Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-03-01 / 9. szám

X1XVIII. évfolyam. O. szám. Pápa, 10-41 március 1. ME6JELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. 1 Felelős szerkesztő: Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Szerkesztőség: Levente-utca22. szám. 1 Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Előfizetés lU évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. SZŰCS DEZSŐ. SÁNDOR PÁL. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. SZŰCS DEZSŐ. a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Válasz dr. vitéz Mezey Kálmán városi orvos úrnak a P. ér V. február 16. és 23-i cikkére, melyben komolytalan, naiv, tudatlan s tájékozatlannak nevez. Sajnálom, hogy e lap kis terjedelme miatt csak röviden váklaszolhatok a sértéseire. Először is a durva, sértő hangot visszautasítom. Nem tűröm és nem tűrhetem márí becsülettel betöltött multamnál fogva sem, hogy sértegessen valaki azért, mert nem osztom a nézetét. Azt állítom, hogy azok az állások, melyeket betöltöttem, mind egész embert kívánj tak. Egyik sem volt a »komolytalan, naiv, tudatlan és a tájékozatlanok« gyűjtőhelye. Cikkíró úr gúnvkép megemlíti cikkemnek azt a kitételét, ahogy már 4—5 évvel ezelőtt az utcarendezés »problémáival« foglalkoztam. Ha megengedi, ezt oda módosítom, hogy nemcsak 4—5 évvel, hanem ezelőtt 32 évvel is. Mégpedig eredményesen. 1910—12-ben az egész ország területén koleratünetek mutatkoztak. Ebben az időben Pápán a Cinca ürülékkel tele, szabadon fertőzte a Major-, az Árok-, a Tűzoltó-, az Irhásés Török Bálint utcákat. Erre a jelenségre^ mint ezen a részen lakó felhívtam a P. és V. figyelmét. Kelemen Krizosztom, a P. és V. akkori szerkesztője (ezidőszerint pannonhalmi főapát) fölfigyelt az elég erélyes kéziratomra és személyesen akart meggyőződni állításom valódiságáról. A cikket elfogadta. A cikk megjelenése után lejött a vm. főorvos és főmérnök. A Cinca beboltozását elrendelték. Egy másik eredmény: A bordélyház az ev. templom mögött, a Major-utcában volt. Gyurátz Ferenc, az akkori ev. püspök, fölkért, hogy tegyem szóvá az ügyet a P. és V.-ben. Megtörtént. Csakhogy most a saját egyházammal jöttem ellentétbe, mert az Irhás-utcát közelebbnek tartották az irg. nővérek iskolájához, mint az előbbi Major-utcát. Megiindult a vita. Hogy a helyzet tisztázódjék,'

1 Csernoch János, az akkori herceg-érsek engem, mint a cikk íróját, az egyházközség világi elnökét (és ha jól emlékszem, Kalmár Károlyt, a Kath. kör akkor elnökét) helyrajzi térképpel magához rendelt s elfogadta az indítványomat. Megtörtént az áthelyezés. Megírtam a magyar posta ötven éves történetét a P. és V.-ben. Indítványoztam ugyan a lapban, hog'yi gróf Esterházy Károly váci püspök, Pápa akkori kegyura, 200 éves születési évfordulóIára nevezzünk el nevéről egy utcát és a: Győri-út és a kastély közti területet díszes vaskerítéssel Pál gróf parkíroztassa, a közepébe a nevezett püspök szobrával. Nem kikerült, mert kiütött a világháború. írtam utcarendezésről, színházépítésről, vásártér-, hetipiacrendezésről. A nagytemplom körüli tér virágágyasításáról (ez részben meg is történt), írtam a ref. templomról. írtam a Bakonyérszabályozásról, a piaci ár szabályozásáról, az ócskavasgíyűjtésről. Igaz, hogy a P. és V. nem fogadta el, de elégtétel nekem az, hogy néhány nappal az állam az általam elgondoltakalapján a két utóbbit elrendelte. Tovább