Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-01-11 / 2. szám

LAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Levente-utca22.szám. Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Kultúrházat! 1. Minden város azon van, hogy bizonyos céltudatos városfejlesztési programmot dolgozzon ki s ennek megfelelően alakítsa át af régi időkben jól-rosszul (de csak olykor szépen és praktikusan) kiépített, vagy ötletszerűen kiformálódott utcáinak, tereinek külső képét. Főleg azóta, amióta a magyar városrendezési törvény megszületett és mióta (1937) megjelentek az első végrehajtási utasítások, melyek körülírták és elsorolták az elvégzendő munkákat. Első helyet foglal el ezek között a megrongálódott utak és utcák rendbehozatala, kikövezése, kiaszfaltozása és csinosítása. E tekintetben Pápa, polgármesterének tervszerű és kitartó munkálkodása alapján, meglehetősen eleget tett a korszerű követelményeknek. ütaink vannak elég jók, utcáink azonban most vannak kialakulóban. Modern értelemben vett utcáink tulajdonképen nincsenek is; mert ahol mggvolnának az épületek, ott hiányzik a járda (lásd tókerti városrészt!); ahol meg járda, világítás, vízvezeték található, ott nincsenek se díszesebb magánépületek (az egy Esterházy-utat kivéve), se középületek. Épen ez a hiány teszi szükségessé, hogy a városfejlesztéssel Pápán is komolyabban foglalkozzunk. Sok-sok hiány van Pápán, amelyeknek számát alig lehetne hosszú lélekzet alatt elsorolni. Hiányok. Hogy csak néhányat említsünk, kezdjük mindjárt a legaktuálisabbakon. Télen nincs korcsolyapályánk, tavasszal nincs megfelelő sétaterünk, nyáron nincs uszodánk, jvizisport lehetőségünk, ősszel nincs kirándulóhelyünk s egész évre hiányzik az idegenforgalmunk. Gazdasági téren hiányzik egy megfelelő piactér s főleg egy nagy árúcsarnok. Kulturális téren nincs múzeumunk, kiállítótermünk, nincs színházunk, nincs nyilvános könyvtárunk és főleg: nincs egy megfelelő előadótermünk! Pedig úgy szeretnénk, ha városunk mindezek hijávai nem szűkölködnék! Hisz úgy szeretjük patinás városunkat és oly büszkék lennénk, ma eldicsekedhetnénk azzal, hogy van itt már minden, ami egy XX. századíi 'modern város elengedhetetlen kelléke, úgy szeretnénk azokat megmutogatni a városunkat fölkereső idegeneknek. Ügy szeretnénk közötte és benne élni a kultúrélet eme föltételeiben! Úgy szeretnénk egészségesen, nemesen és komolyan szórakozni, szórakozva nemesedni, tanulni, kulturálódni egy jól megépített Kultúrházban, amelynek talán legnagyobb hiányát érzi Pápa város kultúrára éhes és kultúráért dolgozni akaró közönsége. A kultúrházak misszióját és szükségességét már a jól vezetett magyar falvak is fölismerték s évről-évre több azoknak a falvaknak a száma, amelyek kultúrházat emelnek és avatnak. Ha másra nem is, de Kultúrházra égető szükség van. Ami pedig égetően szükséges, arra feltétlenül áldozni is kell a köznek épúgy, mint az egyeseknek. Hiányaink Iközött fel kell még említeni, hogy nincs sem Törvényházunk (járásbírósági épületünk), sem OTI-palotánk! Igaz, hogy mind

1 a kettőre van már komoly ígéret, de ez magában véve még nem konkrétum. Komoly ígéret máskor is volt, de a kivitelhez szükséges energia nem állott arányban a megajánlás tényével s az építkezés jobb időkre (talán épen erre az évre?) maradt. Az OTI-székház sorsáról most nem akarunk írni, de azt még meg kell említenünk', egy iparos székház és egy általános árvaház, vagy menedékház építésére is hiába várunk már évek óta. De ha már szóltunk a hiányokról, mint megoldandó kérdésekről, emeljük ki ezek sorából azt az intézményt, amelynek kérdése most — így téli előadások idején — talán a legaktuálisabb s amelynek megvalósításával mintegy varázsütésre oldódnék meg egyszerre öt-hat probléma is. Ez a legaktuálisabb kérdés, sok más kér(désnek varázskulcsa: a kultúrház. Építsünk tehát egy nagyszabású kultúrházat! (Vége köv.) (Palisander.) 40 éves a pápai Perutz=gyár. A városunk gazdasági és kulturális életében jelentős szerepet betöltő Perutz Testvérek pápai szövőgyára csendben, a nagy nyilvánosság mellőzésével, ünnepli fennállásának 40-ik évfordulóját. Ez a gyár életében elérkezett jelentős dátum megköveteli, hogy a nagyközönség is tudomással bírjon róla, s elismeréssel adózzék azzal a vállalattal szemben, mely negyven évi közhasznú működésével erre nagy érdemeket szerzett. Ebből az alkalomból a vállalat egy gazdagon illusztrált jubileumi Emlékkönyvet adott ki, beszámolva abban az elmúlt 40 év eredményekben gazdag munkálkodásáról. Fölöslegesnek tartjuk magunk részéről e 40 év ismertetését, mert elvégezte azt helyettünk jobban az Emlékkönyv avatott tollú írója, s hogy ennek a 40 évnek hü történetéről a nagyközönség is tudomást szerezhessen, teljes egészében közöljük az Emlékkönyvben foglalt s itt következő jelentést: A magyar kir. kormány és a Perutz Testvérek cég között 1899-ben tárgyalások indultak egy Pápán létesítendő pamut-textilgyár alapítása tárgyában. A magyar kir