Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-04-11 / 15. szám

Minőségben és ízlésben I Kopstein-butor vezet. Kedvező fizetési feltételek 1 Fő-tér 14. Faóriásaink és a mostani világháborúban elesett hőseink megbecsülése! A népvándorlás korabeli pogány népek, különösen a germánok nagy tiszteletben tar­tották a nagy faóriásokat, úgy hogy ahol va­lami rendkívüli nagy faóriás egy erdei tisz­táson, vagy festői környezetű ligetben elő­fordult, ott mutatták be papjaik és vezéreik a legfőbb Hadúrnak, a Vothánnak áldozatai­kat. Egyéb vallásos és hazafias vonatkozású összejöveteleiket is ilyen helyeken szokták megtartani. De a nagy fák kultusza továbbra is megmaradt, mikor a németeknél már áttér­tek a keresztyén hitre, sőt egész a mai na­pig. Ügy hogy a nagy faóriásokkal elkövetnek mindent, hogy azokat ,a pusztulástól meg­óvják. A németek, vagy pl. az amerikai Pren­tice Mulford, úgy látszik ösztönösen, vagy talán öntudatlanul megérzik,' hogy az ilyen faóriásokból olyan erő árad ki, hogy az, aki ilyen faóriásnak közeli szemlélője és bámu­lója, maga is érzi bizonyos mágikus felemelő erő hatását, amit a fa magából kisugároz, sőt rövid időre még az illető is egy kis meny­nyiséget átvesz belőle. Sajnos, mi magyarok Ázsiának olyan ré­széről vándoroltunk ide a jelenlegi hazánk területére, ,ahol a korábbi őshazánkban nem voltak faóriások, csak óriási rónaságok, bő­ven termő dús legelőkkel. Talán azért nincs meg bennünk a faóriások iránti kultusz. Ez a szép vonás, sajnos, a legtöbb magyar em­berből hiányzik kisebb-nagyobb mértékben. Ha Kaán Károly és főleg Rapaich Ray­mond nem emelték volna fel tiltakozó sza­vukat és nem írtak volna annyi fölséges szép propaganda értekezést folyóiratainkban, új­ságjainkban faóriásaink dicséretére és meg­mentése érdekében, talán már mind el volná­nak tüzelve. De így mégis akadtak néhányan, akik az ő jaj kiáltásaikat elolvasván és azon felbuzdulva, nem hagyták a nagy faóriásokat vandál módra kipusztítani, amelyek egy-egy tájnak egész szépségét és varázsát adták meg. Az 1930-as évek elején, mikor a III. Cserkész Kerület Intéző Bizottságának tagja voltam,. azt ajánlották a bizottságnak, hogy a .cserkészek segítségével katasztert kellene készíteni hazánk területéről a található ösz­szes faóriásokról, hogy Rapaich Raymond mun­káját megkönnyítsük, s vele együtt a cser­készekbe bele neveljük a fák iránti szeretetet és iazoknak a megbecsülését. Ügy látszik, ez irányú elgondolásom nem talált megfelelő visszhangra a cserkész vezetők között, pedig a cserkész 10 parancsolat egyik pontja azt mondja: »A cserkész szereti és kíméli a nö­vényekek. Pápa városa olyan szerencsés helyzetben van, hogy az Esterházy-park százados fáiban, az ország területén párját ritkító rendkívüli faóriásokkal rendelkezik(?). Nem tudom el­hinni, hogy ha Pápa m. város érdemes pol­gármestere szépen megkérné gróf Esterházy Tamást, hogy Pápa város számára enged­tessék meg a bemenetel a parkba, az alaft az idő alatt, amikor a gróf nem tartózkodik Pápán, — hogy a gróf ezt a méltányos ké­rést ne teljesítené. A pápaiak számára az oly tiszta testi és lelki felüdülést jelentene, amit írásban kifejezni a tollam gyenge. Azonnal észre vehető volna a pápaiak kedélyhangu­latán és egészségi állapotán a gyönyörű kert hatása és pregnánsan jelentkezne mindenki­nek az arcán. Annál inkább, mert ahogy ezt cikkem elején' vázoltam, a faóriásokból erő és felemelő érzés árad ki a közeli szemlélőkre. Magamon nem egyszer