Pápai Hírlap – XL. évfolyam – 1943.

1943-11-13 / 46. szám

/ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Levente-utca22.szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám Akiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő: •SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés V

4 évre 3'60. Egyes szám ára 30 Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Állami élet a magyar földön. Az a beszéd, amelyet Kállay Miklós miniszterelnök Huszton a magyar és ruszin hősök emlékművének felavatása alkalmával elmondott, hatalmas visszhangot keltett ország

1szerte. Ennek a visszhangnak oka nemcsak azok a történelmi igazságok, amelyeket a beszéd tartalmazott, hanem az a hatás is, amelyet az idegenajkú hallgatóság, a ruszin és románnyelvü magyaar állampolgárok körében keltett. Az a tetszésnyilvánítás, amely a miniszterelnök megállapításait kísérte, élő ellenmondás mindazokkal a vádakkal szemben, amelyeknek legsúlyosabbja az, hogy ebben az országban az államalkotó és uralkodó magyarság elnyomta, jogaiban sértette, emberi méltóságában megalázta azokat az idegenajkú polgárokat, akik, vagy akiknek ősei önként, a szabadságot, a szebb életet, a magasabbfok új kultúrát keresve vándoroltak be erre a földre iés nyertek itt barátságos fogadtatást, otthont és polgárojgot. Nem érzi és sohasem érezhette magát elnyomottnak Szent István birodalmában az idegenajkú állampolgár. Nem érezhette, mert itt sohasem éreztették vele. A régi klasszikus római birodalomban kétféle állampolgárság volt, az egyik a törzsökös rómaiaké, a má(sik a meghódított nemzetiségeké. A római teljesebb volt, a nemzetiségeké korlátozottabb. Függött ez a különbség attól is, hogy valaki önként, vagy hódítás következtében lett rómlai állampolgár. A mi nemzetiségeink nem hódítás következtében lettek magyar állampolgáírok, önként keresték ezt az állapotot, s maguk' kopogtattak az ezeréves magyar haza kapuján. A magyar pedig egész életében vendégeszerető nemzet volt, olyan nemzet, amely keblére ölelte a jövevényeket, sőt büszke volt rá, hogy az ő földjére idegenek is kívánkoznak, mert ebből nem is műiden jog nélkül következtetehtett arra, hogy annak az alkotmányos magyar életnek, amelynek magja az Aranybulla, nagy vonzó ereje van. A magyar levegődnek lelkeket, embereket átalakító ereje szinte csodálatos. Nem is lett volna ebben az országú ban soha nemzetiségi kérdés, villongás, ha nem akadtak volna egyes lázítók, akik az álta-t luk szított tűznél kívánták megsütni saját pecsenyéjüket. Azt bizonyítja a történelem, hogy abban a csodálatosan tökéletes földrajzi egy-» ségben, amelyet Magyarországnak hívnak, a magyarság államalkotó ereje tudott olyan békés állapotokat teremteni, amelyek megadták a kultúrember életlehetőségét magyarnak úgy, mint az idegenajkúnak. Ahol az állampolgári jogokat is mindig mindenki számára egyenlő mértékkel mérték. Ezért mondotta Kállay Miklós miniszterelnök', hogy a Kárpát-medence kérdésének a megoldásánál csak egyetlen egy pozitívum jöhet számításba, ez pedig a magyarság államh alkotó ereje, készsége, képessége és az az él-* tető ereje, amely megteremtette az állami életet az ősi földön úgy, hogy megtalálhatja a helyét az, akinek ősei az Árpádokkal jöttek be, éppen úgy, mint a másik teljesjogú magyar állampolgár, akinek elődeit csak később ^vonzotta ide ennek a földnek és a magyar nép lelkiségének varázsa. \ • — Felhívás. Pápa megyei város adóhivatala értesíti az ebtulajdonosokat, hogy az 1943. évi I. sz. ebadókivetési pótlajstrom az alispáni hivataltól visszaérkezett, s az a városi adóhivatalban 1943 nov. 8-tól 15-ig a hivatalos órák alatt (8—12-ig) megtekinthető. „ Kategorikus imperatívusz." Kant Immánuelnek, a XVI II. század nagy német bölcsének a kifejezése ez, amely magyarul azt jelenti: feltétlen parancs. Ez a feltétlen parancs nem más, mint az erkölcs alaptörvénye, maga az erkölcsi törvény, amely minden egyéni érdeket, vágyat kizár. De ez azt is jelenti, hogy v\ágyaink úrévá tesz s megteremti bennünk a tiszta akaratot. (Dr. Trór csányi Dezső: Bölcselettörténelem 286. 1.). Azt mondja Kant Immánel, hogy ha ez a tiszta akarat megvan bennünk, amely vágyaink urává tesz bennünket, akkor nem tudunk eléggé gyönyörködni az erkölcsi törvény nagyszerűségében. Fenséges magaslatra emeli ez a gondolkodás az embert, olyan magaslatra, ahonnét egészen természetes az ember hősiessége, az igazság, a jóság, a hűség és becsület hősiessége. Akkor válik az ember emberré, amikor erre a magaslatra ér, mert akkor lesz az Isten képévé, akkor jut olyan erkölcsi magatartás birtokába, amelyért megérdemli az »ember« nevet. E nélkül nem ember. Lehet zsebmetsző, lehet betörő, le-> het gép, vagy báb, lehet aljas indulatok rabja, de nem ember. Nagyszerű dolog embernek lenni a szó evangéliumi értelmében, amikor arra törekszik az ember, amit Jézus így fe^ jezett ki a Hegyi Beszédben: »Legyetek tökéletesek, mint a ti Mennyei Atyátok tőkéié* tes«. De ugyanez áll az emberi közösségre is. Akármelyik társadalom vagy akármelyik nemzet csak úgy lesz érdemes az emberi társadalom, vagy nemzet nevére, ha a feltétlen parancsot, az erkölcsi törvén)t magáévá teszi és annak alapjára helyezkedik. Ezen az alapon sziklaként áll, életének épülete sziklára építtetett, amelyre eljöhet a törté

