Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-02-07 / 6. szám

harmadrendű közlekedési, illetőleg lakóutak ma­radtak. A város expanzív jellegének 40 éves erőfeszítésre volt szüksége, hogy a béklyókat széttörje és a polgári iskolának egy távolabbi ponton való felépítésével a fejlődést megindítsa. A városrendezés nem vonalzóval és város­részek lebontásával történik, hanem a város térbeli kialakítását befolyásoló tényezők életre­hívásával. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy bár a megszokottságánál fogva a járásbíróság régi épületénék helyén való felépítése elsőre leg­szimpatikusabbnak látszik, városfejlesztés szem­pontjából hátrányos, nem említve azt a körül­ményt, hogy a járásbíróságnak az építkezés idejére való ideiglenes elhelyezése — mint azt Antal István államtitkár úr megállapította — olyan tarthatatlan helyzetet teremthet, amelyért a felelősséget vállalni nem lehet. Ezek után marad a további három elhelyezési mód, melyek a városrendezés szempontjából a központtól egyenlő távolságra fekszenek. A Korona-vendéglő, illetőleg a városi szegénybérház telke eltekintve attól, hogy az építkezés előtt bontani kell, az épület elhelye­zése szempontjából megfelelő. Hátrányosnak mondható, hogy a hivatal észak-keleti homlok­zattal bírna, ami olyan nyílt téren nem szeren­csés. Városképi szempontból nagyobb kifogás eshet ellene, mert egy olyan alakú és elhelye­zésű téren fekszik, amelynek megfelelő kialakí­tása csak az esetben volna lehetséges, ha az egész környező kerületet kisajátítanák, a térnek megfelelő formát adnának és egységes terv alapján az új parcellákon az igazságügy palo­tájához és Pápa városához méltó épületeket emelnének. Ennek rendkívül nagy nehézségeivel azt hiszem nem kell bővebben foglalkozni. Már pedig ha az igazságügyi palotát oda építik, en­nek előbb vagy utóbb, jelen esetben csakis utóbb, de be kell következnie. A tulajdonjog­nak ilyen módon való háborgatása nem volna jó hatással a város társadalmi- és kultúr életé­nek fejlődésére. A Major-utcai Grünwald-féle telek csak a járásbíróság palotájának elhelyezésére volna al­kalmas, de teljesen lehetetlen volna annak kör­nyékét a legnagyobb jóindulattal is oly módon fejleszteni, hogy abból a járásbíróság környe­zetének megfelelő városkép kialakítása származ­zék. Ezt egyébként az Igazságügyminiszter úr kiküldöttje is megállapította. Végül rendelkezésre áll még a Major-utca folytatásában levő Szeleczky-féle telektömb, me­lyen ma csak néhány épület áll. Ez a város központjától körülbelül ugyanolyan távolságra van, mint az előző két telek, így hát azoknak minden előnyét magában foglalja. Ez a telek­tömb volna az, melyen az előzőkben említett összes hiányok pótolhatók volnának és a város anyagi megterhelés nélkül a járásbíróság palo­tájának hozzá méltó környezetet lehet biztosítani. Nekem jutott először az feladat, hogy hozzászóljak ahhoz, hogy az itt való elhelyezés helyes és alkalmas-e. Ekkor készült az a terv, amely olyan lehetőségeket tárt fel, amelyek a városok életében csak évszázadonkint adódnak. Ezen a telektömbön olyan téralakítás lehetsé­ges, amely végre méltó folytatását képezi Pápa régi szép képének, s amely nemcsak egy járás­bírósági épülettel, hanem egy bár kicsi, de reprezentatív jellegű városrésszel gazdagítaná Pápát. A járásbíróság palotája délkeleti fronttal épülne meg és ehhez csatlakozna egy négyzet­alakú árkádos tér, amely tulajdonképen egysé­gesen kialakított magánházakból állana. Ehhez a térhez csatlakozó utcaszakaszok egy emeletes, korszerű lakóházaktól volnának szegélyezve és ez egyidejűleg a városban mutatkozó lakáshiányt is enyhítené. A Major-utcát az iparügyi minisz­térium városrendezési szakosztálya főútvonallá jelölte ki, a városrendezési terven annak foly­tatását és további kiépítését határozta el. Ezek szerint ennek az új városrésznek kialakítása a várost egyáltalában nem terhelné, sőt mint