nem idézek. Pápa város közönsége munkámat ismeri, Mezey Kálmán úrnak * A fenti cikkhez csak azt fűzzük hozzá, hogy mivel mi e cenzurás világban is a gondolat-, írás- és szólásszabadság elvi harcosai vagyunk, készséggel adtunk helyet (bár szűkebb terjedelemben) Cz. P. úr cikkének. Sajnáljuk azonban, hogy a tisztán eszmei téma lecsúszott a tárgyilagosság szintjéről. A magunk részéről — a hirlap hasábjain lezártnak tekintjük az ügyet, mert annak személyi vonatkozásai már a szólásszabadság jogkörét érintik. (Szerk.) pedig, mint a P. és V. belmunkatársána'k' módjában áll állításom valódiságáról meggyőződni. Erről még csak annyit, hogy 1912. évi február hó 25-én a P. és V. szerkesztőbizottsága dr. Teli Anasztáz elnök és Szentgyörgyi Sándor titkár aláírásával jegyzőkönyvi köt szönetet szavaztak nekem. ' (Vége köv.) Cziller Péter. „Egy kilépő nyilatkozathoz." »Priusquam incipias, consulto opus est« — mielőtt valamibe belekezdenél, megfontolásra van szükség. A bölcs latin közmondás jut eszembe, elolvasva a Pápai Hirlap legfutolsó számában megjelent cikket: »Egy kilépő nyilatkozathoz«. Minden komoly cselekedethez megfontolásra van szükségünk, különösképen a nyilvánosságra kerülő újságé cikkek Írásához. A cikkiró »ének- és zeneszeretetéből fakadó gyarló sorai« és a jóindulat látszata jogosít fel, hogy válaszoljak a cikkben foglaltakra. Az egyoldalú értesültség és a belőle következő téves megállapítások pedig köteleznek, hogy azokat eloszlassam. A cikkiró rossz néven veszi a zenekar kiválásának bejelentését a helyi lapokban. De megfeledkezik arról, hogy éppen a Pápai Hírlapban jelentették be két egylet egyesülésének sikertelenségét. Ha ezt szükségesnek tartották nagy sietve a közönség tudomására hozni, ne sértődjenek meg, ha ugyanezt megteszi az a zenekar is,, mely éveken át érezte a közönség! szeretetét és jóindulatú érdeklődését. Ami a »családi nyilatkozatokat illeti — bár a házasságról és szakításról más fogalmaink vannak — valószínűleg nem pillanatnyi összezördülések után szoktak a felek nyilatkozni, hanem hosszú és súlyos megfontolás után. Megnyugtathatom a cikkiró urat, a je

: len esetben így történt és nincs szükségük jóakaratú tanácsára »a muzsika békéltető hatását illetőleg azoknak, akik hetenkint legalább négyszer érzik azt. Mindenesetre, aki állítólag nem tud beletekinteni a szóbanforgó egyletek kulisszatitkaiba, ne vonjon le semmiféle következtetést, ne adjon senkinek felesleges oktatást, hanem próbáljon először az illetékeseknél magyarázatot kérni, mielőtt tollat fogna és cikket irna »hirtelen fellobbanó haragról, meg nem értésről, vagy az egység megbontásárók. Engedje meg a jóhiszemű cikkiró úr!, hogy még egyre figyelmeztessem. Amikor két azonos célkitűzésű egyesület (Városi Közművelődési Egyesület és Kárpát Dal- és Zeneegylet) »kárt karba téve, egymást segítvefx akart haladni a cél felé és az egyesülést alig néhány nappal a kimondás után néhányam megfellebbezték az alispán úrnál, nem érezte szükségét, hogy az egység megbontását és megbontóit ilyen lelkes kioktatásban részesítse. Pedig nagyobb szükség lett volna rá és hatásosabb is lett volna. Nagy feledékenység! A zenekar tagjai és vezetője nem könnyű szívvel mondtak le öt évi munkájuk eredményeiről. De tudják, mivel tartoznak a zenének és a közönségnek. Nem hajlandók tovább működni olyan egyesületben, ahol célkitűzéseiket nem tudják megvalósítani s munkájukat kicsinyes