1nelmi idők szélvésze és árvize, nem döntheti le. Mert ez az erkölcsi törvény isteni törvény, amely erőssé, romolhatatlanná és dönthetett lenné teszi nemzeti életünk épületét. Jézuson áll az, az Evangéliumon, melyen a pokol kapui se vehetnek diadalt. De ahol ez a fel-í tétlen parancs, ez az erkölcsi törvény nem úr az emberi vágyakon és indulatokon, ott a vágyak és indulatok lesznek úrrá az embereken, és 3l tiszta akarat megszűnik. Ekkor beáll a romlás, a süllyedés és pusztulás. Egy nemzet nem állhat meg, ha magában meghasonlik és megromlik. Nem állhat meg, ha az erkölcsi törvényt kirúgja lábai alól, mert süppedékké válik lábai alatt a talaj, amelyben elmerül. Vannak kis nemzetek, erkölcsösek, tisztaélew tűek, evangéliumtól áthatott érzületűek és — erősek. Érheti őket csapás, de kiheverik, mert erkölcsi alapon álló népek Istentől erkölcsi igazságot nyernek. De erkölcstelen vagy ingatag erkölcsű nemzet, akaratlan és frivol nép nem állhat meg. Utoléri végzete. Na* gyon meg akarta tartani életét, vagyis nan gyón akarta élvezni az életet, ezért Jézus szavaiként elveszti azt. Valamikor a hatalmas Róma népe igen élvezte az életet, de el is vesztette azt. Frivol lett, fényűző lett, vágyainak és indulatainak rabja lett, erkölcstelen lett, tehát elveszett. Ahol nem a tiszta akarat vezeti az embert és az emberi közösséget, ott nem az ember lesz a vágyak ura, hanem a vágyak lesznek az ember uraivá. A mi nemzetünk is akkor hanyatlott alá a történejem folyamán, amikor sokaknak szíve, fent és lent, megüresedett az erkölcsi törvénytől, és nem volt az ránézve feltétlen parancs. A mohácsi vélsz előtt írta valaki, hogy ha Magyarorszjágoti három forinton meg lehetne menteni, nem akadna ember, aki ezt a három forintot odaadná. Meg kell szívlelnünk nekünk mai magyaroknak is ezt a törvényt. Hia meg nem szívleljük: vaskalitkává válik ránk nézV^ amelyből ki nem szabadulunk többé soha. Ha megszíívleljük, ha életünk törvényévé teszi-* szűk: csodálatosan felszabadít bennünket a vágyak hatalma alól és szabaddá tesz. Vagyis.erkölcsös nép —szabad nép; erkölcstelen nép — rab nép. Az erkölcsös nép még szerencsétlenségében is tiszteletet gerjeszt; de az er-< kölcstelen nép még szerencséjében is megvetést nyer és elvész. Azért nem lehet eléggé figyelmeztetnünk sajátmagunkat, hogy vigyázzunk. Ha életet akarunk, akkor vigyázzunk erkölcsünkre, a feltétlen parancsra, amelynek vastörvénye alól nem vonhatjuk ki magunkat. Példák állanak előttünk, hogy mire képes egy önmagához hű nép, amelynek