Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-04-19 / 16. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Nemzeti zászlókat lenget házainkon az üde tavaszi szellő. Feltámadás ünnepén kerültek azok ünnepi öröm jelképei gyanánt az oromfalakra, hirdetni azt, amit mindig rendületlen hittel hittünk, hogy lesz még magyar feltámadás. íme ismét megérhettük, hogy az elrablott magyar föld újabb részei visszakerülhettek hozzánk, hogy magyar véreink százezreit ölelhetjük ismét kebelünkre, hogy együtt örülhetünk újból az örvendezőkkel, azoknak, kiknek huszonhárom keserves esztendő alatt csupán siránkozás volt a részük. És örömünkbe, a visszatérés boldog ünnepi érzésébe méltán vegyül bele a büszkeség öntudata is, hogy a déli területek visszatérése, visszahódítás volt a magyar vitézség acélos ereje által. Megláthatta, megtudhatta ország és világ, hogy mit tud és hogyan tud a trianoni romokon semmiből megteremtett magyar hadsereg. Hogy él benne az a hősi szellem, amely évszázadok rettenetes viharjai között fenntartotta ezt a nemzetet és fenn fogja tartani beláthatatlan évszázadokon át örökké. Hadd csatlakozzék az ujjongó lelkesedés örömzajához, amellyel a felszabadult Szabadka, Zombor, Zenta és a többi visszatért város és község lakossága diadalmasan bevonuló honvédeinket fogadta, a mi hálánknak szerény szava is, hadd füzzünk mi is egy ibolyaszálat abba a koszorúba, amely a Délvidék dicső felszabadítóinak minden magyar részéről kijár. És ha jelszó kell a koszorúhoz, legyen az, ami az ő szivüknek is legkedvesebb, aminek igézetes ereje vitte őket és viszi őket mindörökre, füzzük hozzá csupán ez egy szót: Előre! Sötét tolvajokról akarunk, azaz dehogy akarunk, kényszerítő ok van rá, amiért kell szólanunk e helyen. Sötét a tolvajnak ősi és találó jelzőjük, talán azért is, mert legtöbbször a sötétség leple alatt szokta tettét végrehajtani. Különösebb jelentőséget nyer azonban a „sötét" jelző ma, amikor légvédelmi készültség okából teljes sötétségbe borulnak az utcák és házak, amikor még egy halvány fénysugár sem világíthatja meg a gonosznak útját, aki az udvarba vagy kertbe besurran. A bűn, mi ilyenkor elkövettetik, még súlyosabb, mint máskor, a lelkiismeret, amely ilyenkor tolvajlás elkövetésétől nem riad vissza, olyan megdöbbentő sötétséget mutat, amivel már csak a pokolé vetekedhetik. Azt hittük, ennyire sötét tolvaj talán nem is akad, legalább itt e mi városunkban nem. És íme, több oldalról is halljuk a panaszt, hogy nálunk is fordultak elő az elrendelt elsötétítés óta is (gyakran szegény embereket megkárosító) tolvajlási esetek. Szomorú a dolog és — ezt talán nem is tudják a sötétségben járók! — halálosan veszedelmes is. Hisz a légvédelmi elsötétítés ideje alatti tolvajlásra és rablásra rögtönítélő bíráskodás van elrendelve. Ezt vájjon nem tudják, akik ilyen tettre merészkednek? Vagy nem tudják azt, hogy mit jelent tulajdonképen a statárium? Hogy amit máskor pár heti fogházzal megúsztak, az most életükbe kerülhet, jó volna, ha a nyomtatott plakát helyett, illetve a mellett, élő szó erejével is nyilvánosságra hozatnék a törvény szigorú rendelkezése. Nem ártana a dobszóval hirdetés ősi bevált módját felújítani, hogy a legszélesebb körökben terjedjen el annak a híre, mi vár arra, aki a köz érdekében elrendelt légvédelmi készültség sötétjét akarja felhasználni sötét