Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-08-09 / 32. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztősé g: Levente-utca22. szám. Előfizetés 1U évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Süppedő járdákon, horpadt átjárókon, gödrös és egyenetlen aszfaltútakon bandukolunk még mindig, mikor szokásos félévi szemleutunkat tesszük. Ha munkára sietünk, nagyot bicsaklik a lábunk, de még nagyobbat nyekken a fejünké mikor észrevétlenül 'egy-egy gübbenőbe kerülve nagyobbat lépünk. Ha sétára indulunk, nem haladhatunk sima, egyenletes, nyugodt léptekkel gondtalanul, mert mindig arra kell vigyáznunk, mikor botlik bele cipőnk orra a fölhasogatott és fölrepedezett aszfaltburkolatba, vagy esős időszakban hol és mekkorát kell ugornunk, vagy kerülnünk, hogy a járdán, vagy átjárókon kis tavakként megálló vizet kikerülhessük. Nemcsak hogy nem kellemes állapot, de csúnya és veszedelmes is. Most, amikor — hála Istennek — ég a munÜqa a mezőkön, a szérűkön, az építőszakmában, érthetetlen, hogy miért stagnál épen az útépítésnél a serénység? Közutaink, s a városba vezető utcáink burkolata — teljes elismerés legyen a városi vezetőség tervszerű és kitartó munkájáért! — szép és jó a maga egészében; de az átjáróknál pl. a Széchenyi-utcánál is, ahol óriási kocsi- és autóforgalom van, bizony a természetes süllyedés következtében is javításért kiáltó szépségi és egyenletességi hibák vannak. Tudjuk, hogy anyaghiány miatt nem mehet minden oly simán és oly gyorsan, mint békés időkben, de még nem láttunk az idén épít

r kezést, j avítást, ahol ilyen természetű hiányok és bajok ne mutatkoztak volna. A munka legfeljebb megakadt egy időre, de nem szünetelt s nem tette el azt az illetékesek közönye ad Graecas Kalendas. Mindezeket azért ismételtük fél évvel ezelőtt történt hasonló felszólalásunk után, mert a közelmúltban olyan három fejérmegyei falu nyílegyenes, csínos és erős cementburkolatú utcáin sétáltunk, amelyek Pápa megyei városnak is díszére válhatnának. (sp.) Az állattenyésztés fejlesztéséről Az ország állatállományának mintegy 80 százaléka kisemberek kezén van, ezen a téren tehát általános haladást csak akkor érhetünk el, ha az úgynevezett népies tenyésztést cél• tudatos irányításnak vetjük alá. A saját apaállattal nem rendelkező kisgazdák állatállományának keretében mintegy 30.000 tenyészbikát és 20.000 tenyészkant használnak, ezeknek a tenyészállatoknak beszerzéséről és tartásáról eddig főleg a községek és a birtokosságok gondoskodtak. Külföldön is általában ezt a rendszert találjuk meg, a magyar állatitenyésztés vezetői azonban tökéletesebb megoldással biztos alapokra helyezték e fontos célkitűzés gyakorlati megvalósítását. Állattenyésztésünk nagyjelentőségű eseménye volt tavaly a törvényhatósági állattenyésztési alapokról szóló törvény alkotása, amely új alapokra helyezte a népies tenyésztés irányítását és támogatását. A gazdaközönség nagy örömmel és elismeréssel fogadta ezt a törvényt, amelynek végrehajtása Bánffy Dániel báró iöldmívelésügyi miniszternek a Budapesti Közlöny vasárnapi számában megjelent rendele- ! tével kezdetét vette. A köztenyésztésnek jó minőségű apaállatokkal való ellátását ezentúl a vármegyék és a törvényhatósági joggal felruházott városok végzik és ennek az új feladatnak áz ellátására állattenyésztési alapokat kell létesíteniük. Ezek az alapok lehetővé teszik, hogy a törvényhatóságok rövid időn belül a köztenyésztés apaállatszükségletét teljes mértékben fedezni tudják. A végrehajtási utasítás minden törvényhatóság területén törvényhatósági állattenyésztési bizottság alakítását rendeli el és a bizottságban állattenyésztési szakemberek, valamint a gazdaközönség részvételét biztosítja. Minden törvényhatóság köteles ez év végéig állattenyésztési alapot létesíteni és ezzel kapcsolatban az egész országban már most kezdetét veszi a törvényhatósági apaállatok beszerzése és azoknak köztenyésztésbe adása is. Az apaállatokat a községek, birtokosságok és legeltetési társulatok kapják mérsékelt díj ellenében. Az új rendszer alapján a tenyésztés színvonalát lényegesen emeljük anélkül, hogy ezzel a közületekre és a gazdaközönségre az eddiginél nagyobb teher hárulna. A községi rendszernél ugyanis a beltenyésztés elkerülése végett például a tenyészbikákat 2—3 év múlva ki kellett selejtezni, a vármegyei rendszernél azonban az ilyen apaállatokat egy másik községben tovább lehet használni. Az állattenyésztési alapok segítségével a törvényhatóságoknak módjukban lesz a népies állattenyésztést más módon is fejleszteni. A mezőgazdaság haladásához nagyobb tőke, több tudás kell. Az ismeretek terjesztését a szakoktatás nagyvonalú kiépítésével akarjuk elérni és ezzel kapcsolatban a tudományos kutatást és annak gyakorlati alkalmazását korszerű színvonalon továbbfejlesztjük. Minden gazdához és minden gazdaságig el kell jutniok az ismereteknek. Megvalósítjuk a községi mintagazdaságok és a kísérleti birtokok intézményét. A mintagazdaságokat a haladó szellemű kis- és törpebirtokosok körében jelöljük ki, a kísérleti birtokok pedig magasabb képzettségű gazdák vezetése alatt működnek. A földmívelők az egész országban közeli példákból láthatják majd az eredményes termelés követésre alkalmas módját. A jelenlegi háborús viszonyok között az értékesítés könnyű, de már most fel kell készülnünk arra, hogy mennyiségileg és minőségileg is azt termeljük, amit a piac keres. Átvesszük a termelés bizonyos mértékű irányítását, ez kötelességünk is, mert a földmivelésügy hivatalos vezetőinek kell ismerniök legjobban a piacok szükségleteit. Azt, aki a föld termőképességét lényegesen emeli, közgazdasági szempontból előnyösebb növényt termel, illetőleg állatot tenyészt, vagy társulással^ szövetkezéssel az erők egyesítését szolgálja, adó- és más kedvezményekben, jutalmakban részesítjük. Ezzel szemben nem tűrjük, hogy egyetlen gazda is akadjon az országban, aki a gazdálkodást elhanyagolja, a földet okszerűen nem műveli. A javaslat ebben a tekinjtetben a közvetlen beavatkozást is lehetővé teszi. Az országnak nincsenek és nem is lehetnek felesleges elpocsékolható értékei és főleg nem lehet ilyen a föld, amely mindannyionk megélhetésének alapja. A tétlen munkáskéz anyagi kár és erkölcsi veszedelem a nemzetre nézve. Nemcsak a jobb gazdálkodással, hanem a mezőgazdasági iparok fejlesztésével is szaporítanunk kell a munkaalkalmakat. Az ilyen ipari vállalatokat, különösen ha azok társuláson, szövetkezésen alapulnak, támogatjuk, kedvezményekben részesítjük. Ha a megfelelő értékesítés érdeke a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) kívánja, elrendelhetjük a termelők kényszertársulását, az adásvételek hivatalos ellenőrzését, mert a termelés hasznából elsősorban a gazdának kell részesednie. A földmívelésügyi közigazgatást el kell vinnünk a községig, hogy egyetlen intézkedés sem maradjon sehol megfelelő végrehajtás nélkül. A törvényjavaslat ezt is megvalósítja, mégpedig az állami tisztviselők létszámának szaporítása nélkül. Községi ispánok látják majd el a földmívelésügyi igazgatás alsófokú teendőit, mint szerződéses alkalmazottak. Emellett a mintagazdaságok és a kísérleti birtokok vezetői is résztves-znek a gazdasági igazgatás munkájában. A községi ispánok és a mintagazdaságok vezetői általában a nép köréből kerülnek ki. Ezúttal nem kívánunk kitérni a törvényjavaslat egyes részleteire, csupán átfogó képet adtunk annak néhány lényeges alapelvéről. Azt láthatja mindenki, hogy ez a törvényjavaslat nem valami bürokratikus jogszabályalkotás, hanem valóban a magyar mezőgazdaság új életének kifejlesztését jelenti, egy nagy nemzeti ügy és országos érdek rendszeres szolgálatát. Pápa lakosainak száma 23.713 Az 1941 január 31-iki népszámlálás adatai. Magyarország lakossága az 1941. évi január 31-iki népszámlálás adatai szerint — a Délvidék nélkül — összesen 13,643.620. Ezek közül összesen 5,105.470 lakott 10.000-nél több lakost számláló helységben. Az 1 millió lakoson felül 1 helységben 1,162.822, a 100.001—1,000.000 lakosú három helységben 372.762 az 50.001—100.000 lakosú 13 helységben 897.114, a 20.001—50.000 lakosú 45 helységben 1,390.388, végül a 10.000—20.000 lakosú 96 helységben 1,282.384 lélek élt. A lakosságnak tehát 37.42 százaléka élt a 158 nagyobb helységben 1930-ban. 137 nagyobb helységben 4,364.318 lakos élt. A nagyobb helységek lakossága tehát tíz év leforgása alatt 741.152 fővel gyarapodott. Az országnak ugyanezen a területén élő népesség létszáma mindössze 934.228-cal emelkedett, vagyis a 10.000 lakosnál kevesebbet számláló helységekre csak 193.076 főnyi gyarapodás esik. Az ország 158 nagyobb helységéből 18 törvényhatósági jogú város, 58 megyei város és 82 község. Budapest 1,162.822, Szeged 136.375, Debrecen 125.969, Kolozsvár 110.418, Nagyvárad 92.798, Kecskemét 87.318, Miskolc 77.290, 'Pestszenterzsébet 76.894, Újpest 76.072, Pécs 72.307, Kassa 66.961, Kispest 65.139, Hódmezővásárhely 61.729, Nyíregyháza 59.105 és Győr 57.109 lakossal. Az utána következők közt vannalc Székesfehérvár 48.264, Szombathely 42.879, Sopron 42.205, Kaposvár 33.022, Komárom 30.811, Pápa 23.713, Érsekújvár 23.259, Esztergom 22.170, Veszprém 21.555, Mosonmagyaróvár 17.097 lakossal. A januári népszámlálás nem terjedhetett ki a Délvidék visszacsatolt területeire. Nem Szerepelhet tehát Szabadka (1931-ben 100.058 lakosa volt), Újvidék (1931-ben 63.985), Zombor (1931-ben 32.334), Zenta (1931-ben 31.696), Magyarkanizsa (1931-ben mintegy 17.000), nem is szólván több más kisebb, de a 10.000 lakost meghaladó népességű bácskai helységekről.