Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-03-29 / 13. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca 22. szám. Előfizetés XU évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) A Magyar Élet Pártja vármegyei értekezlete Veszprémben, Antal államtitkár nagy beszéde. F. hó 25-én, kedden délelőtt a Magyar Élet Pártja vármegyei pártvezetőségi értekezletet tartott a veszprémi mozgófényképiszínházban. Az értekezleten a vármegyei szervezetek vezetőségi tagjai olyan nagy számban jelentek meg, hogy a helyiség szűknek bizonyult a hatalmas tömeg befogadására. Feszült várakozás és mély érdeklődés előzte meg az értekezlet megnyitását, valamint az egyes felszólalásokat. Amikor pedig megjelentek az emelvényen az értekezlet vezetői és szónokai, — a lelkesedés lángja csapott fel a seregből s töretlen hittel, bizalommal és reménységgel övezi vármegyénk politikai vezetőit, akik nyiltan, minden szépítgetés nélkül tárják fel hazánk és nemzetünk belső viszonyait és külső helyzetét. Az értekezleten megjelent vármegyei vezetőségi tagok nemcsak tiszta helyzetképet kaptak, de egyúttal határozottan és vllájgosan megjelölték előttük azokat áz utakat is, amelyeket a magyarságnak éppen saját jövője, történelmi szerepének betöltése érdekében járnia kell. Az értekezlet a »Magyar Hiszekegy« elmondásával kezdődött, majd dr. Mesterházy Ferenc főispán, vármegyei elnök mondott nagy érdeklődéssel kisért megnyitó beszédet, amelyben rámutatott a kormányzati politika helyes alapjaira s értékes eredményeire, végül pedig utalt nemzetünk áldozatkészségére, amely a magyarság élniakarását bizonyítja. Az elnöki megnyitó után Lehoczky I. vármegyei központi titkár a pártszervezés adatairól és a szervezetek működéséről szóló jelentését! terjesztette elő, amelyet az értekezlet örömmel és megnyugvással vett tudomásul. Az első felszólaló dr. Jókay-Ihász Miklós felsőházi tag volt, aki élénk helyeslésektől kisért, tömör előadásban ismertette a kormányzat nehéz feladatait a belső és külső vonalakon. Rámutatott azokra a belső nehézségekre, amelyek kemény intézkedéseket követelnek a termelés és fogyasztás szabályozása terén, de a kormányzat minden lépése a nemzeti közösség érdekében történik s ezért segíteni kell a jobb magyar jövő munkálása terén. Külpolitikai téren — mondotta — azok az elgondolások érvényesülnek, amelyeket nemzeti újjászületésünk elhunyt vezérei: Gömbös, Darányi, gróf Csáky oly erőteljesen hordoztak ,és munkáltak. Ezt a külpolitikát a nemzeti érdekek irányítják s annak helyességét a revíziós eredmények bizonyítják. A beszéd elhangzása után zajos taps zúgott fel, majd Beöthy Dezső, a veszprémi kerület országgyűlési képviselője állott fel szólásra, aki beszédében főképpen honvédelmi kérdésekkel foglalkozott. Lendületes szép beszédben fejtette ki honvédségünk fejlesztésének, korszerű felszerelésének szükségességét s rámutatott arra, hogy e tekintetben minden áldozatot tétovázás nélkül elsősorban kell meghozni, nehogy a történelem hívó szava .készületlenül találjon bennünket. Hangsúlyozta azt a lelki felkészültséget, amely katonai felkészültségünk teljességének nélkülözhetetlen eleme. Csak ez a teljes lelki és katonai felkészültségünk adja meg számunkra azt az ütőerőt, amely tiszteletet parancsol barát és ellenség előtt egyaránt s amellyel komoly tényezők lehetünk a nagy kérdések eldöntése idején. A következő szónok Inárcsi Papp Elemér, az enyingi kerület képviselője