Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-09-19 / 38. szám

Tp. Rei ,\co\a. főVs ,ioség: Levente-utca 22. szám ISDOJELENIK MINDEN SZOMBATON. Előfizetés V

4 évre 2 P. Egyes szám ára 16. Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Horthy István emlékezete. A vármegye gyászközgyűlése. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága folyó hó 16-án közgyűlésre jött össze, hogy azon kifejezést adjon a vármegye közönsége mélységes részvétének kormányzóhelyettesünk hősi halála alkalmából. A gyászközgyűlésen a bizottsági tagokon kívül vendégekként a katonai és polgári hatóságok képviselői is jelen voltak. A közgyűlést dr. Mesterházy Ferenc főispán nyitotta meg. kegyeletes szép szavakban emlékezett meg a nemzetünket ért súlyos csapásról. Kormányzóhelyettesünk hősi halála — mondotta — szimbóluma a hazához való hűségnek és kötelességteljesítésnek. Az a haza, melynek élén egy olyan apa áll, ki fiát s a fiú pedig életét áldozza fel érte, az nem veszhet el, hanem örökké él. Dr. Mesterházy főispán megnyitója után dr. Czapik Gyula megyéspüspök mondotta el ünnepi beszédét. Még most, négy hét után sem — szólott — ocsudtunk fel a rémületből, melybe ez a szörnyű hír ejtett bennünket és lesújtva nézünk a kenderesi kripta felé, mely a hős halott tetemeit befogadta. De Isten, aki lesújtani tud, fel is tudja emelni lelkünket. Dulce est decorum est pro patria mori, mondja a klasszikus költő s Krisztus Urunk, mikor hazája vesztét siratta, a hazafiasságot krisztusi erénnyé magasztosította. Horthy István fel volt mentve az áldozathozatal terhe alól, s ő önként vállalta a legnagyobb áldozatot, a halált. 24-szer szembe nézett vele, 25-ödször elragadta őt tőlünk. Repülőgépének roncsai közül ez a nagy tanítás magasodik ki: mindhalálig való kötelességteljesítés ! Ez a nemes vármegye ily példa láttára, kitárja szívét nagy kormányzója, áldottlelkű hitvese, az ifjú özvegy felé, így tolmácsolva előtte mélységes együttérzését. Hős kormányzóhelyettesünknek dicsőség nevére, becsület emlékére ! A megyéspüspöknek belső érzéstől fűtött, gyönyörű megemlékezése mély megindultságot keltett a hallgatóság lelkében. Az összes jelenlevők óhaját tolmácsolta a főispán, midőn indítványozta, hogy az ünnepi beszédet egész terjedelmében iktassák bele a közgyűlés jegyzőkönyvébe. Ez indítványnak közhelyesléssel történt elfogadása után a gyászközgyűlés véget ért. Selyemharisnya sir apa, gyári £}ibás, J.66 P Vastagszálú Vékonyszálú Kossuth-aíca 1. Hibátlan : . 2-12 2-75 3-45 4*34 P . 2-80 3*32 3-80 4*26 „ Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Vármegyei rendes közgyűlés. — 1942 szeptember 16. — Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága e héten szerdán — a Horthy Istvángyászközgyülést követőleg — tartotta meg rendes közgyűlését. Ezen — nyilván a rossz közlekedési viszonyok miatt csupán 70—80 bizottsági tag volt jelen. Dr. Mesterházy Ferenc főispán megnyitójában megemlékezett a Kormányzó urunkat veje, Károlyi Gyula gróf halálával ért újabb gyászesetről. Részvétét a vármegye jegyzőkönyvében örökíti meg. Elismerőleg szólott a főispán Esterházy Tamás grófról, ki pápai kastélyát hadikórháznak engedte át és Jankovics-Bésán Elemér grófról, ki birtokán szülő-otthont rendezett be. A napirendre áttérve betöltötték az üresedésben levő két aljegyző-szolgabírói állást, amelyekre az egyedül pályázó dr. Gaál Elemért és dr. Rajnay Gyulát választották meg. A megválasztottak közül dr. Gaál Elemér eskütétele után lendületes szavakban köszönte meg a törvényhatóság bizalmát. Dr. Rajnaytól, aki katonai szolgálatot teljesít, az alispán lesz jogosított az eskü kivételére. A megüresedett közigazgatási bizottsági tagsági helyekre újból a régieket: Hunkár Bélát, dr. Iklódy-Szabó Jánost, dr. Jókay-Ihász Miklóst, Mohácsy Lajost és Szabadhegy Elemért választották meg. A felolvasottnak tekhitett alispáni jelentéshez Hunkár Béla szólt hozzá és komoly aggodalmának adott kifejezést a közellátás körül tapasztaltak miatt. Szóvátette a munkásnép lábbeli-kérdését és az elrendelt árpabeszolgáitatásra nézve kért felvilágosítást. Javasolta, hogy a vármegye közellátásáról hü képet nyújtó alispáni jelentést terjesszék fel az illetékes miniszterhez. A főispán tudatta, hogy az árpabeszolgáltatás csak készlet esetén van elrendelve, az alispán kijelentette, hogy mindent megtesz a szükségletek biztosítására, jelentése felterjesztése ellen nem tesz kifogást. Dr. Antal István minisztert kinevezése alkalmából üdvözölte a törvényhatóság és támogatásáról biztosította. Dr. Bélák Endre devecseri főszolgabírót — Antal Lajos a főbiró egyéniségét és munkáját méltató szavai után — egy évi időtartamra hivatalában visszatartották. Dr. Jókay-Ihász abbeli indítványára vonatkozólag, hogy a teljes szolgálatukat betöltött hivatalnokok visszatartására vonatkozó rendelet megváltoztattassék, a főispán kijelentette, hogy ez, ha Írásban beadatik, a következő közgyűlésen lesz tárgyalható. Elfogadták a vármegye háztartási és egyéb alapjainak költségvetését, amely 1943-ra a vármegyei pótadó kulcsát a megyei városokban 13*8, a községekben 34%-ban állapítja meg. Az utadóalap fedezetére szolgáló pótadó kulcsa 19%- A vármegyei tisztviselőknek és egyéb személyzetnek az egy havi törzsfizetés 50°/

