Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-08-22 / 34. szám

Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. MEGJELENIK MINDEM SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22.szám Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16. Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Vitéz Nagybányai Horthy István kormányzó-helyettes hősi halált halt. Az első "magyar király kegyeletes emlék* ünnepségeinek napján, aug. 20^án a déli órákban szomorú hírt vitt széjjel a rádió és távíró'. Ez a szomorú és lesújtó hír: Magyarország kormányzóhelyettesénék hősi halála a keleti harctéren. A magyar tragédiák sorozata új állomáshoz érkezett. Ebben a tragédiában, a nagy nemzeti gyászban összefolynak Kormányzó Urunk s családja, valamint hűséges magyar nemzete könnyei. Nem válhatott valóra az az óhaj, amelyet Kormányzó urunk a harctérre küldött s fiához, a kormányzóhelyetteshez is intézett rádióüzenetében kifejezésre juttatott. A magyarságnak még több megpróbáltatáson kell átküzdenie magát. A magyarság életéért, jövőjéért aggódó, küzdő magyarok érzik és látják a veszteség nagyságát. Kormányzó urunk fájdalmas gyászában mélyen megrendülve osztozik minden magyar s odaborul az édes apá-^ val együtt hősi halált halt fiának holtteste fölé. Együtt zokog minden magyar az édes-i anyával, Magyarország első nagyasszonyával, aki szívének melegével, lelkének áldott sugaraival gyámolítja az éhezőket, takargatja a fázókat, felemeli az elesetteket, vezeti a gyöt-) relmek sötét űrében botorkálókat s akinek! gondoskodó szeretete most indítja el azt a társadalmi mozgalmat, amellyel az orosz tél hidege ellen akarja takargatni küzdő honvé-i deinket. Magyar szívek vigasztaló részvéte árad immár özvegyi fátyolt öltött hitvese felé* aki emberbaráti munka, kórházi szolgálat végzésére az orosz harctérre ment, hogy ott védő angyala legyen a fájdalmak ágyán gyötrődő s szenvedések között vergődő honvédeinknek'. A magyarság ölelő karjai fonják körül azt a kis fiút, aki immár hiába álmodik diadalmasan hazaszálló édes apjáról s aki hiába várja ölelésre az édesapai karokat. De ebben a nemzeti gyászban ott csillámlik a vigasztaló, felemelő jelenség. Kormányzó Urunknak, az édes apának vitézi küzdelemben kapott sebei, hulló vére a jelző táblái an* nak az útnak, amelyen elindult a fiú a nagy küzdelemre s amelyen hősi halált halt. Erre az útra tett dicsőséges pontot kormányzóhelyettesünk: vitéz nagybányai Horthy István. Hősi halála örökké ragyogó szimbóluma a magyar helytállásnak sirrirzó oéldája a magyar katonai erényeknek. Hősi halálával arany pecsétet ütött a magyarság európai hivatásának betöltéséért vívott küzdelemre. Hősi halála dicsőséges lapja ama küzdelem történeté-i nek, amelyet a magyarság a bolsevizmus ellen a keresztyén és európai kultúra megmentéséért folytatott és folytat. Hősi halálából prófétai szózat csendül a magyarsághoz: egyek maradjunk az elkövet4 kező nehéz idők nagy feladatainak megoldásában] Szűcs Dezső. Honvédeinkérí! A Kormányzóné Őfőméltósága szózata íutat talált a magyar szívekhez: szerte az or* szágban megindult a mozgalom az orosz harctereken küzdő honvédeink téli meleg ruhával leendő ellátásáért. A hazafias mozgalomból városunk is megfelelő módon ki akarja venni a maga részét. Mint lapunk más helyén olvasható, a polgármester szombaton délutánra összehívta a város jótékony egyesületeinek vezetőségét, hogy megbeszélje velük az akcióban való részvétel módozatait. A megjelentek lelkes egyértelműséggel tették magukévá a javaslatokat, melyek szerint a gyűjtés munkáját végrehajtani fogják, s nincs semmi kétségünk benne, hogy ugyanilyen lelkesedéssel hozza meg városunk nemesen érző közönsége is az áldozatot, amely-* lyel a téli háború, a kegyetlen orosz tél szenvedéseit dicső honvédeink részére elviselhetőbbé tenni igyekezik. A nemes mozgalom számára készséggel ajánljuk fel lapunk hasábjait és kérő szóval fordulunk városunk hazafias