Pápai Hírlap – XL. évfolyam – 1943.

1943-11-06 / 45. szám

Minőségben és ízlésben kopstein-butor vezet. Fő-tér 14. tt Oszi beszélgetés. Újságok betűin, képes újságok hasábjain keresztül is elérkezett hozzád, meg hozzám is az ősz. Szeretem ezeket a betűket, meg képeket t csak unom már a sok közhelyet, meg a sok sí­rást, amivel az őszt temetgetik. Ebben a szer­tartásos siratásban legjobban fáj nekem, hogy nem vesszük észre az őszben, ami örök, ami megmarad. így bizony nincs semmi haszna az őszi melankóliának, amint fejbevágja a halandó embert, s mégin'kább elhiszi: — azért lettünk, hogy meghaljunk, azért élünk, hogy szenved­jünk. Az ősz, ha másra nem, hát arra jó, hogy felcsigázza bennünk a halál gondolatát, s éle­tünk percről-percre való fogyását. S ilyenkor elfelejtjük, hogy ebben az elmúlásban is van újrakezdés, indulás, várás, születés, új élet, meg­újulás: élet az őszben. A becsületes életelv tőlünk, mint embertől, meg mint nemzettől is életet kíván. Megmutatja,, hogy nemcsak külső, »mutatós« élet van, hanem 1 egy titokzatosabb, egy belsőbb,féltettebb, rej­tettebb is. Ez az életelv tfnít meg bennünket a természetszerinti igazságra: nem azért jön ősz a nyárra, hogy bennünk a melankóliát feléb­ressze, hanem azért, hogy megmutassa: az ősz is az élet, az érés ideje, csakhogy ez belső, rej­tett élet, azért nem vesszük észre. Ez a belső élet meg arra tanít: azért lettünk, hogy éljünk, azért szenvedünk, hogy élhessünk. Ez a természetszerinti igazság döntő az egyes emberre, de méginkább az egyeseket kö­zös céllal magában foglaló nemzetre nézve. Mint minden élet, ez is lemondással jár. Hogy élet maradjon a törzsben, levedlik sok-sok millió levél, levedlik az értéktelenebb, hogy megmaradjon az értékesebb. Ez is lemondás, de nem elmúlás, — sőt az életnek titkosabb foly­tatása még áldozatok árán is. Talán csak olyan legyik évszalc a másik után, mint emberéi etünk-i iben a huszonnégy óra alatt lepergő napszakok, —0a szundikáló délután: az ősz; — hogy aztán feljöjjön a horkoló éjfél: a tél; —'a friss hajnallj az ébredő reggel: a tavasz; — s a munkábaW ban forró nappal: a nyár. Az ősszel belénk nevelődött a lemondási gondolata. Egyéni, vagy más ránkaggatott neveléjsi, sajátságunk, hogy annyira lemondóak vagyunk. Nem tudunk eléggé hinni sem egyéni, sem kö­zösségi sikereinkben. Pedig ha arról van szó, senki sem tudja jobban és becsületesebben el­tvégezni a maga munkáját, mint bárki a magunk 1 fajtája közül. Vagy nincs elég kitartás ben­nünk? Csak lobogunk, mint a szalmaláng? — Ez igaz lehet, de az is igaz, hogy bennünfketí az őszi lemondásra, nem pedig az áldozatok eredményét bátran kiváró emberekké neveltek. Belénk oltott az őszi, vak gondolat egy beteges kisebbségi érzést. Belénk oltotta, hogy a mi gyermekeink legfeljebb a hivatalszolgaságig me­hetnek fel azon a ranglétrán, ahol százszor te­hetségtelenebbek két könyökkel tülekednek. Be­lénk oltotta, hogy mi egyénenként is, meg ösz­szességben is sírva-vigadó magyarok vagyunk. Belénk oltott egy csomó vakságot saját magunk-i kai és nemzetünkkel szemben. S • felvillan egy sugár az őszből... Olyan sugár ez, mint a mi életünkben a hit, az akarat és az élet hármas aranyfonata, mely nélkül nincs (élet, s nincs jövő sem. Odalopja szemünk elé ez a hármasfonatú sugár a mi gyermekeinket, ősi daltól kipirult arccal, odalopja elénk a tehetségkutatás ered­ményeit, apró, mezítlábas, eddig elfelejtett ma­gyarokat, akik ott ülnek ma már a gimnázium! padjaiban és akik ökölharcnélkül is boldogulnak majd. Ránk