Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-10-17 / 42. szám

w Tp. rá*" KWV,

S' MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca 22. szám Előfizetés 1/

4 évre 2 P. Egyes szám ára 16. Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda Ötven esztendeje — pontosan ennyi, tehát jubiláris ideje — van annak, hogy Szapáry Gyula gróf, akkori miniszterelnök törvényjavaslatot nyújtott be a közigazgatás államosításáról. Ez a javaslat az ellenzék obstrukciója következtében csak az 1. § elfogadásáig jutott el, amely kimondta a közigazgatás államosítását. Az ellenzéket a maga heves ellenállásában nemzeti szempontok vezették. A vármegyét, mint alkotmányunk ősi bástyáját kívánták védelmezni és a törvényhatósági autonómiát sikerült is megmenteniök. Azóta sok olyan intézkedés foglaltatott törvénybe, amely az autonómia sérelme nélkül minden vonatkozásban biztosította az állam ellenőrzését a törvényhatóságok egész életmükönésére. Megmaradt azonban a tisztviselők választási rendszere, s ez — a mind ritkábbá váló, de feltétlenül szükséges politikai megnyilatkozásokon kívül — mint ősi jog féltett kincse volt az önkormányzatnak. Azonban nagy események, nagy változások következtek be. A világháború utáni különleges, nehéz viszonyok természetessé tették a központi kormányzó hatalom mind nagyobb befolyását a közigazgatás menetére. Jött aztán a trianoni béklyó levetésének ideje, az örvendetes területgyarapodások, amelyek a régi autonómiák mind több tisztviselőjének elhelyezését tették szükségessé az újra visszacsatolt vármegyék és visszatért városok közigazgatásának vitelére. Mozgásba jött — lehet mondani — az autonómiák egész tisztviselői kara. Ezzel kapcsolatban azonban személyi hiányok merültek fel itt és amott, amit tetézett a második világháborúba való bekapcsolódásunk, s a fiatalabb tisztviselők jelentős részének a harctérre való bevonulása. Ezek a körülmények tették szükségessé annak a törvényjavaslatnak benyújtását, amely ideiglenesen mngszünteti a tisztviselők választási rendszerét, s azt a központi kormányzat kezébe teszi le, amely éppen központi jellegénél fogva áttekintéssel bír az állam egész közigazgatási gépezetéről, s minden erőt oda állít be, ahol annak a köz a legtöbb hasznát látja. Maguknak a tisztviselőknek ez az új rendszer csak előnyös lehet, mert több előmeneteli lehetőséget biztosít az arra érdemes tisztviselőknek, viszont a mai nehéz és sok gyakorlati tudást igénylő viszonyok között nagyon üdvös lesz, ha felelős pozíciókra képzett és tapasztalt emberek és nem kezdő újoncok kerülnek. A törvényjavaslat legkésőbb 1947-ig kontemplálja az új rendszer fenntartását, nem tartjuk azonban kizártnak, hogy ha a gyakorlatban beválik — amiben nem kételkedünk — akkor ebben a vonatkozásban gyakorlatilag is megvalósul a közigazgatásnak ötven esztendő előtt csak egyetlen 1. és elvi §-ba foglalt államosítása. Nemzeti szempontból nem kell tartanunk ettől a változástól, mert fennmarad még mindig az önkormányzatok politikai véleménynyilvánítási joga. Ennek a gyakorlását pedig nem a tisztviselői kar, hanem mindenkor az ősi hagyományoktól áthatott és azokat rendületlenül őrizni hivatott törvényhatósági bizottság gyakorolja. Valami a városi építkezésekről. A mai nehéz élet száz, meg száz súlyos problémái közül talán a legsúlyosabb, de kétségtelenül a legfontosabb az építkezés problémája s az ezzel együttjáró lakáskérdés. Hogy mennyi minden akadály gördül ma az építkezés elé, azt mindenki jól tudja. Még aki megfelelő tőkével rendelkezik is, annak is megakasztja, vagy lehetetlenné teszi az "építkezést az anyaghiány és a szállítási nehéz-) ségek. Hogy ezek ellenére is elég szépen folytak és folynak Pápán az építkezések, az csak örömmel tölthet el mindnyájunkat, mert hiszen ebben városunk fejlődését látjuk, másrészt az itteni páratlan lakásmizériák némi enyhülését. A Kállay-kormány az Orsz. Nép- és Családvédelmi Alap (Oncsa) működése keretében az egész országban nagyszabású szociális építő munkát végez. Ez a munka jelenti a belső erőgyűjtést és szolgálja nagy időkben a belső front erősödését. Mert az ezerszámra •épülő egészséges, új házakban a lélek is új és erős lesz, új munkakedv fogan benne. 