bűnének elkövetésére. * * * Különböző fajta legolcsóbban kaphatók HORVÁTH szűcsnél Pápa, Kossuth Lajos utca 22. Vármegyei kisgyűlés és rendes közgyűlés. Törvényhatósági kisgyűlés és rendes közgyűlés volt Veszprémben f. hó 15. és 16. napjain. A kisgyűlésen, amelyen vármegyénk főispánja lelnökölt, — a bizottsági tagok igen kevesen jelentek meg. Elmaradásuk oka főképen a kedvezőtlen közlekedési viszonyokra vezethető vissza. A kisgyűlési tárgyalás gyors lefolyású volt annál is inkább, mert a tárgysorozaton szereplő kérdések között egy sem volt olyan, amely rrfélyebb érdeklődésre tarthatott számot s szélesebb körű tárgyalást igénveit. Városunkat érdeklő ügyek — éspedig az lg,al-öreghegyi és Kertvárosi iskolák kibővítése tárgyában hozott városi határozatok — jóváhagyást nyertek. A rendes közgyűlés f. hó 16-án délelőtt kezdődött, amelyen az elnöklő dr. Mesterházy főispán mondott megnyitó beszédet. A főispáni megnyitó megkapó szavakkal emlékezett meg trianoni rabságunk fokozatos megszűnésének újabb állomásáról: országunk elszakított déli részeinek visszatéréséről. Ezzel kapcsolatban a hálás elismerés szavaival adózott honvédségünk történelmi fénnyel ragyogó megmozdulásáért, amelyet a jugoszláv felbomlás sötét jelenségei magyar véreink érdekében egyenesen megköveteltek. Majd kegyeletes szavakkal ejnlékezett meg gróf Teleki Pál miniszterelnök tragikus elhunytáról s megható vonásokkal ecsetelte azt a megrendítő és lesújtó veszteséget, amely a magyarságot olyan váratlanul érte hűséges fiának, a mindig éber lelkiismeretű s megfeszített erővel dolgozó államférfinak, a világhírű tudósnak elhunytával. A megnyitó után, amelyet a közgyűlés tasriai állva hallgattak végig, —• bejelentette főispán, hogy a törvényhatósági bizottság két tagját és pedig Szűcs Dezső pápai ref. gimn. tanárt és Jakab Lajos enyingi gazdát kormányzó úr legmagasabb elhatározása kitüntetésben részesítette. A közgyűlés tagjainak élénk éljenzése között mutatott rá főispán a kitüntetettek értékes munkásságára, majd átnyújtotta nekik a kitüntetéseket s kifejezte azt az óhaját, hogy további közhasznú munkássággal szolgálják magyar hazájukat és nmezetüket. Ezután Szűcs Dezső, a kitüntetés átvételekor a határozott, komoly meggyőződés hangján tett vallomást arról, hogy a kitüntetés nem lehet a hiúságnak, a külső fényielgésnek eszköze, hanem hordozója annak az örök figyelmeztetésnek, nagyszerű felhívásnak, kemény parancsnak, amely minél több és minél jobb szolgálatot kíván. Majd a kijelölő választmány három tagjának megválasztása után következett vármegyénk törvényhatóságánál újonnan rendszeresített aljegyzői állás betöltése. A kijelölő választmány döntése után elnöklő főispán elrendelte a szavazást a két pályázó: dr. Bibor Jenő és dr. Horváth Sándor között. A szavazáson dr. Horváth 77, dr. Bibor 52 szavazatot kapott s így dr. Horváth került ki győztesen, akit főispán megválasztott vármegyei aljegyzőnek jelentett ki. A megválasztott katonai szolgálata miatt nem jelenhetett ugyan meg az eskütételre, de a megválasztott jelenlevő édes atyja meghatott hangon mondott köszönetet a közgyűlésnek ;azért a bizalomért, amellyel fiát az aljegyzői tisztségre emelte. Az alispáni jelentés gyors letárgyalása után közgyűlés az új miniszterelnök, dr. Bárdossy László azon leiratát tárgyalta, amelyet a kormány kinevezése alkalmából a