vetít ez a fénysugár, — mely las­sanként már fénykévévé nő — egy tisztultabb* a nemzet törzséből nőtt irodalmat, iszín,házatj művészetet, becsületes hasznot húzó kereskedel­met, szakszerű gazdálkodást, gyökerében meg­újuló magyar nevelést, nemzetet, mely erköl­csében a szaporodásé, s ki tudná elsorolni;,? hogy mi mindent, amire szükségünk lenne. Nem történne itt semmi más., mint egy belső, tisztultabb életkezdés, az őszben. Belső, nagy erőtartalékolás, hogy ne érjünk meg egy másik forradalmat, vagy trianont. A természet erői is csalhatatlanok az emberbegyökerezett ter­mészeti erők is, amik éppen úgy erjednek, mint! az őszi must — és ha lassan is, de állandóan, tisztulnak. Megkezdődött a nagy tisztulás, s így az ősz már nem azt juttatja sezünkbe, ami ben­nünk az élet könyörtelen múlásával naponként a múlté, hanem megmutatja, hogy az élet megy tovább, s a jövőt alakítani mindig többet je­lent, mint a imulton keseregni. Mégis csak legnagyobb titka az ősznek is az élet! Rápolthy Viktor. ÜZENET ENYÉÍMNEK. Most eszembe jutnak mind ama virágok, Amelyek ott nyílnak az ablakod előtt... öntözném szívesen ... de most te öntözöd, S gyakran fel-felsírsz a kicsi lakás előtt... örömmel mennék most veletek a sírhoz, S megállnák jó Anyám bús fejfája előtt... • Gondoznám szívesert... de most te gondozod És zokogsz kisfiad sírhalma előtt... Én most itt virrasztok kint a csatatéren, S megállok sok magyar keresztfája előtt... Szívem összeszorul... de mégis úgy érzem, Szent ügyünk *nem veszett el az Isten [előtt... Menjetek csak szépen ki a temetőbe, S tegyetek koszorút le a sírjuk előtt... S nyugodjatok meg ... mert odafenn az égben Imádkoznak értünk a Megváltó előtt... Bakos József számv. őrv. a változó életmód zavarja a rendes emésztést. Ez émelygést, fejfájást okoz. Ne felejtse, hogy utazáshoz szükséges a jó fia»hajt6„ — Kinevezés. A vallás és közoktatás­ügyi miniszter Szalay Mária Pornóapáti h. tanítónőt rendes tanítóvá nevezte ki. — Kinevezés és kitüntetés. A város polgármestere Fillér Ferenc városi szükségmun­kást díjnokká nevezte ki. A keleti fronton telje­sített bátor és vitéz magiatartásáért pedig fel­sőbb hatósága az elsőosztályú tűzkereszttel tün­tette ki. — Kinevezések. Hamuth János polgár­mester előterjesztésére a m. kir. belügyminisz­ter 78.775/1943. számú rendeletével Szeibertj János városi kezelőt és Imre Béla városi díj­nokot f. évi szeptember hó 28-tól Pápa megyei városhoz adótisztekké nevezte ki. — Hősök ünnepe az alsóvárosi teme­tőben. A város társadalma kegyeletes ünnep­ség keretében áldozott a háborúban hősi haláltj halt magyar vitézek emlékének. Megjelentek a temetőben a katonai, egyházi és polgári hatósá­gok, társadalmi egyesületek, iskolák, intézmé­nyek és közel 5000 ember hallgatta vitéz Szügyi Zoltán ezredes mélyenszántó hazafias érzületű emlékbeszédét, melyben a magyar katona eré­nyeiről, halált nem ismerő bátorságáról, ki­tartásáról és megalkuvást nem ismerő erejéről beszélt. A háborúban hősi halált halt magyar katonák a hazáért életüket adták és áldott le­gyen emlékük. A beszéd után a postagalamb egyesület 100 galambot eresztett a levegőbe ke­gyelete jeléül. A Magyar Hiszekegy eléneklése után véget ért a kegyeletes ünnepség. — 10 éves a pápai Egészségház. Pápa város közönségének tulajdonát képező Egészség­ház most érkezett el fennállásának 10 éves év­fordulójához. A megemlékezés ünnepén szen­teljünk egy kis időt annak a hatalmas szociális intézménynek méltatására. A fontos szerepkör­rel felruházott intézményünk 10 év alatt csodá­latos munkát fejtett ki az emberi életek meg­mentésére és gyógyítására. A korszerűen meg­épített Egészségház alapjait 1933-ban rakták le lelkes emberek, akik látva a haladó kor köve­telményeit, létrehozták az Egészségházat, mely­nek falain belül a tüdőbeteg és nemibeteggon­dozó, valamint iskolafürdő és zöldkeresztes ta­nácsadó állomás fejti ki áldásos munkáját. Az Egészségházban van röntgen laboratórium, tüdő­és nemibeteg-gondozó, iskola-fürdő és zöldke­resztes tanácsadás. Dr. 