Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-03-07 / 10. szám

Minőségben és ízlésben Kopstein-butor vezet. Kedvező fizetési feltótelek! Fő-tér 14. A kihallgatások után kezdődött meg a MÉP választmányi ülése, amelyet vitéz Karcsay Béla nyitott meg, aki üdvözölve Antal államtitkárt és a megjelenteket, egyhangú helyesléstől kísérve javasolta, hogy a választmányi ülés táviratilag üdvözölje a "kormányzóhelyettes: vitéz nagybányai Horthy István Öfőméltóságát. Ezután Antal képviselőnk 'tartotta meg tájékoztató előadását, amely igen sok és érdekes részletkérdést tartalmazott. A tájékoztató előadás foglalkozott a közellátás kérdéseivel, de főképpen külpolitikai vonalon mozgott s hangsúlyozta a bolsevizmus megsemmisítésének szükségességét. Rámutatott arra, hogy e küzdelem elől nem térhet ki a magyarság, mert e küzdelem sikerétől függ

1 léte és jövője. A bolsevizmus megsemmisítése nemcsak a magyarságra nézve létkérdés, de az egész keresztyén civilizáció fennmaradásának kérdése is. Ezért a nemzetnek teljes erejét az önvédelmi harcra kell fordítani, hogy azután az új elrendezésben elfoglalhassa méltó helyét. A beszédet sokszor szakította meg lelkes ftap's s befejezés után melegen ünnepelték Antal (államtitkárt, aki másnap a 'kora reggeli órákban már visszatért a fővárosba. (Sz. D.) A kék plakátok. Az ország egész területén újabb hatósági árjegyzéket függesztettek ki. A közellátási miniszter intézkedésére a kékszínű plakátokon mintegy száz olyan iparcikk legmagasabb árát tüntetik fel, amelyek főként a mezőr gazdasági lakosság számára nélkülözhetetlenek. A magyar árpolitika voltaképpen 1939 augusztus 26-án kezdte meg az árak irányítását, bizonyos árrögzítéssel. Az első árrögzítés nem kötötte meg teljesen az árakat, mert káros lett volna az egész közgazdasági életre a tökéletes megmerevítés. A cél elsősorban az volt, hogy a háborús pánik árdrágító hatását visszaszorítsa, másrészt pedig az, hogy kiinduló alap legyen az áralakulások irányítására. Ekkor kezdődött meg a magyar irányított árrendszer kiépítése, amelynek igen nehéz feliadatai voltak, mert hiszen figyelembe kellett venni az egyéni, helyi és minőségi különbözőségeket. Az árúkat és árakat e szempontok szerint csoportosítani kellett s a gazdasági élet elkerülhetetlen nyomása alatt a rögzített (egyéni árakhoz úgynevezett felárakat kellett engedélyezni. Rozváczy Lajos közellátásügyi miniszteri államtitkár a mezőgazdasági termelés folytatásához szükséges eszközök ármegállapításáról szólva hangsúlyozta, hogy az első időben hozott árrögzítő jogszabályok tulajdonképen csak elvi jelentőségűek voltak. Az árszabályozó rendeleteket bonyolultságuk miatt jóformán csak a szakemberek értették meg, mert minden rendelet javarészt árkiszámítjísi képletek, könyveléstechnikai rendelkezések, kalkulációs sémák sorozata volt. Mégis ez intézkedésekkel sikerült megakadályozni a háborús viszonyok között is a nagyobb áremelkedéseket, a veszedelmes drágulást. Emlékezetes még, hogy a mult év őszén a legmagasabb árak kiplakátirozásával fékezték meg a drágulást. Valamennyi piacon minden élelmiszeriárusító üzletben külön plakátokat függesztettek ki mintegy száz közszükségleti cikk legmagasabb árának feltüntetésével. E plakátoknak köszönhetően, valamint a közönség fegyelmezettségének és a magyar kereskedelem becsületességének segítségével sikerült hatályosan ellenőrizni az árakat, üldözni a jogtalan és lelkiismeretlen árdrágítást. A közellátási miniszter harca a drágaság ellen folyamatos munka, amely most újabb fejezetéhez érkezik. Az árplakátrendszer sikere indokolttá