tapasztaltam, hogy ha egy faóriást láttam közvetlen közelről, milyen lenyűgöző hatással van reám és önkén­telenül mélyen leveszem előtte a kalapomat, így adva meg neki a kijáró tiszteletet. Tudom, hogy szíves olvasóim legnagyobb része mosolyog engem ezért a pogánynak látszó eljárásért, de azért mégis leírom e e néhány sort annak, ha olvasóim között akad néhány olyan egyén, aki osztja ezirányú né­zetemet, mert őbennük is hasonló érzelme­ket vált ki egy-egy faóriás látása, mint ben­nem, aki e pár sort írom. Még csak egy dologra akarom felhívni a pápaiak becses figyelmét. A most dúló szörnyű világháborúban elesett legendás hő­seink emlékét úgv becsülhetnénk meg igazán és azzal örökíthetnénk meg emléküket talán a legméltóbban, ha minden hős pápai kato­nának, aki a hazáért a harctéren elesik, vagy a harcban szerzett sebeiben elhal, egy-egy faóriás örökítené meg emlékét a pápai Es­terházy parkban. Minden ilyen faóriáson egy kis márvány, vagy fém tábla hirdetné egy dicső hősünk emlékét, nevével és évszámmal, születése és hősi halála helyének megjelö­lésével. Ez olyan szép és méltó emlék lenne a pápai elesett hősök emlékére és történetére, amelyiknek széles hazánkban xalig akadna párja. Ha ezen elgondolásomba gróf Esterházy Tamás is beleegyezne, és Pápa m. város is helyesnek tartja ezen ötletemet, valószínűnek tartom, hogy más város is hasonlóan járna el, azzal a különbséggel, hogy más városnak nincsenek olyan gyönyörű faóriásai, mint Pá­pának. Tegyük meg a kezdeményező lépést. Azt hiszem, ezirányú elgondolásunkat siker fogja koronázni. Csengeri Háczky Egon. és derékfájás, émelygés, idegesség, tisztátalan teint gyakran csak az emésztési zavarok kö vetkezmé nye. Ilyenkor is segit a CJ2223& A selyemtermelésröl. Napjainkban, amikor a világtörténelem legnagyobb küzdelme folyik a nyersanya­gokért, az érdeklődés különös mértékben for­dul a hernyóselyem felé. A selyemhernyó csodálatos szépségű fonala, mely finomsága mellett is a vasdrót erősségével vetélkedik, egyre nélkülözhetetlenebbé válik az emberiség számára. Nem mint fényűző, pompás női ruha, hanem mint ipari és hadiipari nyersanyag. A hernyóselyem az ejtőernyő mással nem pó­tolható anyaga. Napjainkban van talán a leg­nagyobb szükség .a hernyóselyemből készült sebvarró fonálra, de ebből készül a tüzérek lőporzacskója is. Ezenkívül az emberi haladás csodáinak: a villanymotoroknak, telefonnak, rádiónak s írengeteg finom polgári és hadi célt szolgáló műszernek a selyemfonállal szige­telt tekercsek alkotják a lelkét. Nem csoda tehát, ha világszerte a selyemtermelés foko­zására törekednek. A világháború előtt Magyarország se­lyemtermelése egész Európában harmadik he­lyen állt. Trianon azonban ép azoknak a terü­leteknek a nagy részét szakította el tőlünk, amelyeken a mult században a magyar se­lyemtermelést legszélesebb körökben megho­nosították. A trianoni Magyarország azoinban nem maradt ezen a téren sem tétlen. A föld­mívelésügyi minisztérium hatáskörében mű­ködő Országos Selyemtenyésztési Felügyelő­ség nagyarányú eperfásítással lehetővé tette, hogy évente akár 50—60.000 ember is űz­hesse ezt a rövid idő alatt mellékfoglalkozás­ként is számottevő jövedelmet nyújtó tenyész­tési ágat. Az ország lakossága évről-évre nagyobb mértékben ismeri fel a selyemtenyésztés 'je­lentőségét és mind többen veszik igénybe azt a kereseti lehetőséget, amelyet a selyemhernyó tenyésztése ad. Az elmúlt évben a területfel­szabadulások révén is nagy lépéssel