Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-03-14 / 11. szám

Tp. Te k' Skálái Könyvtár Főiskola. Helyben. MEGJELELIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Előfizetés V 4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 . Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban {Főiskolai nyomda. A mai magyarság a nagy magyar márciusban. Néhány év múlva már egy évszázados fordulója lesz annak a nagy magyar március­nak, amely új alapokat teremtett a magyar •életnek. Ennek a lángoló magyar márciusnak legizzóbb napját, 1848 március "15-ikét ün­nepélyes megemlékezéssel fonja körül minden hű magyar. Ez a megemlékezés a súlyos év­tizedek lepergése után sem lehet vérszegény, nem lehet önámításokkal, szédelgésekkel ra­kott külső ünneplés akkor, ha abban ott lük­tet teljes erejével, fényével és melegével a nemzet lelke. A nemzet minden megemléke­zése annyit ér, amennyi abban a lélek és igaz­ság. Annak a szent tavaszinak legszebb haj­tása csak addig termő ág a magyarság szá­mára, amíg azt magyar szívek melege, magyar lelkek fénye s magyar munka verejtéke táp­lálja. Amíg ez így lesz, addig a 48-as idők március 15-ikéje nem puszta történet, de élő valóság, állandóan ható eleven erő, amely üzenetet küld s kötelességeket ír elő. A mai magyarság is válságos időket él s jövendőt keres. Ennek a magyarságnak nehéz vívódásaiban felragyog a vezérlő csillag: 1848 március 15. Ez a csillag — mint egykor a betlehemi csillag az elesett embernek — utat mutat a küzdő magyarságnak; ez a csillag beszél s kézen fogva akar vezetni bennün­ket. Vájjon a mai magyarság meghallja-e és megérti-e ezt a beszédet, meglátja^, meg­ragadja-e a feléje nyújtott kezet?! Annak a nagy magyar márciusnak örök igéje, kiáltó üzenete a mi szamunkra az, hogy a nagy nem­zeti eszmék és célkitűzések ápolása, munká­lása biztosíthat csak jövendőt a nemzetnek! Milyen irtózatos lezuhanás lenne nemzetünk osztályrésze akkor, ha minden lelkesedés, ma­gasabb törekvés és eszmény nélkül vergődne a nemzetek hősi erőfeszítéseinek viharai között. Micsoda halálos fásultság és nyomasztó kö­zöny ülné még e nemzetet akkor, ha a nem­zeti eszme nem gyújtana tüzet a magyar lé­lekben, ha a nemzeti és faji öntudat hijján szomorú zsibbadás, dermedtség szállna a ma­gyar agyra, a magyar lélekre, a magyar ka­rokra! Hová, mivé lennénk, ha a nemzeti vak­ság átkos sötétsége szállna reánk s nem lát­nánk meg a magyar március útmutató ke­zét?! És nézzünk csak magunkba! Akkor igazi a márciusi ünneplésünk, ha befelé nézünk s lelkiismeretünket megkérdezzük! Látjuk-e a nemzeti eszmét, mint diadalmas fáklyát lo­bogni a családban, társadalomban? A inemzeti öntudat és nemzeti érzés vezeti-e minden mun­kánkat s betölti-e a magyar élet minden moz­zanatát, minden intézményét? Nem kell-e sok­szor keserű könnyeket hullatnunk, jajszavakat kiáltanunk, ha az elernyedésnek, a meghu­nyászkodásnak, az elvtelenségnek, a képmuta­tásnak, a lelki kufárságnak beteges tüneteivel találkozunk? Az a nagy magyar március azért lett a nemzet megújhodásának örök ünnepe, jmert a nemzeti eszme ragyogó csillaga vezette s a nemzeti öntudat és nemzeti érzés tavasz­tmelege árasztotta el s mindezeket a márciusi magyarság kész volt megszentelni verejték­kel, könnyel és vérrel. De a mai magyarságnak mást is mond az a nagy magyar március. Csak egységes nemzet képes a maga nagy