan virágszál, leendő magyar asszony, magyar anya hallgatta feszült figyelemmel, dobogó szívvel a tiszta lélek gyöngyeit, hogy majdnem a bölcső fölé hajolva kisdedét ezekkel a melódiákkal altatta el, később pedig gyermekeibe ezekkel a dalok­kal nevelje az új magyar évezred erejét. De szép volt, de felejthetetlen volt ez az idő, hiszen az én drága jó édesanyám is falusi virág volt, Ázsia mezőiről örökölt lélek és szív­világú drága magyar anya volt! Ezt a világot kerestem és — csalódtam! ... Csalódtam!... Csalódtam!... Mint régen, virágillatos, madárdalos volt most is a reggeli levegő, de az édes bús, vagy enyelgő magyar nóták helyett artikulálatlan jazz nyekergéstől terhelt szörnyűséget hozott szo­bámba a szellő. Munkába menő legényeink, lányaink ajkán nem a régi, a tiszta ideális szerelemből fakadt, szerelmet hirdető szív-virágok fakadtak, hanem az ocsmányabbnál ocsmányabb perverzitást hir­dető sláger-szörnyűségek. Emléke sincsen már meg a ^legénybírónaki, a Uegényavatásnak«. Csárdás helyett »/«« és mi más foxokat járnak vasárnaponként a párok rádiózenére. Nem mennek esténként népdal melódiát és a népdalhoz verset, szöveget csinálni a legények a most is szénaillatos, sejtelmes homályú paj­tában!... Nem!... Most másért surrannak be! Városról a szolgálni odament lányok, más vidékre távozott legények nem a régi szép ma­gyar életet, levegőt jelentő magyar nótákat, ha­nem sláger disznóságokat hoznak és a régi szép turáni tiszta erkölcsöt, magyar erőt éltető szel­lem helyett a züllött légkört hizlaló »A szere­lemhez nem kell szépség«, »Az ártatlan kislányt védi az alkotmány« stb. borzalmak járják. Ettől terhelt a levegő, ettől terheltek a lel­!kek és ki a felelős ezért? !> És míg lelkemben ennek a keserű kérdés­nek zuhataga forrott, a faluban 10—15 rádió­készülék adta sláger perverzitásokkal és jazz zenebonával a feleletet. Keserű lélekkel, a jövőért aggódó szívvel szöktem vissza a városba és kérdem magyar lelkem viharzásával, ha a 10 filléres gengszter irodalmat kormányrendelettel meg lehetett szün­tetni, miért nem tiltják ki a jazzt és a slágert a magyar életből? A jazz és a sláger éppen olyan nemzeti szellemet romboló, mint a gengszter füzetek. Ki velük tehát! (—ss —a.) MAGÁNOS JEGENYE * Sorsunk örök kergetőzés ... Idejöttünk legendák után, S mert mögöttünk vágtatott a valóság, a viharos végzet, füvön és fehér lovon, megváltottuk az első ezredévet. Jöttünk. Miért? Nem kérdtük magunk. Jöttünk, mert hajtott valami álom. Ideharcoltuk hősi magunk Attila útján fáradt paripákon ... De tovább nincsen út! Nyugatra nem tudunk előbbre törni, Keletre vissza már rég nem várnak, itt maradtunk Kelet és Nyugat határán magános, árva jegenyenyárnak: végbeíi várnak ... Alföldi Géza. '•"Szerzőnek most megjelent *Csak a gyökér ki­tartson" című kötetéből. JDONSAGOK — Tankerületi igazgatói értekezlet. Nagyon fontos és érdekesnek ígérkező peda­gógiai értekezlet színhelye Pápa dec. 3-án és 4-én. Ide és ekkorra hívta meg ugyanis dr. Koch Nándor főigazgató a vezetése alatt álló székes­fehérvári tankerület összes közép-, középfokú- és különböző szakiskolák igazgatóit, hogy a hábo­rús tanévnek aktuális tanügyi kérdéseit megbe­széljék, megvitassák és azokban határozzanak. Határozataik a kultuszkormány elé kerülnek ja­vaslat formájában, míg módszeres és pedagógiai vonatkozású határozataik a nevelés egységessé­gének és eredményessé tételének ügyét közvet­len fogják szolgálni. Értesülésünk szerint a nagyszabású értekezletre 82 igazgíató jelentke­zett. A gyűlés közös és iskolatípus-szerinti lesz. A közös gyűlés színhelye a ref. kollégium dísz­terme; míg az iskolatípusok szerinti értekezletek a helybeli különféle intézetekben lesznek. És pedig a középiskolai értekezlet színhelye a ben­cés gimnázium, a kereskedelmi és polgári is­koláké a kollégium, a tanító- és tanítónőképzőké a ref. nőnevelő-intézet lesz. Előadókul szerepel^ /

Next

/
Thumbnails
Contents