Pápai Hírlap – XXXIX. évfolyam – 1942.

1942-07-11 / 28. szám

v Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. M J JL, Jl* a.IINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22.szám Előfizetés V

4 évre 2 P. Egyes szám ára 16. Akiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyom a) Kedvező időjárásban, amikor a júliusi meleget koronként kisebb záporok szakítják meg s üdítik fel a levegőt, fo/yik a magyar mezőkön az élet betakarítása. Ha a legtöbb helyen későbbi szántás és vetés miatt valamivel később is kezdődhetett meg, mint az kívánatos lett volna, annál serényebben folyik most a munka s mig feszülnek a karok, pendülnek a kaszák és dőlnek a rendek, annál édesebb annak a megállapítása, hogy a sok aggodalom és kétség ellenére mégsem marad el a munka jutalma, az áldott magyar föld mégis idén ;s hűséges ahhoz, aki ezer esztendők óta fáradsággal és törődéssel megműveli: a magyar

1 néphez. Mindenki tudja, mért kellene azt újból és újból hangsúlyoznunk, hogy ennek ma még nagyobb jelentősége van, mint máskor, békeidőben. Békeidőt írunk, de hiszen mikor volt nálunk béke? Arra már csak az egész öregek emlékeznek vissza, hiszen a mai háború csak folytatása a réginek s az utolsó két évtized minden szenvedése, minden nekilendülése és hősies erőfeszítése csupán előkészület volt arra a végső próbára, amely most megy végbe, hála a magyarok őrző istenének tőlünk irdatlan nagy távolságban, de a magyar fegyverek diadalmas közreműködésével. Háborúban vagyunk s a termésnek, amit rövidesen szorgos kezek immár betakaríthatni is fognak, a termés minden egyes drága szemének úgy a harcoló csapatok, mint az itthon dolgozók! szempontjából is, meg van /a maga jelentősége. A nyugalom és biztonság éltető ereje árad ki minden egyes magból, önérzetünket erősíti meg, kitartóbbá tesz a még várható nehézségek elviselésére. Emeljük fel tehát néha bizony gondoktól görnyedni kezdő fejünkety nézzünk bizalommal és hittel a jövőbe, mely egy becsületes, dolgos nép számára — »anmyi balszerencse közt, oly sok viszály után« — nem lehet más, mint a inemzeti remények boldog beteljesülésének öröme. Egy francia tábornagy, Franchet d'Esperaynak halálhírét hozzák a lapok, azét a francia tábornagyét, akinek fővezérlete alatt huszonnégy esztendő előtti szomorú időnkben francia — nagyrészt gyarmati-csapatok szállták meg hazánk déli részét a demarkációs vonalaként megállapított Tisza és Maros szögéig. És más szomorú, ma már szinte feledésbe menő eseményt is eszünkbe juttatott ez a haláleset. Azt, ami azután következett, amikor másfelől és minden irányból ellenállást csak itt-ott találva jöhettek át határainkon pacifista bolondok és gonosztevők megbocsáthatatlan bűne következtében a prédára éhes oláhok, csehek és rácok. De ha szégyenletes és gyászos emlékeket idéz is fel Franchet d'Esperay halála, felidézi ugyanakkor azt a nagy és soha szemünk elől nem téveszthető tanulságot, amely szerint minden háborúban meg kell tartanunk a szilárd központi erőt, minden háborút úgy kell végigvezetnünk, hogy bármikor leverhessünk minden ellenséget. Külsőt — legyen bár az tőlünk 1000 kilométerek távolságában, avagy itt közvetlen határaink közelében — és azt a belsőt, amely bomlasztani akar, amelynek letörését nemcsak a hivatalos közegeknek, de mindnyájunknak teljes erővel mindenkor közreműködnünk kell. Ezt a tanúságot annál is inkább, mint erős mementót kell szemünk előtt tartanunk, mert látunk ma is — csak a legutóbbi román-szlovák nagy összeölelkezésre gondoljunk s az ezen alkalommal megjelent gyűlölködő cikkeikre — olyan törekvéseket, amelyek ugyan az új európai rend szellemében és uralma alatt soha nem valósulhatnak meg, de figyelmeztetésül szolgálnak arra, hogy résen legyünk. Résen legyünk és résen is vagyunk, hála szervezettségünknek, hála felkészültségünknek, hála mindenek felett egységes, harcias szellemünknek. Mi künn és itthon is mindenkor és mindenre készen állunk. Az állami zárószámadások. Nemrégiben terjesztették be a képviselőházban a mult költségvetési évről szóló állami zárószámadásokat. Ezek a zárószámadásök igen kedvező képet mutatnak a magyar! állam pénzügyeiről, hiszen a háborús igénybevétel ellenére sikerült az előirányzatnál jobb eredményeket elérni és az állam bevételei fedezték a kiadásokat. Ez azonban csak pénzügyi része a kérdésnek. Van az állami zárószámadásoknak egy másik nagy tanulsága* amely milliós pénzösszegekben ki nem" fejezhető erőt és értéket jelent. Ez pedig azí* hogy az adófizetőképesség mellett megjavult a fizetőkészség, tehát az adómorál is. Vannak adónemek, amelyek az előirányzathoz képest száz százalékban befolytak, de egyes adónemekből a bevétel erősen túlhaladja még a száz százalékot is. Ez nem más, mint a névtelen és ismeretlen adófizetők tömegének példás kötelességteljesítése, felelősségérzete és áldozatkészsége. A legjobb adótörvény és a legszigorúbb ellenőrzés sem ér semmit, ha az adófizetőt nem hatja át az a kötelességtudat, hogy a nemzet iránt le kell rónia bizonyos áldozatokat. Az adómorált büntetésekkel és kényszereszközökkel ideig-óráig lehet talán védeni, de tiszta adómorált erőészakkal megteremteni nem. Az adómorál javulása azt bizonyítja, hogy mapapság szorosabb lelki kapcsolat áll fenn az ország vezetői és a vezetettek között, mint a régi liberális időkben, amidőn Valóságos tudományos tökélyig fejlődött gyakorlata volt az adózás alól való kibúvásnak. De az is következik a zárószámadások örvendetes eredményeiből, hogy a kormány gazdaságpolitikája és társadalompolitikája is helyes. Mert az adómorál javulása összefügg az új keresztény exisztenciák tömegeinek keletkezésével és azzal, hogy sok keresztény ember keiéit olyan nagyjövedelmű, magasabb pozícióba is, amelyeket eddig a zsidóság tartott megszállva. Végeredményben tehát a zárószámadás számszámszerű és nem számszerű eredményei egyaránt csalhatatlanúl jelzik, hogy a magyar társadalom mélyreszántó átalakulása és megtisztulása folyamatban van. RÉGI FALIÓRA. Régi falióra, egyszerű, de kedves. Körülötte sok-sok régi emlék repdes. A szülői háznak drága szép emléke, Ha beszélni tudna, a mondókájának, soh'se lenne vége. Halkan uralkodott ő az egész házban. Hozzáigazodtunk a napi munkában. Imádság óráját kiverte lágy hanggal, Ilyenkor ütése szépen összeolvadt templomi haranggal. Vidám keresztelőt, gyűrűs mátkaságot, Az ősi hajlékban ő nem egyszer látott. \ Boldog óra alatt mutatója szaladt, De mennyire szaladt.. . s a boldog óráknak csak [emléke maradt. Nemcsak keresztelőt és mirtuszvirágot, Sötét ravatalt és koporsót is látott. A legfájdalmasabb órát akkor verte, Mikor a jó apát s jó anyát kivittük a temető kertbe. Jákfai Gömbös Gyuláné. Szappanos vízből szappan. A Közellátási Értesítő legutóbbi száma részletesen ismerteti Mészáros Lajos találmányát, amely lehetővé teszi, hogy az elhasznált szappanos vizből újra használható jő szappant lehessen kapni. Közérdekű voltára való tekintettel itt közöljük az eljárási mód pontos ismertetését: A festékkereskedésben 20—30 százalékos ipari kénsavat vagy koncentrált kénsavat veszünk és ezt ötszörös mennyiségű szappanos lébe gondosan belecsöpögtetjük. Ezt a keverést legjobb porcellánedényben végezni, mert az üvegedény a kénsav gyors melegítő hatása alatt könnyen széttörhet. Ha a hígított kénsav kihűlt, akkor üvegtölcséren keresztül üvegdugós üvegbe öntjük, vigyázva, hogy a maróhatású folyadék ne cseppenjen sem a ruhára, sem a kezünkre, mert nem csak sebet ejt, hanem a textilanyagot is szétroncsolja. Ebből a hígított kénsavoldatból a dézsában összegyűjtött szappanos lébe fakanállal való kavargatás közben addig öntögetünkli. amíg a szappanos lébe mártott kék lakmuszpapír meg nem pirosodik. A lakmuszpapír bármely drogériában filléres áron kapható. A kénsav hatása alatt néhány perc múlva a szappanos léből a zsirsavhab kicsapódik és szűrőkanállal pompásan leszedhető. Az összegyűjtött zsirsavhabot vagy azonnal kifőzzük, vagy pedig nyugodtan eltehetjük addig, amíg nagyobb tömeg gyűlik össze. A zsírsavhabból körülbelül 30 perces munka után tiszta szín1 szappant nyerünk. Nem kell mást tenni, mint a lekanalazott habot forró szappanfőző lúgra önteni és öt-hat percnyi forrás után az összetömörülő szappant lemérni és formába rakni. Ez az eljárás bármely szappannal vagy mosópor oldattal telített szappanos viznél felhasználható és minden esetben színszappant kapunk vissza. Az új találmány 90 százalékos anyagmegtakarítást jelent. DOHSÁGOK. — Vöröskereszt. A helybeli Vöröskereszt választmánya ezen a héten Strausz Kornél né és Hamuth János együttes elnöklésével ülést tartott. Az ülésen ismertették a Vöröskereszt-Egylet új országos alapszabályait, melyek értelmében a helybeli Vöröskereszt-Egyletet is újjá kell szervezni és tisztikarát újból megalakítani. A jövőben a helybeli egylet ismét mint fiókegylet fogja áldásos működését kifejteni. Megbeszélésre került továbbá az Esterházy-kastélyban berendezendő hadikórház ügye. A kórház céljaira a kastély földszinti és emeleti toronyrészeit fogják igénybe venni. A kórház 220 beteg befogadására lesz alkalmas és még a nyár folyamán teljesen felszerelik. — Államrendőrségi előléptetés. Vitéz Simon István rendőrkapitány, a helybeli m. kir. államrendőrség vezetője, valamint Hodik Imre rendőrkapitány rendőrtanácsosokká léptek elő. — Hivatalos látogatás. Toponári Ede, az Irgalmasrend tartományi főnöke, Simon Gyula titkára kíséretében Pápára érkezett és a helybeli irgalmasrendnél hivatalos látoga

4 tást tett. A tartományfőnök mindent a íeg-+ nagyobb rendben talált és megelégedését fejezte ki a tapasztaltak felett. — Előléptetések a kir. adóhivatalnál* Magyarország Kormányzója Cziegler Albert p. ü. tanácsosnak a főtanácsosi címet és jellen get ádományozta, Magdics István c. főtanán csos valóságos főtanácsos lett.