sorskérdéseit, feladatait megoldani. Az a nagy magyar március végre tudta hajtani a magyarságnak olyan pioli­,likai, társadalmi, gazdasági és szociális át­szervezését, amely a magyarságot egységes írvemzetté forrasztotta össze. Ez a níá 1sik út­fcmrtatás a mai magyarság számára! Mun­kálja-e ezt a mai magyarság? A mai magyar­ság is csak akkor lehet a jövő nemzete,, ha egységes nemzetté munkálja ki önmagát! Az egységes nemzet minden tagja hordozója a magyar sorsközösségnek, amelyben közös az örömünk és bánatunk, közös a dicsőségünk és szenvedésünk, közös a boldogságunk es nyo­morúságunk. A nemzeti közösség egysége azt jelenti, hogy egyetlen magyar sem osztozik olyan belső, vagy külső, hyi.lt vagy titkos tö­rekvésben, amely a magyarságot szét akarja bontani; egyetlen magyar sem tűr olyan jelen­séget, amely a magyar lelkiség egységét fel akarja bomlasztani. De minden magyar azért harcol, hogy minél teljesebbé váljék a magyar­ság külső és belső egysége! így egyetlen (magyar sem tépi ki magát a nemzeti közös­ségből, egyetlen magyar sem hagyja el a má­sikat s minden magyar egymás kezét fogva vigyáz és őrt áll, hogy egy is el ne essék, egy is el ne vesszen! így jelenik meg rajtunk, a mái magyar­ságon a nagy magyar március fényes arca, pompás sugárzása! Szűcs Dezső. ÚJDONSÁGOK. — Ügyeletes gyógyszertári szolgálat. A héten Piatsek gyógyszertár tart ügyeletes szolgálatot március 16—22-ig. — Személyi hír. Dr. Nyírjessy Sándor tanügyi tanácsos és dr. Iványi Károly keres­kedelmi iskolai tanulmányi felügyelő (Székes­fehérvár) f. hó 10. és 11-én városunkban tartóz­kodtak és meglátogatták a ref. gimnázium kereskedelmi tagozatát; azonkívül hivatalos láto­gatást végeztek az egy éves női kereskedelmi szaktanfolyam óráin is. A látogatásokat bizal­mas tanácskozások fejezték be. — A március 15-i ünnepségek. Délelőtt 11 órakor kezdődnek a kollégiumi diákság* ha­zafias ünnepségei a honvédemlékmű előtt. A műsort a diákság szolgáltatja, míg a Levente­zenekar zeneszámokkal működik közre. A diák­ság innen zárt rendben a Petőfi-ház elé vonul, onnan a Jókai-ház elé, s megkoszorúzza az emléktáblákat. A díszünnepség este 6 órakor folytatódik a Jókai Színházban. A kollégiumi zenekar számai, szavalatok és egy régi toborzó színpompás táncjelenete után következik a Téli zsoltár c'imü dráma előadása, mely a múlt évad jelentős budapesti sikere volt. A dráma az er­délyi történelemből veszi a tárgyát, Lorántffy Zsuzsanna fejedélemasszony idejéből, s hőse Apácai Cseri János, a nagy magyar tudós. Az ő életét mutatja be a dráma, s küzdelmeit a magyar művelődés és nemzeti öntudatosodás érdekében. Látjuk majd, miként válik meg az ifjú a gazdag Hollandiától, ahol szép pálya várt volna rá, s hogy miként hivja haza a hi­vatásérzése Erdélybe. Látjuk, micsoda küzdel­met kell itthon megvívnia a közfelfogással, sőt egy megrendítő jelenetben magával a feje­delemmel is, hogy újjáépítő gondolatai szá­mára helyet teremtsen a szivekben és a köz­életben. Látjuk a tragédiáját, mint marad ma­gára terveivel, de azt is, hogy min^: válik ez is a mély-magyar ügy javára, amikor mun­kaerejét végülis a magyar kollégiumi ifjúság nevelésére szenteli, mert belátja, hogy a jö­vendő mégis csak itt épül. Patinás történelmi keretben ma is élő kérdések elé állítja a kö­zönséget a szerző, Kovách Aladár, aki az új magyar irodalom reménysége. A rendezőség az egész