Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-10-31 / 44. szám

PÁPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca 22. szám Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Szerkesztőség: Levente-utca 22. szám Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Előfizetés V

4 évre 2 P. Egyes szám ára 16. SZŰCS DEZSŐ. SÁNDOR PÁL. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60. SZŰCS DEZSŐ. a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda. Megjöttek a székely gyermekek! Vasárnap este lelkes kis társaság várta az állomásra érkező kilenc székely fiút. Az elemi iskolába járó 8—12 éves fiúk vidám arccal és nótás kedvvel néztek szembe először azo"kíkal a pápaiakkal, akik könnyes szemmel (nézték a sokat szenvedett Erdély igéretét a gyermekszemek csodaparazsában. Azt kérdezheti valaki: Kik józták őket? Azok hozták, akik sok szófia magyarkodás helyett szeretetüket és áldozatukat rá álcarják csókolni a székely-magyar testvér fiára, hogy véle és benne egyek legyenek az örök magyar hivatás szenvedésvállálásában. Hogy miért hozták őket? Azért, mert 7—9 tagú szegény családok rongyoskodó szejnefényei, akikre mindig az örök Őrség vértékozlása vár. Erre az őrségvállalásra akarjuk őket még jobban elkötelezni a testvérszeretet előlegezett örökségével. Itt tanulni fognak. Megismerjük majd a beléjük hullatott képességeket és legyen mindegyik az, aki lehet. Ne legyen szegényroingy, ami eltakarja előlük a tehetség szárnyemelkedésének útját, ne legyen üres ládafia, amelyen kihullik a szivekből a beléjük öröklött Istenszikra. De nem magunknak és nem Dunántúlnak neveljük őket, hanem a nagy virrasztások vérrel avatott bástyájára indulnak, vissza Erdő•elvére, az örök harcok és örök ébredések bölcsőjébe. Tudjuk, hogy itt is vannak rongyosok', tudjuk, hogy itt is vannak tehetséges, szegény gyermekek, akik a szegényátok csipkebokrában várnak a szeretet csodacsókjára... és mégis elhoztuk őket, mert ,az elszakadt világ 22 évének megszakadt életfonalát akarjuk újraszőni ezzel a sorsközösségvállalássál. És mégis elhoztuk őket, hogy akiknek sem az itthoni, sem a távoli magyar palánták hervadása még sohasem hervasztotta el örömrózsáit, most hervassza és tüzesítse az új felelősség hamu alá hamvadt lobogása. Itt vannak. Nem a nfíéink, hanem a nemzeté. A tiétek és mindnyájunkéi! Szeressétek őket, mert egyek vagyunk, szeressétek őket, mert ez a szeretet a pecsét a szivünkön, hogy magyarok akarunk maradni. Megjöttek a székely gyermekek! Bárcsak otthonra lelnének itt a szivetek szeretetben lobogó tűzhelyénél! Bácsi Sándor. Érettségizett iparostanoncok. Az érettséginek hajdan és a közelmúltban nagy varázsa volt. Boldog tulajdonosait különleges jogokkal ruházta fel s a közéletben óriási előnyöket biztosított azokkal szemben, akik nem rendelkeztek érettségi bizonyítványnyal. Ezek vagy csodálatos bámulattal, vagy valami fájdalmas irigységgel tekintettek fel amazokra. Az első világháború idején már lassan megindult az értékeltolódás. Érettségizett ifjaink mind többen és többen helyezkedtek el a kereskedői pályákon. Most pedig, a második világháború idején és forgatagában azt látjuk, hogy az ipari pályákat is jtezdik ellepni az érettségizettek. Nem is szőíva arról, hogy »érett« gazda már régebben is sok volt hazánkban. Mikor azt olvassuk most, hogy szomszéd városunkban, Győrött, a mult évben 35, mondd harmincöt érettségivel rendelkező iparostanonc szabadult fel, önként tolul ajakunkra a klasszikus fölkiáltás: Quae mutatio rerum!? Igen. Fordult a világ, nagyot változtak az tmberek, nagyon eltolódtak az értékek! Örvendetes tény azonban, hogy nem a szellemiek rovására, hanem a gyákorlati pályák, ipar es kereskedelem előnyére! És jól van ez így! Az érettségi (hisz innen-onnan |pari középiskolai érettsé

