Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.
1942-01-17 / 3. szám
T P. . — A W Te k' FÖÍSkola i Könyvtár Ke f- Főiskola. Helybe n. MINDEN SZOMBATON. Szerkesztősé g: Levente-utca22. szám. Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ, Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda. Fegyelem és bizalom. Háborús időkben tulajdonképpen magától értetődő dolog, hogy az államhatalom veszi át a közellátás keretében a nemzet tagjairól való gazdasági gondoskodást. A közellátási intézkedések szociális és közérdekű volta kétségtelen ugyan, mégis, az intézkedések egy részét a társadalom idegenkedéssel fogadja. Nem lehhet csodálkozni e magatartás felett, ímert hiszen a közellátási intézkedések legnagyobb része korlátozások alakjában jelentkezik. A korlátozások azonban a közérdek szolgálatát jelentik s ennek a tudata lassan-lassan átmegy már a közvéleménybe is, mert a magyar néplélekben kifejlődőben van a nemzeti katasztrófák tanulságain alapuló közösségi tudat. Háborús időkben nélkülözhetetlen szükség van a nemzeti közösség gondolatának politikai és gazdasági téren való megvalósítására. Politikai egységünk kétségtelen, tovább !kell fejleszteni azonban a gazdasági egységet is, hogy azt a harcot, amelyet Európa és önma,gunk védelmében folytatunk, az eddigi eredményekhez méltóan győzelemmel fejezhessük be. A gazdasági közösségvállalás parancsai szerint a nemzet minden egyes tagjának be kell látnia, hogy a zavartalan közellátást csak bizonyos korlátozó intézkedésekkel lehet biztosítani. Termelő, fogyasztó, közvetítő egyaránt értse meg, hogy minden ilyen intézkedés a nemzet javát szolgálja is ezeket az intézkedéseket fegyelemmel és bizalommal kell fogadni. A közellátási morál társadalmi kialakulásában a fegyelem és a bizalom az alap, amelyre építhetik az illetékes hatóságok a közellátás biztosítását megfelelő intézkedéseikét. Kell, hogy a rendeleteket a közönség nyugodt és fegyelmezett magatartással fogadja, meglévén győződve azok szükségességéről, közérdekű voltáról. Az igények csökkentéséből, a fogyasztásnak céltudatos korlátozásából és a józan takarékosságból álló áldozatot mindenkinek szívesen kell meghoznia, ímert mindenki meggyőződhetik arról, hogy ezek az áldozatok nagy nemzeti céljaink megvalósítását segítik elő. A járábirósági építkezés. Úgy hallottuk, hogy képviselőtestületünk tagjainak zöme javaslattal járul a képviselőtestületi közgyűlés elé, melyben a járásbíróságnak ismét csak a régi helyén való felépítését kéri elsősorban a m. kir. igazságügyminiszter úrtól. Másodsorban hozza javaslatba a Orünwald-féle telket. Megértjük a képviselőtestületi tagoknak ia?t az igyekezetét, hogy ha csak lehet, mégis a régi helyén épüljön fel a járásbíróság új épülete. Hiszen ezzel függ össze városunk ,Fő-utcájának a rendezése és fejlődési lehetősége. Ha a járásbíróság itt épül meg, akkor egyszerre egyenesbe jöhetne a Fő-utcának az a sora, amelyben a járásbíróság épülete fekszik. Egyszerre mozgás, indulás, épülés, fejlődés indulna meg a régi idő óta mozdulatlanul tespedő Fő-utcában. Minden város arra törekszik, hogy legalább a fő-utcáját építhesse aneg. Mi pedig itt állunk régi idő óta tehetetlenül a mi girbe-görbe Fő-utcánkkal,, nem történik benne semmi mozdulás, ott vannak benne a nyomott, alacsony házak, amik némelyik jobbfajta községnek sem válnának 'díszére. Sírni lehetne azon, hogy városunk menynyire nem tudja megragadni azt a szerencsés pontot, melynél fogva ki lehetne mozdítani tespedéséből és el lehetne indítani a fejlődés útján. Egyszer, valamikor fölkínálták neki a vasúti gócpontot. Itt lehetett volna az az állomás, ami most Celldömölköt boldogítja. De a város akkori urainak nem kellett, féltek attól, hogy sok vasutas telepszik le a városban, nagy lesz a kereslet és drága lesz a piac. Ezért elkövették azt a boldogtalanságot, és azt a jóvátehetetlen hibát, hogy elutasították a város fejlődése szempontjából kápráztatóan fényes és soha többé vissza nem térő alkalmat. Hol volna már Pápa városa, ha a mi akkori uraink és képviselőink nem lettek volna olyan szűklátókörű és önző emberek!? Ha valaki ezt nem érti meg, nézze meg Celldömölköt. Mivé fejlődött az, ami még semmi sem volt, mikor Pápa városa már régen Dunántúl Athénje volt! Jóval később jött egy nagyszerű építkezési alkalom: az állami tanítóképző-intézet építése. Ezzel a gyönyörű és hatalmas épülettel pompásan lehetett volna a várost díszíteni, ha itt épült volna meg valahol a belvárosban, vagy legalább a Jókai-utcában. Nem, ezt nem lehetett megtenni. Ki kellett vinni a juhszélre, a vásártérre, nehogy esetleg még szépülni találjon tőle a város. Jött még más alkalom is: a pénzügyi palota építése. Ezt meg elvitték a Széna-térre. Szóval, amit csak lehetett, elkövettünk a város f ejlesztése és szépítésé mellen. Azoknak^ akik valóban pápaiaknak érzik magukat, nagyon fáj ez. Akik szivükben