közönségéhez, amely oly sokszor bebizonyította, hogy érző szívvel vesz részt minden olyan mozgalomban, amely nagy nemzeti célok megvalósítását tűzte ki feladatául. Katonáink téli meleg ru-» hával való ellátása pedig ilyen nagy nemzeti cél, mert elősegíti a győzelmet, amelytől nem-< zeti létünk függ. A nemzet egy nagy család, s a harctereken küzdők: fiaink, drága magyar testvéreink, akadható tehát közöttünk magyar ember, aki érettük, az ő egészségükért, életükért szívesen meg ne hozná a 'tőle telhető áldozatot. A szeptember elején lakásainkon megjelenő gyűjtőket tehát fogadjuk szívesen, s a honvédeinknek szánt adományokat adjuk át nekik megértő szívvel, szeretettel. Ezt várja tőlünk a becsület, a megpróbáltatások napjait élő magyar haza. N p Szeptember 1-től téliruha-gyűjtés! í REFORMÁTUS fÖlMOUi ) y v T S I R A tó. Árva magyar földre rázuhant a bánat. Szőkébb lett a vize Tiszának, Dunának. A Kárpátok ormán sötét felhők ülnek, Hargita tövében fájdalmak feszülnek. A Balaton habját borzolja a szélvész, Minden szem könnyezik, amelyik felénk néz. Mindegyik sziv sajog, minden kebel vérzik, Minden lélek gyászol, minden jajszó fénylik, Minden ima felsír, minden csepp vér éget, Egy ország izzad ma vért és verejtéket S úgy érzi: sebére nincs orvosság, gyógyír, Nincsen szabadulás, csak domboruló sir, A sír mélyén hite, álma és reménye, Magyarok Csillaga, féltett Szemefénye . . . Jaj, de nagy a bűnünk, nagy a bünhödésünk, Jaj, de elhagyatott árva lett a népünk! Nincs ifjú Vezérünk — könnyez Krisztus is tán — Nála jelentkezik nagy kihallgatásra Urunk: — nagybányai vitéz Horthy István. Mihályháza, 1942 István Király napján. Horváti) Lajos. A dohánygyár jubileumára. Ötvenéves fennállását ünnepelte e héten a hely bel' állami dohánygyár. Ünnepelte a mai időkhöz méltó nemes komolysággal, Istennek való hálaadással és azokról való áldozatos megemlékezéssel, akik ma a harctereken kemény próbával érettünk állják a vártát. A megemlékezés komolysága nemcsak a mai helyzetben volt megfelelő, de méltó volt ahhoz a komoly munkához is, amely fél évszázadon át a jubileumi fordulóhoz elért gyár falai között szünet nélkül folyt, és ma is folyik, de méltó ahhoz a hivatáshoz is, amit ez a gyár első sorban helyi, de továbbmenőleg országos viszonylatban is betölt. Komoly és serény munka folyt e gyár falai között attól az időponttól kezdve, amikor működését városunkban megkezdette. Hadd emlékezzünk meg e helyen hálás kegyelettel városunk akkor országgyűlési képviselőjéről, Láng Lajos pénzügyminiszteri államtitkárról, akinek köszönhető volt, hogy a pápai munkáskezek ötven esztendő előtt állandó munkához juthattak. Alig pár száz munkással kezdte meg akkor a gyár működését. De a kitűnő vezetés és az alkalmazottak odaadó tanulás vágya, ügyessége és pontossága igen hamar szükségessé tette a létszám növelését és a haladó évtizedek mind virulóbbá tették a gyár fejlődését, követték hírnevét, erősítették gazdasági jelentőségét. Az első világháború csak ideiglenesen bénította meg a fejlődés menetét, a konszolidálódás megtörténte után újabb erőre kapott a gyári üzem, újra még nagyobbra növekedett a munkások száma és gyártmányai oly hirre tettek szert, hogy a „pápai szivar" fogalommá vált, akárhány fővárosi dohánytőzsdében külön kiírással hirdették: „Itt pápai szivar kapható". Mindez, mint azt már fentebb is megírtuk, elsősorban a kitűnő vezetésnek, annak a példás fegyelemnek volt köszönhető, amit a gyár tisztikara kezdettől kezdve meghonosított, s amely fegyelem nem rideg parancsként nehezedett a munkás lelkére, de a kötességteljesítés mindenkor éber öntudataként működött a lelkekben. Lelkekről szóltam, mert a mi ötvenesztendős dohánygyárunk tevékenységét nem csupán a szorgos, az ügyes női kezek, de a lelkek ereje is éltette és fenntartotta. Fellegvára volt e gyár — és ezt a jubileumi ünnepre büszkén írhatjuk be krónikájába — fellegvára volt mindig a keresztény és nemzeti gondolatnak. Semmi