Pápai Hírlap – XL. évfolyam – 1943.

1943-10-23 / 43. szám

PAPAI RLAP MEGJELENIK MINDEM SZOMBATON Szerkesztősé ÍC: Levente-utca22.szám Kiadóhivatal: Anna-tér 2. szám A kiadóhivatal telefonszáma: 17-58. Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Előfizetés Vi évre 3*60. Egyes szám ára 30 Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Kiss Tivadar könyvkereskedésében. Védekezés a gyujtóhasáb és foszforos bombák ellen. A katonai hadtest légoltalmi parancsnoka felszólítást intézett a lakosság legszélesebb ré­tegeihez és figyelmezteti, hogy az angolszászod által legújabban használt elektron terttiiíbőf készült gyujtóhasábok (57 cm. hosszú) és a foszforos folyadékot tartalmazó gyújtóbom­bák, gvujtó kantiák (80 cm. hogszú henger) ellen hogyan védekezzék. A hatósági Légó előadók a házcsoportpa­Tancsnokoknak állandó és rendszeres előadá­sokon, -ezek pedig az utánképző órákon a ház­csoport lakóinak megmagyarázták és megma­gyarázzák a gyújtóbombák veszélyét és kiképzik őket a védekezés módjaira, a tűzoltásra, em­beri és anyagi értékeink védelmére. Szükséges­nek tartjuk azonban itt is ismételni, hogy a ve­szedelmes bombák okozta tűz oltásában minden­kinek kötelessége részt venni. Továbbá azt, hogy másként kell oltani a gyujtóhasáb tűzfész­két, máskép a gyujtóbombáét. A gyujtóhasáb a lakások belsejében robban. A hevesen és va­kító fehér fénnyel izzó tűzfészket csak homok­kal szabad oltani (oltóhomok, homokzacskó). Reá vizet önteni nem szabad! A piszkos füstös lánggal égő foszforos gyújtóbomba tűzét vízzel kell oltani. De lehet vizet is, homokot is alkalmazni! A keletkezhető mérges gázok veszedelmes hatása ellen arcun­kat, fejünket és kezünket vizes törülközővel födjük be! Az égő helyiséget a fal mellett gug­golva kell megközelíteni s ugyanúgy kell el is hagyni. Erélyes és bátor föllépéssel a városok és községek ezen újabb rémei ellen sikerrel vehetjük föl a harcot s megmenthetjük csalá­dunk testi épségét és vagyonunkat a biztos pusztulástól. Hamburgról. Egy szemtanú beszélte el, aki évekig élt Hamburgban. * Üvöltenek a szirénák: Légiriadó! Mindenki menekült az óvóhelyre, csak ő, F., szeszélyből nem, hanem kezében új életet kezdhető vagyona kézitáskájában, kiállt a kár­figyelőhöz. Abban a pillanatban, mikor a szirénák megszólaltak, meg is jelentek az angol gépek, és süvítettek a légibombák. A gyújtóbombák nyomán itt is egy tűz lobbant fel, amott is, emitt is. Pár perc s a tűzfészkek egybefolytak. Egy lángtenger volt Hamburg. Remegett a föld a becsapódásoktól, a há­zak égtek, az utcákon nem volt tanácsos köz­lekedni, mert aránylag szűk utcákra a magasra épült házakról hullott a szikra és omladék. Gondolta F. magában, ilyen körülmények kö­zött ez nem is olyan hétköznapi. ígérgették az angolok a bosszút, de éppen az utóbbi időben meg sem jelentek a kikötő felett. Erős volt az elhárítás. A kádakban és egyéb tartályokban megzöldült a víz, és — úgy sem jönnek az angolok! — kieresztették. Csak a házbeli öregasszonyok öntöttek újat helyette. A megszokott asszonyi gondoskodás. Rend. A kárfigyelő lekiált a pincébe: — Ég a harmadik emelet! F. fölnéz: tényleg ég! Gyáva magyarnak tartotta mindig magát, most sem akart első lenni. Végtelen lassan vitte földszinti lakására táskáját. Mert — gondolta magában — egy házat is látott égni, sokat is, várost is, falut is, csak még lakást nem. Húzta az időt, hogy sokára érjen oda, de kíváncsi volt. A lépcsőkön rohantak már le, szembe vele, legelői a férfiak. »Már menthetetlen!« »Ne is menjen, kár a fáradságért.« Ilyen megjegyzé­sekkel. De ő mégis csak megnezi! Behajol a lakás ajtónyilásán. Ég a mennye­zeten a nyilás, ahol a bomba becsapódott. Ég a függöny, ég a dívány, ég a padló, ég még a virágcserépben a karó is. Ahogy így körültekin­tett az ajtóból, kezébe adnak egy vödör vizet. Hja, víz! Ráönti a tűzre. Majd még egy vödröt nyomnak a kezébe, az üreset meg kitépik és ad­ják tovább. Körülnéz, — azt az erre, arra, — a vödör lám végére került. Na, most már mind­egy! Leborítja a díványt, kirúgja az ablakból az égőkarójú virágcserepet, pohárral öntözi a meny­(nyezeti tüzet s végül is csak büzölgött, füstöl­gött. Fölszaladnak a padlásra. Csak úgy veder fecskendővel locsolgatott és fáradságuk sikerrel járt. (Mindez repülőmotorok zúgása, bombák becsapódása és az elhárítás durrogása közben.) Hanem a mennyezet és padlás közötti részből erős füst és láng tört elő. Baltával beszakítja a deszkát, hogy hozzáférjen, de a nyíláson be­csúszik a keze és megakad a karórája. Az első sikertelen kísérletnél