személyeskedésekkel akadályozzák. Sapienti sat! Sümegh Lothár. Módomban áll, hogy fenti közleményre megjegyzéseimet már most megtegyem. Rövid leszek. A cikkemben megírtakat^ amelyek — kérkedés nélkül mondhatom — az elfogulatlan olvasók körében kedvező for gadtatásra találtak — teljes egészében fenntartom. Senki ne olvasson beléjük mást, mint ami bennük van: helyi viszonylatban a magyar dal és zene féltését. A fúziónak elvileg inkább mellette, mint ellene voltam. Ám ha az alispán a fúzióra vonatkozó határozatot megsemmisítette, akkor természetszerűleg bekövetkezett a status quo ante, az előbbeni állapot: a Közművelődési Egyesület és a Kárpát Dal- és Zeneegyesület különállósága. Hogy ez utóbbit, a tulajdonképeni anyaegyesületet miért kellett mégis megbontani, azt a fenti cikkből sem tudtam elfogadhatóan megállapítani. Válaszolnom kell a cikk ama állítására is, hogy a lapokban azért tették közzé a kilépőnyilatkozatot, mert a P. H. is közzétette az alispán megsemmisítő határozatát; de azt cikkíró elfeledte, — űgy látszik ő sem (ment a feledékenységtől — hogy a P. H. annak idején' közzétette a fúziós közgyűlési határozatot is. Következéskép nem hallgathatta el annak megsemmisítését sem. Kijelentem végül, hogy az öt évig egymás mellett békében élt, »meghasonlott házastársaké ügyeivel a nyilvánosság előtt tovább foglalkozni nem kívánok. Nánik Pál. ÚJDONSÁGOK. — Ügyeletes gyógyszertári szolgálat. március 3—9-ig a Michna gyógyszertár tart ügyeletes szolgálatot. — Képviselőnk Szekszárdon. A Magyar Élet Pártjának fölvilágosító, országjáró körútján ismét részt vett Antal István képviselőnk is, aki vasárnap, február 23-án vitéz Lukács Béla országos elnökkel együtt a MÉP szekszárdi értekezletén tartott nagyhatású beszédet. Mig Lukács Béla azt fejtegette, hogy Európa új rendezésénél csak tengelypolitikánk biztosítja helyünket, addig Antal István az világította meg, hogy a szociális állam fogalmát nem lehet és nem szabad szembeállítani a jogállam fogalmával; hangsúlyozta, hogy a szociális állam nem a jogállam romjain, hanem annak a fundamentumán épülhet fel. — A Jókai-kör előadó-ülése. A pápai Jókai-kör 1941 március 2-án, vasárnap délután 6 órakor a Nőnevelő-intézet dísztermében Vass László szerkesztő (Budapest) közreműködésével előadó-ülést tart a következő műsorral: 1. Megnyitót mond Medgyasszay Vince elnök. 2. Husz éves kisebbségi sors tanulságai címen előad Vass László. 3. Vecsey F.; a) Valse triste; b) Brahms VI. magyar tánc. Hegedűn előadja Szabó Sarolta liceum II. o. t., zongorán kíséri Lux Mária tk. V. é. n. 4. Farsang után. Irta és felolvassa Marczelly Kornél. — A Légoltalmi Liga közgyűlése. Gyér látogatottság mellett tartotta évi rendes közgyűlését a Légoltalmi Liga pápai csoportja szerdán délután a városháza külön termében. A »Magyar Hiszekegy« elmondása után Kraft József elnöki jelentését olvasta fel, amelyben ismertette azokat a feladatokat, melyeket a liga úgy anyagi, mint erkölcsi szempontból sikeresen oldott meg. A honvédelmi miniszter leiratára a várost tiz körzetre osztották; ezek élére körzetvezetőket állítottak, majd a körzetek 344 házcsoportra oszlottak, melyeket házcsoport parancsnokok vezettek. A liga tanfolyamokat tartott avatott oktatók vezetér sével. A pápai csoportnak 876 tagja van. A zárszámadás beterjesztéséből megállapították,, hogy a mult esztendőben a ligának 4367.46 P volt a bevétele, ezzel szemben a kiadási