'Az új otthon meghitt légköre, a tiszta szobák, a tágas telek, az egészséges környezetben fejlődő gyermekek, a nyugodt és boldog csáládi élet mind hozzájárul a magyar erő és öntudat fokozásához. Az Alap eddig 32 : s félmillió pengőt használt fel építkezési munkálatokra. Ebből az összegből Pápának is jutott néhány ezer. Hamuth János polgármester közlése szerint Pápán is folyik az Oncsa-építkezés. A Bocsor .István utcán, volt városi telkeken öt ház épül, melyben tíz modern kislakás lesz. A házak meg valószínűleg az ősz folyamán elkészülnek és tavasszal beköltözhetők lesznek. A polgármester felvilágosítása szerint ezenkívül még három ház fog épülni az Alap-ból, ha a megfelelő anyagkiutalás megtörténik, ami tavaszra remélhető is. Ugyancsak öt modern munkásház épül a Leipnik-gyár munkásai részére a járványkórházzal szemben. Ezek a házak már tető alatt vannak és a szükséges tatarozás után a télre már várják boldog lakóikat. A Pozsonyi-utcai és a Kossuth-utcai emeletes bérházak is készen állnak és városunk szép épületei közé kerültek. A középítkezések nehezen indulnak meg, ami kissé érthetetlen. Sem az OTI, sem a járásbirósági palota nem akar megszületni. Persze anyaghiány az oka. A ref. Nőnevelő utcai frontja kiegészítésének tervezetét, mint annak idején megírtuk, úgy az építtető ref. egyházkerület, mint a város építési bizottsága többszöri helyszíni szemle után elfogadta. Az építési anyag egy része biztosítva is van s remélhetőleg kora tavasszal meg is indul a nagyszabású munka. A terv szerint az új épületrész ki fog nyúlni, úgy, hogy ez a kiugró Kai'csay-házzal egy széles U alakot fog mutatni. Nehéz volt elképzelnünk, hogy ez a 'terv esztétikailag előnyére fog szolgálni a Széchenyi-térnek. Szerettünk volna ellene nyilatkozni főleg azért is, mert az Antal Géza-tér mind jobban növekedő forgalmát veszélyeztetve éreztük azáltal, hogy a Jókai-utca felől a kilátás biztosságát gyengíti a Csáky-utca,í illetőleg a Tapolca felé. Miután azonban az épületrész árkádos lesz, amely a kilátást biztosítja, továbbá az Antal Géza-tér felől a mostani északi front még beljebb megy, miáltal a tér is megnagyobbodik egy kissé, csak ré-> gebbi aggodalmunkat akarjuk leszögezni és azt óhajtjuk, hogy vajha ez aggodalomnak soha se lett légyen alapja, se komoly következményei Vajha a fölvilágosító szakembereknek és ne a szemlélődő cikkírónak lenne igazai Főleg mikor befejezett dologgal állunk szemben. A jövő mindenesetre igazolni fogja valamelyikünket. (Palisander.) FÉNYESEBB A HADAK ÚTJA . . . Fényesebb a Hadak útja az Égen, Csaba mellett Horthy István vezérel; Az apám is ott menetel utána, Azért nézek könnyes szemmel Minden este fel a Hadak utjara. Este van és még sincs csillag az Égen, Mért rejtőzött el ma este vezérem ? Mert az Isten sajnálja a Nemzetet Sok-sok árva, de hiába, Keresi az apát, akit elvesztett. Györtty Sánáor. Hős utászok. (Honvéd haditudósító század. Gödény Zoltán haditudósító.) Fából épült, zsúppal fedett, nyomorúságos kis orosz házikó az utászszázad parancsnoksága. Az egyik helyiségben négyen ülünlk!, ládákon, utászok által készített lócákon. Az asztalt is az utászok készítették. Az asztalnál Szentpétery Gergely hadnagy, a század parancsnoka, Papp Dezső zászlós — mindketten kiskunságiak — a század aug. 12-i tűzkeresztségének történetét állítják össze, velem szemben pedig dr. Bogdány József orvosfőhadnagy ül. Éppen befejezte a harcok történetét. Szentpétery Gergely hadnagyot hőstet-> teiért két izben is kitüntetésre terjesztették! föl. Csöndes beszélgetésben kérdéseket teszek fel neki. Tapasztalatom ugyanis az, hogy azok, akik igazi hőstetteket vittek véghez, nem szeretnek és nem szívesen beszélnek arról, amit csináltak. Nagyon szűkszavúak. Ravaszul, kerülő utakon kell ráterelni a beszélgetést tetteikre. — Fél kilométert mehettünk előre —• mondotta végül, hosszas kérdezősködés után — mikor erős aknavető és géppuskatüzet kap-í tünk. Utászaim egymásután dőltek ki. Előnyomulás közben azt vettem észre, hoffy már nemcsak élőiről, hanem hátulról, sőt jobboldalról is erősen tüzelnek ránk. Három felderítőt hátraküldtem. A tüz tovább tartott és embereim nem tértek vissza, összeszedtem tehát utászaimat, már mindössze csak nyolcan voltunk és hátrakusztunk. Láttuk, hogy miinn denfelől vörösök vannak körülöttünk. Bekerítettek bennünket! Nehezítette helyzetünket az is, hogy honvéd katonaruhába öltözött vörösök kiabáltak felénk: »Ne lőjjetekl Magyarok vagyunk! Csak mikor egészen közel értünk hozzájuk, ismertük fel, hogy ellenség. Ekkor azonban már késő volt. A vörösök géppisztolyból golyózáport zúdítottak ránk. — Hogyan sikerült a gyűrűből kitörni? — Mikor láttam, hogy a további előnyomulás teljes megsemmisülésünket okozná, kiiadtam a parancsot: először kúszva, azután pedig rohammal hátrafelé próbálunk a gyűrűn áttörni. Előttem félbalra, körülbelül harminc méterre vörös katonák szólítottak "fel megadásra. Integettek és kiabáltak: »Igyi szuda! (Gyertek ide!)« — Eszembe sem volt a megadás. Katonáimra néztem. Kiolvastam a szemükből, elszánt arcukból, hogy készek az utolsó lehelletükig küzdeni, de ennek a hordának a kezébe élve nem kerülnek. Parancsot adtam a tüzelésre és magam is a bolsevistákra irányi-