fő törvénye a becsület. És történeti példa igazolja, hogy milyen megvetés tárgya az olyan nép, amelynél gyönge lábon áll a becsület. Főképpen nőinknek szól a mai intés. A magyar nő mindig eszményképe volt a magyar férfiúnak. Szívét betöltötte, hivatástudatát megerősítette. A magyar nők közül olyanok kerültek ki történetünk során, akik csillagai voltak nemzeti életünknek, akik kilendítették a magyar férfi karját és ujjait megedzették a viadalra. Nincs szebb a világon, mint a magyar nő, mikor az lelkesedik minden szépért, jóért, mikor az ifjúnak ideálja, a tisztult erkölcsi érzésnek istápolója, mikor mint édesanya hőssé válik a spártai anyák mintájára és azt tudja mondani a harcba induló fiának, amit a spártai anyák mondtak, pajzsot adva a harcba induló fiuknak: Ezzel, vagy ezen! Mikor a férfiak megromolnak, akkor a nők még mindig megmenthetik a helyzetet. Mert övék a legnagyobb hatalom. De ha a nőkénél is megvész a tiszta erkölcs, akkor vége mindennek, akkor nincs mentség: elvész a nemzet. Azért óriási felelősség nyugszik a q.ők vállain. Minél hívebbek az eszményhez, minél jobban átérzik kötelességüket, a feltetlen parancs, az erkölcsi törvény kötelezését, annál nagyobb a felelősségük. Mert nekik kell helytíállni és nekik kell szenvedni azokért is, akik nem ilyenek, akiknek tágabb a lelkiismeretük, hiszen a tiszták és a jók szenvednek a rosziszakért is. Azért őrködniök kell süllyedni készülő vagy süllyedésre hajlamos társaik felett: »térj meg a te utaidról, mert nem szabad ezt tenned«. »Egy magyar nőnek tudnia kell a kötélességét.« »A férfiak karddal, mi pedig női tisztaságunkkal és erényünkkel védjiük a hazát és a nemzeti becsületet.« A: csendőrök és rendőrök is védik, de védjék a nők is ezt a becsületet. Mert jaj nekünk, ha ez a becsület elvész! Aki ezt meg nem érti: méltó a kiközösítésre, vagy ha tetszik: a pellengérre ! Ólé Sándor. Negyvenéves találkozó. Megható találkozás színhelye volt nov. 7-én, vasárnap a ref. kollégium. Ekkor adtak ugyanis egymásnak találkozót azok, akik negyven évvel ezelőtt, tehát 1903-ban tettek érettségi vizsgát. A nagy idő és a mostoha viszonyok ellenére is elég sokan összejöttek az öreg diákok, hogy leróják hálájuk, szeretétük és ragaszkodásuk adóját az ősi Alma Malter iránt. A díszteremben jöttek össze, hol már várta őket régi igazgatójuk Faragó János, régi tanáruk dr. Kőrös Endre és a gimnázium mostani igazgatója, Rab István. A találkoíi zók nevében Ólé Sándor üdvözölte bensőséiges, meleg szeretet sugallta szavakkal az in-