0-át karácsonyi segélyül megszavazták. A Darányi Kálmán diákházban 5000 P adománnyal szobaalapítványt létesítettek. Bennünket pápaiakat közelről érintő kérdésben határozott a törvényhatósági bizottság, amikor elfogadta az egyrészről a kincstár képviseletében dr. Szily Zoltán győri törvényszéki elnök, másrészről a vármegye képviseletében dr. Berky Miklós alispán között létrejött szerződést. E szerződés értelmében a pápai vármegyeház az államkincstár tulajdonába megy át, amelyben az ott történő építkezés során a pápai főszolgabírói hivatal részére a szerződésben pontosan meghatározott helyiségek örök időre biztosíttatnak. A közgyűléseken a városunkbeli bizottsági tagok közül a következők voltak jelen : Böröczky REFORM P Lajos, dr. Fónyi Jenő, Hamuth János, Hajnóczky Ferenc, dr. Jílek József, Karlovitz Adolf, dr. Kőrös Endre, Ólé Sándor, dr. Pongrácz József, Szűcs Dezső és dr. Tóth István. NEM TUDNI MIÉRT? — Gereben László emlékének. — Nincs semmi már, amit ne tudnék, az élet sokszor rám ütött, szívem piros vonatja fut még vergődő égtájak között: Fut még, de már futása gyengül, kilobbant már a vágy heve, s kihullt minden könny már a szemből, mely egykor vággyal volt tele . .. Nincs már öröm és nincs vigasság, a szenvedés is megfakult, s csak álmos és kopár igazság, hogy egyre jobban fáj a mult. Sötét mezője egyre tágul, s már nincs jövő és nincs jelen, s kiszállsz a vágyak vonatából világtalan, vak éjjelen. Az ismeretlen állomáson » nem várja senki jöttödet, átvergődsz néhány kőrakáson, ruhád megtépik vad kövek; Aztán egy mély gödörbe hullva, mely mindig keskeny és kimért, új létre gyullsz s új kárhozatra, s nem tudni, hogy? nem tudni, miért? Szalay Károly. Javaslat a „nősülési pótlékról". Rendkívül érdekes javaslatot terjesztett Szakáll Károly kolozsvári államvasuti főtiszt a Kormányzóhelyettes elé, még amikor a Máv elnöke volt. A legégetőbb és nemzeti szenU pontból talán egyik legfontosabb problémán* kat: a családalapítás súlyos kérdését érinti a figyelemreméltó javaslat. A javaslatot annakidején a Kormányzóhelyettes utasítására áttették a pénzügyminisztériumhoz felülvizsgálás és véleményezés végett. A gondolat, amelyben iez a javaslat megszületett, teljesen érthető és indokolt. A magyar középosztály fiatal kis tisztviselőinek, legyen az állami vagy magánalkalmazott, olyan csekély a javadalmazásuk hogy az pusztán csak a létfenntartásra ele-* gendő. Házasságra, családalapításra alig gondolhatnak. Olyan intézkedésre lenne szüksjég, ami a kezdet nehézségein valahogyan átsegítené a házasulandó fiatalokat és ami nemcsak a családalapításra buzdítaná, hanem bizonyos mértékben meg is könnyítené számukra a meg* élhetést. Olyan gyökeres megoldásra volna szükség, amelynél fogva egy jog szerint járó illetmény állna minden hónapban a házastársak rendelkezésére, amely több éven át szabályszerű járandóság lenne s csak bizonyos várakozási idő eltelte után kellene egyes esetekben meghatározott részletekben visszatéríteni. A javaslat szerint, ha állami alkalmazott az illető, akkor nősülési pótlék címén, ha ma-» gánalkalmazott vagy szabad pályán dolgozó* akkor nősülési segély címén az állam ötéves kölcsönt folyósítana, havanként három családi pótléknak megfelelő összeget, amely minden évben az összeg egyötöd részével csökkennie, fokozatosan az ötödik év végéig. Ha az öt év alatt a házasságból legalább három gyermek születne, akkor a pótlék, vagy segély címen (előlegezett összeget nem kell visszafizetni.