Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-04-12 / 15. szám

Minőségben és ízlésben Kopstein-butor vezet. Kedvező fizetési feltótelek ! Fő-tér 14. Az iparostanonc-oktatás kérdéséhez. Bátran mondhatom, egy emberöltő óta foglalkozom ipari ügyekkel és állandó érdeklődéssel viseltetem az iparostanonc-oktatás iránt, főként gyakorlati kiképzés szempontjából. És itt mindjárt meg kell őszintén mondanom, hogy aggodalommal viseltetem a magyar kézműipar jövője felől, mert a személyi utánpótlást nem találom olyannak, hogy a régi, kiválónak bizonyult mesterek és segédek helyét megfelelően képzett utódok foglalják el. Ám nem annyira a személyekben, mint inkább a körülményekben találom meg a hibát, hogy az újonnan felszabadult iparossegédek általában gyengébb képzettséggel lépnek ki az életbe, mint az kívánatos volna. Ismételten hangsúlyozom, nem bennük van a hiba. Az iparostanoncokat az esetek legtöbbjében három esztendőre szegődtetik be. A munkaidő napi 8 óra, heti 48 óra; ebből azonban le-t vente-kiképzésre, tanonc-iskolázásra le kell számítanunk hetenként egy napot, nyolc órát, úgy hogy műhelygyakorlatra nem marad tŐbb heti 40 óránál. Valójában azonban ebből is le kell számítanunk a hétközbe eső ünnepekre és nyári szabadságra — mondjuk — heti két órfáit, úgy hogy műhelygyakorlatra valójában nem marad több heti 38 óránál. Ez pedig — a három esztendei tanoncidőhöz viszonyítva — határozottan kevés. Ennyi idő alatt mesterséget jól elsajátítani nem lehet. A sokszorosító-iparban a tanulási idő szigorúan négy esztendő. Mikor 55 évvel ezelőtt beszegődtem nyomdásztanoncnak, a munkaidő napi 10- és heti 60 óra volt, s mikor négy év után felszabadultunk és másutt helyezkedtünk el, rájöttünk, hogy még tudásunk igen hézagos és sokat kell még tanulnunk, hogy magunkat jó nyomdásznak vallhassuk. És ha ez 60 órás munkaidő és négyévi tanulási idő mellett így volt, akkor még inkább feltételezhető, hogy három évi tanulási idő és 38—40 órás heti munkaidő mellett a szakmai tudás még kevésbbé sajátítható el. Idő kell ahhoz is, hogy a szervezet hozzá alakuljon a mesterséghez, hogy sajátunkká válhasson a mesterségbeli fogás, amelyre azt szokták mondani, hogy olyan pompásan áll valakinek a kezében a szerszám, mintha csak belenőtt volna. A tanoncidőt tehát szerény véleményem szerint legalább is fel kell emelni négy esztendőre, hogy a tanonc — ha van benne ambíció — kellő tudással felvértezve léphessen ki a gyakorlati életbe. Tudom^ hogy különösen a szülők körében, akik azt várják, hogy fiuk! mielőbb saját keresetéből tarthassa fenn magát, ez az álláspontom nem találkozik általános helyesléssel, de az is keservesen megbosszúlja magát, ha a fiú választott pályáján a vele szemben támasztott igényeknek kevésbbé felel meg, s rövid időközökben egyik műhelyből a másikba vándorolni kénytelen, mert hisz — mint a régi közmondás tartja — »sűrű gazda, ritka ruha«. Závory íanár úr a tanoncok jobb kiképzése érdekében tanműhelyek, körzeti tanonciskolák felállítását sürgeti, melybe a vidéki tanoncok is bejárni kötelesek volnának. Nem vagyok vele egészen egy véleményén. A tanoncnak jobb tanműhelye nincs mestere műhelyénél. Itt — ha van benne igyekezet — elsajátíthatja a mesterség csínját-bínját, fogását, sokoldalúságát. A drága és költséges tanműhelyek felállításának inkább a nagyvárosokban van helye, ahol a nagy műhelyekben a tanoncokat rendszerint egyoldalúlag képezik ki, amely hiányt a tanműhelyek volnának hivatva pótolni. A vidéki tanoncok bejárását az úgynevezett »körzeti tanonciskolába« meg határozottan helyteleníteném. Hisz ez még többet elvonna a tanonc gyakorlati kiképzéséből,, mert legkevesebb egy napot venne igénybe, ha a távolabbi — 25—30 km.