Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.
1942-08-15 / 33. szám
Tek. Főiskolai Kö nyvtár Re f- Főiskola. Sz e r k e s z t ő s é g: Levente-utca 22. szám Előfizetés V 4 évre 2 P. Egyes szám ára 16. Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Helyben. INDEN SZOMBATON. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Á Föinéltóságű Asszony a magyar társadalomhoz. Vitéz nagybányai Horthy Miklósné, Kormányzó Urunk hitvese, hétfőn délután 18 óra 35 perckor rádiószózatot intézett a magyar társadalomhoz. Élő szóval fordulok ismét a magyar társadalomhoz — mondotta a Föméltóságú Asszony többek között. Kérek a messze keleti arcvonalon küzdő magyar honvédnek, aki szent kötelességét teljesíti, aki távol a családi tűzhelytől védi otthonunkat és biztosítja mindnyájunk zavartalan életét Kérek az itthon maradottaknak, hogy megmentsük őket a rájuk nehezedő gondtól, amíg szeretteik az ősi magyar helytállás vitézi kötelességét teljesítik. Ne felejtsük el, hogy nemzetünk létéért folyó háborút két arcvonalon vívjuk meg: a honvéd odakinn, az itthonmaradottak pedig a polgári kötelességteljesítés arcvonalán. Elsősorban gondoskodnunk kell a katonák itthon maradt hozzátartozóiról, tehát adakoznunk kell a megindítandó háborús téli segélyakcióra. Másik mélységes erkölcsi kötelességünk azt követeli, hogy biztosítsuk a hadiárvák nevelését. Végül felhívom a figyelmet a honvédség közeli téliruha-gyüjtő mozgalmára, mely a három akció közül időben a leghamarabb kezdődik. Kérő szavam mindenkinek szól, de leginkább azoknak a férfiaknak, akik itthon nyugodt kényelmet biztosító polgári környezetben és nem a minden percben rájuk váró veszedelmek között végzik napi munkájukat. És szólok minden anyához, hitveshez, asszony- és leánytestvéremhez is, hiszen mi nők ismerjük legjobban azt az aggódó szeretetet, amellyel hozzátartozóinkat visszavárjuk. Az állam minden emberileg lehetőt megadott az itthonmar adottaknak, a hadiárváknak és a harcoló katonáknak. A háborús beszerzési nehézségek miatt azonban honvédségünk nem tudja teljes mennyiségben beszerezni a szükséges téli holmikat. így nagyrészt azokra a téli holmikra is szüksége lesz a honvédségnek, melyek ma talán fölös mennyiségben és használaton kívül a polgári társadalom tulajdonában vannak. Nemcsak az a fontos, hogy mindenki minél többet és jobbat adjon, hanem az is, hogy helyesen és okosan adjunk és olyasmit juttassunk katonáinknak, aminek vitéz honvédségünk valóban hasznát is veheti. Elsősorban szükség van szőrmekesztyükre. Megfelel gyapjúkesztyű és síkesztyű is. Ezenkívül kötöttszövött meleg alsónemű kell minél nagyobb számban. Ezek közül leginkább az úgynevezett jager alsónemű, pullóver, szvetter, ujjas, vagy ujjnélküli kötött gyapjúmellény. Gyűjtsünk továbbá szőrmesapkákat és minél több lábszármelegítőt, vadászharisnyát és hasonló lábszárvédőt. Sífelszereléseket és sí-cipőket is kérünk katonáinknak. Tábori takarókat is kérek. Nagy szolgálatot tesz a szent ügynek az is, aki nap és hó ellen védő szemüveget és szemvédőt szolgáltat be. Végül szőrmés mellénnyel kell ellátnunk katonáinkat A szőrmebélések éppen olyan jók erre a célra, mint az úgynevezett mikádó-kabátok, rövid bekecsek, bundabélések és más hasonlók, melyekből mellény, kesztyű, vagy sapka készíthető. Nagyon fontos, hogy a páros holmit, cipőt, érmelegítőt, harisnyát, kesztyűt, sítalpat, lábszárvédőt stb.-t párosan összeerősítve, illetve összevarrva szolgáltassuk be, mert ezzel felesleges munkától és késedelemtől kíméljük meg a gyűjtőket. Semmi sem vész kárba és minden adomány eléri rendeltetésének helyét A rögtön felhasználható téli holmit haladéktalanul továbbítják, a Wücdl pedig szakszerűen átalakítják, vagy új ruhadarabok készítésére használják fel. A gyűjtéssel megbízott katonai és polgári szervek az újságok és falragaszok útján még részletesebben fogják a közönséget az aug. 25-től szeptember 5-ig megtartandó téliruha-gyűjtésről tájékoztatni. Szentül hiszem, hogy a magyar társadalom most is megért engem, mint megértett eddig is, de most nyomatékosabban kérek mindenkit, hogy adjon, mert ennek a gyűjtésnek eredménye ugyanolyan fontos, mint egy megnyert csata. Katonáink a télben. Kormányozni annyi, mint előrelátni s aki a sziveket kormányozza, annak a szíve súgja meg, miben nyilvánuljon meg mindnyájunk előrelátása és előrelátó gondoskodása. Ez a gondolat futott át agyunkon, mikor azokat a szívből jövő és szívhez szóló szavakat hallottuk, amelyekben Kormányzónk hitvese most a nyár derekán, mikor még messze van a zord és kegyetlen tél időszaka, mikor még a Don partjain izzó ég alatt folyik a véres tusa, a télre irányította figyelmünket, a szigorú muszka télre, melyben ismét — mint tavaly is már — helyt kell állnia a magyar honvédnek, hóviharban, dermesztő fagyban védenie kell az elfoglalt területet, hogy védje, oltalmazza ezzel a magyar határokat, magyar véreinket, a magyar hazát. Kormányozni annyi, mint előrelátni. Ne higyje senki, hogy honvédeink nincsenek előkészülve a téli háborúra. Bekecs, prémes mellény, hócsizma minden készen áll és útban van, hogy kellő időre elérjen harcosainkhoz. Ám aki valaha hallott az orosz télről és aki hallotta főkép a tavalyi telet ott töltöttek és szerencsésen hazatértek elbeszéléseit, annak még mindig csak halvány fogalma lehet azokról a szenvedésekről, amiknek katonáink kitéve lesznek, ha a hivatalos gondoskodáson kívül a társadalom gondoskodása nem jön védőleg, támogatólag, a szeretet melegével nekik szerető meleget nyújtva, nekik segítségükre. Át kell éreznie mindenkinek, hogy az az áldozat, aminek meghozatalára ama szelídhangú rádiószózat felhívott bennünket, olyan áldozat, aminek meghozatala egyúttal polgári kötelesség is. Ne feledjük el, hogy a békés életet, a biztosságot, magunk és családunk nyugodt életét köszönhetjük a magyar katonáknak. Tovább megyünk és azt mondjuk, hogy aki valóban a lelke mélyéig magyarul érez, az ezt az áldozathozatalt nem kötelességnek, de jog-ndk fogja felfogni. Igen, jogunk van az áldozathozatalra, jogunk ahhoz, hogy ha csak csekély mértékben is, kifejezzük hálánkat a magyar honvéd iránt, akinek áldozathozatala, mit — ah, oly gyakran 1 — vérével, sőt életével pecsétel meg, milliószor nagyobb és értékesebb, mint amit tőlünk bárki is elvár, mint amennyit közülünk bárki is teljesíteni képes. Ha az ukrán sikon és őserdőkben orvlövészekkel viaskodó honvéd, ha a Don partján pergőtüzet kiálló száz támadást visszaverve előrenyomuló magyar katona, ha bármerre a nagy szarmata sikon tél zord szelében őrt álló harcostestvérünk azt a bekecset érzi kebelén, azt a kesztyűt ujjain, érmelegítőt a karján, amit hazulról kapott, amit az itthoniak küldtek szívből és szeretetből, a szív kötelességérzetéből és a szeretet jogán, akkor ki fogja állni épségben, egészségben az idei telet is és édes reménységgel nézhet elébe az ébredő tavasznak, a győzelem tavaszának. * * * JCi tudja, milyen tesz a holnap ... ? Ki tudja, milyen lesz a holnap ... ? Boldog ... vagy fájó ..., csalódásteli... Hisz az élet örömének titkát Olyan sok ember lopva keresi. S míg a ködfelhőbe néznek merev szemmel, . . . látják a szépet, — s elérni nem tudják, Elröppen az — igaz ..., való ... — mire vágynak ... Míg a percnyi öröm göröngyeit futják. S ki tudja, milyen lesz a holnap ...?•— — Nevetsz ... vagy könnycsepp áztatja arcodat, Bármi jöjjön is, kell, hogy Te kitarts mindig ... Acél-karddal nyerd meg az életharcokat. Ne kövesd a messze felragyogó bibort... Elérni nem tudod ... — a lelkéd kifárad ... A mámoros vágyat hagyd oszolni csendben ... S küldd az Ég Urához könyörgő imádat. Ne lázongjon lelked ... Ember!! meg ne törjél!!! ... Ha tán más van Néked egy életre írva... Nem szállhatsz még élve, ketté tört lélekkel, Le a hideg földbe, a megásott sírba . ..! Mit az élet adott, becsüld . .. szeresd ... kövesd ... Ne kivánd a másnak fényben úszó sorsát, — ... Hisz nem tudjuk soha, hogy mit hoz a holnap ... — Az egyiknek mély gyászt, — ... a másiknak pompát!! Vida Valéria. 100 X használhat 1 drb. borotvapengét, ha azt „AJAX" fenőkészülékkel ápolja. Egy készülék ára 6*60 P a KARCZAGI nagyillatszertárban. R£J
