Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-02-28 / 9. szám

XXXIX. évfolyam. """T" APAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztősé g: Levente-utca22. szám Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 . Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60 Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda á szociális tevékenység ideálja. Korunk politikai és társadalmi tevékenységének legfőbb kritériuma a szociális munka, a szociális tevékenység. Ez irányítja ma világszerte, így nálunk is - a kormányzás nagy és felelősségteljes munkáját, ez szabja meg a társadalmi egyesületek korszerű kötelességét is. Szociális indítékok a végső rugóji a mostani nagy harcoknak is épúgy, mint egyesek ambiciózus, fáradságot nem ismerő, önzetlen munkakészségének. Istennek hála, mind többen és többen akadnak már olyanok, akik a szociális segítés eszmekörében nevelkedve és növekedve rájönnek arra, hogy az eszmei és hitbeli igazságok csák úgy igazságok, ha azokat embertársaink javára a gyakorlatban is meg tudjuk' valósítani. Minél nagyobb hullámokat vet ennek az életfelfogásnak áramlata, annál nagyobb emberrétegek veszik annak hasznát, így lépésről-lépésre, fokról-fokra mind közelebb jutnak ahhoz, hogy elesett népünk és sokat szenvedett nemzetünk a megpróbáltatások idején is érezze, hogy jólétéről és boldogságáról gondoskodás történik. Ez a gondoskodás a törvényhozásnak írott, az egyeseknek pedig Íratlan kötelessége. Egy szomorú látvány, egy keserű hang elég ahhoz, hogy megdobbanjon a szív, fölébredjen a legszentebb szociális érzelem: a segítés érzelme! Hány szívet megdobbantott a tél hidege, a szegények nincstelensége, az elhagyottak és öregek segélytváró pillantása, az árvák és özvegyek millió sóhaja, a sze-( rencsétlen családok elkeseredettsége! Vagy a nílásik oldalon: a tanulni vágyó ifjúság kultúrvágya, harcoló honvédek diadalmas előnyomulása — a mi békénk, nyugodtságunk, boldogságunk érdekében! A sok disszonáns hang harmóniába hozatala, a békesség és megelégedés (a viszony. lagos boldogság!) megteremtése szociális lelket, szociális tevékenységet követel. Ennek a szociális tevékenységnek legszebb egyéni ideálja kétségtelenül nagybányai Horthy Miklósné, a kormányzó fenkölt lelkű hitvese. Az ország hosszú és békességes éveken keresztül érezte az ő .áldozatos, soha nem pihenő tevékenységének ,áldásait; és most, mikor nemzetünk ;és hitünk becsülete védelemre szólította fiainkat, még erősebben erezzük az ő szerető és gondoskodó szívének melegét. Hqgy csak a legnagyobbakat említsük, elég ha az évente megismétlődő karácsonyi és téli segélyakcióra, a munkátlanság megszüntetésére, a napközi otthonokra, a hajléktalanok menhelyeire, a katonatisztek özvegyéinek otthonára, a család- és gyermekvédelem eléggé fel nem becsülhető eredményeire, a munkaés tanulmányi segélyek állandó folyósítására, a »Magyar a magyarért« felvidéki nemzeti ,akcióra, a munkások támogatására, a vöröskeresztes Szeretet-otthonokra s honvédeinknek fontos szeretetcsomagokkal való ellátására gondolunk! Mennyi tér! Mennyi munka! Mennyi eredmény! S ami legszebb e rengeteg munka elvállalásában és elvégzésében, ami ideális magaslatra emeli úgy Horthy Miklósnét, mint minden szociális gondolatát, az, hogy ez a sok és sokirányú munka adminisztrációs fköltség nélkül történik! A sok gyakorlati akciónak ez a legideálisabb vonása. Minden tekintetben reá vall a iszociális társadalmi tevékenységek legfőbb irányítójára, a főméltóságú asszony nagy szívére lés humánus lelkére. (sp.) A menhelyi gyermekekről lapunk mult számában irott cikkem élénk érdeklődést keltett azok körében, akik az élet kis hajótöröttjeinek, a menhelyi gyermekeknek a sorsát szivükön viselik. Voltak, akik sorsukhoz adatokat szolgáltattak, de egyáltalán nem volt szenzációhajhászat a célom, amikor cikkemmel reátereltem a figyelmet az államilag gondozott gyermekek problémájára, amelyet az emberszeretet törvényei szerint kell mielőbb gyökeresen megoldani. De nincs is szükségem adatokra. A magam szemeivel látok bele ezeknek az apró emberkéknek életébe, ép azért emeltem fel minden nógatás nélkül gyenge szavamat érdekükben. De meg minden telephelynek, így Pápának is van védőnője, akinek hivatalból kötelessége éber figyelemmel kisérni a felügyelete alá tartozó menhelyi gyermekek sorsát, s ha a nap különböző szakában megtartott látogatásai alkalmával azt tapasztalná, hogy valamely gyermek akár testi, akár erkölcsi tekintetben nincs megfelelő környezetben, annak máshova elhelyezéséről azonnal intézkedni. Hiszem, hogy e tekintetben meg is teszi a kötelességét maradéktalanul. Mivel azonban teljes tárgyilagossággal akarok szólni a kérdéshez, meg kell azt is őszintén mondanom, hogy maga az állam is igen szűkmarkú a saját gondozottaival szemben. Mielőtt e sorok írásába bele kezdettem volna, véletlenül kezembe akadt a Magyar Vetés című lap e hó 21-i száma, s ebben Török