Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-02-01 / 5. szám

HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca 22. szám. Előfizetés V

4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. | CSÁKY | Szörnyű végzetszerűség sötét árnya fekszik a magyar szivekre az ifjan, erője és eredményessége teljében elpihent Csáky István gróf frissen ásott sírjánál. Megrendülten gyászol a nemzeti lélek, mert érzi és tudja, hogy legjobbjai egyikét veszítette el. Az űj magyar diplomata generáció legszebb kiteljesedése volt Csáky István gróf. A nagy háború után lépett a diplomácia szolgálatába. Szegedről indult. Az ősi múltból visszaéledő nacionalizmus küldte diadalmas útra, hogy végül is férfikora delén a nagy-f nagy sikerek koszorúival övezve kidőljön a sorból. Önkéntelenül fojtogatja a torkot a keserű kérdés: miért, hogy legjobbjainkat felőrli a nemzet javáért való önfeláldozó küzdelem? Miért kellett elveszítenünk azt a külügyminiszterünket, akinek előrelátása, tapintata, férfiassága, bölcsesége, egész diplomata egyénisége oly sok és oly szép eredményt hozott? Csáky István gróf diplomáciai karrierje a tehetség erejével lendült a magasba. Ott volt két évtizeddel ezelőtt a trianoni békediktátum aláírásánál és ott volt az ősszel a, második bécsi döntésnél... Magyar ember, felelős politikus, irányító államférfi számára ennél nagyobb ajándék alig képzelhető el. És Csáky István elérte azt a boldogságot, sőt tovább fejlesztette a nagyszerű vonalat, hiszen alig pár hete írta alá a tengelyhez csatlakozást és a jugoszláv szerződést. Fáradhatatlanul munkás volt egész élete. A posztján állt éjjel és nappal, hogy a legjobbat, a legtöbbet vívja ki nemzetének. Ezért nagy a mi veszteségünk, amit lát és tud a külföld is. Megható és felemelő az a részvét, amely a nemzetközi udvariasság szabályait messze meghaladva gyászolja Csáky István gróf korai szomorú halálát. A magyar külügyminiszter azok közé a kevesek közé tartozott, akik Európa két legnagyobb emberének, Hitlernek és Mussolininek barátságával dicsekedhettek. Most nincs többé. Egy nemzet gyászolja mélyen, igazán és azzal a férfias, felemelő tudattal, hogy az ő útjain halad továbbra is a nemzeti boldogulás céljai felé. Hozzászólás a Fő=tér rendezéséhez Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) és egyéb kérdések. i. Mikor a P. és V. megkezdte Főtér-ren-t dezésre vonatkozó sorozatos cikkezését, egy rövid felhívást tett közzé, melyben hozzászólásra szólította fel azokat, akiknek a rendezésre vonatkozó megjegyzésük van. E felhívás alapján teszek néhány megjegyzést most. A Főtér rendezését ezelőtt 4—5 évvel a P. H. hasábjain liasonló szöveggel leírtam, miért is ez sem a hatóság, sem a nagyközönség előtt nem új. A cikkiró úr nemcsak a főteret, piacteret szeretné rendezni, hanem a Griff helyére városházat, a Corvin-ház elé »Mátyás teret«. Újjá akarja építeni a járásbírósági épületet is. És hogy ezek megvalósíthatók legyeneík, megvételre ajánlja a következő házakat: Corvin-utcában a Kremsir- és egy uradalmi házat. Üj városház céljára a Griffet. A Fő^utca^ * A cikknek, bár több ízben elkalandozik a tárgytól, közérdekű vonatkozásainál fogva szívesen adtunk helyet. Szerk. egyenessé tételére a Fóris koporsós, a Wittmann Ignác, a Leszámítoló Bank épületét és a Fehér ügyvéd melletti házat. Természetes, hogy ezt a tervet ezidő szerint sem az adózó közönség, sem a város képviselőtestülete nem gondolja komolyan és bizonyára a cikk írója is csak szép elgondolásnak szánta. A járásbírósági palota megépítése igenis időszerű. De hiszen ez az eszme sem új keletű. Lázár Andor v. igazságügyminiszter, városunk szülötte, ezt már a mult években beígérte. De nem oda, ahol most van, hanem olyan helyre, ahol egy elhanyagolt városrészt lett volna hivatva a belváros területén életre kelteni, majd a messze jövőben az új városházzal együtt. Ennek a leírását lásd az 1930ban a főiskolai nyomdában készült füzetehiben: »Hol építsük fel az új színházat?