ké­sőbbiekben fogom kimutatni, jelentős munka­alkalmat és így nagy adóbevételt jelentene. A járásbírósági palota környezetét képező házak felépítése biztosítva van, hiszen az építkezési kedv nagy és az iparügyi kormányzat épen ezeknek a házépítéseknek, melyekhez kevés vas és cem ent szükséges, anyagellátását és építését szorgalmazza. Kifogásként merült fel az, hogy a telek­tömb a város alacsonyabb pontján fekszik és most beépítetlen mivoltával nehezen képzelhető el, hogy itt Pápa legszebb modern városrésze épüljön fel. Erre vonatkozólag legyen szabad utalnom az Iparügyi Miniszter úr kiküldött vá­rosrendezési szakértőjére: dr. lovag Fehrenteil Gruppenberg László mérnök szakvéleményére, aki a tervet és a telektömböt megszemlélve, azt kivitelre igen alkalmasnak találta. A tervről írni nem óhajtok, hanem annak bemutatom három távlati képét. Nem hiszem, hogy valakinek is ellenvetése volna az ellen, hogy ez a városban megépüljön és méltán hir­desse Pápának nemcsak ősi, hanem modern kulturáját is Nem megvetendő szempont az sem, hogy míg a járásbírósági palota felépítése cca 700.000 P-be kerülne, addig ennek a keresztülvitele még további 2,500.000—3,000.000 P magántőke bekapcsolódását is jelentené, amelynek cca 45%-a munkabér lévén több mint 1 1/ 2 millió pengőt juttatna a város iparosságának és mun­kásságának. Ez az óriási gazdasági fellendülés a város adójövedelmét is jelentősen felemelné. Kötelességem volt, mint magyar építész­nek, hogy a városnak ezt a problémáját meg­világítsam, s úgy érzem, kötelessége minden­kinek, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, ezeket a szempontokat figyelembevenni; ezt az elgon­dolást és tervet alaposan megvizsgálni és lelki­ismereti kérdéssé tenni azt, hogy vájjon indo­kolt-e esetleges tévedések alapján a várost, amelynek élete évszázadokra nyúlik, megfosz­tani attól, hogy korának és kultúrájának méltó emléket állítson és polgárságát a mai nehéz viszonyok között másfélmillió pengő munka- és keresetlehetőséggel gazdagítsa. Budapest. " Lechner Kamill. * * * Készséggel közöljük Lechner Kamill neves fővá­rosi építész fenti cikkét, noha megmaradunk eredeti álláspontunk mellett, hogy a járásbírósági székház régi helyén, a Fő-utcán épüljön fel, amikor az utcarendezés is kívánt módon megoldást nyerne. Ámha ez nem csüg­gedő reményeink ellenére még sem történhetnék meg, megfontolandónak és elfogadhatónak tartjuk a Korona­utcai megoldást is. Szerk. A Darmol hashajtót utánozzák Ügyeljen, mert minden tablettán a „DARMOL" szónak és T alakú bevágásnak kell lenni. Kimondot­tan eredeti csomagolásban kérje. ÚJDONSÁGOK. Elpattant egy húr . . . Elpattant a húr, elnémult a hegedű. Nyári Feri letette örökre a vonót. Nem keresi föl többé sem családját, hogy megossza velük szű­kös keresményét; sem a „bandát", hogy hűsé­gesen kontrázzon a prímhegedű síró-rívó-méla­bús-pattogó dallamainak; sem ismerőseit, sem barátait, hogy szerényen bár, de eldicsekedjék zenei sikereivel; sem e lap szerkesztőjét, hogy megbeszélje vele művészi terveit, vagy hogy sokatmondó és bizakodó mosolyával átadjon neki egy kis dalt, vagy egy indulót közlésre. Nem. Nyári Feri a muzsikus, a dalszerző és „tanult" népzenész nincs többé. Elragadta tőlünk a kérlelhetetlen Halál élete javakorában. Elment anélkül, hogy szólt volna, milyen nagy útra készül. Elment búcsúzatlanul. Azaz mégsem ! Itt hagyta emlékét a szí­vünkben és mi épúgy megsiratjuk, mint a vesz­tes család. Azon kevésszámú népzenészek egyike volt ő, aki nemcsak gyakorlatilag, hanem elméletileg is értett a dalhoz. Állandóan tanult, verselt, komponált s dicsőségről álmodott. Országos dalpályázaton számtalan dicséretet, oklevelet, koszorút és jutalmat is nyert. Zenei körökben ismerték a nevét. Méla­bús dalszerzeményeit sok helyen játsszák. Egy kis verses kötete is megjelent a világháború után, melyet végigküzdött,. vagy amint a sors hozta magával: végigmuzsikált az orosz fron­ton. Ezek őrzik az ő emlékét . . . Fájdalom, temetése egyszerű, csöndes, művésztemetés és nem cigánytemetés volt. A sorstársak nem húz­tak búcsúdalokat temetésén. Hegedű helyett csak a téli szél sivított és fütyölt vigasztalanúl . . . Ezután már nem mi hallgatjuk őt, hanem ő hallgatja boldog mosollyal a szférák zenéjét. (sp.) — Ügyeletes gyógyszertári szolgálat. A héten az Irgalmasrend gyógyszertár tart ügyeletes szolgálatot február 9—15-ig. — A veszprémi káptalan gyásza. Káuzli Dezső apostoli főjegyző, a veszprémi székes­káptalan nagyprépostja, ált. püspöki helynök, vasárnap 87 éves korában meghalt. Egész ka­nonoki jövedelmét egyházi alkotásokra fordí­totta. A somogyinegyei Inkén plébánia-templo­mot és kultúrházat építtetett. Temetése szerdán reggel 9 órakor volt a veszprémi székesegyház­ban. A rekviemet Czapik Gyula veszprémi püspök mondta. Az elhúnyt nagyprépost földi marad­ványait ideiglenesen a veszprémi székesegyház kriptájába helyezték el, majd később Inkére fogják szállítani. — Dr. Ágh fános kinevezése. A Kor­mányzó dr. Ágh János min. osztálytanácsost, országgyűlési képviselőnk titkárát, aki Pápán is sokszor megjelent képviselőnk kíséretében, a közélelmezési minisztériumhoz miniszteri ta­nácsossá nevezte ki. — Mezőgazdasági bizottsági ülés. A pápai járási mezőgazdasági bizottság február 3-án, Szabadhegy Elemér m. kir. gazdasági főtanácsos elnöklete alatt tartott ülésében töb­bek között foglalkozott a pápai járásbírósági székház építésének kérdésével. Többek hozzá­szólása után a bizottság a leghatározottabban állást foglalt az ellen a terv ellen, hogy a járás­bíróság jelenlegi helyéről elvitessék és annak új épülete a Korona-vendéglő helyén épüljön fel. Ugyancsak a leghatározottabban állást fog­lalt amellett, hogy az új székház a régi helyen épüljön fel, vagy ha ennek esetleg bárminemű akadálya lenne, úgy feltétlenül a régi hely - kö­zelében, a város központjában. Elhatározta a bizottság egyhangú lelkesedéssel azt is, hogy ez ügyben felirattal fordul az igazságügyminisz­terhez és annak átnyújtása végett küldöttségi­leg keresi fel a minisztert. — Lelkész-esküvő. Csütörtökön délután 3 órakor fényes esküvő volt a körmendi refor­mátus templomban. Tóth Kálmán zánkai refor­mátus lelkész tartotta esküvőjét Kerecsényi Vilma okleveles tanítónő úrleánnyal, Kerecsényi Sán­dor körmendi birtokos és neje Cseke Zsófia ked­ves leányával. Az esketési szertartást dr. Tóth Endre, a pápai református theologiai akadémia tanára, a vőlegény testvérbátyja végezte maga­san szárnyaló beszéddel nagy közönség jelenlé­tében. Az esketési szertartást kiegészítette egy közének és Szabados Margit szólóéneke Barsiné Fülöp Erzsébet tanítónő orgonakiséretével. — OTI-székház — Veszprémben. Az Országos Társadalombiztosító Intézet Veszprémi Kerületi Pénztára kezdeményező lépése alapján az intézmény országos elnöksége hozzájárult ahhoz, hogy 720.000 P költséggel Veszprémben új kerületi pénztári épületet emeltet. A kor­szerűen felszerelhető és egészségügyi célokat is szolgáló, az előirányzott összeg nagyságát te­kintve feltétlenül nagyszabású épület létesülését természetesen nagy örömmel vette tudomásul székvárosunk közönsége. Hisszük, hogy nekik nem kell majd annyi ideig várni a megvalósu­lásra, mint amennyi idő óta Pápa városa várja a már évek előtt kilátásba helyezett itteni OTI­székház átépítését. Csak úgy mellékesen jegyez­zük meg, hogy veszprémi laptársunk híradása szerint az ottani székházhoz szükséges telket maga az OTI veszi meg, míg Pápának a szük­séges telket magának kellett megvásárolnia. — Perutzgyáriak honvédeinkért. V. Valényi Jenő főmérnök és Papp László főműhely­vezető közreműködésével a gyár lakatos mű­helyében dolgozó munkások 2000 drb. cigaret­tát gyűjtöttek össze a fronton harcoló magyar honvédeknek. Perutz=táncesíély február 7=én a Griff=szálló termeiben.

Next

/
Thumbnails
Contents