jutott előbbre a magyarországi selyemtenyésztés. Hazatért Dél-Bácska, ahol valamikor a leg 1­belterjesebb .selyemtermelés folyt. Sajnos, Sajnos, a Jugoszláv állam az eperfákat elha­nyagolta, az életképtelen, betegséggel fertő­zött hernyókkal, és a gubóár rendszertelen kifizetésével a tenyésztők nagy részét elked­vetlenítette. Bácska felszabadítása után azon­ban az Országos Selyemtenyésztési Felügyelő­ség a délvidéki tenyésztést villámgyorsan meg­szervezte s jóllehet nem állt rendelkezésére elegendő selyempete, mégis az ugyanazon te­rületen előző évben elért jugoszláv eredmény­nek háromszorosára sikerült felemelni agubó­termést. Az elmúlt évben sokan foglalkoztak Ma­gyarországon selyemtenyésztéssel a falusi, kis­iparosok közül is. Különösen azok a kisiparo­sok folytattak nagyban selyemhernyótenyész­tést, akik az anyagkorlátozások miatt szakmá­jukban nem tudtak teljes erővel dolgozni. 'Bár a mult évben az épen akkor kialakuló árszínvonallal a selyemgubó előre megálla­pított ára nem tudott teljesen lépést tartani, mégis sok ezer selyemtenyésztő ért el meg­becsülendő mellékkeresetet. Az alig egy hó­napig tartó tenyésztési idő alatt \1081 te­nyésztő ért el 100 pengőt meghaladó kerese­tet. Közülük természetesen nagyon sokan 200 pengőnél is nagyobb összeget kaptak. Hét vármegyében a közjóléti szövetkezetek, a fel­szabadult Délvidéken pedig a katonai közigaz­gatás külön jutalomban is részesítette a ki­váló eredményt felmutató selyemtenyésztőket, így számos tenyésztő 200—300 pengős ren­des keresete mellett 50—100 pengő jutalmat is kapott. Csak példaképen hozzuk fel. Ábel Béla mezőkeresztesi cioészmestert. aki 309.23 P értékű selyemgubót váltott be és 100 P jutal­mat kapott. Összesen tehát 409.23 P-t keresett egy hónap alatt. Hangsúlyozzuk azonban^ hogy ,Ábel Béla nem az egyedüli, aki ha­sonló komoly összeghez jutott a selyemte­nyésztésből. A körülbelül április végén kezdődő új tenyésztési időszakra az illetékes miniszté­riumok a most már kialakult árszínvonalnak megf elelő selyemgubó árakat állapítanak meg. Mindazok tehát, akik egyéb munkájuk elvég­zése mellett a család segítségével jelyern­hernyótenyésztésre vállalkoznak, az idén a se­lyemtenyésztésből még nagyobb jövedelemre tehetnek szert. TAVASSZAL. Az egész világon eső esik talán, Mintha szétáztatni akarná a földet. Egy fa alatt állok, egy kis lány oldalán, Amíg körülöttünk a viz mindent fölvet. Mint hajótöröttek — ez a gondolatom — Elhagyatott, puszta szigetre kivetve, Állunk összebújva, megriadva nagyon, Hogy most mi lesz velünk, hova megyünk, merre ? Szíve dobogását az enyémben érzem, Hajának illata átitatja lelkem, Megcsókolni vágyom, de nem merem mégsem .. . S a karom elgyengül, mellyel átöleltem. Csodálkozva néz rám, két kéklő szemével, Szemében a könnyek szivárvánnyá törnek, De a varázslatot magam töröm széjjel, Mi értelme volna ily kései flörtnek. Új lombot felettünk a fa ép most fakaszt, Elkésve ott pereg egy tavalyi levél . . . Sápadtan mutatom a győzelmes tavaszt S a csókom búcsúzón ott remeg — a kezén. pápai Kis Pál. olcsón ! Ágyíoll Tarka toll 70 f, jobb 1'20, sz. vegyes fosztott 1-40, jobb 2-20, még jobb 2'80, fehér fosztott libatoll 4-20, jobb 5-20, még jobb 6-20, ki­mondott jóminőségű 7*—. Pehelyest 8 50 P-től szállít 5 kilós papirzsák-csomagolásban bér­mentve utánvéttel. Tisztviselőknek 3% kedvez­mény. Varga Antal ágytollvállalata, Kiskun­félegyháza, Szent János-tér 30. a D, ff Hl"-

Next

/
Thumbnails
Contents