volt, aki főképpen gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Nyugodt, meggyőző hangon fejtette !ki a kormányzat gazdasági politikájának hármas irányát, amelyek a termelés zavartalan biztosítására, a nyersanyag-gazdálkodás országos irányítására s a fogyasztási javak igazságos elosztására irányulnak. Külön kiemelte a kormányzat földbirtokpolitikai célkitűzéseit s annak eddigi eredményeit, valamint azt a szociális gondoskodást, amellyel a magyar falvak erőinek fokozását kívánja szolgálni. Végül felhívott minden magyart a legteljesebb nemzeti összetartásra és fegyelemre s egyben arra, hogy zárt sorokban meneteljünk történelmi küldetésünk útján. Ezután János Áron, a devecseri kerület képviselője emelkedett szólásra,, al<i mély gondolatokban gazdag beszédben fejtette ki § nemzetfogalom új tartalmát, amelyben a nemzeti közösség jelentősége annyira megnőtt, hogy minden egyéni vagy osztálymegmozdulás, elhatározás és munka csak annyiban bír létjogosultsággal, amennyiben a nemzeti közösség érdekeivel nem áll ellentétben. E nemzeti közösség érdeke kívánja meg, hogy a nehézségek között is hősi magatartással, a polgári kötelezettségek nagyszerű teljesítésével szolgáljunk a számunkra kijelölt helyen! Alig hangzottak el János Áron utolsói szavai, egyszerre feszült várakozás és mély csend támad. Majd hirtelen hatalmas tapsviJiar zúg fel s köszönti az értekezlet utolsó felszólalóját, a közismert, kiváló képességű államférfit, nagyszerű szónokot: Antal István államtitkárt, a pápai kerület képviselőjét, aki megrázó erejű beszédben világította meg az időszerű kül- és belpolitikai kérdéseket. A Magyar Élet Pártjának politikája — mondotta a többek között — két pilléren nyugszik: külpolitikai tekintetben a tengelybarátság pillérén, belpolitikai tekintetben pedig a nép és a fajvédelmi gondolat pillérjén. MindJkét irányú politika az elmúlt években átütő ,erejű, mondhatnánk történelmi jelentőségű eredményeket hozott a magyarság számára. Az előbbinek az ország hatalmi pozícióinak megerősítését, külpolitikai súlyának megnövekedését, az ország háromszori területgyarapodását köszönhetjük és azt a szilárd meggyőződésünket, hogy a tengelyhatalmak győzelme után hazánk ismét elfoglalja Középeurópában azt a történelmi szerepét, amelyet az itt élő népek között elsőszülöttségi jogánál fogva évszázadokon keresztül betöltött. A pártunk által kifejtett jobboldali, néperősítő és fajvédelmi politika belső eredménye viszont az lett, hogy az ország a politikai és a társadalmi konszolidációnak olyan fokát érte el, amely ma viszonylag szinte egyedülálló Európában s amely konszolidáció lehetővé tette az országnak, hogy a legnagyobb erőkifejtésekre legyen képes a hadsereg kiépítése és a sürgető belső gazdasági, szociális és alkotmányjogi problémák megoldásának (előkészítése tekintetében. E belső problémák ismertetése kapcsán kitért az államtitkár a zsidókérdés taglalására is. A miniszterelnök úr, a pénzügyminiszter úr és pártunk országos elnöke — úgymondi — legutóbbi beszédeikben határozottan bejelentették volt, hogy a harmadik zsidótörvény tető alá fog kerülni, mihelyt annak ideje elérkezett. A törvény előkészítésére irányuló munkálatok tudomásom szerint folyamatban is vannak mindazokon a helyeken,, amelyeknek e kérdés megoldásánál a dolog természeténél fogva fontos szerepük van. A harmadik zsidótörvényre kétségkívül szükség van és pedig nem csupán azért, mert az eddigi zsidó