Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-12-26 / 52. szám

Korcsma-átvétel. Tisztelettel értesítem Pápa város és vidéke nagyérdemű közönségét, hogy a Batthyány-utca 1. szám alatti (Gerecs-féle) beszálló-korcsmát bérbe vettem, s azt Szilveszter-este ünnepé­lyesen megnyitom. Amidőn ezt köztudomásra hozom, ígérem, hogy elsőrendű italok pontos és figyelmes ki­szolgálásával igyekezem magamat t. vendégeim állandó pártfogására érdemessé tenni. Kérve a nagyérdemű közönség becses pártfogását, vagyok kiváló tisztelettel: IÉJIETH JÓZiEF hentes és korcsmáros, A leleplezett Sztalin-orgona. (Honvéd haditudósító-század. Óvári-Óss József zászlós.) A június végén megindult általános nagy támadás óta egyre visszatérő jellegzetessége a magyar arcvonalszakaszon dúló szovjettáma­djáisoknak a sűrű tömegben bevetett nehéz gyalogsági fegyverek használata. A vörös had­sereg nagymértékben alkalmazza a kis-, kö­zép- és egészen nagykaliberű aknákat, amel­lett, hogy védekezésében igen sok nehéz-gép­puskára és nehézpuskára támaszkodik, a gép­pisztolyok tömegéről és a könnyű golyószó­rókról nem is beszélve. Van azonban az oroszoknak egy nemrég használatos új és veszedelmes fegyvere, az úgynevezett »Katyuska«, amelyet a bakahumor »Sztalin-orgoná«-nak nevezett el. Sokszor hall­hattuk emlegetni a »Sztalin-)orgoná«-t, hadi­tudósításokban sokszor olvashattunk róla, rész­letek azonban mindeddig nem váltak ismere­tessé erről az újfajta vörös fegyverről. Ennek meg is van a magyarázata. A »Ka­tyuskát« ugyanis kezelőszemélyzetével együtt a legáthatolhatatlanabb, legsűrűbb titokzatos­ság veszi körül. Működése, berendezése, még a vörös hadsereg vezérkari tisztjei előtt is hétpecsétes titok. Tabu a »Katyuska«, amelyet nemcsak hogy érinteni, nézni, de megközelí­teni sem szabad, sem tisztnek, sem legény-' iségnek. Aki a könyörtelenül szigorú tabu-tör­vényt megszegi, azonnal, a helyszínen, mind-ein külön bíráskodás nélkül halállal bűnhődik. Hogy a »Katyuska« titkát megőrizzék, a vö­jllösek elképzelhetetlenül messze mentek az óvatosságban. Kezelőszemélyzetét a legnal-* gyobb óvatosságban képezték ki és az embere­ket a kommunista párt legmegbízhatóbb, hét­próbás tagjaiból válogatták össze. Kiképzé­sük során valamennyiüknek külön esküt kel­lett tenniök, amellyel megfogadták, hogy in­kább elpusztulnak, alávetik magukat a leg­nagyobb kínzásoknak is, de a »Katyuska« tit­kát el nem árulják. Abban az esetben pedig, ha a »Katyuska« közvetlen veszedelembe ke­rülne, a náluk levő robbanóanyaggal felrob­bantják, mielőtt az ellenség kezébe kerül-? hetne. Annyira féltették a vörösök ezt a fegy­vert, hogy a terepen is, a különböző arcvonalé szakaszokon csak a legválságosabb helyzetek­ben alkalmazták, akkor is csak szórványosan. A »Katyuska« például egy-két sorozatnál töb­bet nem igen szokott lőni egynegy helyen. Az ill ető arcvonal szakasz parancsnokának sincs tu­domása arról, hogy a»Katyuska« tüzelőállásba érkezett, hanem legtöbbször ő is csak a »Ka^ tyuska« lövedékeinek jellegzetes robbanásaiból tudja meg, hogy a nehéz fegyver munkában van. Pár percnyi tüzelés után a »Katyuskát« éppolyan gyorsan, ahogy hozták, elviszik tü­zelőállásából, nehogy az ellenség bemérhesse a tüzelőállást és így megsemmisíthesse a fél­tett és drága fegyvert. Hiába volt azonban minden óvatosság, kö­rültekintés és titokzatosság, a »Katyuskából« két példány mégis csak magyar kézre került az egyik ütközetben. Az előretolt bolsevista gárdaezredeket — a vörös hadsereg elitjeit — a megsemmisítés veszélye fenyegette az elszántan és keményen előretörő honvéd csa­patok rohamvállalkozásai után. Mint utolsó mentség érkezett állásba két »Sztalin <non­gona«. Egy önfeláldozó őrmester, mit sem törődve a rendkívül heves tüzeléssel, a szinte záporozó aknákkal, kis csapatával bátran előre­tört az itt keletre hajló Don mentén, a dom'4 bok oltalma alatt és oldaltámadással rajtaütöt­tek két »Sztalin-orgonán«. A meglepett vörö­seknek a védekezésre sem volt idejük már és így a két veszedelmes fegyver épen és sértet­lenül került magyar kézre. Lássuk ezután, mi is az a »Sztalunor­gona«. Lényegében véve újrendszerű aknaM vető, amelyből rakétaszerűén, egy sínrend­szerről több aknát lőnek ki. A csövet tehát sin helyettesíti. Nyolc ilyen sin van egymás mellett a »Sztalin-!orgonán«, de vannak két-, három- és négysorosak is, vagyis tizenhat,; huszonnégy és harminckétlövetüek. Az egyes lövedékeket gyors egymásutánban sütik el kü­lönleges berendezés segítségével, a robbanáj­sok tehát géppuskaszerűen követik egymást. Egy harminckétlövetű »Sztalin-orgona« körül­belül „200—250 méter sugarú körben fejti ki hatását, amely az aknáéval teljesen megegye­zik, itt azonban meg is állapíthatjuk, hogy er­kölcsi hatása jóval nagyobb a valóságos ha­tásánál, tehát inkább kellemetlen hangjával, mint szilánkjaival hat. Ma, hogy a »I<atyuska« körül terjengő titokfátyol szétfoszlott, szétfoszlottak azok a legendák is, amelyek a »Katyuskáról« a har­coló csapatok között keringtek. A »Katyuska« ma már sokat veszített varázserejéből és nem is okoz különösebb meglepetést, ha egyik!-* másik arcvonalszakaszon felhangzik a »Szta­lin-orgona« rekedt búgása. Legfeljebb, ha va­lamelyik öreg frontróka odadörmögi társának: —• Orgonálnak már Sztálin elvtársék ... Emelkedett a város sportnivója. Büszkén számolunk be városunk labda­rugó sportjáról, mely az őszi szezonban roha­mosan ívelt felfelé. Sajnos, csak a Perutz rep­rezentáns csapatáról mondhatjuk el az idén, hogy várakozáson felüli eredményt érve el, nemcsak a város, nemcsak a kerület, hanem az egyetemes magyar labdarugósportnak építő munkájában hatékonyan fejtett ki eredményes tevékenységet. Perutz, a város dicséretre méltó csapata megtette a kötelességét, miután a nem­zeti bajnokság második osztályában a bajnoki táblázaton előkelő helyet vívott ki magának. Büszkék lehetnek a pápaiak, hogy a Perutz az NBB-ben a legerősebb csapatokkal szemben vivta ki magának az előkelő helyet, mely kö­rülmény neki épugy, mint a város sportjának tekintélyét úgy kifelé, mint befelé növelte s a labdarúgás legfőbb erényeivel megáldott Perutz fejlődésének tetőfokára emelkedett. Perutznál kitűnő játékosokat ismertünk meg. A védelem­ben Matusek, Hoffmann, Szakács-betonvédelem áttörhetetlen volt. Ezt bizonyítja a gólarány. Ez előtt príma fedezetsor támogatta a csatársor eredményes munkáját. Egyénileg senkit sem szabad lebecsülnünk, akik esetleg