-nyíre levő — községből a tanonc bejönne — hogyan? gyalog, kocsin, vasúton — a pápai körzeti tanonciskolába. Akkor a tanműhely mellett mindjárt tanondotthont is létesíthetnénk, ahol az esetleg egy nap megfordulni nem tudó tanonc élelmezést és szállást kaphatna. Inkább híve volnék a tanyai vándor-iskolák mintájára — a vándor iparostanonc-iskola* nak. Központibb fekvésű, nagyobb iparosközségekben összejöhetnének a hét egy meghatározott napján a szomszéd községek tanoncai, s ott e célból alkalmazott vándor iparostanonc-iskolai tanároktól oktatásban részesülhetnének, s — mivel a tanítási terv és tankönyv azonos volna — az ipartestületek székhelyein levő iparostanonc-iskolában vizsgázhatnának. Talán inkább így volna megoldható, hogy a falusi iparostanonc elméletileg is kellőleg előkészülhessen pályájára. Végül még egyet. Részemről a tanonckiképzésnél a gyakorlati kiképzést tartom fontosabbnak, mert hisz lehet valaki kitűnő iparos, ha a dolgok elméleti részével Tvevésbbé is van tisztában. A nyolc-osztálvú népiskolák különben igen hatékonyan működhetnének közre az ipari pályára készülő ifjúság elméleti tudásának megalapozásában, s eleve nagy szolgálatot tehetnének az iparostanoncok elméleti kiképzésénél. Nánik Pál. Kerékpárosok baleset elleni biztosítása. Nincs olyan nap, amelyen szerte az országban közlekedési balesetek elő ne fordulnának. Magyarországon jelenleg félmilliónál több kerékpáros van s így érthető, hogy a közlekiedési balesetek nagy részében a baleset szenvedő részese kerékpáros. Ezeknél a baleseteknél a felelősség kérdése csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem állapítható meg, s így a szerenasétlenül járt kerékpáros a legtöbb esetben semmiféle anyagi kárpótlásban sem részesül. A több százezernyi kerékpáros legnagyobb része szegénysorsú munkásember, akikre egy állandó rokkantságot előidéző baleset í könnyen anyagilag végzetessé válhatik. De végzetes anyagi csapást jelent a, sajnos, elég gyakori, halált okozó baleset a szerencsétlenül járt kerékpáros hozzátartozóira is. Ez a felismerés és a minden téren való szociális gondoskodás gondolata késztette a Magyar Kerékpáros Szövetséget arra, hogy minden magyar kerékpárosnak lehetővé^tegye a filléres balesetbiztosításba való bekapcsolódást. A Magyar Kerékpáros Szövetség valamennyi tagját 1000—1000 pengőre biztosítja kerékpár használata közben előforduló és halált, vagy állandó rokkantságot okozó balesetek ellen. « A szövetség tagjai külön balesetbiztosítási díjat nem fizetnek. Az évi 2 pengő 50 filléres pártoló tagsági díj ellenében minden tag részese a fentebb ismertetett balesetbiztosításnak és megkapja a M. K. Sz. arcképes igazolványát, amely a m. kir. Belügyminisztérium által kerékpározás közben kötelezővé tett személyazonossági igazolványul is szolgál. A Magyar Kerékpáros Szövetség pártoló tagja lehet nemre és felekezetre való különbség nélkül minden 16—60 éves magyar kerékpáros. Felvételre jelentkezni lehet szombat kivételével minden hétköznapon délután 5—8 óráig a Millenáris Sporttelepen. (Thököly-út és Szabó József-utca sarok.) A felvétel a tagjelentkező-ív kitöltése után azonnal megtörténik. Csatolandó 1 drb. fénykép. A belépés megkönnyítésével a M. K. Sz. kivétel nélkül minden magyar kerékpáros érdekét kívánja szolgálni. ÚJDONSÁGOK. — Ügyeletes gyógyszertári szolgálat. Április 14—20-ig a Piatsek gyógyszertár tart ügyeletes szolgálatot. Lapunk t. előfizetőinek, olvasóinak és hirdetőinek boldog húsvéti ünnepeket kívánunk. Húsvéti istentiszteletek. A r. kat, templomban ünnep első napján a szentmisét és a szentbeszédet Németh József apátplébános mondja; ünnep másnapján ugyancsak ő miséz, a szentbeszédet pedig; Gergyesy Ferenc káplán tartja. — A református templomban húsvét vasárnapján Ólé Sándor lelkipásztor, hétfőjén Fazekas Mihály püspöki titkár Végzi az istentiszteletet. — Az evangélikus templombcui ünnep első napján Bácsi Sándor lelkész, másnapján Smidéliusz Ernő s.-lelkész prédikál. — Személyi hír. Az elhunyt miniszterelnöknek, gróf Teleki Pálnak hétfői temetésén városunkból részt vett Medgyasszay Vince református püspök is. — Miniszteri elismerés. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Pickel Emília pápai óvónőnek, a csatorna-utcai m. kir. állami kisdedóvóda volt kitűnő vezetőjének, aki negyven éven át kitartó buzgalommal, hozzáértéssel és a kicsinyek iránti szeretettel végezte el a rá háramló nem könnyű feladatot, nyugalomba vonulása alkalmából legteljesebb elismerését fejezte ki. — Tisztviselők az árvízkárosultakért. Pápa megyei város tisztviselőkara az árvízkárosultak javára történt gyűjtés során fizetésének lo/o-át ajánlotta fel, melyet a május hó 1-én esedékes fizetésekből vonnak le. — Tél a tavaszban. Nemcsak áprilist járatott velünk, hanem valósággal ránk rontott és itt maradt kellemetlen és hívatlan vendégül már a negyedik napja. A magyar közmondás szerint »akármilyen kedves vendég, három napig untig elég«. De ez a Tél már a negyedik nap kellemetlenkedik nálunk. Hétfőn