jogszabályok a végrehajtás során sok tekintetben alkalmatlanokká váltak, de azért is, mert a zsidóság, sajnos, nem tanúsította a kellő megértést e jogszabályoknak nyilvánvalóan humánus, mérsékelt és előzékeny rendelkezései iránt. E megértő, humánus és mérsékelt rendelkezéseket úgy fogta fel, mint a megkerülések tág lehetőségét, amelyek segítségével alapjaiban lehet felforgatni a hatályban levő törvény korlátozó rendelkezéseit. A zsidóság © lojálisnak legkevésbbé sem mondható magatartása miatt kényszerültünk egyébként arra is, hogy a harmadik zsidótörvény meghozásáig a magyarázó és kiegészítő rendelkezések egész sorát kellett hoznunk, amelyekkel a második zsidótörvény végrehajtását akartuk a törvényhozó szándékának megfelelően — teljesebbé tenni. Az ú. n. »őrségváltások« kérdéséről szólva megemlítette az államtitkár, hogy a közgazdasági személycseréknek nincsen semmi értéke a magyarság számára, ha azok nem járnaík egyben az üzleti, a vállalati és általában a közgazdasági élet terén érvényesülő szellem megváltoztatásával is. Sőt ha egyes újdonsült keresztény közgazdasági vezetők maguk is a zsidók szellemiségében dolgoznak tovább, ezzel voltaképen rosszabbá teszik a helyzetet, mint azelőtt volt. Az ország közgazdaságának főként új szellemre, új erkölcsiségre és új módszerekre van szüksége, ezek nélkül hozhatjuk a világ legtökéletesebb zsidótörvényeit is, azok semmiféle javulást nem idéznek elő a nemzeti közösség javára. Ez a szellem, módszer és erkölcsváltozás pedig csak akkor fog bekövetkezni, ha azok az új vállalati vezetők, akik az »őrségváltás« során kerültek fontos pozíciókba, a maguk küldetését a szemelycserével nem látják befejezve, de mindent elkövetnek, hogy a keresztény szellem, a keresztény erkölcsiség és a keresztény meü> dusok váljanak úrrá a vállalatok működésében. A profit szelleme helyett a közérdek szelleme, a gyors meggazdagodás szelleme helyett a szolid munka szelleme, az alkalmazottakkal való bánás tekintetében pedig a rideg kapitalista lelkület helyett a modern szociális megértésnek és a keresztényi gondolkodásnak lelkülete, amely a nagy pápák enciklikáiból sugárzik ki. Ne csak az államtól várjuk tehát az új zsidótörvényeket, ezekkel a teljes megoldást sohasem tudjuk elérni, ha egyben maga a társadalom — különösen a vezető posztokon levők — is nem követnek el mindent a zsidó szellemiség és a zsidó módszerek tekintetében is múlhatatlanul szükséges »őrségváltás« keresztülvitele érdekében. S ezen a ponton van különös jelentősége annak a hatalmas társadalomnevelői tevékenységnek, amelyet a miniszterelnök úr úgyszólván minden beszédében figyelmünkbe ajánl. Ezután az időszerű szociális kérdéseket fejtegette az államtitkár, majd arra mutatott rá, hogy ma csak egy kötelessége lehet a magyar politikának: lélekzetvisszafojtva, hidegvérrel figyelni a körülöttünk kavargó világieseményeket s éjt nappallá téve, lázasan dolgozni 'erkölcsi és anyagi erőink, lelki és testi tettrekészségünk legmagasabb fokra való fejlesztése érdekében. A beszéd elhangzása után perceken át zúgott a taps és éljenzés s valósággal mámoros lelkesedés öntötte el a hallgatóságot, amelynek Antal államtitkár előadása nemcsak igazi élményt nyújtott, de erőt is a nemzeti megújhodást szolgáló kitartó munkára! Ezután lelnöklő főispán Álló Ferenc balatonbozsoki gazdának adja meg a szót, aki a kisgazdák nevében köszönetet mondott az előadásokért s előterjesztette azokat a kivánsá-