hordozzák a várost, mert ebben van az életük. Érthető hát, sőt egészen természetes, ha most, amikor jön talán egy utolsó alkalom és amellett nagyszerű alkalom a város fejlesztésére: két kézzel ragadják meg ezt az alkalmat. A mostani járásbírósági és főszolgabírósági épület, az úgynevezett »megyeháza« talán nem is éppen a régiségénél, hanem a születési hibájánál fogva olyan csúnya épület, börtönszerűségénél fogva anynyira deprimálja az embert, hogy egyenesen kétségbe kell esni arra a gondolatra, hogy ez az épület még továbbra is a helyén marad. Egy, a Györké- és Kiss Tivadar-féle ház vonalában építendő modern, új igazságügyi palota mennyivel más képet adna a Horthy Miklós Főutcának! Ügy értettük, hogy a régi helyen való építkezés elháríthatatlan akadályokba ütközik. Mi azt gondoljuk, hogy nekünk pápai polgároknak el kellene mennünk a Magyar Királyi Igazságügyminiszter úrhoz, kérni, könyörögni, hogy másítsa meg tervét s a város érdekében, a szerencsétlen Fő-utca érdekében, a város polgárságának a reputációja érdekében és a jövendő fejlődés érdekében építse a régi helyére a járásbíróság épületét! Külpolititikai előadóest. Az Emericana és Bencés Diákegyesület pápai elnöksége rendezésében külpolitikai előadóest volt 14-én, szerdán este a bencés gin*názium rajztermében, melyet ez alkalommal teljesen megtöltött a város meghívott közönsége, melynek soraiban több katonát is láttunk. Az előadóest fő vonzóereje dr. Eöttevényi Nagy Olivér, a Magy. Külügyi Társaság ügyv. elnökének és dr. Márffy Oszkár egyet, m. tanárnak óriási érdeklődést keltett előadása volt. A Himnusz eléneklése után dr. Bíró Lucián gimn. igazgató köszöntötte a vendégeket, mire Eöttevénji Olivér megkezdte egy óráig tartó hatalmas előadását »Magyarország helyzete a világpolitikában^ címmel. Onnan indult ki, hogy Magyarország geopolitikailag ideális egység. A magyar pedig államalkotó faj a középkori népek áradatában. Rámutatott a történelmi visszapillantás során, hogy államalkotó képessége mindig előrelátó intézkedésekre sarkalta a magyart. A magyar nemzetnek e földön hivatása volt és van. S miként ennek szüksége volt Nyugat támogatására, úgy Magyarország léte is európai szükséglet volt a [múltban, de az a jelenben is! Fő dolog tehát, hogy jó külpolitikánk legyen! Ennek a féladata pedig nem lehet más, mint hogy állami érdekeink megvédésére és jövendő terveink véghezvitelére jó szövetségeseket szerezzünk a nagyhatalmak között. Ezt ismerte föl néhai Gömbös Gyula, aki a tengelyhatalmak erős szövetsége felé orientálta nemzetünket. A hatalmas német és olasz birodalom barátsága, továbbá szociális belpolitikánk a legerősebb támasz és védelem minden bekövetkezhető veszedelemmel szemben. Érveit Andrássy, Csáky és Apponyi megállapításaival és zseniális példáival igazolta. Magyarország most azáltal, hogy a tengelyhatalmak mellett küzd, azokért áldoz és lemond, tulajdonképen nem azokat támogatja, hanem saját magát védelmezi és erősíti. Önvédelmi harcot vív a bolsevizmussal szemben. Jövőnk csak úgy lesz biztosítva, ha ebből a szemszögből ítéljük meg minden áldozatunjkat a tengelyhatalmakért s csak úgy remélhetünk igazságos jutalmat, ha ezen igazságmellett kitartunk. Eöttevényi Olivér nagyvonalú beszéde és rendkívül nagy közvetlenséggel tolmácsolt gondolatai, továbbá előkelő stílusa és erős meggyőződésen alapuló őszintesége óriási hatást keltettek. Utána nem kevesebb sikerrel dr. Márffy Oszkár egy. m. tanár tartott értékes előadást az olasz-magyar kapcsolatokról. Részletesen ismertette a fascizmus keletkezését, Mussolini »duce« szerepét, az új olasz »munkaalkotmányt«, annak politikai, kulturális, szociális és gazdasági vonatkozásait. Szólt a munka utáni lelki felüdülés szükségességéről, a »dopolavoro« intézményéről, a minden faluban létesített kultúrházakról, műkedvelő-előadásök-s ról, ingyenes kirándulásokról, ingyenes jogvédelemről. (Hol vagyunk még mi ezektől, mikor a műkedvelő-előadásokat 'is csaknem lehetetlenné teszi nálunk a hatóság nehézkessége, vagy meg nem értése!!) A duce megteíremtette a munka és a tőke együttműködését a köz érdekében s ezáltal megteremtette az erős és boldog új Itáliát. Egyszóval visszaállította a régi Olaszország fényét, amely Európában évezredeken át a tudomány és a művészetek reprezentánsa volt. Márffy világos logikájú előadása egységbe foglalta a Mussolini birodalmáról alkotott mozaikszerű s kissé homályos ismereteinket. A két előadást dr. Bíró Lucián szövetségi elnök köszönte meg néhány szép és találó mondatban. Az előadóest a Magyar hiszekegy közös eléneklésével ért véget. Hatása sokáig ott fog élni mindnyájunk lelkében: éltet, erősít, bátorít, meggyőződéses tengelybaráttá tesz. • (Palisander.) Szoba=, konyha*, iroda bútort, Jépületmunkát, üzletberendezést, portált Molnár Lajos asztalosiizeméből Pápa, Csatorna-utca 1. Enyvezett lemez, furnérkereskedés. Ára lö fillér.
