Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-07-18 / 29. szám

Rei vtát 11 LAP MBQJELFIKIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca 22. szám Előfizetés V

4 évre 2 P. Egyes szám ára 16. Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő : SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyom a) Erdélyi gyermekek Pápán. Medgyasszay Vince püspök f. év május 27-én a dunántúli ref. egyházkerület lelkipász-* toraihoz körlevelet küldött, amelyben a többi közt ezt írja: »A m. kir. vallás- és közoktatás-f ügyi kormány az 1941—42. tanévben Szolnok—Doboka és Beszterce—Naszód vármegye magyar községeiben 360 olyan református) tanköteles gyermeket neveltetett, kiknek szülei túlnyomó részben román nyelvű községekben laknak, maguk is majdnem teljesen elrománosodtak s anyanyelvüket is jórészt elfeledték. Ezek a gyermekek ott magyar anyanyelvüket megtanulták s megtanultak magyarul érezni is, gondolkodni is. Félő azonban, hogyha a nyári szünidőre szülőfalujukba visszatérnek, ajkukról a magyar szó, lelkűkből a magyar érzés kincse elvész. Hozzájárul ehhez, hogy az ottani két utóbbi csapásos gazdasági év következtében szüleik majdnem kivétel nélkül oly szegények, az ottani közellátási adagok, melyekre a tanév folyamán is rá voltak utalva^ oly csekélyek, hogy a felhasznált kenyérpótlé-i kok — néhol őrölt penészes kukorica-csutka mellett — e gyermekek testi állapotában oly mérvű leromlás állott be, mely a mi — bár nehéz — viszonyaink között is alig elképzeld hető«. A körlevél további részében arra kéri a püspök a lelkipásztorokat, hogy szószékről hivják fel a hivek figyelmét ezekre £ nyomorgó erdélyi gyermekekre, hogy ezek közül vegyék fel egynek-egynek gondját a nyári hónapokra. A 360 gyermek közül 90 jut a dunántúli egyházkerületbe. Szorongva vártuk a jelentkezéseket. Éreztük, hogy ez a felhívás mérlegre teszi a pusztuló dunántúli magyarság közösségérzetét és faji öntudatát. Féltünk, hogy csalódunk. Csalódtunk is, de most — kellemesen. 90 helyett háromszázhatvankilenc jelentkező volt és július 10-én el is indult 369 erdélyi gyermiek! Dunántúlra. Aznap este a rádió is közvetítette megérkezésüket a nyugati pályaudvarról. — Budapesten szétosztották őket és egy-egy lelkipásztor kísérte Dunántúl különböző vidékére. Pápára az elmúlt szombaton este érkeztek meg. Többen kint voltunk az állomáson. Mosolygó szemű, piros arcú kicsi székely gyermekeket vártunk. Milyen nagy volt a.csalódásunk, mikor a vonat befutott. 30—33 vézna, Tongyokba burkolt kicsi székely szállt ki az egyik kocsiból. A nyomor levegője csapott meg bennünket. Cipője csak egy-kettőnek volt, az is rongyos. Az arcuk halálsápadt, csontvázarc. Talán elé^

t ha ennvit irok; mindenki sírfc. aki ott volt és látta őket. Mindenki érezte,' (bogy a 22 esztendős oláh elnyomás borzalmas emlékeit és nyomait hozták magukkal. Mikor bevittük őket a váróterembe, hathét kislány lekuporodott a kövezetre köralakban szorosan egymás mellé és előre dűlve összebújtak. Olyan gyakorlott mozdulattal csinálták ezt, hogy aki látta, azonnal tudta: Dtthon is így szokták magukat egymás testével melengetni a hidegben. Szívfacsaró látvány volt. Ugy állták körül őket az embereik, mint ahogy a haldoklót szokták. A nyomor látása megindította a szíveket. Valaki teát hozatott nekik. Az egyik jótékonykodásáról ismert presbiter mindegyiknek egy-egy pengőt adott. Egy nagyon szegény külsejű utas talán iaz utolsó filléreit osztotta szét közöttük. Az egyik asszony hozzám lépett: Én nem két hónapra, de néhány esztendőre szeretném itt tartani a hozzám beosztott kislányt. — Nem lehet leírni a megható jelenetek sorozatát. Közben megtörtént a szétosztás. A vidéki falvakba kocsival vitték őket. Pápára négy került; egy kislány, két árva fiútestvér, kiknek! aZ édesapját az üldözés alatt az oláhok agyonverték, a negyedik hozzám került. 7 é ve SÍ, Székely Jóska a neve. Nyolcan vannak testvérek, kik közül az egyik gyógyíthatatlan szívbajos. Még az oláh elnyomás alatt a tanítónője — mert nem tudott románul számolni — bezárta a nedves pincébe és késő estig ott tai^ totta fogságban a férgek között. Azóta beteg. A 22 esztendő borzalmaiból mindegyik hozott magával egy megrázó emléket. Azóta itt vannak a tragikus magyar életnek ezek á kicsi roncsai, hogy erősödjenek! testben és lélekben. Itt lesznek két hónapig. De mi lesz azután? Fölszednek néhány kilót és mennek vissza újra penészes kukorica-csutkái ból készült kenyeret enni. Megtanulnak jobban beszélni magyarul — több közülök csak törve beszéli anyanyelvünket — s azfán mennek vissza újra oláhul beszélni. Tudom, ma ez a két hónap is áldozatot jelent azoknak, akik elvállalták őket, de nej1 künk, éppen nekünk, dunántúli magyaroknak még több áldozatot is el kell bírnunk és hor-? doznunk. A fajtánkról, Istennek legáldottabb fajtájáról és annak jövendőjéről van szó. Amíg van bárhol e hazában csontig soványodott magyar gyermek, addig nekünk a magyar gyermekeket és bennük a magyar jövendőt kell, hogy istápoljuk. Nehéz a mi életünk is? Hozzunk több áldozatot és az áldozatvállalás meg fogja köny1 nyíteni az eddigi terheket is. Vegyünk man gunkra több terhet — de csak fajtánkért! — 'és ez a több teher talán felébreszti mély álmából faji öntudatunkat is! Éppen nekünk van ma nagy szükségünk erre az ébredésre. Ne engedjük szeptemberben haza a kis Székely Jóskákat! Keressünk valami megoldást. Alakulhatna például Pápán egy közösség, amely elvállalná 3—4 székely gyermek itteni taníttatását. Nem felekezeti ügy ez, hanem egyetemes magyar ügy. Hozhatnánk minden felekezetből egyet-egyet, szimbolizálva ezzel azt, hogy tni a magyarságunkban tudunk egyek is lenni, hiába uszítanak közöttünk idegen kufárok*. kiknek nem érdekük a testvéri kézfogás. Ezekből a kicsi Székely Jóskákból faragnánk aztán magyar nyilakat, akiket visszaküldenénk lobogó magyar lélekkel Erdélybe. De nemcsak magyar, hanem egyetemes keresztyén ügy is ez, Krisztus ügye. ő mondja: »Aki inni ád egynek e kicsinyek közül, csak' egy pohár hideg vizet tanítvány nevében, bizony mondom néktek, el nem veszítheti jutalmát^ Pápa öntudatos magyarságának lelkiismeretéhez fordultam és visszhangot várok. Bognár Károly. Minőségben és ízlésben Kopstein-butor vezet. Kedvező fizetési feltótelek ! Fő-tér 14. Felhívás a Magyar Szülőkhöz és Ifjúsághoz! A Magyar Üsző Szövetség hétévenként „Országos Üszó Hetet" rendez abból a célból, hogy az úszástudás fontosságát a köztudatba vigye, e köztudatot fenntartsa és ezzel sokezer magyar fiút és leányt bírjon reá az úszás-tudás elsajátítására. E célkitűzésében a Magyar Úszó Szövetséget a népegészségügy, a honvédelem és az életvédelem önzetlen szolgálata vezeti és e célkitűzését a következő jelmondat fejezi ki legtömörebben : „Tanulj meg helyesen úszni. Hogy izmaidat fejlesszed, Hogy egészséged megőrizzed, Hogy életet menthess, Hogy kellemesen szórakozhass". Az „Első Országos Úszó Hét" 1935. évben nyert megszervezést és azon mintegy 30.000 magyar fiú és leány vett részt.' Az ebben az, évben megrendezendő „Második Országos Úszó Hét" olykép nyer lebonyolítást, hogy minden uszodával biró helységben augusztus hó 29.—szeptember hó 8. napja közti időben a helyi leventeparancsnokság, a középiskolák és a Músz helyi megbízott közreműködésével Helyi Úszónapot tartanak, amelyen részt vehet minden 11 évestől 21 éves korban lévő úszni tudó fiú és leány. Aki 50 métert leúszik tetszés szerinti módon (úszásnemben), rögtön a helyszínen művészien kiállított „ Emléklap "-ot kap. A „Második I Országos Úszó Hetet" az Úszó Szövetség ez ! alkalommal azonban egybeköti jelvényszerző versennyel is és aki az előírt szintidőt eléri, díszes Jelvényt kap. Úszás tudás nemzeti kötelesség! Singapurt a japán úszók vették be! Úszás-tudás harc a vízbefulladás ellen ! — Minden magyar fiú és leány tanuljon meg ez évben úszni és vegyen részt az Országos Úszó Héten ! Rajcsányi Ferenc sk. MÚSz. ügyv. elnöke. Dr. Rudolf Lóránt sk. Zsingor László sk. Orsz. Üszó Hét Szervezője. Orsz. Uszó Hét Előadója. B3DONSAGO — Antal miniszter választókerületébe érkezik. F. hó 19-én, vasárnap délelőtt képviselőnk Pápára érkezik, ahonnan azonnal választókerülete községeinek látogatására indul s még a vasárnapi napon visszatér a fővárosba. — Szerkesztőnk szabadságon. Lapunk szerkesztője és kiadója megkezdte egy hónapi szabadságát. Ez idő alatt a szerkesztésért Nánik Pál főmunkatárs fog felelni. — Menetrendi panaszok. A vármegyei közigazgatási bizottság dr. Mesterházy Ferenc főispán elnöklésével megtartott legutóbbi ülésén ismét szóvá tették a Pápával kapcsolatos menetrendi panaszokat. Dr. Mohácsy Lajos a Győrtől Pápáig járatott vonatnak Celldömölkig való közlekedését kérte. A főispán bemutatta a Máv. igazgatóságának leiratát, amely a háborús viszonyokra utalva, a már korábban felterjesztett változtatásokat megtagadta. Dr. jókay-lhász Miklós a beszüntetett 1327. és 1329. számú vonatok visssaállításának újabb szorgalmazását kívánta, amit a főispán kilátásba is helyezett. A Pápa—Veszprémi autóbusz visszaállítása irányában felterjesztett kérelemre szintén elutasító válasz jött. Ez ügyben is újból kérik Antal miniszter, pápai képviselő pártfogását.