Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-05-23 / 21. szám

1942 május 23. Minőségben és ízlésben Kopstein=butor vezet. Kedvező fizetési feltótelek ! Fő-tér 14. Harctéri levél. A pápai református egyházközség február hónapban a 34/11. zlj. parancsnoksága címére szeretetcsomagot küldött az orosz harctérre. A parancsnokság az alábbi közérdekű levélben köszönte meg a szeretetcsomagot: „Tekintetes Református Lelkészi Hivatal­nak, Pápa. Folyó évi 164/1942. szám alatt kül­dött nagybecsű levelére és adományára, mely teljes épségben érkezett parancsnokságom alatt álló 34/M. zlj. címére, mély meghatottsággal mondok mindannyiunk nevében hálás köszö­netet. Különösen meghatott mindnyájunkat az a testvéri szeretet és példás figyelem, az az önzetlen áldozatkészség, melyet szorgos kis ke­zek munkája juttatott kifejezésre. Érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen végigkísér ben­nünket útjainkon és harcainkon az a meleg sze­retet és közösségérzet, amely a szeretetcsomag minden kis darabjából felénk sugárzik. Ez a szeretet ad nekünk eröt és kitartást, hogy to­vábbi működésűnkben is jó harcot hajcolhas­sunk. — Húsvét napjá volt... Hideg, fehér Húsvét. Katonáink kint őrködtek a védőállás­ban, a fedezékben. Ott kapták meg az arcvonal harcaiban megedzett magyar katonák a kedves ajándékot, mely így a fedezékbe, a vártára va­rázsolt húsvéti hangulatot. Húsvéti ajándék volt, hogy ezzel is felejthetetlenné tegyük a mostoha viszonyok között eltöltött, harcos húsvétot. Min­den katonám kapott belőle, mindenki részesült a húsvéti ajándékból. Az örömet, amit az aján­dék katonáim között kiváltott, leírni nem lehet, — azt látni kellett volna. Hallani kellett volna azokat az őszinte szavakat, amelyekkel áldatták Istennel azokat az alázatos lelkeket és szorgos kezeket, akik lehetővé tették, hogy ők se ma­radjanak ezen a szép napon ajándék nélkül. — Áldja meg a jó Isten mindegyik adományozót, mindegyik lelkes közreműködőt. Fizesse vissza a Mindenható százszorosan nemes cselekedetü­ket. — Mi igyekezni fogunk kedves ajándéku­kat tettekkel meghálálni, hogy további szerete­tükre és bizalmukra is érdemesekké váljunk. — Végül kérem imáikban a Mindenható áldását kérni további harcainkhoz, hogy jó harcot har­colva majd győzedelmes, felemelt fővel örül­hessünk a boldog viszontlátásnak. — Isten ál­dását kérve további nemes és fenkölt munká­jukra, maradtam igaz testvéri és bajtársi szere­tettel: Tábori posta 118/30. 1942 április hó 14-én Olvashatatlan aláírás alezredes, 34/11. zlj. par. Május hó 4-én Háry Emil zászlós hálából 100 pengőt küldött a Ref. Leányegylet címére. Könnyekig megható ez az adomány. Megpecsé­telése és bizonysága annak az örömnek és há­lának, ami a fenti levéből árad. A Ref. Leány­egylet ezt az össeget új szeretetcsomag küldé­sére fordítja és még 44 P-t adott erre a célra. A második szeretetcsomagot pünkösd utáni hé­ten küldi el. x A pesti föld míves otthon címmel írt veze­tőcikket Sinka István a Magyar Föld legújabb [szá­mában. A magyar falu képes hetilapja a gazdasá­gos szénakészítésröl, a melegágyi palánták kiül­tetéséről, a vizkár-sújtotta földek kihasználásáról, a paradicsom termeléséről és a májusi baromfiselejtezés­ről közöl értékes szakcikkeket. Mutatványszámot küld a kiadóhivatal: Budapest, VII., Erzsébet-körut 7. A ref. középiskolák torna&nnepélye. A Ref. Kollégium, Kereskedelmi, Ta­nítónőképző, Leányliceum és Polgárri leány­iskola ifjúsága a mult vasárnap tartotta nyilvá­nos évzáró tornaünnepélyét a Városi sporttele­pen. Bár a kedvezőtlen közlekedési viszonyok miatt joggal lehetett a szokottnál kevesebb érdeklődőre számítani, ennek ellenére a csön­des meleg időben olyan hatalmas es minden eddigit messze