vgi is lesz) ezutá^i nemcsak a viselőjének ad díszt, hanem a foglalkozásnak, az egykor lenézett iparnak is. Ez a dísz fogja hamarosan egybeterelni a különféle foglalkozást űző, de fajunkat és nemzetünket erősíteni kész, intelligens magyarokat. (sp.) ŐSZI ÉNEK. — Ilonkának. — Mikor őszi illat árad szét a légben, nehéz felhők szállnak komoran az égen, úgy érzem, hogy vége, akkor minden nyárnak, vigan szálló dalnak, enyhe napsugárnak. Hogy a letűnt órák vissza sohse jönnek, néma fájdalommal gördülnek a könnyek; fájó elmúlásról, zúg a szél a tájnak, feltépett sebekről, melyek égnek, fájnak. Szeretem, ha csendül bús dalra az ajkam, szeretem a múltba visszalopni magam, utait csendesen, mélázva bejárni árnyas édenében várni, hosszan várni. Szeretem ha kacag, visszhangja a nyárnak, messziről emlékek, hogyha visszajárnak. Szeretek álmodni, szép leányka rólad, mikor szines alkony bús éjjelbe olvad. Belesirom neved az enyésztő tájba, az enyésztő tájba, a bús elmúlásba. Sxalay Károly. Levél a mozilátogató hölgyekhez. Engedjék meg a mélyen tisztelt mozilátogató hölgyek, hogy ez egyszer, félretéve a közérdekű ügyeket és panaszokat, róluk és nélkülük is közöljünk valamit e lap hasábjain és ez egy esetben — ellenük is. Ezzel az oppozicióval válik aztán ez a kis levél is közérdekűvé. Azok a hölgyek, akik az érdekesnél érdekesebb mozielőadásokat, bemutatókat hajadonfőn, turbánban, vagy egész kisméretű kalapban szokták végignézni, ne fárasszák magukat e sorok elolvasásával: rájuk nézve e levél nem lesz sem érdekes, sem — bosszantó. Azonban szólok sok-sok panaszos felszólalás és nem egy levél alapján azokhoz, akik nagyszélű, vagy magastetejű toronykalappal fejükön elveszik a kilátást a mögöttük ülők elől, akár kisebb, akár nagyobb termetűek is ezek. És nemcsak hogy lehetetlenné teszik a műélvezetet, hanem felesleges és megismétlődő bosszúságot okoznak. „Miért dobom ki hetenként kétszer-háromszor a pénzt, — panaszkodik több férfi (és nem egy nő is), ha kellemetlen érzelmekkel távozom?" „A mozi nem divatbemutató hely — írja egy másik panaszos — ne akarjon hát ott senki kalapjával feltűnést kelteni." Magunk is azt tanácsoljuk, hogy ha csak nem a legutolsó sorban kap valaki helyet, legyen tekintettel többi mögötte ülő mozilátogató társára. Hivatkozunk itt és kérve hivatkozunk a pápai közönség intelligenciájára és tapintatára. Elvégre van ruhatár is, vagy van mindenkinek öle, ahol a kalapját elhelyezheti. Budapesten és másutt hatósági beavatkozással oldották meg ezt a kínos divat-ügyet. Pápán ne várjunk arra, hogy ez bekövetkezzék. Intézzük el magunk! Ha pedig nem, úgy ebben a levélben, ez úton is kérjük az illetékeseket, hogy találjanak valami megoldást, valami modus vivendit, hogy e téren se legyen soha senkinek panasza a másik ellen. (s. p.) PRO PATRIA! m SÁGHI LASZLO flfo pápai születésű lövészhonvéd még ® 1941 július 29-én orosz földön, Pjat- % kován, életének 22-ik évében hősi ^ halált halt. Bronz vitézségi éremmel (Jjfa tüntették ki. & Áldás emlékére! J& Felkérjük mindazokat a gyászbaborult családokat, akiknek valamely hozzátartozója a haza védelmében hősi halált halt, hogy nevének Pro Patria! rovatunkban leendő megörökítése végett személyi adatait akár írásban, akár élőszóval rendelkezésünkre bocsátani szíveskedjenek. A Bakony* Vértesi németség a honvédekért. 16.000 P értékű készpénzt s ruhaneműt gyűjtöttek a Bakony-Vértesi Terület Volksbund helyicsoportjai a Honvédség számáraE háború minden nép számára meghatározza a jövőt, mindegyik megfelelő értékelést nyer. Amint a front mértéke a harcteljesítmény, úgy az otthoné az áldozatkészség. A magyarországi Német Népcsoport minden egyes tagja kivétel nélkül a legnagyobb lelkesedéssel tett eleget a Főméltóságú Asszony felhívásának és kapcsolódott be a téliruhagyüjtési akcióba honvédeink részére. A hazai német népcsoport ezen akcióba való bekapcsolódásával újólag bebizonyította hűségét hazája iránt s építő értékét a győzelem s a belső front szempontjából. Kereken tizenhatezer pengő értékű készpénzt s ruhaneműt gyűjtöttek a Bakony-Vértesi Terület Volksbund helyicsoportjai a honvédség számára. A gyűjtött adományokat egyrészt a községházakban, másrészt a területvezetőségnél szolgáltatták be, mely azokat rendeltetési helyére továbbította. Különösen kitűnik gyűjtési eredményével a pusztavámi helyicsoport, mely egymagában 1034 P értékű készpénzt és téliruhanemüt szolgáltatott be. így járul hozzá áldozatával a hazai német népcsoport az új Európa s egy új, szebb NagyMagyarország kialakulásához. új fényképkirakat mutatja be Önnek Karczagi^műterem utánozhatatlan művészi-szép munkáját. Kérjük megtekinteni a postával szemben.