Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-10-24 / 43. szám

RSM Tp. Tek. Főiskolai Könyvtar Ref. Főiskola. Helyben. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22.szám Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16. SZŰCS DEZSŐ. SÁNDOR PÁL. Hirdetések (tarifa szerint) "felvétetnek Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60. a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda „Integer vitae" — mint ahogyan Hora­tius mondja, s amit magyarul talán leghelye­sebben a „feddhetlen életü"-vel lehetne kife­jezni — az örök érvényű erkölcsi törvény szel­lemében ilyennek kelleue tulajdonképen lenni minden embernek. Sajnos, csak kellene ilyennek lenni. De hogy nem ilyen minden ember és hogy a bűn minden valláserkölcsi nevelés és az igazságszolgáltatás minden szigora ellenére ma is szabadon burjánzik, azt napról napra szomorúan tapasztalhatjuk. A megátalkodott go­noszt a legzordabb statáriálls intézkedések sem tartják vissza gaztetteinek elkövetésétől. De a halálos példaadásoknak végül mégis csak meg kell teremniök a maguk javító, nevelő hatá­sukat. Rá kell eszmélniök a bűnös úton pénzt szerezni és — száz eset közül kilencvenkilenc­ben — könnyelműen elfecsérelni akaróknak, hogy ha valaha, akkor ma nem lehet többé ezt a bűzös, ingoványos mocsarat járni. Nem lehet akkor, amikor a világ soha nem látott válsága közepében élünk, mást tenni, mint dol­gozni, tisztességesen és becsületesen dolgozni! Ezer és ezer lehetősége van ma a munkaalka­lomnak. Nem mondhatja senki, nem hozhatja fel senki gaztettének mentségéül, hogy: „Azért tettem, mert nem juthattam más módon betevő falathoz". Betevő falatja, ennél is több: rendes keresete ma mindenkinek akad, csak akarni kell, csak nem kell válogatni a munkában, nem kell irtózni attól, amit más millió embertársunk kész örömmel végez a maga és családja s ezzel egyetemben az emberi közösség érdekében. Aki pedig ennek szükségét nem akarja belátni, azt közösítse ki magából a társadalom, arra ám sújtson le könyörtelenül a törvény szigora, s hozzon közelebb minket ahhoz a bölcselőktől és költőktől megálmodott korhoz, amikor majd minden ember végre valóban feddhetlen életű, integer vitae lesz, s amikor nem lesz több gyá­szos alkalmunk háború közepén, elsötétítés ideje alatt elkövetett gaztettek miatt végrehaj­tott statáriális kivégzésekről olvasni. Lehet, adja meg nekünk a magyarok Istene, hogy ugyan­akkorra megszűnik az elsötétítés korszaka is és ragyogó fényözönben kel fel számunkra a béke és világosság napja. * * * Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli ref. egyházkerület okt. 23-án és 24-én tartotta évi rendes közgyűlését a kollégium dísztermében Medgyasszay Vince püspök és dr. Balogh Jenő e. ker. főgondnok elnöklete alatt. A közgyűlésen nagyon sokan jelentek meg a kerület egyházi és világi hi-» vatalos előkelőségei közül. A többek közt ott láttuk az elnökségen kívül fáji Fáy Jstván kultuszállamtitkárt, Lázár Andor nyug. igaz­ságügyminisztert, Csajághy Károly nyug. törv. elnököt, vitéz Nagy Nándor főispánt, vitéz Nagy Béla, dr. gróf Teleky Béla főispánt, Saskó Dezső alispánt, Fodor Vilmos ny. fő-» ispánt, dr. Kovács Gyula járásbírósági elnö­köt, Kovács Gyula törvényszéki elnököt, dr. László Sándor törvényszéki tanácselnököt, Do­monkos Sándor trvsz. elnököt, Inántsy Papp Elemér, Tornyos György orszgyűlési képvi­selőket, Molnár Imre gazd. főtanácsost, Koncz Rezső ny. jószágigazgatót, Magay Ferenc tör­vényszéki tanácselnököt, továbbá az egész es­peresi és egyházmegyei gondnoki kart és sok más kerületi képviselőt a különböző egyház­megyékből. Az alakulás folyamán Magay Ferencet (Kaposvár), dr. Inántsy Papp Elemért, Besse Lajos tarjáni lelkészt, Keresztes Gyula kapós* mérői lelkészt és Kiss Zoltán nyárádi lelkészt tanácsbirókká választották, illetőleg az esküt tőlük kivették. A püspöki jelentés tárgyalása kapcsán legnagyobb érdeklődést keltett Medgyasszay Vince püspök azon bejelentése, hogy mivel az E. T. XI. tc. 13. § kimondja, hogy azt a lelkipásztort, aki 75. életévét betölti, nyug­díjazni kell, ő 1943 január 13-án be fogja töl­teni élete 75. évét, ezért lelkipásztori állásá­ról lemond, ami maga után vonja a püspökn ségről való lemondását is. Az utóda megvá­lasztására a szavazati határidőt nov. 30-ban állapította meg a közgyűlés, míg a szavazat­1 bontás dec. 10-én fog megtörténni. A válasz­tási eljárásnak esetleges új szavazás esetén is be kell fejeződni január 10-ig. A közgyűlés többi határozatából kiemelendő az, hogy "a kerület a Kormányzó úr húsz éves országlása jubileumával kapcsolatos ösztöndíjhoz 2000 P-vel járul. A Darányi Ignác—Darányi Kál­mán-féle alapítvány összege főiskolai ösztöndíj céljára 10.000 P. A csurgói gimn. jubileumi alapítvány összege 100.000 P. A kerület be­kapcsolódását az »Oncsa« -munkájába kimon­dották. A segédlelkészek anyagi és szolgálati ügyeit rendezték. A fő- és középiskolai ügyek tárgyalása kapcsán elfogadták az igazgatótanácsnak ja­vaslatait, a megválasztott tanároktól az esküt kivették. Több közigazgatási és népiskolai ügy letárgyalása után a közgyűlés pénteken ert véget. A polgári iskolai előkészítő tanfolyam megnyitása. A székesfehérvári tankerületi kir. főigaz­gató — a Nemzeti Munkaközpont Pápai Szer­vezetének kérésére — polgári iskola előkészítő tanfolyamot szervezett városunkban. A szer­vezés munkájáról előzőleg már beszámoltunk lapunk hasábjain. Most arról értesültünk, hogy a tanker. kir. főigazgatóság által rendezett tanfolyam ünnepélyes megnyitása is megtör­tént október 11-én a polgári fiúiskola helyi­ségében. Dr. Rédei Tibor, a Nemzeti Munkaköz­pont Pápai Szervezetének vezetősége nevében üdvözölte az egybegyűlt hallgatókat és ismer­tette azokat az elgondolásokat, amelyek a ve­zetőséget arra késztették, hogy a tanfolyam megrendezése tárgyában kéréssel forduljon a főigazgató úrhoz. A polgári iskola ma már életszükséglet az életben boldogulni akaró munkás-rétegek számára is. Kultúrálkodásunk­hoz fontos nemzeti, sőt honvédelmi érdekek fűződnek. Köszönetet mondott dr. Kóch Nán­dor tanker. kir. főigazgatónak megértő támo­gatásáért és azért a szíves készségért, amely-i lyel a tanfolyam ügyét felkarolta. Háláját fe­jezte ki dr. Vanek Géza tanügyi tanácsos, fő­igazgatási szakelőadó iránt, aki a főigazgató úr képviseletében a szervezés nehéz munká­ját személyesen végezte el. Kívánta, hogy a tanfolyam munkáját Isten áldása kísérje. Veszely László polg. isk. igazgató, a tan­folyam vezetője ismertette ezután a hallga­tókkal a tanfolyam tanulmányi- és anyagi vonatkozású kérdéseit, kiemelve, hogy a tan­folyam csak azokra a hallgatókra nézve lehet eredményes, akik az előadásokat szorgalma­san látogatják és komoly igyekezettel kap­csolódnak bele az oktatás munkájába. A tanfolyam négy csoporttal indult meg. Az első tanítási nap október hó 15-én volt. CSILLAGOK. (írtam ezt a verset Ecsedi József, Kovács Ernő és Szabó Ágoston kedves leventéim emlékére, kiknek hősi sírjai mellett elszorult szívvel állok itt, a k . . .-i rommálőtt templom mellett.) Ni! Fénylőbb lett a Hadak útja. Ni! Megfordult a Göncöl rúdja. Égi fények furcsán ny illatok, Földről szállnak fel a csillagok. A föld szíve búcsúzón dobban. Felröppennek sűrű rajokban. Inneen-onnan, hadrontó harcból, Magyar vetéses Don-kanyarból. Álom volt tán, hogy köztünk éltek?! Úgy jöttek, mint kedves vendégek, Aztán táltosaikra szálltak, S y>hajráin az égig meg sem álltak. Árván maradt a mesevilág, Mint fagyban a cseresznyevirág. Úgy mentek el tőlünk, oly hamar, Távozásuk dicső volt, s magyar. Férfiasan állták a harcot, Míg kapták a »felsőbb«. parancsot. S bevonultak dicsőn az égbe, Csaba királyfi seregébe. Kik az Isten őrségén álltok, Könnyes mosollyal nézünk rátok. Égi hadból ránk virrasszatok, Ifjú hősök, — fényes csillagok. Valahol Oroszországban. Győri Antal őrmester. A foglyok foglyai. Honvéd haditudósító század. Ferencz Gyárfás haditudósító. — Nézzétek! Micsoda karaván! Futólépésben igyekszünk a különös me­net felé. Menetoszlopban mintegy 80 vörös ka* tona gyalogol. Két honvéd kíséri őket. A menetoszlop közepén összekötözött kézzel egy politruk (katonai biztos) egyenruháját viselő zsidó és egy vörös hadseregbeli főhadnagy halad. Megállítjuk a foglyokat. Széles mosoly­lyal engedelmeskednek a parancsnak 1 és dicse­kedve mutogatnak az összekötözött komisz­száriusra és főhadnagyra. Tolmácsunkat futólépésben rendeljük ma­gunkhoz. Egy nyilt tekintetű értelmes arcú magas orosztól gyors magyarázatot kapunk. — Meguntuk a harcot uram! — mondja* Számunkra nincs értelme tovább a háborúnak. Vörös vezetőségünk csődöt mondott. Sztá­lin nagy gazdasági és hadászati hibákat kö­vetett el. Nyomorgunk, asszonyaink és gyer­mekeink éheznek. Magunk tetvesen, rühösen, éhesen szolgálunk a vörös hadseregben. Sza­kadatlanúl azzal bolondították: a németek rö­videsen leteszik a fegyvert, mert Európába valamennyi nép ellenük lázadt. Aztán most lát­juk, hogy a németek oldalán magyarok, ola­szok, finnek, románok, dánok, belgák, spa­nyolok, sőt franciák is harcolnak. — És mit szólnak ehhez a vörös kato­nák? — kérdezzük. — Régóta lappang már mindannyiunkban

Next

/
Thumbnails
Contents