felülmúló számban kereste fel a közönség a sporttelepet, hogy ez szinte meg­oldhatatlan feladat elé állította a rendező­séget. A műsort zenés szabadgyakorlatok vezet­ték be, amelyeket kifogástalan pontossággal mutatott be a résztvevő iskolák több mint 1000 fiú- és leánytanulója. A további számokat ezúttal is osztatlan és egyre fokozódó érdek­lődés kísérte. A leányok gyakorlatait és bemu­tatóit eredetiség, kivitel, korszerűség és kiállí­tás tekintetében csak a legteljesebb elismerés illetheti. A Polgári Leányiskola halványkék ruhás növendékeinek »keringője« szinte feled­hetetlen élmény volt. És nagy sikert aratott a tanítónőképző Sportkörének ötletes összeál­lítású talajtornával és ugrási gyakorlatokkal szereplő ügyes mintacsapata is. A Leány­liceum ritmikus gyakorlatait pedig a lendület, "valamint a mozdulatfűzések újszerűsége és finomsága tette különösen érdekessé. A fiuk munkájának a szertorna alkotta a gerincét, s mivel a szereplők nagytöbbsége az év folya­mán országos, vagy kerületi bajnokságot nyert, érthető, hogy a bemutatott anyag ennek megfelelő magas színvonalon mozgott. A mű­sorból természetesen a vívók sem maradhattak ki. A bemutatót a kezdők tőriskolája vezette be, amit 16 válogatott kardvívó villámtornája követett. Ebben Gyarmathy Dénes VIII. B. győzött. A III. A. és III. B. osztály váltó­versenyét a B. osztály nyerte. A diszkoszve­tés eredménye a következő ívolt: 1. Tóth József VIII. A. (3285 cm.), 2. Szarka György VIII. B., 3. Kiss Antal VIII. B. Nagy derült­séget és sikert aratott a »Megjött a cirkusz« címen bemutatott tréfás jelenet is, amelyet Horváth István VII. (cirkuszigazgató) és Kar­valy Károly VIII. A, (karmester) vezetésével a két iskola Sportkörének kitűnő zenészei és ügyes tornászai adtak elő. A műsor utolsó­előtti száma az V. és VI. oszt. mintacsapatái­jnak érdekes puskagyakorlata volt, amelyet Szarka György VIII. B. és a Tanítónőképző Intézet magyarruhás leányainak hatásos tánc­jelenete követett. Az ünnepélyt — amelyen Medgyasszay Vince ref. püspök is jelen volt — Ólé Sán­ídor főiskolai gondnok buzdító és elismerő iszavai zárták be. Beszéde során köszöntötte M'ester Gáborné Petrova Anna tanárnőt s Mester Gábor testnevelési tanárt, '-mint az egyházkerület iskoláinak újonnan megválasz­tott tanárait, s az ünnepély érdekében kifej­tett fáradozásaikért nekik és 'Vitéz Kovács Lajos testnevelési tanárnak a fenntartó testü­let elismerését tolmácsolta. w J — ós derékfájás, émelygés, idegesség, tisztátalan teint gyakran csak az emésztési zavarok k övetkezmény e. Ilyenkor is segit a A háztartási alkalmazott és a telefon. Új háztartási alkalmazott lépett be el­sején a doktor urék lakásába. Tizenhét éves, pirospozsgás, egészséges hajadon-leányzó. Bakonyaljáról jött, még nem nagyon sokszor járt a városban. Villany ugyan náluk is van, ellenben megcsodálta a »rekámijét«, a vikszolt padlót, a fürdőszoba bonyolult szerkezetét és egyéb komfortos kényelmeket. De legjobban meresztette szemét arra a kis ördöngös fekete (masinára, mely ott díszelgett az írgasztaloUj titokzatos számokkal az oldalán és ha csen­gett, a doktor urék felvették a »subic ,koló-ke­fét«, azt mondták: Halló, halló! aztán minden­félét belebeszéltek. Ilyesmit aztán igazán nem látott. Pár nap múlva a doktor úr aztán meg­magyarázta, hogy azt telefonnak hívják és ha olyankor csengene, mikor ők nincsenek ott­hon, vegye fel a kagylót és szóljon bele, hogy »itt a doktor urék lakása, a doktor úr nincs itthon, tessék bemondani a számot és majd ha hazajött, felhivja». A kis ártatlanság Imegértette és habár eleinte összerezzent a csengetésre és szent borzadállyal nyúlt a ké­szülékhez, lassanként beletanult a vele való bánásmódba. Már vége felé járt a hónap, midőn a !doktor úr egyik este úgy 9 óra tájban író­asztalánál ült. Megszólalt a telefon. Bakony­alja község postamesternője jelentkezett. Ud­varias hangon jelentette be a számnak, hogy legnagyobb sajnálatára nem tudia ,a községi juhászt a telefonhoz hivatni, mert valahova el­küldte a kisbíró. A doktor úr nagyot bámult a készülékre és csodálkozva szólt bele: Mi­féle községi juhászról van szó, hisz ő nem hivatott senkit a telefonhoz... De 'kérem, — hangzott a készülék túlsó feléről, — már vagy 8 izben hivták a községi juhászt a tele­fonhoz, aki bizony minden alkalommal vagy negyedórás interurbánt folytatott... A doktor úr nem tudott hova lenni a közléstől. Igaz, hogy ő az utolsó időben nyolc óra után egy páciensét látogatta meg naponta, felesége meg <a rokonságnál időzött. De hát mit lehessen tudni...? ő sem tudott semmiről. Nem ma­radt más hátra, mint elővenni a háztartási alkalmazottat. Ö aztán pityeregve vallotta be, hogy a községi juhász a szerelme, aki most jött meg a katonaságtól, ott van a,szobácskája ,a postamesterék házának a túlsó vécében, hát bizonv jigy vágyakozott utána s legalább a hangját akarta hallani, ha már távol kell lenni egymástól. Hisz a nyáron úgy is összeesküsz­nek. Hát így aztán lehivatta minden este nyolc után postamesterékhez, hogy egy kicsit kidiskurálják magukat... Azt gondolta, hogy ezzel csak nem követ el nagy bűnt... Nem is követett el nagy bűnt, mint a majdnem, egy havi bérét kitevő telefonköltséget, amelynek levonása után, — miután .úgyis elseje lett, — másnap hazaküldték Bakonyaljára. Most már nem dróton, nem a titokzatos fekete masinán keresztül beszélgethet szíve választottjával, ha­jiem egymás mellett ülve a ház előtti kis pad­kán és kéz a kézben szövögethetik álmaikat a szép jövendőről... Mottó: Ha új háztartási alkalmazottat kapsz, ne tanítsd meg telefonálni. (39—04) U3DONS AGO Lapunk t. előfizetőinek, hirdetői­nek és olvasóinak boldog pünkösdi ünnepeket kívánunk. — Pünkösdi istentiszteletek. Á r. kath. templomban pünkösd vasárnapján a szentmi­sét és szentbeszédet Németh József apátplé­bános mondja; ünnep másnapján Ther József lkáplán végzi a szent szolgálatokat. — A re±. templomban ünnep első napján Ólé Sándor lelkipásztor, másnapján dr. Tóth Endre egye­temi tanár prédikál. — Az evang. templomban pünkösd napján konfirmációi ünnepély lesz, amelyet • Bácsi Sándor lelkész végez, pünkösd hétfőjén Dombi László hitoktató lelkész pré­dikál. , — Vármegyei kisgyűlés. A legutóbbi vármegyei kisgyülésen tárgyalták a pápai igaz­ságügyi palota építkezési ügyét. Az az epület: az u. n. „pápai vármegyeháza", amelyben je­lenleg a járásbírói és főszolgabírói hivatal el­helyezve vannak s amelynek helyén a város által mellette kisajátított három szomszédos tel­ken az új épület felépülni fog, tudvalevőleg Veszprém vármegye tulajdona. Az igazságügy­minisztérinm most azt kívánja, hogy a vár­megye a telket engedje át kincstári tulájdonul s ennek ellenében 50 éven át bérmentes elhe­lyezést biztosít az épületben a főszolgabírói hivatalnak 50 év után a vármegye a helyisé­gekért bért volna fizetni köteles, ha pedig a járásbíróság cz épületből bármi okból kiköl­töznék, ott a főbírói hivatal is megszűnnék. A vármegye ezzel szemben örökös helyiséget kí­ván biztosítani a főbírói hivatala részére s mi­előtt az ügyet a törvényhatósági bizottság elé terjesztené, a függőben levő kérdések tisztázá­sára az alispán elnöklésével egy külön bizott­ságot delegált. — Bizton hisszük, hogy az igazságügyminisztérium és a vármegye közt fel­merült differenciák kiegyenlíthetők lesznek s nem lesz akadálya annak, hogy az építkezés minél előbb megkezdhető legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents