Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-12-05 / 49. szám

Tp. Tek Főiskolai Könyvtár ^ Helyben Ref. Főiskola. MTCROJTÉLENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22.szám Előfizetés V

4 évre 2 P. Egyes szám ára 16. Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda Értekezlet a vármegyei társadalmi egyesületek munkaközösségének megalakítására. Antal miniszter nagy beszéde. Hatalmas tábor gyülekezett össze folyó hó 2-án, szerdán délután 6 órakor a városi mozgókép-színházban Veszprémben arra az értekezletre, amely célul tűzte ki annak a kér-> désnek megoldását, hogy miként lehetne a társadalmi egyesületekben rejlő erőket közös munkába állítani a nagy nemzefi feladatok megvalósítására. Ez az elgondolás vezette az értekezlet előkészítőit, akiknek élén várme-í gyénk hazafias buzgóságú főispánja: dr. Mesterházy Ferenc állott. Az értekezleten jelentős számban vettek részt a vármegye minden részéből a társadalmi szervezetek kiküldöttei is s különösen városunk társadalmi egyesületeinek képviseletében jelentek meg nagyobb számban a kiküldöttek, akik közül Hamuth János, dr. Szentimrey Sándor, dr. Biró Lucián, Ólé Sándor, dr. Pongrácz József, Hajnóczky Fe-t renc, Böröczky Lajos, Szűcs Dezső, Bakos Károly neveit sikerült feljegyezni. Az értekezelt nyitányát az a kedves köszöntés képezte, amellyel Jánossy törvényszéki •elnök leánykája — virágcsokrot nyújtva át — üdvözölte Antal minisztert. Majd a »Nemzeti Hiszekegy« eléneklése után főispánunk megnyitó szavai vezették be az értekezletet. A fő-; ispáni megnyitó először Antal miniszternek tolmácsolta a hála és köszönet szavait, majd üdvözölte a vidéki és helybeli megjelenteket, s hangsúlyozta a társadalmi egyesületek fontos szerepét a belső arcvonal szilárd kiépítésében. Mély érdeklődés kisérte Donáti György orszgy. képviselő fejtegetéseit, amelyekkel feltárta a veszélyt abban a vonatkozásban, hogy ha a nagy közösségi feladatok megoldásánál hiányzik a nemzet szervezettsége. Ez a szervezettség pedig a társadalmi egyesületek komoly együttműködésében valósulhat meg. Kö-< zös jelvi alap csak az lehet, amely a magyar birodalmi gondolaton, az egész magyar életet átható keresztyén erkölcsiségen, s a magyar közösség, magyar testvériség alapkövein nyug

1szik. Hatalmas taps követte a beszédet, amely után Beöthy Dezső veszprémi orszgy. képviselő átütő erejű, tömör beszéd kíséretében terjesztette elő a veszprémi társadalmi egyesületek nevében a munkaközösség megalakítás sára vonatkozó javaslatot, amelyet az értekezlet egyhangúlag elfogadott, s az elnöki tisztségre dr. Papp Sándor vármegyei árvaszéki elnököt választotta meg, aki az elnöki széket el is foglalta. Ezután Szabó Gyula orszgy. képviselő meggyőző erővel mutatott rá a társadalmi erők szétforgácsolásában rejlő veszélyre. Antal István miniszter azzal kezdte beszédét, hogy felfogása szerint a társadalmi egyesületek együttműködésének van egy pozitiv és negatív célja. A pozitiv célja az

T hogy közreműködjék a magyar társadalom közös ^evezőre hozásában, mindazon kérdések tekintetében, amelyekben nem lehet különbség ma-j gyar és magyar ember között. A legfontosabb ilyen kérdés ma a világháború tetőpontján (az, hogy a magyarság megmaradjon. Megmaradjon szabadnak, függetlennek, magyarnak és ezen túlmenően elérje mindazokat a nemzeti célokat, amelyek tekintetében ugyancsak egyformán gondolkozik minden magyar ember. A negatív célja pedig az legyen a tár-r sadalmi együttműködésnek, hogy erőteljes ellenállást és küzdelmet fejtse Iri a bomlasztás, a csüggesztés, a destrukció és defétizmus mindazon tünetei ellen, amelyek 1918-ban már egyszer a sir szélére juttattak bennünket. A bomlasztás és csüggesztés és a T>első erő megbontására irányuló aknamunka kül-> földi kezekből külföldi irányítás útján jutf el hozzánk. Mindazzal a céllal, hogy a belső magyar frontot felgöngyölítsék és az egész ország ismét szabad prédája legyen a reánk törő ellenségnek. 24 titkos rádió ontja az ország ellen nap, mint nap a bomlasztásnak, a társadalmi ellentétek szításának, a bizalmat-i lanság keltésének halálos mérgét, amely halálos méreg csak akkor lesz hatástalan s'zá-i munkra, ha a lelki front megbontására irányuló emez ördögi munka ellen a társadalom szervezett erői felveszik a harcot. Ez legyen tehát az egyik legfontosabb célkitűzése a veszprémi társadalmi egyesületek most megalakult együttműködésének is. A munka nem könnyű. Nem könnyű azért, mert valóban sok baj, sok gond, sok nehézség, sok hiba van a magyar életben. Hi-i bák, amelyekről tehetünk, hibák, amelyekről nem tehetünk. De ha azt vesszük tekintetbe, hogy a világraszakadt szörnyűséges nyomo-r rúság közepette mégis a mi hazánk rendje az erősebb, belső békéje a legszilárdabb, s hogy a sok nélkülözés ellenére is a mi országunk! életszínvonala más országokhoz viszonyítva kielégítőnek mondható, ez megnyugtathat ben1 nünket abban, hogy túlságos" nagy bajok még sincsenek az országban. A szociális kérdésről részletesen beszélt a miniszter. Rámutatott arra, hogy nagy hiba volna a szociális kérdésnek csupán az egyik, az igények oldalát feltárni a közvélemény előtt, mert a kötelességek oldala éppoly fontos, talán még fontosabb a nemzet szempont-t ból. Szociális igényeket kielégíteni csak akkor lehet, ha viszont a nemzeti társadalom részé

j ről nagyobb figyelmet, nagyobb áldozatkészséget, nagyobb munkateljesítményt és nagyobb lemondást tapasztalunk. Beszéde befejező részében a miniszter arra mutatott rá, hogy a világ sebeinek begyó-' gyulása csak akkor következik el, ha a nemzete közi rend és az államok belső rendje: civilizációja, kultúrája visszatér a krisztusi alapokra. Percekig zúgott a lelkes taps a miniszter beszéde után, s amikor dr. Papp Sándor elnök zárószavaival és a Himnusz eléneklésével ,az értekezlet véget ért, — a lelki meg* újúlás édes érzésével távoztak a résztvevők azí értekezlet színhelyéről. A XVII. század magyar politikájának hősei: Pázmány és Zrínyi. Irta: dr. Ónódy Dezső. A XVII. század magyar politikai adottf-i ságát az a helyzet határozza meg, hogy a nem-' zet két nagyhatalom között őrlődik: a német császár és a török szultán ereje nehezedik rá. A Habsburgoktól semmit sem várhat, ami birodalmi érdekeikkel csak a legkisebb mértékben is ellenkezik. Erdély pedig gyenge és törékeny bástyája a magyarságnak két ilyen nagyhatalommal szemben. Emberfeletjti okosság és hősiesség kellett ahhoz, hogy nemzeti létünk ebben az időben meg nem semmisült s a veszedelem, amelyben nemzetünk ebben az időben forgott, E század nagy magyarjainak galériájából két vezéregyéniség emelkedik ki, akiket a ve szedelemben forgó nemzeti lét erőteljes nemzeti öntudata szült: Pázmány Péter és gr. Zrínyi Miklós. Amit ezek a nagy magyarok tanítottak, az ma is időszerű, mert úgy \ÍU szik, örök magyar igazság Werbőczy megállapítása, hogy: »Ez a magyar királyság hódolt részeivel egyetemben, ellenségek által környezve azok torkában fekszik s ennek kön vetkeztében önállóságát mindenkor karddal és egyéb fegyverekkel kellett oltalmaznia és megvédenie. A régebbi időkben solszor előfordult, ivagy legalább is úgy tűnt fel, hogy a kereszténység és a magyarság öntudata harcban állt. bennünk. Voltak, akik elsősorban keresztények és azután magyarok, vagy megfordítva elsősorban magyarok és azután keresztények voltak. A XVII. század azonban ki tudta bé-í kíteni a kettőt, amikor a magyarság hivatását abban kereste, hogy a kereszténység védelme-, zője legyen a pogány törökkel szemben. Mindig történelmünk legtragikusabb óráiban eszmélünk rá arra, hogy magyarnak lenni nem szégyenletes, hanem dicsőséges hivatás. Ezért e kortól számítjuk az igazi nemzeti öntudat' megszületését is. Pázmány Péter (1570—1637) politikai, ideálja erősen vallásos szinezetü, mégis ;áf nemzeti szabadság és önállóság eszménye, még a vallási szakadás árkát is át tudta hidalni. Ta-> lálóan fejezi ezt ki Rákóczi György erdélyi fejedelemhez írt levelében, mikor a következőket mondja: »Ezt a kevés magyarságot jobb időkre tartanok és egymást ne fogyatnók; "ki tudja talán Isten könyörül romlott hazánkon és a természet szerint való ellenségtől (t. i. a pogány töröktől) megmenti«. A protestáns erdélyi fejedelemség fontos érték Pázmány előtt, mert éllensúlyt lát benne a Habsburg elnyomás ellen. » Tekintetünk van mostan —< írja ifjú Keménynek — a mi kegyelmes csá

r szárunk előtt, míglen Erdélyben magyar fejedelem hallatik floreálni; azontúl mindjárt gallérunk alá pökik a német.« Ha közös nemzeti érdek forog kockán, úgy Pázmány és "Bethlen Gábor is megértették egymást. Míg Pázmányban elsősorban a magyar passzivitás, a kivárás lelke szólalt meg, addig gr. Zrinyi Miklósban (1620—1664) már a cselekvés tüze égett. Nagy és nemzetmentő tettekre érezte magát elhivatottnak és mégis apró-cseprő csatározásokban volt kénytelen tehetségét elfecsérelni. Sors bona nihil aliudí Hasztalan az akarat, ha nem kedveznek neki a körülmények. A legmélyebben látó magyar államférfiak közül való; történetfilozófiája a keresztény hitből táplálkozott és ennek fényében nézi a magyar sorsfordulatokat is. Zrinyi szakítva a XVI. század hintapolitikájának elvével, új hangot üt meg: véssük! rá magunkat a legveszedelmesebbre, a tő5) rökre, de saját erőnkből! Ez a szabadság-* ideál apáról-iiúra szálló hagyomány a Zrínyieknél: élet-íhalálharc az ozmán ellen a magyar önállóságért. A nemzet elgyengült és a hosszú küzdelemben bizalma megfogyaip kozott: a Habsburg segítségben bízott, de ez is önálló nemzeti létét fenyegette. Ezért Zrínyinek szinte jelszava a saját erőnkből. A magyar szabadság-eszmény megközelítését a nagyműveltségű költő, hadvezér és politikus minden oldalról magasabb szintézisben lá;tja. A szabadság útját az erkölcsben, a nemzet belső lelki megújulásában kereste. Csakis az erkölcs megjavulása mentheti m£g az országot: ez a török áfium ellen való orvosság. S e nagy nemzeti parainezisében kiáltja oda az azóta már szállóigévé lett híres jelszót: »Ne bántsd a magyart!« Mikor a magyar szabadság érvényreju|tásának útját fürkészi, lobogó terrfperamenjtuma helyett a hideg észre hallgat. Sorra I mmm N^fif/VW