« Ezt a füzetet az akkori képviselőtestület minden egyes tagja megkapta (természetesen, hogy a színházra vonatkozó kitétel most már elmarad belőle, mert az időközben megoldást nyert). A cikkíró úr további fejtegetésében a Tapolcát ajánlja beboltozásra. Ennek sem tulajdonítanánk nagyobb jelentőséget, ha a P. vitéz Mezei Kálmán orvos úr Pápa városunk és V. 52-iki számában S. Ó. S. címen drt. lassú népesedésének okául nem a Tapolcát hozná fel. Hogy ez mennyiben felel meg a valóságnak: sem nemleges, sem igenleges állást nem foglalhatok, mert nem vagyok orvos. Már most a Tapolca patak vagy terjeszt betegséget amerre folyik, vagy nem. Ha igaz, akkor nekünk ezt a vegyvizsgálat alkalmával fürdésre és ivóvíznek is kitűnőnek minősített forrásunkat valóban el kell tüntetni, illetőleg másfelé vezetni. A cikkíró úr véleménye szerint be kell boltoztatni. Egyszerű az egész! A Bocsor-malomtól a hamuházakig kb. négy kilométer hosszú. Már most hogy ennek a beboltozása mennyibe kerül, ez megint nem az én hivatásom megállapítani. Véleményem szerint ha a belvárost megfertőzi, akkor beteggé teszi a külvárosi részt is. Ha a múltban a vízfogyasztás következtében a városunkban volt járvány, azon ne csodálkozzunk, mert azt hiszem, hogy Pápa város keletkezésétől 1896-ig, a vízvezeték megalkotásáig minden pápai lakos az összes szükségletét a Tapolcából és a szörnyen rossz édeskés kútvizekből födözte. Éppen ebből a célból a Tapolcát minden év pünkösd hetéében a mai napig is ki szokták tisztíttatni. (Vége köv.) Cziller Péter. Tűzoltó-bál február 9-én. Kiöntött a Marcal. Mult szombaton és vasárnap végigjártuk a marcalmenti és rábaparti községeket^ főként azokat a helyeket, amelyeket a ké;t egymással párhuzamosan haladó folyó, a Marcal és a Rába ismét árvíz-veszéllyel sújtott. Szombaton Mersevat és Külsővat községek előtt, a Pápa-Celldömölk közötti országúton állt meg autónk és ahogy kiszálltunk, szörnyű látvány tárult elénk. A Mersevat mellett és Külsővat alatt húzódó Marcal folyó kilépett medréből és ameddig a szem ellátott, elborította a két község határát. Hatalmas kiterjedésű szántóföldek és rétek állnak víz alatt. A lakosok erejük megfeszítésével védekeznek a súlyos károkat okozó dühöngő folyó további pusztításának elhárításán, az egész falu népe talpon volt, hogy legalább a menthető ingóságokat távolítsa el az áradat útjából. Af folyó alsó szakaszán, a vasmegyei Boba község irányában még ijesztőbb a Marcal áradása. Kilométer szélességben víz takarja a szántóföldeket és réteket, úgy hogy a folyó medrét itt megtalálni egyáltalán nem lehet. Lesújtó helyzetben vannak a falvak gazdái, akiknek fáradságos munkáját máról-holnapra semmisítette meg a rakoncátlan folyó. Másnap Marcaltőre látogattunk el, hogy a hozzánk eljutott kellemetlen híreknek valóságáról meggyőződjünk. Sajnos, igazaknak bizonyultak. A Marcal itt is több helyen kiöntött, de a szabályozott részeken medrében békésen folyik a víz. Százhúsz ember dolgozik a földhányási munkálatokban és már közel két kilométer távolságban normálisi medre van a folyónak, de a további munkálatokat egyelőre megnehezíti az áradás. Rövid kocsizás után érjük el a Rábát. Ijesztő látványban van részünk. Várkesző irányában, ameddig a szem ellát, hatalmas jégpáncél borítja a folyót. Rettenetes még rágondolni is ennek súlyos következményeire, •mert ha megindul a jégzajlás, a Rába sokkal nagyobb kárt és bajt okozhat, mint a Marcal. Várkesző, Kernen esszentpéter, Rábasebes, Vág és az utána következő partmenti falvak lakói aggodalom és félelem között töltik napjaikat, mert nem tudják, hogy a rájuk kövqt1 kező melegebb napok milyen veszedelmeket hozhanakt reájuk. M. J. LEVÉL . . .* Ha szivem kis levéllé válna, Reá írnám édes neved, Piros levélke volna, mint a málna, És elküldeném Teneked. A póstaszekrényből kiszednék, Mint hü betűkbe halt zenét, S a postás bácsi észrevenné rögtön, Hogy melegíti a kezét. A postás bácsi egyre nézné, Micsoda furcsa kis levél ? Forró, piros! Reszket, mint a harmat, S ha megsimogatod, zenél. .. 5 kikézbesítené Tenéked Reggel 8 és 9 között, S Te ráírnád, mert sohasem szerettél: „A címzett rég elköltözött!" Babay József. * Szerző felolvasta a Jókai-kör január 26-i ülésén. Hirdetmény az 1941. évi népszámlálásról. Az 1940. évi XXX. t.-c. alapján az 1941. évi február hó 1. és 15. napja között népszámlálást kell tartani. A népszámlálásnál az 1941 január 31. és február 1. napja közötti éjféli állapotot kell alapul venni. A népszámlálás alkalmával össze kell írni: a) egyénenkint minden személyt; b) a lakás céljára szolgáló épületeket, lakásokat és egyéb helyiségeket; c) az önálló iparosokat és ipari üzemeket; d) az önálló kereskedőket és kereskedelmi üzleteket; egyidejűleg külön is számba kell venni: e) az 1870. évi január hó 1. és az 1929. évi december hó 31. napja között született (11—70 éves) férfiakat és az 1890. évi január hó 1. és az 1924. évi december hó 31. napja között született (16—50 éves) nőket, valamint f) az 1880. évi január hó 1. és az 1922. évi december hó 31. napja között született (18—Q0 éves) katonaviselt polgári személyeket,