'Kalapos György kórházi főorvos, dr. Nagv Ignác, dr. vitéz Mezey Kál­mán, dr. Kolbe Lajos orvosok látják el az egész­ségház nap-nap utáni hatalmas munkáját. Ezeflr kívül hat védőnő Laczkovics Izabella zöldke­resztes védő vezetésével szociális mftnkaterv alapján segítik elő ennek a fontos intézmény­nek nem könnyű munkáját. Az Egészségház élethivatást tölt be. Nemcsak a tüdő- és nemi­betegség megelőzésével, hanem annak gyógyí­tásával is foglalkozik. Míg a zöldkeresztes ta­nácsadó állomás nem gyógyít, hanem a beteg­ség megelőzését segíti elő. A zöldkeresztes : tanácsadás célja a város lakóinak figyelmét fel­hívni az egészséges életmódra való nevelésre. Elősegítik a gyermeki életet frissebbé, élén­kebbé tenni, vigyáznak arra, hogy a fiatal nem­zedék mentesüljön minden káros veszedelem­től, mely egészségének romlását idézi elő. A 10 éves egészségházban 10 év alatt 40.865 tüdő­beteget, 35.000 nemibeteget gyógyítottak. Az iskolafürdőben, mely öt éve működik, 14.175 ember fürdött meg. Zöldkeresztes tanácsadás, mely 3 éve fejt ki hatékony munkát, 18.000 esetben fordult elő. A mult évben 5940 tüdő­beteget gyógyítottak, 2853 egyén vizsgáltatott meg röntgenen, 3790 nemibeteget kezeltek,. 6470 zöldkeresztes tanácsadás volt és 3210 em­ber fürdött meg. A jubileumi esztendőben is idegölő, nem könnyű munkát fejt ki az intéz­mény, melynek irányítója dr. Domonkos Géza m. kir. tisztiorvos, az egészségvédelmi szolgálat vezetője. — Mentőtanfolyam. A vármegyék és városok országos mentő egyesülete tervbe vette azt, hogy más városokhoz hasonlóan Pápán is rendez ingyenes mentőtanfolyamot. Ezen részt­vehetnének az ipartelepek munkásai, iskolák, leventék, tűzoltók, rendőrök, cserkészek, csend­őrök, légó szolgálatosok, de részt vehetnének a polgári lakosság tagjai is. A tanfolyam díjtalan és csoportonként az esti, vagy délutáni, esetleg délelőtti órákban három napon át két—két óráig tartana. A tanfolyamot a mentőegyesület előadó orvosa tartja. A tanfolyamon résztvenni óhajtók névjegyzékét a pápai kirendeltség vezetőjénél (Süle Zsigmond városi számellenőr ö. tüo. felügyelőnél: Pápa, városháza) legkésőbben 1943. évi november hó 15-ig az érdekelt intéz­mények közölni szíveskedjenek. A tanfolyammal kapcsolatos további felvilágosítás ugyanott nyerhető. — Gazdasági tanfolyam záróünnepe. A pápai mezőgazdasági szakiskolában ünnepé­lyes külsőségek között fejezték be a többhetes továbbképző mezőgazdasági tanfolyamot, melyre Győr, Pozsony és Nyitra megyék gazdasági elöl­járói jöttek össze. A földmívelésügyi minisz­térium képviseletében dr. Ketter László minisz­teri biztos jelent meg. Koperniczky István igaz­gató és az iskola tanári kara tevékenykedett ia tanfolyam sikere érdekében. — Helyreigazítás. Lapunk legutolsó számába tévesen került be dr. Varga Istvánnak,, a vm. főszolgabírósághoz beosztott tisztviselő­nek címe, illetőleg rangja. Mint a főbírói hiva­tal értesít, Varga István nem joggyakornok, ha­nem vm. fogalmazó, amit íme készséggel köz­lünk. . t

Next

/
Thumbnails
Contents