Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-09-05 / 36. szám

PW « m 30. szám. A TP^ /I ¥ Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Szerkesztősé g: Levente-utca22. szám Előfizetés 1l

i évre 2 P. Egyes szám ára 16. Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Helyben. MINDEN SZOMBATOM Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Új városfejlesztési tervek. Egy rendkívül érdekes javaslat fekszik előttünk, amelyet annak szerzője, dr. Szeleczky Gyula ügyvéd azzal á kéréssel nyuj-< tott be a polgármesterhez, hogy azt a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzze ki. A beadvány értelmében, ha a város a Koronautcát és a vázrajzon feltüntetett Sorompónjtcát összekötő új utcát megnyittatná, ak-* kor dr. Szeleczky Gyula, illetőleg felesége, mint telektulajdonos, mégy különböző hrsz. ingatlanát parcellázná, ha erre a város megadná az engedélyt. A tervezett utca kb. 355 m. hosszú lenne és egyenes vonalban szelné át hosszan elterülő városunkat a Major-, Deák Ferenc és Tó kert-utcán át. Ez a parcellázás és vele együtt az utcanyítás 25 lakóház építését indítaná meg. Ez a terv nagyon reális, mert egyrészt a mind jobban fenyegető lakásínségen segítene, másrészt városfejlesztésünket is hatalmas lépéssel vinné előbbre. Ezért a tervért könnyen áldozhatna a város, mert a hozandó áldozat csak látszólagos lenne, amennyiben az új utcanyítással kapcsolatos útépítések és közművek létesítése olyan befektetés, amelynek terheit a telektulaj1 donosok, mint jövendő adóalanyok fogják viselni. Mert miről van szó? Arról, hogy rrtivel Szeleczkynek az új utcába eső üzletházat (szövőgyár) is le kell bontatnia, a város vállalja át az ezzel járó veszteség terhének 50 százalékát, ami a polgármester számítása szecca 25—26.000 P-t tenne ki. Kitűnő alkalom volna, hogy a város végre egy merész, de egyáltalán nem kockázatos lépéssel rászánja magát arra az egyelőre elvi jelentőségű határozatra, miszerint az új OTI-palota és a monumentális zárda környékét is fejleszteni; illik és kell. (Palísander.) Lehetetlen állapotok. A sorban állásra és ácsorgásokra célzunk most, amely az élelmiszerboltok és a jegykiosztási helyek kapui előtt kezd mind nagyobb és lehetetlenebb méreteket ölteni. Százan és ezren föltették már a kérdést: Miért? Minek ez a nehézkes és formális bürokrácia? Mert az. Kevés bölcseséggel és kevés gyakorlati elgondolással. Boldogult GyŐrffy-Bengyel Sándor közélelmezési miniszter kiadta a jelszót: megszüntetni a sorbanállást 1 A helyzet a fővárosban naprólnnapra javult, de vidéken is enyhült. Utóda is az ő helyes nyomdokain járt. Most mégis mit tapasztaltunk? Mintha nem volna senki, aki érvényt szerezzen az ő elgondolásuknak. Pedig mily bölcs elgondolás volt az. Levezetni az emberek, a tömeg természetesen növekvő idegességét, keserűségét. Nem fokozni, hanem levezetni, enyhíteni és megszüntetni, kedvre hangolni 1 Ehelyett mit látunk? Ijesztően növekvő sorbanálló embercsoportokat, munkahelyüktől, hivataluktól és családjuktól órákig, napokon keresztül elvont front mögötti harcosokat, akik türelmesen adják meg magukat sorsuknak. Panaszkodnak, de vjiem zúgolódnak; sírqak, de nem rendetlenkednek. Nem bírjuk megérteni, mi szükség van erre? Mi szükség a hatalom közegeinek az emberek tömegét a szűk ipariskola folyosóján falhoz szorítani és a levegőt is adagolva juttatni neki? Mi szükség télvíz idején a'hideg szabadban állatni? Mi szükség a sorban állókat, mint á rossz gyermekeket, lökdösni és nem éppen tapintatos hangokon »rendre utasítani«? E sorok írója is végigszenvedte már többször e kálváriát, ezért bátorkodik szót emelni, hogy az illetékesek is meghallják' és segítsenek az állapotokon 1 A zsírelosztásnál van tán a legszomorúbb helyzet. Lehetetlenség, hogy akkor, amikor a legtöbb hentesszék kong az ürességtől, egy-két szék előtt pedig marják az emberek egymást a helyért. Na-t gyon jól esik, hogy egy-két hentes sertéshússal is »kedveskedik« a vevőinek, de ne ugyanakkor ossza a zsírt isi Mert így, mikor megyünk templomba? Mikor megyünk hivatalba? Ott pontosnak kell lenni, mert fegyelmit kapunk1 Miért? Kiért? A város is a maga hatósági zsírját 8—10 helyen méresse, akkor lesz rend és nyugalom. Az intézkedő közegeken pedig lesz áldás, nem pedig átok. Szeretettel kérjük a hivatalosokat és az üzleteseket, fontolják meg a fentebb elmondottakat és szüntessék meg a lehetetlen közellátási állapotok mostani formáját. (sp.) HUSZ ESZTENDŐS. . . Husz esztendős vagy te, én meg harminc éves .. Benned még tavasz van, de nálam már tél lesz. S míg az én világom csak egy halvány csillag; Napod sugarától, Szerelmed nyarától Tündérkertek nyílnak. Nem kell a dicsőség a boldogság árán ... Hallgatok szívemre; mindegy, hogy mi vár rám. C*jak az irigy végzet ne vcg/ rossz néven A Te husz esztendőd, S körötte a felhőt: Az én harminc évem ! Várfiegyi Emil. Létesítsünk szedreskertet. Egyik fővárosi lapban olvastam: » Epreserdőt létesítenek Kecskeméten a selyemhernyótermesztés érdekében«. Ez a kis közlemény eszembe juttatta^ hogy a selyemtermelés, illetőleg a selyem^ hernyótenyésztés érdekében többször felszólaltam e becses lapok hasábjain, előadván, hogy Pápán mindaddig nem emelkedhetik kívánatos magasságra a selyemhernyótenyész-i tés, amíg a hernyók táplálásához szükséges szederfa-, vagy ahogy az Alföldön mondják: eperfalevél kellő mennyiségben nem áll a tenyésztők rendelkezésére oly módon, hogy ahhoz könnyűszerrel, nagyobb fáradság és a testi épség veszélyeztetése nélkül hozzájuthassanak. Történtek ugyan próbálkozások szederfáink szaporítására, de téves elgondolással, mert a szederfacsemetéket házak közé, utak! szegélyezésére ültették ki, s ezeknek a fontos cél szolgálására hivatott csemetéknek aztán az lett a sorsa, hogy mielőtt megerősödhettek és lombot hozhattak volna, rossznevelésű, rakoncátlan gyerekek, vagy duhaj legények kitördelték őket. A rájuk fordított költség tehát kárbaveszett és a jószándék hiábavalónak bizonyult. Ha a selyemhernyótenyésztést és vele a selyemtermelést komolyan fellendíteni akarjuk, akkor követnünk kell az epreserdőt létesítő Kecskemét példáját, s ha nem is erdőt, de zárt egységben epreskertet kell létesítenünk. Ezt pedig — miként évekkel ezelőtt már megírtam — úgy képzelem el, hogy a városhoz közel, a város tulajdonát képező szántóföldekből hasítsanak ki két-háromezer négyszögöl területet és ezt ültessék be szederfacsemetékkel és ezeket úgy nyessék, gondozzák, hogy minél dúsabb lombot hozzanak és ne nőjjenek magasra, hogy lombjuk könnyen elérhető legyen. A telepet azután jó mélyen körűi kellene árkolni, hogy az esetleges vizet levezesse róla és hogy legelésző állatok kárt ne tehessenek a szedresben. Városunkban még a mai nehézségek

1 mellett is sokan foglalkoznak selyemhernyóte-í nyésztéssel és ha könnyűszerrel, kevesebb fáradsággal hozzájuthatnának a szeclerfalevélhez, a tenyésztők száma bizonyosan jóval megnövekedne, mert hisz a selyemhernyótenyésztés 5—6 heti fáradság után tisztes mellékjövedelmet hoz. Annyival is inkább, mert a selyemgubó beváltási árát a tavalyi 2.50 Pről 3.50 P-re emelték fel kg.-ként. Nemzetgazdasági szempontból pedig a selyemhernyótermelés igen nagy fontosságú, s ezt mérlegelve, a kultuszminiszter intézkedésére, a sieíyemhernyótenyésztéshez fűződő nemzeti érdekre való tekintettel, az iskolák ifjúságát is bevonják ebbe a termelő munkába. Városunk iskolaváros. A diákok ezrei járnak itt iskolába. Nem kell külön hangsúlyoznom annak jelentőségét, ha a szegényebb sorsú szülők tanuló gyermekei selyemhernyótenyésztéssél szerezhetnék meg tankönyveik árát és a tandíjat. A hivatalos város tehát tartsa kötelességének, hogy a maga részéről is mozdítsa elő a szociális és nemzetgazdasági célt, amelyet a selyemhernyótenyésztés, illetőleg a selyemtermelés maga elé tűzött. Apró-cseprő kísérletezések, poros országutak, vagy házak előtt elhúzódó gyalogjárdák szegélyének beültetése n em vezetnek sikerre. Szedresben mi előbbi létesítésére a városnak fel kell áldoznia néhány hold földjét, s ez az áldozat meghozza a kamatját a szegényebb néposztály részére kereseti lehetőség nyújtásában és a hazának teendő szolgálatban. i * Fenti cikkel kapcsolatban — a benne elmondották alátámasztására — közöljük az alábbi érdekes cikkecskét, amelyet a MagyarNémet Kurír f. évi augusztus 6-i számából vettünk át: Ukrajna selyemkiviteíe. Ukrajna tavaszi selyemhernyótenyésztése előreláthatólag 260 tonna selyemgubót eredményez. A nyári tenyésztés 56 tonna friss és 18 tonna száraz selyemgubót ad. Ehhez járulnak még egy különleges módon tenyésztett selyemhernyó gubói, mélyeknek eredménye 25 tonna friss selyemgubó, illetve 8.5 tonna szárazgubó. Mindezt egybevetve tehát 113.5 tonna száraz selyemgubó az ukrajnai selyemtermelés eddigi eredménye. Ezen mennyiségből 30.000 kilogramm természetes selyem nyerhető. Mivel Németország természetes selyemtermelése kb. 1600 kg., az ukrajnai relyemtermelés óriási jelentőségű. A gubók feldolgozása rengeteg munkát és gondosságot igényel, de a kiváló eredmény minden fáradságot megér. * Ez a közlemény is meggyőzhet bennünket a selyemtermelés fontosságáról és ösztönzésül szolgálhat arra, hogy mi is minél melegebben felkaroljuk a selyemtermélés ügyét. Nánik Pál. Karczagi nagyillatszertár ajánlata: Eg-Gü nemes padlópaszta V

4 kg.-os . 1*52 P Eg-Gü „ „ \ „ . 2-80 „ Eg-Gü „ „ % „ . 5*40 „ Viaszforgács, Padlóbeeresztő, Surolókefe és az összes egyéb tisztítószerek olcsó áron. BSfWim m