a feje felett egy repesz vágódik a gerendába. Másnap ki akarja venni, hogy emlékül megtartsa, de megingott a tetőzet. Inkább hagyta, — mert hát itt sikerült a tüzet eloltani. Hanem a többi...?! „Bírói" Az új gazdaado-rendelet. A hivatalos lap szeptember 30-i számában kormányrendelet jelent meg a védett birtokok teherrendezésének gyorsításáról és a védettség­gel kapcsolatos egyes intézkedésekről. Ez a rendelet szerencsésen összeegyezteti a közérde­ket a magánérdekkel, hiszen mindkettő azt kí­vánja, hogy a védettség egy évtizedes rendszere mielőbb fölszámoltassék. Erre a fölszámolásra a mai gazdasági vi­szonyok kedvezőek, a gazdáknak most nincse­nek értékesítési gondjaik, termékeikért meg-­felelő árakat érnek el. Viszont a háborúval együttjáró áruhiány nem teszi lehetővé, hogy megfelelő beruházásokat tegyenek. Ezért szük­ségesnek látta a kormány, hogy a védett birto­kokat kötelezze terheik minél gyorsabb tör­lesztésére, mert a mai konjunktúrát ismét de­konjunktúra válthatja fel és mert a háború után számolni kell azzal, hogy a kiéleződő nemzet­közi verseny beruházásokat fog szükségessé tenni. Mindenképen kívánatos tehát, hogy mező­gazdáink lehetőleg tiszta teheralappal nézzenek a jövendő elé és ellenállóképesekké váljanak a kiszámíthatatlan gazdasági fordulatokkal szem­ben. A kormányrendelet a védett birtokok teher­rendezési módjának részletes kifejtése mellett megmagyarázza, hogy mit kell fizetni a védett gazdáknak? Kiknek védettségét fogják törölni az új rendelet alapján? Intézkedik a konven­ciós tartozások törlesztése tárgyában; szól a telekadósság törlesztéséről; szabályozza' a kincs­tár által vállalt könyvadósság kiegyenlítésélt. Végül szabályoz a rendelet több, a teherrende­zésre vonatkozó intézkedés módosítása folytán fölmerült kérdést és a jelzálogok törlése ese­tén költség- és illetékmentességet állapít meg. — A fontos rendelet tanulmányozása sok ha­szonnal jár. (—) Búcsú a nyártól. Tüzes szekerének már csak messziről visszasíró fénykévéje látszik. A fák, a virágok elárvultan, rozsdásan-égő homlokukkal szomo­rúan bólogatnak utána és a lábam alatt vérte­len, puhán uatmat állják a tarlotí, fakó sápadt levelek. Látom,' ahogy a kankalin fonnyadtan eről­ködi fel, még nem is olyan rég forró tűzben égő levelét az udvarházak verondájára, mosolya bágyadt, akár csak az enyém, mert mindkettőnk lelkén az elmúlás ijesztő gondolata suhan át. Látom a messze ég csodás kékségében feltűnni az őszi csendet, a csendes ősz szürke fürtös fejét. J,ön lassan, arcán szomorú mosoly ül, mintha bánatosan esdőn bocsánatot kérne, hogy neki ismét el kellett jönnie. A fekete ugarok friss szántásai felett fá­radt lepkék repülnek, keresik a nyár ittfelejtett mézédes szirmait. Lombakácok sürü lombfején át langyos, meleg napfény szitál reám és levél­pillangók bukfenceznek le a kalapomra, s a lel­kemre ül valami névtelen fájdalom. Ismeretlen bánat fogja át a torkomat. A kis Tapolcánkon hűvös szél fut át, s felborzolja a víz sima ezüstjét, mint lelkünk bársonyát a fájó gondolatok. És ebben az ökör­nyálas őszi csendben szívünk bánatharangja zeng szomorúan és úgy érezzük, hogy valaki hűtlen lett hozzánk, könyörtelenül itthagyott bennünket. Tudjuk, hogy visszajön. . . Tudjuk, hogy j visszahozza minden virágát, szépségét. Vájjon elhozza-e az új nyár aranyszekerén ; a várva várt békét és elhozza-e az emberek : szívében a szeretet, hogy a béke édes rózsa­i kertjében a perzselő nap hevénél fürödhessünk ! és minden magyar arc visszakacagja kacagá­| sunkat a lemenő nap hüsében. Szalay Károly. OSZ VAN. Októberi hideg ősz van, Itt-ott nyílik egy elkésett rózsa. Hideg ősz van a lányok se Járnak ki már fürödni a tóra. Gólya, fecske más vidékre, Egy melegebb, jobb hazába szállott. Októberi hideg őszben Keresem a meleg boldogságot. . . Győrffy Sándor. ÚJDONSÁGOK. — Antal István miniszter Párádon. A szabadidő mozgalom országos össze jövetelén, melyet az idén Párádon tartottak a Gyosz részi­vevőivel — megjelent Antal István nemzetvé­delmi miniszter, aki nagyhatású beszédet mon­dott. A pápai Perutzgyárat Fülöp Lajos gyári tisztviselő képviselte. — Győry Elemér ref. püspök f. hó 24-én, vasárnap Mosonmagyaróvárra utazik s ott temp­lomi szolgálattal részt vesz " a mosonmagyaró­vári gyülekezet megalakulásának tiz éves év­fordulóján. — Rácz Istvánt, a kollégium kitűnő képzettségű fiatal tanárát, aki jelenleg Kassán teljesít katonai szolgálatot, f. hó 27-én fogják | a budapesti Tud. Egyetemen »sub auspicii^. í gubernatoris« doktorrá avatni. %

Next

/
Thumbnails
Contents