színházi műsort bemutatja félhely­árakkal 16-án, este 7 órakor is. — Március 15. a ref. nőnevelőben. A református tanítónőképző-intézet, leányliceum és polgári leányiskola f. hó 15-én d. u. 3 óra­kor az intézet dísztermében 1848 március 15-ének emlékére hazafias ünnepélyt rendez. Ünnepi előadást.Papp Éva tanítónőképző-intézeti tanár tart. — Részleges tisztújító közgyűlés. Pápa megyei városnál az adóügyi alszámvevői állás­nak választás utján való betöltése tárgyában folyó hó 16-án, hétfőn d. e. 11 órakor a város­háza tanácstermében részleges tisztújító köz­gyűlés lesz. — A veszprémi népfőiskola záróünne­pélye. A veszprémi ref. népfőiskola féléves tanfolyam, amely immár a III. évfolyamát tartotta és áldásos működésével kezd orszá­gos jellegűvé válni, f. hó 8-án, vasárnap zá­rult. A záróünnepély egyúttal rövid számot­íadás is volt, 26 az ország különböző részei­ből összesereglett növendék tanulmányai ered­ményéről. Az ünnepségen sok előkelőség volt jelen. A gyengélkedő Medgyasszay püspök ne­vében dr. Benedek Sándor theol. tanár tolmá­csolta az egyházkerület elismerését. Megje­lent még dr. Jókay-Ihász Miklós felsőházi tag és felesége, dr. Mesterházy Ferenc főispán, továbbá a jutási altisztképző intézet vezetője, Bíró György az iparügyi minisztérium képvi­selője, az »Országépítés« hivatalos kiküldöttje, a budapesti KIE képviselői, Zimányi Alajos pápai ker. isk. tanár, Boda József igazgató­lelkész, Varga József népfőiskolai nevelő, ezen­kívül igen sok lelkész és érdeklődő. A vizsgá­lat d. e. istentisztelettel kezdődött, majd Boda József igazgató beszámolója után a növendé­kek vizsgája következett. Érdekés volt néhány növendék szép és értelmes beszámolója arról, hogy miért jött Veszprémbe, mit kapott a tan­folyamon, s milyen lélekkel és tervekkel megy haza falujába és egyházába. Bgy órakor kö­zös ebéd volt, 5 órakor pedig egy jól sikerült vidám délután fejezte be a tanfolyam záró­ünnepélyét. — Levél a szerkesztőhöz. Vettük a kö­vetkező levelet, melyet közérdekű voltánál fogva egész terjedelmében közlünk; »Ismerve szerkesztő úrnak szociális érzékét, azzal a kéréssel fordulunk megértő szívéhez, szíves­kedjék kérésünket a városi hatósághoz, akár a szépészeti, akár a szociális ügyosztályhoz, akár a polgármester-űr útján a műszaki taná­csos úrhoz eljuttatni. Kérésünk az lenne, hogy a tókerti városrész gyalogjáróit a háztulaj­donosokkal töltessék fel, s tegyék a gyalog­járókat járhatókká. Továbbá hogyha ezt nem tudná a város keresztülvinni (bár nem képze­lem el a háztulajdonosok részéről a segíteni akarásnak és csekély áldozatkészségnek meg­tagadását), — akkor legalább a város tegye meg azt, hogy az átjárókat, melyek elsüllyed­tek és mérhetetlen sárosak, töltesse íel salak­kal, vagy kaviccsal! Nem kívánhatja senki, hogy akkor, amikor a lábbeli nemcsak hogy megfizethetetlenül drága, hanem be sem sze­rezhető, egyetlen pár cipőjét a sárral etesse meg. Ha cipőt nem tudnak adni, adjanak leg­alább jó járdát! Több utcában ott van a kő­rakás is. Miért engedi a hatóság azt is el­süllyedni velünk együtt? Segítsenek rajtunk!« (Aláírások.) Mivel ezen írásbeli panaszos kéréshez már több hasonló szóbeli panasz is érkezett hozzánk, nyomatékosan ajánljuk a külvárosi sáros utcák járdáit más városrészekben is az illetékes hatóság szíves és megértő figyel­mébe. (Szerk.) Ára 1© fillér: J'í

Next

/
Thumbnails
Contents