kormány törekvése ebben az időben az volt, hogy a környék főleg mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakosságának egy részét az iparban helyezze el s ezáltal Magyarország iparosodását is előmozdítsa. A Perutz Testvérek cég, mely a textilgyártásban ekkor már több évtized tapasztalataival rendelkezett és budapesti lerakata révén a magyar viszonyokkal is teljesen ismerős volt, erre a célra nagyon alkalmasnak látszott. Amint az előkészítő tárgyalások befejeződtek, a cég azonnal hozzálátott a gyár felépítéséhez és már az 1901. év tavaszán a szövőt és fehérítőt Pápán üzembe helyezték. A gyárat a legkorszerűbb és legjobb gépekkel szerelték fel és már a gyárépület tervezésénél gondoskodás történt nagyobb arányú fejlesztésre és bővítésre. Pápa városának akkori vezetősége és lakossága nagy örömmel üdvözölte az alapítást és az azzal összefüggő új munkaalkalmakat. A munkakeresők nagy számban jelentkeztek. Nehéz feladat volt azonban a jelentkezők közül a legmegfelelőbb tisztviselőket és munkásokat kiválasztani. A nehézségek ellenére sikerült a gyárvezetőség és munkások között azt a bensőséges kapcsolatot megteremteni, hogy a munkáscsaládok nemzedékének élete és sorsa forrott össze a gyárral és ma már az első munkások gyermekei és unokái dolgoznak az üzemben. A kezdet nehézségeit növelte az a körülmény, hogy az eddig kizárólag mezőgazdasági munkával foglalkozó munkásokat az ipari tevékenységre előbb nevelni kellett. A cég még az építkezés befejezése előtt szövőiskolát helyezett üzembe, ahol az első munkásokat kioktatták. A vállalat testvérgyárai által rendelkezésére bocsátott szakemberek a cégtulajdonosokkal karöltve fáradhatatlanul dolgoztak mind a mai napig a fiatal munkások kiképzésén és ezzel nemcsak az állandó utánpótlást biztosították, hanem a tökéletesedő kiképzéssel a munkásság anyagi és szellemi életszínvonalát is emelték. Az üzem állandóan növekedett. Míg a munkáslétszám 1901. év végén 250 volt, 1914-ben már 450-re emelkedett. Az 1914—18-as világháború és a világháborút követő súlyos idők természetesen a gyárat sem kímélték meg. A háború alatti behívások, nyersanyaghiány, stb. szükségessé tették ebben az időben az üzem csökkentését. Az 1919. év nyugtalanságai és mozgalmai sem maradtak visszahatás nélkül és 1919. év első felében az üzemet le kellett állítani. A munka újrafelvétele csak 1920-ban történhetett meg. Mindez természetesen mérhetetlen anyagi kárral és nagy anyagi áldozatokkal járt. Az újjáépítés azonban megkezdődött. A világháború és az azt követő évek okozta károk lassan pótoltattak és 1927-ben az üzem újból azt a színvonalat érte el, melyben a háborút megelőző években állott. A munkáslétszám ebben az időben 490 fő volt. Széleskörű beruházások kezdődtek, amelyek következtében a munkáslétszám is állandóan emelkedett, úgyhogy 1938ban már 700, 1940-ben pedig 1200 munkást foglalkoztatott a gyár. Közben 1927-ben a pamutszövő és kikészítő gyár egy teljesen modern pamutfonóval bővült. A pamutfonó részére egy minden szempontból tökéletes, új gyárépület épült. Ezt követte egy új kazánház és turbinatelep építése, amely az egész — kizárólag villanyerőre berendezett — gyárat árammal látja el, sőt azonkívül számos esetben Pápa város és környékének villanyáramszolgáltatását is kisegíti. Az üzem vezetőségének mindig elsőrendű gondja volt a tisztviselők és munkások igazságos díjazása. Tisztviselői és munkásjóléti intézmények terén pedig mindig a kort megelőző intézményeket és berendezéseket létesített. A vezetőség a munkaidőt heti 48 órára csökkentette, ugyanakkor a termelést új gépek és termelési módok bevezetésével emelte és áttért a két, sőt három műszakban való munkára. A munkások teljesítőképességét a világítás javításával, fűtés- és légtisztítóberendezésekkel, valamint más korszerű intézkedésekkel fokozta. A vállalat a tisztviselők és munkások részére hygienikus szép lakóházakat építtetett. Már 1928-ban mintaszerű napközi gyermekotthont alapított. Az alkalmazottak szabad idejének egészséges és jó felhasználására sport- és kultúregyesület alakult. A vállalat ezenkívül kultúrházat létesített, melyben szakmába vágó és általános művelődési kérdésekkel foglalkozó előadásokat, továbbképző tanfolyamokat tartanak arra hivatott személyek. A leányok számára főző- és varrótanfolyam létesült, a fiatal munkások továbbképzését képzett szaktisztviselők végzik. A munkásság egészségügyi gondozását külön vállalati pénztár látja el, a gyermekek egészségügyi gondozását pedig a napközi otthonban képzett gyermekápolónők végzik. A gyártás kezdetben egyszerű tömegszükséglet kielégítését szolgáló pamutárukra szorítkozott, az igények növekedésével azonban a gyár áttért az értékes és szép divatáruk gyártására is. A cég exporttevékenységét is kiépítette, e célból elsőrendű minőségű fonalakat és árukat gyártott. A szövő pamut, műselyem és egyéb anyagokból tarka és divatáru cikkeket állít elő. A fonó pamuton kívül műrostot és más műszálakat is fel-