Pista nagyobbacska lelencgyermek a szerkesztőnek levelet írván, elmondja, hogy neki nincs sem apja, sem anyja, de jelenlegi nevelőszülei, a — saját írását idézem — „Péter bácsi, meg a Kati néni jobbak, mint a szüleim voltak, mert ők nem tagadnak meg. Pedig a lelencből csak havi kilenc pöngőt, egy évre nyári meg téli ruhát, egy pár cipőt, meg orvost adnak értem". Igazán nevetséges, vagy tán inkább szégyenletes összeg: havi kilenc pengő, napi 30 fillér. Ezért kell a Török Pistáknak, meg Balogh Laciknak napjában legalább háromszor enni adni, részükre fekhelyről és meleg szobáról gondoskodni. Valóban a krisztusi szeretetnek kell áthatnia annak a lelkét, aki ezeknek a szerencsétleneknek a sorsát felkarolja olyan módon, mint ahogyan ezt Török Pista nevelőszülei, a jóságos Péter bácsi és a Kati néni teszik. ' De nem mindenkinek van meg a módja hozzá, hogy szive sugallatát követve, a legragyogóbb erényt, az emberszeretetet gyakorolhatná menhelyi gyermekek felnevelésével, mert hisz magának is alig kerül kenyér mindannap az asztalára. Ennek lehetővé tétele céljából is fel kell okvetlen emelni a szánalmasan csekély tartásdíjat legalább havi 20 P-re, mely esetben bizonyára máskép, jobban gondoznák őket azok is, akik nem a lélek indításából, hanem számításból fogadták magukhoz őket. De meg a menhelyi gondozottak is a magyar hazának a gyermekei ép úgy, mint azok, akik kedvezőbb családi körülmények között jöttek a világra és mégis érzik az állam segítő kezét. Sokat beszélünk mostanában gyermekvédelemről, egykéről, a meg nem születettekről, karoljuk fel tehát melegebben a megszületett, köztünk élő s szomorú arccal köztünk járó apró menhelyi gondozottaknak a sorsát. Minden hímes szónál, minden Demosthenesnél szebben beszél a tett, bizonyítsuk be tehát tettekkel a gyermekek iránti szeretetünket a társadalom minden rétegénél, következéskép a menhelyi gyermekeknél is. Befejezésül örömömnek adok kifejezést affelett az értesülésem felett, hogy illetékes helyen történt már ez érdemben valami megmozdulás, s azzal a jóreménységgel biztatom magamat, hogy tán nemsokára lesz is annak foganatja. Adja Isten, hogy így legyen ! Nánik Pál. KI TUDJA, MELYIK JOBB ? . . . Ki tudja melyik jobb . .. az-e, ha kezünket egy másik kéz fogja, Hogyha ajkunk titkon azt a szót: szeretlek, százszor is elmondja. Vagy ha soha senkit nem szerettünk igaz, forró szerelemmel, Ha a szivünk nem hitt s a szánk „igen" helyett, felelt hideg „nem"-mel, Ki tudja melyik jobb ? ... Ki tudja mikor jobb ? . . . tán akkor, ha ketten járjuk a Golgotát, Vagy, ha magad hordod a nehéz keresztet, amelyet sorsod ád. Ha szived oltára soha nem viselte a szerelem ékét, Avagy, ha volt párja és te megőrizted a hűtlen emlékét, Ki tudja mikor jobb ? . . . Akkor volna az jó, hogyha kéz a kézben mindig megmaradna, Ha, mint örökvaló, élne a szeretet, tettekbe', szavakba', Ha bút és rossz sorsot egyformán viselnénk, mint közös terheket, Oltárt és koporsót aranyhiddal kötne össze a szeretet, Akkor volna az jó . . . Pápa. jájifai Gömbös Séndorné. A pápadereskei téli gazdasági tanfolyam záróvizsgája. Nagy nemzeti érdek: a magyar élet megerősítése fűződik ahhoz, hogy a magyar földmíves és gazdatársadalom, a magyar falu szakképzettsége, általános műveltsége minél magasabb fokra emelkedjék. Ezt a célt szolgálják azok a téli gazdasági tanfolyamok, amelyeket a m. kir. földmívelésügyi minisztérium engedélyével, szakszerű vezetés mellett az ország különböző helyein tartanak. Ezeknek a tanfolyamoknak szinte fel sem mérhatő, értékes kihatásai vannak különösen a magyar falura. A téli hónapok estéi nem üres időtöltéssel, nem korcsmai duhajkodások és Ízetlenségek között telnek el, hanem komoly tanulmányozással, szakszerű kérdésekről folytatott közvetlen beszélgetésekkel, az általános ismeretkörből vett kérdések feldolgozásával. Ilyen módon nemcsak a tanfolyam hallga tóinak szakismeretei gazdagodnak, nemcsak azok általános ismeretköre bővül, de rajtuk keresztül a lakosság többi tagja is részesül a tanfolyam áldásos hatásaiban. Nagyon fontos körülmény az is, hogy a téli gazdasági tanfolyamon keresztül tudatosabbá, szakszerűbbé válik a hivatásos mezőgazdasági munkía! s teljesebbé lesz az a 'lelki és gazdasági összeg forrás, amelynek hiányát a magyar földmíves és gazdatársadalom eddig nagyon is érezte. Ezek a kihatások mutatják annak a munkának jelentőségét, amelyet a pápadereskei téli gazdasági tanfolyam vezetésével és tartásával a pápai mezőgazdasági szakiskola igazgatója.: Koperniczky István s az iskola tanári kara végzett. Ez a munka nemzetnevelő és országépítő munka s ha' meggondoljuk azt is, hogy ,az előadóknak sokszor zord időjárásban kellett kijárni, — úgy nyilvánvaló, hogy a végzett munka áldozatos munka is volt. De nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy milyen sokat tehetnek a magyar faluért annak közvetlen szellemi vezetői: pap, tanító, jegyző. Ára ÍO fillér.