vármegye közönségéhez intézett. A leirattal kapcsolatban dr. Iklódy Szabó János igen hatásos felszólalásban mutatott rá azokra a személyi vonatkozásokra, amelyek az új miniszterelnököt a vármegyéhez s különösen Pápa városához fűzik. A közgyűlés örömmel üdvözölte az új miniszterelnököt és kormányát s biztosította a vármegye közönségének bizalmáról és ragaszkodásáról. Ezután a törvényhatósági útbiztosok, utászok és úthengerlő gépek kezelő személyzetének jogviszonyairól szóló szabályrendelet-tervezet, majd a sokféle vármegyei alap 1940. évi zárszámadásainak letárgyalása következett. Fontosabb pont volt még az adófelszólamlási bizottságok megalakítása. A pápai járásra a vármegye részéről mint rendes tagok dr. Csoknyay János, Hajnóczky Ferenc, dr. JókayIhász Miklós és dr. Kiss Gábor választattak meg. Elutasította közgyűlés Boda Lajos és társai külsővati lakosok azon kérelmét, hogy Külsővat község Veszprém vármegyéből Vas vármegyéhez csatoltassék át. Még be sem fejeződött a közgyűlés, már is a vármegyei közellátási bizottság ült össze fontos tanácskozásra főispán elnöklete alatt, akit a közgyűlési elnöklésben alispán váltott fel. A közgyűlés d. u. 1 óra tájban befejezte tanácskozásait. { Ejtőernyős hősi halál. Mélységes megdöbbenést és részvétet keltett városunkban az a vasárnap elterjedt szomorú hír, hogy vitéz Bertalan Árpád őrnagy, a magyar ejtőernyős zászlóalj parancsnoka, két tiszttársával és több ejtőernyős katonával együtt f. hó 12-én ejtőernyős hősi halált halt. A fővárosi lapok alapján közöljük a hősi halált halt tiszteknek Kormányzónk részvételével végbement temetéséről szóló következő tudósítást: Szerdán délután temették el nagy katonai pompiával a farkasréti temető halottasházából az április 12-én ejtőernyős hősi halált halt három magyar tisztet: vitéz Bertalan Árpádí honvédőmagyot, a magyar ejtőernyős zászlóalj parancsnokát, Kelemen Károly századost és Bene László főhadnagyot. Közülük vitéz Bertalan Árpád őrnagy hősies magatartásáért már az elmúlt világháborúban is számos kitüntetést kapott, lovagja volt a katonai Mária Terézia-rendnek; Kelemen Károly százados és Bene László főhadnagy több alkalommal bizonyították már be a haza iránti önfeláldozó szeretetüket és szintén több kitüntetést kaptak. A három hősi halált halt tiszt holttestét a halottasházban ravatalozták fel. A temetésen jnegjelent Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, ott voltak József főherceg, tábornagy, vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter, Wulff Olaf titkos tanácsos, a tábornoki kar több tagja, a törzstiszti kar tagjai közül sokan és a különböző fegyvernemek képviselői is. A temetésen képviseltette magát a német légi erő is, hogy lerójja kegyeletét az elhunyt magyar repülőbajtársak előtt. Négy órakor érkezett meg a kormányzó a temető bejáratához és egyenesen a halottasházba ment, ahol kezdetét vette az egyházi szertartás, amelyet Józan Miklós unitárius püspöki vikárius, Szabó Pius esperes, Szántó Róbert evangélikus és dr. Urbán Ernő református lelkészek végeztek. Az egyházi szertartás után repülőlegénység vette vállára az elhúnyt tisztek koporsóit és elhelyezték a négylovas gyászhintóban,, majd megindult a gyászmenet. Elől egy repülőszakasz haladt, közvetlenül mögöttük a katonazenekar, ezt követőleg bársonypárnán vitték vitéz Bertalan Árpád kitüntetéseit.