gyengébben szerepeltek, de nem is dicsérjük fel magasra azokat, akik részesei a második hely meg­szerzésének. Röviden taglalva a csapat őszi szereplését, a Perutz a jövő csapata, amely — reméljük — a sporttársadalom általános örömére tavasszal meghozza azt a sikert, mely mindnyájunk óhaja: a NBB-be való bejutást. Másik csapatunk, a Kinizsi szomorú ak­kordokkal zárta a szezont. Nem volt kedve, nem volt szerencséje, akarmit csinált a csapat, erejének végső megfeszítésével sem bírt a pech­szériától menekülni. Tavaszah nagy meglepetésben lesz része a pápai sporttársadalomnak. Ezt még egyelőre titkolják, de annyit elárulhatunk, hogy egész­séges labdarugósport kiépítése van alakulóban. Perutz második csapata az eiső osztályban tűrhetően állta meg a helyét. Kinizsi második csapata a másodosztályban küzdve, figyelemre méltó eredményekkel tette emlékezetessé az őszi szezont. Minden rendben volt az ősz folyamán, csak a közönséggel volt baj. Főként azokkal, akiknek úgy sincs sok szavuk a mai időkben. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy egész­séges magyar sport fejlődjön ki Pápán, ezt pe­dig csak úgy érhetjük el, ha sportszerűen vi­selkedünk és nézzük végig a mérkőzéseket és nem sértegetjük a játékvezetőket, a partjelzőket, mert ez csak hátráltatja a munka célirányossá­gát és a magasabb célok elérését. A béke és szeretet előestéjén minden pá­pai sportoló szívét hassa át az egymás iránti megbecsülés szent tudata, s amikor befejeztük az őszi szezont, a pápai sporttársadalom min­den tagjának kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog, reményteljes új-esztendőt kívánunk. Maíics József. Köszönetnyilvánítás, Mindazoknak, kik forrón szeretett jó édes anyánk, a szerető testvér, jó rokon ÖZV. SZABÓ MSHÁLYNÉ szül. Pákozdy Mária elhunyta alkalmából részvétüknek kife­jezést adtak, a temetésen megjelentek, a ravatalra koszorút, virágot hoztak, vagy bármi módon igyekeztek nagy fájdal­munkat enyhíteni, ez úton mondunk hálás köszönetet. Pápa, 1942 december 22. 9 AZ ŐSZI SZÁNTÁS UTÁN A gyászoló család. Állami anyakönyvi kivonat. 1942 december 18—23-ig. SzüBettek : Kiricsi Ferenc vasbeton-szerelősegéd és Polgár Mária leánya .* Mária Valéria, ev. — Virstlein István bádogossegéd és Máríon Mária fia: Rezső, rk. — Marton János napszámos és Süle Mária leánya: Erzsébet Anna, rk. Házasságot kötöttek: László Mihály bank­tisztviselő, rk. és Szólás Katalin oki. tanítónő, rk. — Bednárszki Adolf m. kir. rendőr, rk. és Szita Rozália, rk. — Bakos Mihály napszámos, rk. és Kocsis Mária (elvált Horváth Vidorné) gyári munkásnő, ev. — Erhárt László szövőgyári munkás, ev. és Bárdosi Janka szövő­gyári munkásnő, rk. — Mészáros József szövőgyári munkás, rk. és Böröcz Margit, rk. Meghaltak: Özv. Kéringer Jánosné Kovács Esz­ter, ev., 84 éves. — Özv. Jakab Gyuláné Ulreich Mária ev., 91 éves. — Özv. Szabó Vendelné Horváth Erzsébet' rk., 78 éves. — Lukács István, rk., 5 hónapos. — Özv. Simon Sándorné Arany Anna, rk., 77 éves. — Özv. Szabó Mihályné Pákozdi Mária, rk., 58 éves. Felelős kiadó: Sándor Pál. A kiadóhivatal vezetője: Nánik Pál. Pápa, 1942, Főiskolai nyomda. — Felelős vezető: Mórocz Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents