Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-09-20 / 38. szám

RADIO Vármegyei közgyűlés — 1941 szeptember 17. — Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága e hét szerdáján rendes közgyűlést tartott. A közgyűlést az elnöklő dr. Mesterházy Ferenc főispán nyitotta meg. Beszédében lélekemelő szép szavakban emlékezett meg ^nemzeti reményeink letéteményeséről, biztonságnak őréről és létünk alapjárók: a magyar honvédségről, amely győzelmet győzelemre halmozva, váílvetetten az új Európáért küzdő seregekkel halad előre. Imádságos fohászban kérte a Mindenhatót, hogy óvja és védelmezze hadseregünket, mellyel — Kormányzó urunk szavait idézve — »áll vagy bukik a nemzet«. A főispán beszédét lelkes éljenzés követte. Miután a főispán bejelentette a törvényhatósági bizottság tagjainak soraiban történt változásokat, megválasztották a kijelölő választmány tagjait. Ennek jelölése alapján a megüresedett szolgabírói állásra az egyedül pályázó dr. Bibor Jenő vm. fogalmazót közfelkiáltással megválasztották szolgabírónak. A közigazgatási bizottság tagjaiul névszerinti titkos szavazással az eddigieket választották meg. * A rendkívül gondos és a vármegyei élet minden mozzanatára kiteriedő alisoáni iftlentést — néhány felszólalás után — tudomásul vették. Dr. Iklódy Szabó János a Széchenyi emléklesztendő alkalmával kérte, hogy a legnagyobb magyar egyik veszprémmegyei munkatársának, Jasser Károlynak ösküi lakóházát márványtábíával örökítsék meg.. Az alispán kijelentette, hogy ez ügyben az orsz. Széchenyi-bizottsághoz fog fordulni. Letárgyalták a vármegye 1942. évi költségvetését, mely a tavalyi 2,603.098 P bevétellel szemben 2,486.631 P kiadást tüntet fel. Az útadó kivetési kulcsa a jégi lQo/

0 maradt. Elfogadták az ajkai bazaltbánya elszámolását. Az elszámolás végeredményekép fennmaradt 83.7577 P készpénzt közúti gépkocsiszin építésére fordítják. Feliratilag kérik a minisztert, hogy a vármegyei gyakornokság kezdetétől számított 6 év alatt kelljen a megválasztott vm. tisztviselőknek a közig, gyakorlati vizsgát letenniük'. Elfogadták a háztartási alap 1942, évi költségvetését is, amely a pótadónak 2.7 százalékos emelését tette szükségessé. Megszavazták a Vasvármegyével közösen építendő Marcal-hid költségeit. A tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak egy havi fizetésük lOOo/o-át karácsonyi segélynek megszavazták. Felírnak a keres'k. minisztériumba a vm. útbiztosoknak és útmestereknek a tisztviselői státusba leendő sorozása érdekében. A vármegyei közgyűlés ezeken kívül még számos kisebb jelentőségű ügyet intézett el. Oreg diákok találkozója. Az Alma Mater iránti hűséges ragaszkodás szellemében megható találkozóra jöttek össze városunkba azok az öreg diákok, akik 40, illetve 35 év előtt szerezték meg a pápai református kollégiumban az érettségi bizonyítványt. A nehéz gazdasági és közlekedési viszonyok közepette kétszeresen figyelemre méltó a megjelentek tekintélyes száma. Sokakat persze hivatali elfoglaltság, nagy távolság, többet a legszentebb hazafias kötelesség: katonai szolgálat tartott vissza az eljöveteltől, de lélekben azért ők is itt voltak, aminek a rendezőséghez küldött leveleikben és sürgönyeikben kifejezést adtak. Megjelentek a 40 év előtt érettségizettek közül: Czeglédy Sándor lelkész, Cegléd, Ecser József Máv. főintéző, Pápa, Eötvös Sándor lelkész, Mezőszentgyörgy, Qyörgydeák Dániel lelkész, Pázmándfalu, Horváth Lajos lelkész, Kéttornyulak, dr. Kemény Imre ny. miniszt, tanácsos, Tiszafüred, Kiss Lajos p. ü. főtanácsos, Szombathely, dr. Lázár Ferenc kir. közjegyző, felsőházi tag, Budapest, Molnár Elek magántisztviselő, Pápa, Sándor Bódog ny. iparügyi főfelügyelő, Budapest, dr. Somogyi Károly ügyvéd, Ajka, Szabó Dénes ny. főjegyző, Tata, Szente János postatanácsos, Pápa, dr. Szente Kornél gimnáziumi tanár, Sopron, Varga József ny. postaigazgató, Pápa, Végh János esperes, Adorjánháza. A 35 év előtt érettségizettek közül: Ajer János h. postafőnök, Győr, Balogh Imre lelkész, Bolla József lelkész, Alsógörzsöny, Fazekas Mihály püspöki titkár, Pápa, dr. Gellei Frigyes körorvos, Egyed, Herczegh Lajos lelkész, Balatonhenye, Kaszás István ny. jegyző, Pápa-, Lóránt Elemér, Pápa, Konta Károly lelkész, Nagykálna, Sebestyén Dávid OTI főorvos, Budapest, Varga György dohánygyári aligazgató, Pápa, Varga Károly lelkész, Tatabánya, dr. Viczencz Árpád, Pápakovácsi, Vikár Vince bányafőtisztviselő, Celldömölk. A két találkozó csoport, melynek tagjai közül többen feleségüket is magukkal hozták az ősi iskolavárosba, vasárnap reggel együttesen tisztelgett az új theologiai nagyteremben a gimnázium vezetősége és volt tanáraik előtt, akik közül azonban csupán Faragó János és dr. Kőrös Endre ny. főigazgatók lehettek jelen ezen, míg többi tanárukat: Barcsi Józsefet, Fejes Zsigmondot és lic. Rácz Kálmánt később lakásukon keresték fel. Dr. Kemény Imre ny. min. tanácsos, a 40 évesek szónoka magas szárnyalású beszédben magasztalta azt a szellemet, amely a pápai kollégiumot mindenkor áthatotta, s amely őket életük folyamán mindig irányította. Fazekas Mihály püspöki titkár költői szépségű szavakban juttatta kifejezésre azt a belsőséges érzést, amely a volt diákokat életük fogytáig volt tanáraikhoz fűzi. Rab István gimn. igazgató klasszikus és emelkedett szellemtől áthatott szavakban üdvözölte a bolyongásukból hazatért Telemakhosokat, s fejezte ki a kollégium háláját hűséges ragaszkodásukért. Majd a kollégiumi ifjúság élére állva vo• nult el a találkozó csapat a református tempj lomba, ahol Czeglédy Sándor, a magyar református lelkészi karnak ez a büszkesége, mélységes bölcseségtől és ugyanolyan méretű szeretettől áthatott prédikációban és könyörgésben Minőségben és ízlésben Kopstein-butor vezet. Kedvező fizetési feltétele-k I Fő-tér 14. emelte fel a lelkeket az Egek Urához, a nemzetek Atyjához. Istenitisztelet után a kegyelet szép adóját rótták le a találkozók, kimenvén az alsóvárosi temetőbe, ahol volt tanáraik sírját keresték fel. Dr. Antal Géza sírjánál Végh János, Borsos Istvánénál Horváth Lajos, Farkas Dezsőénél dr. Szente Kornél, Gáthy Zoltánénál dr. Lázár Ferenc, dr. Kapossy Luciánénál Eötvös Sándor, Kiss Ernőénél Györgydeák Dániel, Sarudy Györgyénél dr. Szente Kornél, Sebestyén Dávidénál Czeglédy Sándor, K. Tóth Pálénál Eötvös Sándor mondottak szívből jövő szép megemlékezéseket, melyek után virágokat helyeztek el a sírok fölé. Délben Böröczky Géza vendéglőjében együtt ebédeltek a két találkozó csoport tagjai, s ez alkalomból Faragó János, Czeglédy Sándor, Rab István, Kemény Imre, Eötyös Sándor, Molnár Elek, Fazekas Mihály, Ólé Sándor, Végh János, Konta Károly felszólalásaiból sok régi kedves diáktörténet léleküdítő és hazafias emléke elevenedett meg a pápai diákéletnek, melyet dr. Somogyi Károly ott felolvasott újabb találkozói versében is nagyon szépen és szellemesen aposztrofált. A találkozók megható emlékkel eltelve a délután és este folyamán utaztak el városunkból. NEGYVEN EV.* Irta: Dr. Somogyi Károly. Életünk reggelén, úgy negyven év előtt, Mikor agyunk lágya imigy-amúgy benőtt, A kemény életre hogy érettek lettünk: Gond komor madara nem járt még felettünk. Délibábos rónán tarka lepkék szálltak, Csaltak, csalogattak szép remények, vágyak. Jövőnk légvárain büszke zászlók lengtek, Hirnév harsonái indulóra zengtek. Hittel, akarattal tele volt a lelkünk. Harcról, győzelemről bizva énekeltünk. Feszültek az izmok, dobbantak a lábak, Mikor új utaknak bátran nekivágtak. Remény volt a jövőnk, virágos a multunk 1 Hivott a valóság... Aztán elindultunk... ... Aztán elindultunk, ki hintón, ki gyalog, Vezették lépteink jó és rossz angyalok. Sokat himes gyepen vezetett az útja, Szerencse kisérte könnyen, játszva, fútva, Mást rögös ösvényen tüske, tövis tépte, Kínos vergődés volt, lassú, nehéz lépte. Sokan elmaradtak, félúton kidőltek, Útszélen gubbasztnak, a szárnyuk töröttek. Sokan asszonyt vettek — társnak, vagy csak disznek, Sokan még boldogok, mert még mindig hisznek. Sokan nagyapák már, sok egyedül jár még, Nem kiséri senki, csak talán az árnyék. Most, negyven év után — sok szuszogva-fújva — Páran összejöttünk, együtt vagyunk újra. Meséljük a multat, hány-hány életrégeny! De mind egy-egy csillag az örök lét egén! Az egyik még fényes, másik sápadt, halvány, Mint az elfogyó hold a ködös ég alján. Van valami regi mégis mindeniken, Ami emlékeztet csodálatos hiven. Jánosok, Józsefek, Sándorok s egyebek, Mind a régiek, a régi gyerekek! Kit a szava, hangja, termete elárul, Kit meg megismerni lába járásárul. Egyik a másikat csudakép konyítja, Egy osztály, egy család, ez a dolog nyitja. Kiket egybeforraszt annyi jó s rossz emlék, Negyven év után is egymást ne ismernék? Száz szónak is mindig csak egy lehet vége: Szaporodó szótól kiszárad a gége 1 Igyunk egészséggel, öntvén poharunkba, E jó szokásunkat soha meg nem unva, Éljünk egészséggel — végtől egy se retteg — Örök ifjú vének — negyvenes érettek 1 Pápa, 1941 szeptember 14. * A pápai ref. kollégium 1901-ben érertségizett diákjainak 40 éves találkozójára.