teszi e rendszer további kiépítését. Ezúttal elsősorban azoknak az iparcikkeknek árrögzítéséről van szó, amelyek a mezőgazdasági népesség számára nélkülözhetetlenek. Amint az államtitkár jelezte, körrendelet ment a közigazgatás valamennyi szervéhez arról intézkedve, hogy az ország egész területén újabb hatósági árjegyzéket kell kifüggeszteni. Az új árjegyzék száz cikke között szerepel a csizma és javításának ára, típuscipők, mezőgazdasági szerszámok, műtrágyák, növényvédőszerek, különféle vaseszközök és zománcedények, stb. Egyelőre százezer plakát kerül kifüggesztésre, de ,az árhivatal máris gondoskodott további plakátok kibocsátásáról. Bizonyos, hogy mezőgazdasági lakosságunk megnyugvással fogadja a kékszínű plakátokat, amelyeknek segítségével maga ellenjőrizheti a megállapított árak becsületes betartását. Vigyázat! A Cteítsiíol hashajtót utánozzák. ÖgjflWfpai, mert minden tablettán a ja^MWÍOL" szónak és T alakú bevfáffásoak kell lenni. Kimondottad «8ssletí csomagolásban kérje. A Pápai Takarékpénztár közgyűlése. Március hó 1-én, vasárnap délelőtt városunk és a vidék gazdasági életének úgyszólván minden számottevő képviselője dr. Uzonyi ' Kálmán h. polgármesterrel az élén megjelent az »Öreg Takarék« dísztermében, hogy résztvegyen az intézet immár 79-ik évi közgyűlésén. A közgyűlést Karlovitz Adolf m. kir. kormányfőtanácsos, intézeti elnök nyitotta meg az elmúlt év gazdasági életének hü jellemzésével. Megemlékezett a visszatért országrészek, gazdasági jelentőségéről, majd különösen kiemelte a megnagyobbodott honvédelmi és egyéb állami feladatok, így különösen az egyre növekvő szociális terhek kielégítésére irányuló intézkedéseknek gazdasági életünkre való hatásait. A megnyitót, melyből kicsendült az országgyarapokás feletti öröm és a jövő iránti bizalom, a közgyűlés nagy tetszéssel fogadta. A tárgysorozatot dr. Molnár Imre intézeti ügyész-titkár ismertette. A közgyűlés minden előterjesztést egyhangú helyesléssel fogadott el, ugyancsak egyhangúlag választotta meg az igazgatóság, felügyelő-bizottság és igazgatótanács tagjait, közöttük új tagnak dr. Kolbe Lajos orvost és Nagy Zoltán kereskedőt. Városunknak ez a legrégibb és legtőkeerősebb intézete milliós saját vagyonával az elmúlt évben is hagyományaihoz hűen a legnagyobb előzékenységgel állott a hitelt kereső közönség rendelkezésére. Zárszámadásainak és üzleti jelentésének adatai szerint új betétet {közel 5 milliót vittek az intézetbe, új kölcsönöket pedig 3 és felmillió pengőt meghaladó összegben folyósított. Adókra és beruházási hozzájárulásra a mult évben 70.000 pengőn felüli összeget fizetett, jótékony célokra évközben és a közgyűlés határozatából 2000 pengőt meghaladó öszszeget fordított. Az előírton túlmenő tartalékolás fután részvényenként 4 pengőt fizet részvényeseinek osztalékul. A részvényesek nevében dr. Uzonyi Kálmán üdvözölte a vezetőséget, kifejtve, hogy a Pápai Takarékpénztár a városi és vidéki közönségnek áll hitellel rendelkezésre, így közvetlenül belekapcsolódik a ma annyira "fontos nemzeti termelő munkába. Éppen ezért munkásságáért és eredményéért csak tisztelet és elismerés illeti. Az „Iglói diákok" reprize. Ismét megjelentek az „iglói diákok" a pápai színpadon s mi ép oly szívesen fogadtuk most is őket, mint pár évvel, hogy ne mondjuk.- pár évtizeddel ezelőtt. Most március 2-án a pápai Levente-Egyesület előadásában, Horváth István szakavatott rendezésében került színre Farkas Imre bájos hangulatú, kedves, mókás operettje. Az előadást zsúfolt ház nézte végig, mert egyrészt az előadásra is kíváncsi volt, másrészt, mert ezen az estén hirdették ki a vidéki leventék színielőadásainak eredményét. Még vidékről is sokan jöttek be. Maga az előadás szokott jó volt, amire garancia volt több „régi gárdista" fölvonultatása. A főrendező Horváth István (Simák pedellus) és Briglevics Gyula (Odrobina) játéka kabinetalakítás volt. Sokszor kaptak nyíltszíni tapsot. Matkovics Béla (Holéczy Pista) tisztán és szépen énekelt; Kőszeghy János (Petky) amorozója kifogástalan volt; partnere Fekete Edit (Éviké) úgy „anyáskodó" szerepében, mint szerelméért aggódó jeleneteiben s végül boldogságában rendkívül decens és biztos fellépésű játékosnak bizonyult. A „tanárok" közül jákó Ernő és Sáros Mihály tűnt ki jellemző alakításával. Fajszy Árpád (polgármester) pityizáló monológja elég jól sikerült. A diákok, akik ezúttal diáklányok voltak (Bozóky Éva, Csépány Kató, Szügyi Viktória, Nádasdy Ida, Michna Magda, Kunt Edit) helyesen szerepeltek, kedvesen táncoltak és bájosan „mulattak". A kisebb szerepekben Kovács Zoltán, Szalay Károly, Dedinszky Imre, Horváth István II. és Farkas I. igyekeztek az előadás sikerét előmozdítani. Az előadás általában élvezetes volt. A tömegjeleneteknek még néhány próba elkelt volna. Á díszletek hiányosak. (Mindenütt ugyanaz a szoba!) Végül a maszkírozás az utolsó felvonásban (tíz évvel később!) elmaradt, s az illúziórontó volt. (Jeati d' Or.) Az iskolai selyeratenyésztések eredménye. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter a selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott előterjesztésére 1941 április havában rendeletet adott ki a tankerületi főigazgatóknak, hogy a hazánkban még mindig nem eléggé értékelt se 1 yemhernyótenyésztés,t a tanulóifjúságon keresztül fokozottabban karolják fel és népszerűsítsék. Rámutatott a miniszter ebben a rendeletben arra, hogy a selyemtenyésztés nemcsak nemzetgazdasági szempontból nagyjelentőségű termelési ág, de a hernyóselyem nélkülözhetetlen hadiipari és ipari nyersanyag is. A gazdasági és honvédelmi érdekből egyaránt kívánatos tehát, hogy a népiskolák hathatósan bekapcsolódjanak iebbe a munkába. Az iskolai selyemtenyésztés elrendelésével a kultuszminiszter olyan intézkedést tett a magyar selyemkultúra érdekében, amelyet 100 esztendővel ezelőtt Széchenyi és Kossuth is szorgalmazott. Bár a miniszteri rendelet a tanfelügyelőségek útján az iskolák csak akkor kaphatták meg, amikor az országos selyemtenyésztési felügyelőség a kis selyemhernyókat már javarészt kiosztotta s így az iskolák igényléseit nem mindenütt tudták kielégíteni, az iskolai selyemtenyésztések már az első évben is biztató eredményt hoztak. Mindössze 49 iskola, illetve osztály végzett közös tenyésztést és a tanulóifjúság köréből négyszáznegyvenen vállalkoztak egyéni tenyésztésre. így is 4204.50 P vételárat vettek föl. Hozzávetőleges számítás szerint ez azt jelenti, hogyha az ország minden iskolája kivenné részét ebből a munkából, amelyet a tanulók csak játszva, szinte szórakozásképen végeznek, mintegy 200.000 kg. gubótöbblethez jutna évente a selyemfonó ipar és a gyermekek munkája a várható beváltási árak mellett kb. félmillió pengővel emelné a nemzeti jövedelmet. Érdekes megemlíteni, hogy a mult évi tenyésztés során számos iskola ért el 100—150 pengős keresetet, több osztály tenyésztése pedig 250 pengő körüli beváltási árat eredményezett. Sok saját kezdeményezéséből tenyésztő iskolásfiú ért el 5 0—70 pengős bevételt, többen pedig 000—> 120 pengős jövedelemre tettek szert. Vannak? középiskolai tanulók, akik az egész évi tandíjukat és könyveik árát is megkeresték a selyemtenyésztésből. i